Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
2 AZ UJSÁG Kecsó, ¥Ö®E Julíus T.: 'ra Kulurbotránnyá dagadt a felvételi vizsga. Fábián Béla szerdán interpellál a nemzetgyűlésen a felvételi vizsga ügyében. Országos mozgalomra készülnek a megszégyenített tanítók és tanítónők. Kedden délelőtt monstre deputációban jelennek meg a szülők a kultuszminiszter előtt. Az Újság még a felvételi vizsga előtt arra hívta fel az illetékes tényezők figyelmét, hogy nagyon vigyázzanak, mert baj lesz, ha a vizsgáztató bizottságok Haller szellemében próbálják megrostálni a kis elemistákat. Intő szavunk nem érte el célját. Pintér Jenő dr. tankerületi főigazgató — miként erről utólag értesülünk — szintén óva intette a vizsgáztató bizottságokat és lelkükre kötötte, hogy nagyon csínján bánjanak az érzékeny gyermeksereggel. Miként a tények bizonyítják, ez a főigazgatói szózat is hatástalan maradt. Semmi sem változott egy év óta és semmi sem változott abban az eszmekörben, amely Haller István korszerűtlen rendeletét szülte. Ebben az évben is rengeteg olyan gyermeket buktattak meg a felvételi vizsgán, akik „kitűnően" végezték el az elemi iskolát. Napról-napra több szülő jelentkezik ebbeli panaszával és egyre több jel vall arra, hogy az idei felvételi vizsga valóságos kulturbotrányba fulladt. Fábián Béla vasárnap erről a kérdésről beszélt elsősorban újpesti és rákospalotai beszámolóján. Beszédében az alábbi szempontokat domborította ki: — Ott tartunk, ahol Oroszország tartott a cenizmus korában. Abban az időben a muzsikák gyermekeit nem vették fel a középiskolába, mert attól tartottak, hogy az orosz parasztság fiai a középiskolában kiművelődvén, felvilágosítják a butaságba sülyesztett orosz parasztosztályt és ezzel olyan politikai mozgalmat szervezhetnek, amely ledönti a reakciós rendszert. Nálunk Magyarországon a felvételi vizsgával zárják el a tömegeket a középiskola elöl. Olyan kicsi korban, vizsgáztatják a gyermekeket, hogy a nebulók képtelenek helyt állani a szigorú bizottságok előtt. Tessék csak elképzelni egy falusi gyereket, aki talán sohasem volt még városban: hogyan állja meg a sarat, ha keresztkérdésekkel faggatják! Márpedig kívánatos, hogy a falu is művelődjék. Hiszen egyre azt hirdetik, hogy a gazdatársadalom az ország gerince, ugyanakkor azonban felvételi vizsga elé állítják a nép egyszerű gyermekét és — miként az eredmény mutatja — megbuktatják és így megakadályozzák a magasabb kiképzésben. Úgy megy minden, mintha lóversenytérnek néznék az iskolát. Olyan akadályokat állítanak a gyermekek elé, amelyeken nem lehet átvergődni, hacsak a szerencse nem szegődik segítőtársul a, gyermek mellé. Számos esetet tudok, amikor húsz-harmincholdas gazdaemberek három gyermekük közül kettőt a középiskolába akarnak küldeni. Az a cél vezeti, őket, hogy az egyik fiú otthon gazdálkodjék, a másik kettő pedig valamelyik műveti pályán keressen boldogulást. Közoktatásunk vezetőinek egy kötelességük volna: az ,hogy tárt karokkal fogadják a falu gyermekeit a középiskola kapui előtt és örömmel ültessék le őket a padsorokba, hadd tanuljanak s hadd terjesszék a kultúrát a gazdatársadalom javára. Ezzel szemben éppen az történik, hogy nehézséget támasztanak azoknak, akik a középiskolába törtetnek, akár keresztényekről, akár zsidókról van szó. Újpesten több mint ötezer ember tapsolt Fábián Béla szavainak. Többen is igyekeztek a kerthelyiségbe, miol a beszámoló elhangzott, de a rendőrtanácsos elzárta a kapukat, mert már életveszélyes volt a tolongás. A szomszédos házak kerítéseire kapaszkodtak, akik nem juthattak be a beszámoló helyszínére és a nagy tömeg ismételten tüntetett a felvételi vizsga ellen s követelte ennek a korszerűtlen aktusnak sürgős eltörlését. Fábián Bélához szombat óta tömegesen fordultak az érdekelt szülők. Arra kérik, legyen segítségükre. Mindegyik elhozza gyermekének elemi iskolai bizonyítványát és rajta a szomorú határozatot, amely tudtul adja a gyermeknek és szüleinek egyaránt, hogy szekundát hozott a felvételi vizsga. Siró anyák és kétségbeesett apák egész tömege verődött immár együvé annak bizonyságául, hogy a felvételi vizsga nagy tömegeket rekesztett ki a középiskolákból. Arról értesülünk, hogy a szülők holnap, kedden délelőtt monstre-deputációban jelennek meg a kultuszminiszter előtt. Kérni fogják, hogy vegye revízió alá a felvételi vizsgát s tegye lehetővé, hogy gyermekeik még most beiratkozhassanak a középiskolába. Fábián Béla fogja vezetni a küldöttséget a miniszter elé, aki — miként Az Újság vasárnapi számában már megírtuk — nem is zárkózik el az ügy megvizsgálása elől, sőt tovább megy egy lépéssel és a terhelő adatok birtokában el fogja rendelni a bukott gyermekek újabb levizsgáztatását. Leghelyesebb természetesen az volna, ha a miniszter már holnap egy tollvonással megsemmisítené a Haller-féle rendeletét és szabad utat engedne minden elemistának a középiskola felé. Ha a kultuszminiszter holnap a szülők küldöttsége előtt nem tesz ilyen ígéretet, Fábián Béla szerdán interpellációt fog mondani a nemzetgyűlésen és adatokkal fogja bebizonyítani, hogy az idei felvételi vizsgán nagyon fellőttek a célon a vizsgáztató bizottságok. Ismertetni fogja azokat a kérdéseket, amelyeket egyik-másik bizottság intézett az elemistákhoz és ki fogja mutatni, hogy valósággal keresztkérdésekkel kínozták az apróságokat. Mindez pedig percek munkája volt, amiből nyilvánvaló, hogy a felvételi vizsgán olyan szempontok is kidomborodtak, amelyek nem állják meg a próbát a pedagógia ítélőszéke előtt. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk: ez a fájdalmas kérdés ideragadt a napirendhez és nem fog egyhamar lekerülni onnan. Nem is szabad, hogy a feledés fátyola boruljon az idei felvételi vizsgára. Ezt kívánja a közérdek és "ezt követeli az a kultumivó, amelyre eddig joggal hivatkozhattunk, de amelyet éppen a felvételi vizsga veszélyeztet a legnagyobb mértékben. Szokatlanul széles visszhangja támadt a kultúrbotránynak, mert nemcsak a szülők léptek már akcióba, hanem az elemi iskola pedagógusai szintén elégtételt követelnek a középiskolai vizsgáztató bizottságokkal szemben. Mert végeredményben az elemi iskola szégyenét jelenti az a körülmény, hogy a felvételi vizsgán „kitűnően" végzett elemi iskolai diákokat buktattak meg, köztük sok olyan fiút és leányt, akik az elemi iskolának mind a négy osztályában példásan tanultak. Országos mozgalmat szerveznek a tanítók és tanítónők s követelni fogják a felvételi vizsga sürgős eltörlését. Ha pedig a miniszter nem lesz erre hajlandó, ebben az esetben az egyes tantestületek fegyelmi vizsgálatot fognak kérni önmaguk ellen, mert a szülők joggal tételezik fel, hogy az elemi iskola nem teljesíti korszerű hivatását, ha a felvételi vizsgán a legkitűnőbb gyermekeket is sorra buktatják. A tanítók és tanítónők egy percig sem tűrik, hogy ezek a vádak tisztázatlanul maradjanak és illetékes ítéletet csikarnak ki annak bizonyítására, hogy csak a felvételi vizsga rendszerében van a hiba s ez a rendszer már régen megérett arra, hogy a lomtárba kerüljön. Információnk szerint a kultuszminiszter még ezen a héten lehetővé fogja tenni a bukott elemistáknak, hogy új felvételi vizsgálatra kerüljenek, a jövő tanévtől kezdődően pedig egyszerűen el fogja törölni Flailer István szomorú emlékű rendeletét. A legszomorubb az egész kérdésben, hogy sok hadiözvegynek is bánatot okozott a felvételi vizsga. Több olyan gyermek is megbukott, akinek anyját a nagy háború döntötte gyászba. Hősi halált halt az apa s még ilyen apának a gyermeke is megérte, hogy szekundát kapjon a felvételi vizsgán. Éppen elég gyászt hozott reánk a trianoni béke és éppen elég keserűséggel köszöntget naponkint az élet, mire való minden felesleges kínzás és mire való főként olyan embersanyargatás, amely a magyar kultumivó rovására esik! Ezek a szempontok vezetik a parlamenti ellenzéket és ezen az alapon bontakozik ki a közeli napokban a nagy parlamenti akció, amely előtt a kultuszminiszternek feltétlenül deferálnia kell éppen a közérdek védelmébe. Pakots József vasárnap délben tartott beszámolót Ültőn. — Az ellenzék — mondotta többi között — ki akarja harcolni mindenki jogát a kenyérhez, a hideg tűzhelyek felmelegítését és a hideg szívek felgyújtását. Elvesztettük a krisztusi evangéliumba vetett hitünket, mert a kormányzati rendszer nem értette meg az idők szavát és öt esztendő óta az ellenségesség érzését táplálták a szívekben, ahelyett, hogy testvéreket neveltek volna. Föl akarják építeni az új Magyarországot és közben elpusztul a magyarság. Amíg nincs általános, titkos és egyenlő választói jog, addig nem lesz teljes igazság az országban. Jusson eszébe a kormánynak, hogy egyszer megbukik és akkor ráolvassák az ítéletet. ...... A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dénes István foglalkozott a földreform kérdésével Pesthy Pál igazságügyminiszter vasárnap, Törökszentmiklóson résztvett Horánszky Dezső egységes párti képviselő beszámolóján. Horánszky beszédében azt hangoztatta, hogy szakítani kell a szélsőségekkel és reálpolitikát kell folytatni. Pesthy Pál igazságügyminiszter kifejtette, hogy a kormányzat nemzeti alapon áll. A nemzetközi alapon való kormányzás első főbűne és hibája, hogy kizárólag egy társadalmi osztálynak, az ipari munkásságnak kezébe akarja letenni a kormányzást, a többi népréteget pedig ki akarja zárni belőle. A nemzetközi szociáldemokrácia történelme bizonyítja, hogy amikor ez az irány kormányra került, maga is polgári sineken kormányoz.* Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár vasárnap Kisteleken, egy aratóünnepélyen élesen kikelt a terményspekuláció ellen. Azt hangoztatta, hogy nem áll meg a spekulációnak az az érve, hogy Amerika búzafeleslegét Európába hozzák, mert ezt csak azok hirdetik, akik olcsón össze akarják vásárolni a butát. Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár, a kisgazdapárt 1952. február 22-iki gyászünnepélyén néhai Rubinek Gyula felett emlékbeszédett mondott, amely most nyomtatásban is megjelent. Az emlékbeszéd megvilágítja Rubinek Gyula kiemelkedő tulajdonságait s megható szavakkal írja le azt a méltatlan hajszát, amely Rubinek Gyula életének utolsó hónapjait annyira megkeserítette. Az újabb létszámcsökvés megbénítja a főváros adminisztrációját. „Inkább szaporításról lehet szó.“ — A belügyminisztertől az 5 százalékos arányszám csökkentését kívánják. A fővárosnál újabb létszámcsökkentés réme kísért. A múlt év elején hajtották végre a törvény által elrendelt húszszázalékos létszámredukciót. Már ekkor élénken tiltakozott a főváros a nagyarányú létszámcsökkentés ellen arra való hivatkozással, hogy amíg az állami adminisztráció nélkülözheti az ország megcsonkítása folytán fölössé vált tisztviselőket, addig a fővárosnál éppen ellenkező a helyzet. A közigazgatás teendői nemhogy csökkentek volna, hanem folytonosan szaporodtak. A főváros kifejtette, hogy inkább létszámszaporításról lehetne szó a felgyülemlett munkatöbblet elvégzésére. A kormány azonban a fővárossal szemben sem helyezkedhetett más álláspontra, mint az állami alkalmazottaknál. Több mint 400 közigazgatási tisztviselőt kellett tehát elbocsájtani. A minap döntöttek a tanszemélyzet B.-listájára vonatkozóan, aminek következtében 1190 tanító, tanár és iskolaigazgató hagyja el rövidesen a főváros szolgálatát. Most pedig itt a legeslegújabb redukció, immár a harmadszori megtizedelése a főváros alkalmazotti létszámának. A szanálási törvény kapcsán ugyanis ez év végéig újabb öt százalékát kell elbocsájtani az alkalmazottaknak. Körülbelül 300 emberrel fogy le ezáltal a városi alkalmazottak száma. Az újabb B.-lista érthető izgalmat keltett a városházán. Éppen ezért a tanács tagjai kedden délelőtt összeülnek, hogy az újonnan előálló helyzetet megvitassák. Az Újság munkatársa ez ügyben kérdést intézett a főváros egyik legfőbb funkcionáriusához, aki így nyilatkozott: " Az újabb B.-lista ellen a lehető legerőteljesebben tiltakozunk és felhívjuk a belügyminiszter figyelmét arra a már korábban is hangsúlyozott körülményre, hogy a fővárosnak nincsenek fölös alkalmazottai. Minden újabb csökkentés az amúgy is minimálisra redukált tisztviselői létszámot érinti s az adminisztráció működését befolyásolja. A főváros közigazgatási teendői egyre csak szaporodnak s úgyszintén mind több lesz az a tennivaló, amit az állam ró a fővárosra, illetve, amit helyette kell elvégezni. A további ötszázalékos redukció körülbelül háromszáz személyt kényszerítene más pályára, ha ugyan az általános pangás idején el tudnak helyezkedni. Ezek az emberi szempontok, de a főváros anyagi érdeke is indokolttá tennék, hogy a belügyminiszter elálljon az újabb fővárosi B.-listától. Ha ez lehetetlen volna, úgy legalább redukálni kellene az ötpercentes arányszámot, nehogy az adminisztráció katasztrófába jusson. A főváros amúgy is nehézségekkel küzdő háztartásának ismét súlyos megpróbáltatást jelentene a 300 személy elbocsátása, mert valamennyiket végkielégítésben, vagy nyugdíjban kellene részesíteni. Ezért tehát ismételten tiltakozunk és jobb belátásra akarjuk bírni az illetékeseket. Itt említjük meg, hogy a keddi rendkívüli tanácsülés a fővárosi alkalmazottak fizetésrendezési ügyével is foglalkozik. Ez alkalommal előkészítik az aranyparitásra való áttérést az állami alkalmazottakhoz hasonlóan. E német kormány az ifjúsági egyesületeket nem engedi a katonai ellenőrzés keretébe vonni. Németország válaszjegyzékében egyhavi haladékot kér. Berlin, június 30. (Wolff.) A párisi német nagykövet megbízást kapott, hogy a nagykövetek értekezlete elnökének adja át a német kormány válaszát a katonai ellenőrzés ügyében június 28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriotnak és Macdonaldnak június 24-iki levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után visszautasítja azt a gondolatot, hogy Németország bármiképen is képes volna arra, hogy Európában fegyveres konfliktust idézzen elő. A német kormány kész beleegyezni az általános felülvizsgálatba, mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálatot minden eszközzel gyorsítsák és kéri, hogy az általános felülvizsgálat számára december 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék a továbbiakban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével foglalkozik, azonban visszautasítja azt a téves felfogást, hogy emiatt Európában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek onnan erednek, hogy a régebbi általános védkötelezettségnek nem csupán katonai hanem főként nevelő Ti;r5nn. .7"rz. : ”T.,nT: .uttj n-i. jellege volt. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség a gyakorlatban lényegesen előmozdította az ifjúságnak törvénytiszteletre és fegyelemre való nevelését s a jelenkor számos jelenségét éppen e katonai nevelés hiányára kell visszavezetni. A birodalmi kormány másrészről komolyan fáradozott azon, hogy bizonyos politikai szövetségek lefegyverzését, amely egyesületeket azonban nem szabad a torna- és sportegyesületekkel összetéveszteni, kíméletlenül vigyék keresztül úgy, hogy e szövetségek komoly felfegyverzéséről többé nem lehet szó. A birodalmi kormány válaszjegyzékében egyhavi haladékot kér és azt kéri, hogy az ellenőrzést a műhelyek felülvizsgálásával kezdjék meg. A jegyzék követeli továbbá, hogy a fegyverállomány általános felvétele a nagyköveti értekezet jegyzékben megállapított öt pont megvizsgálása után történjék, míg a szövetségesek a vizsgálatot megelőző általános anyagfelvétel megejtését szándékozzák végrehajtani.