Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-01 / 129. szám

2 AZ UJSÁG Kecsó, ¥Ö®E Julíus T.: 'ra Kulurbotránnyá dagadt a felvételi vizsga. Fábián Béla szerdán interpellál a nemzetgyűlésen a felvételi vizsga ügyében. Országos mozgalomra készülnek a megszégyenített tanítók és tanítónők. Kedden délelőtt monstre­ deputációban jelennek meg a szülők a kultuszminiszter előtt. Az Újság még a felvételi vizsga előtt arra hívta fel az illetékes tényezők figyelmét, hogy nagyon vigyázzanak, mert baj lesz, ha a vizsgáztató bizottságok Haller szelle­mében próbálják megrostálni a kis elemistákat. Intő szavunk nem érte el célját. Pintér Jenő dr. tankerületi főigazgató — miként erről utólag értesülünk — szintén óva intette a vizsgáztató bizottságokat és lelkükre kö­tötte, hogy nagyon csínján bánjanak az érzékeny gyer­meksereggel. Miként a tények bizonyítják, ez a főigaz­gatói szózat is hatástalan maradt. Semmi sem változott egy év óta és semmi sem változott abban az eszmekör­ben, amely Haller István korszerűtlen rendeletét szülte. Ebben az évben is rengeteg olyan gyermeket buktattak meg a felvételi vizsgán, akik „kitűnően" végezték el az elemi iskolát. Napról-napra több szülő jelentkezik ebbeli panaszával és egyre több jel vall arra, hogy az idei felvételi vizsga valóságos kulturbotrányba fulladt. Fábián Béla vasárnap erről a kérdésről beszélt első­sorban újpesti és rákospalotai beszámolóján. Beszédében az alábbi szempontokat domborította ki: — Ott tartunk, ahol Oroszország tartott a cenizmus korában. Abban az időben a muzsikák gyermekeit nem vették fel a középiskolába, mert attól tartottak, hogy az orosz parasztság fiai a középiskolában kiművelődvén, felvilágosítják a butaságba sülyesztett orosz paraszt­osztályt és ezzel olyan politikai mozgalmat szervezhet­nek, amely ledönti a reakciós rendszert. Nálunk Ma­gyarországon a felvételi vizsgával zárják el a tömegeket a középiskola elöl. Olyan kicsi korban, vizsgáztatják a gyermekeket, hogy a nebulók képtelenek helyt állani a szigorú bizottságok előtt. Tessék csak elképzelni egy fa­lusi gyereket, aki talán sohasem volt még városban: hogyan állja meg a sarat, ha keresztkérdésekkel fag­gat­ják! Már­pedig kívánatos, hogy a falu is művelődjék. Hiszen egyre azt hirdetik, hogy a gazdatársadalom az ország gerince, ugyanakkor azonban felvételi vizsga elé állítják a nép egyszerű gyermekét és — miként az ered­mény mutatja — megbuktatják és így megakadályoz­zák a magasabb kiképzésben. Úgy megy minden, mintha lóversenytérnek néznék az iskolát. Olyan akadályokat állítanak a gyermekek elé, amelyeken nem lehet átver­gődni, hacsak a szerencse nem szegődik segítőtársul a, gyermek mellé. Számos esetet tudok, amikor húsz-har­­mincholdas gazdaemberek három gyermekük közül ket­tőt a középiskolába akarnak küldeni. Az a cél vezeti, őket, hogy az egyik fiú otthon gazdálkodjék, a másik kettő pedig valamelyik műveti pályán keressen boldo­gulást. Közoktatásunk vezetőinek egy kötelességük volna: az ,hogy tárt karokkal fogadják a falu gyerme­keit a középiskola kapui előtt és örömmel ültessék le őket a padsorokba, hadd tanuljanak s hadd terjesszék a kultúrát a gazdatársadalom javára. Ezzel szemben éppen az történik, hogy nehézséget támasztanak azok­nak, akik a középiskolába törtetnek, akár keresztények­ről, akár zsidókról van szó. Újpesten több mint ötezer ember tapsolt Fábián Béla szavainak. Többen is igyekeztek a kerthelyiségbe, miol a beszámoló elhangzott, de a rendőrtanácsos el­zárta a kapukat, mert már életveszélyes volt a tolongás. A szomszédos házak kerítéseire kapaszkodtak, akik nem juthattak be a beszámoló helyszínére és a nagy tömeg ismételten tüntetett a felvételi vizsga ellen s követelte ennek a korszerűtlen aktusnak sür­gős eltörlését. Fábián Bélához szombat óta tömegesen fordultak az érdekelt szülők. Arra kérik, legyen segítségükre. Mindegyik elhozza gyermekének elemi iskolai bizonyít­ványát és rajta a szomorú­ határozatot, amely tudtul adja a gyermeknek és szüleinek egyaránt, hogy szekun­­dát hozott a felvételi vizsga. Siró anyák és kétségbeesett apák egész tömege verődött immár együvé annak bizony­ságául, hogy a felvételi vizsga nagy tömegeket rekesz­tett ki a középiskolákból. Arról értesülünk, hogy a szülők holnap, kedden délelőtt monstre-deputáció­ban jelennek meg a kultuszminiszter előtt. Kérni fogják, hogy vegye revízió alá a felvételi vizsgát s tegye lehetővé, hogy gyermekeik még most beiratkoz­hassanak a középiskolába. Fábián Béla fogja vezetni a küldöttséget a miniszter elé, aki — miként Az Újság vasárnapi számában már megírtuk — nem is zárkózik el az ügy megvizsgálása elől, sőt tovább megy egy lé­péssel és a terhelő adatok birtokában el fogja rendelni a bukott gyermekek újabb levizsgáztatását. Leghelyesebb természetesen az volna, ha a miniszter már holnap egy tollvonással megsemmisítené a Haller-féle rendeletét és szabad utat engedne minden elemistának a középiskola felé. Ha a kultuszminiszter holnap a szülők küldöttsége előtt nem tesz ilyen ígéretet, Fábián Béla szerdán inter­pellációt fog mondani a nemzetgyűlésen és adatokkal fogja bebizonyítani, hogy az idei felvételi vizsgán nagyon fellőttek a célon a vizsgáztató bizottságok. Ismertetni fogja azokat a kérdéseket, amelyeket egyik-másik bizott­ság intézett az elemistákhoz és ki fogja mutatni, hogy valósággal keresztkérdé­sekkel kínozták az apróságokat. Mindez pedig percek munkája volt, amiből nyilvánvaló, hogy a felvételi vizsgán olyan szempontok is kidombo­rodtak, amelyek nem állják meg a próbát a pedagógia ítélőszéke előtt. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk: ez a fájdalmas kérdés ideragadt a napirendhez és nem fog egyhamar le­kerülni onnan. Nem­ is szabad, hogy a feledés fátyola bo­ruljon az idei felvételi vizsgára. Ezt kívánja a közérdek és "ezt követeli az a kultum­ivó, amelyre eddig joggal­ hi­vatkozhattunk, de amelyet éppen a felvételi vizsga ve­szélyeztet a legnagyobb mértékben. Szokatlanul széles visszhangja támadt a kultúrbot­­ránynak, mert nemcsak a szülők léptek már akcióba, ha­nem az elemi iskola pedagógusai szintén elégtételt köve­telnek a középiskolai vizsgáztató bizottságokkal szemben. Mert végeredményben az elemi iskola szégyenét je­lenti az a körülmény, hogy a felvételi vizsgán „kitűnően" végzett elemi iskolai diákokat buktattak meg, köztük sok olyan fiút és leányt, akik az elemi iskolának mind a négy osztályában példásan tanultak. Országos mozgalmat szer­veznek a tanítók és tanítónők s követelni fog­ják a felvé­teli vizsga sürgős eltörlését. Ha pedig a miniszter nem lesz erre hajlandó, ebben az esetben az egyes tantestüle­tek fegyelmi vizsgálatot fognak kérni önmaguk ellen, mert a szülők joggal tételezik fel, hogy az elemi iskola nem­ teljesíti korszerű hivatását, ha a felvételi vizsgán a legkitűnőbb gyermekeket is sorra buktatják. A tanítók és tanítónők egy percig sem tűrik, hogy ezek a vádak tisztázatlanul maradjanak és illetékes ítéletet csikarnak ki annak bizonyítására, hogy csak a felvételi vizsga rend­szerében van a hiba s ez a rendszer m­ár régen megérett arra, hogy a lomtárba kerüljön. Információnk szerint a kultuszminiszter még ezen a héten lehetővé fogja tenni a bukott elemistáknak, hogy új felvételi vizsgálatra kerül­jenek, a jövő tanévtől kezdődően pedig egyszerűen el fogja tö­rölni Flailer István szomorú emlékű rendeletét. A legszomorubb az egész kérdésben, hogy sok hadi­özvegynek is bánatot okozott a felvételi vizsga. Több olyan gyermek is megbukott, akinek anyját a nagy há­ború döntötte gyászba. Hősi halált halt az apa s még ilyen apának a gyermeke is megérte, hogy szekundát kapjon a felvételi vizsgán. Éppen elég gyászt hozott reánk a trianoni béke és éppen elég keserűséggel kö­­szöntget naponkint az élet, mire való minden felesleges kínzás és mire való főként olyan embersanyargatás, amely a magyar kultum­ivó rovására esik! Ezek a szem­pontok vezetik a parlamenti ellenzéket és ezen az alapon bontakozik ki a közeli napokban a nagy parlamenti ak­ció, amely előtt a kultuszminiszternek feltétlenül defe­­rálnia kell éppen a közérdek védelmébe. Pakots József vasárnap délben tartott beszámolót Ül­tőn. — Az ellenzék — mondotta többi között — ki akarja harcolni mindenki jogát a kenyérhez, a hideg tűzhelyek felmelegítését és a hideg szívek felgyújtását. Elvesztettük a krisztusi evangéliumba vetett hitünket, mert a kormány­zati rendszer nem értette meg az idők szavát és öt esz­tendő óta az ellenségesség érzését táplálták a szívekben, ahelyett, hogy testvéreket neveltek volna. Föl akarják építeni az új Magyarországot és közben elpusztul a ma­gyarság. Amíg nincs általános, titkos és egyenlő választói jog, addig nem lesz teljes igazság az országban. Jusson eszébe a kormánynak, hogy egyszer megbukik és akkor ráolvassák az ítéletet. ...... A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Dénes István foglalkozott a földreform kérdésével Pesthy Pál igazságügyminiszter vasárnap, Törökszent­­miklóson résztvett Horánszky Dezső egységes párti kép­viselő beszámolóján. Horánszky beszédében azt hangoz­tatta, hogy szakítani kell a szélsőségekkel és reál­politikát kell folytatni. Pesthy Pál igazságügyminiszter kifejtette, hogy a kormányzat nemzeti alapon áll. A nemzetközi ala­pon való kormányzás első főbűne és hibája, hogy kizáró­lag egy társadalmi osztálynak, az ipari munkásságnak kezébe akarja letenni a kormányzást, a többi népréteget pedig ki akarja zárni belőle. A nemzetközi szociál­demokrácia történelme bizonyítja, hogy amikor ez az irány kormányra került, maga is polgári sineken kor­mányoz.* Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár vasárnap Kisteleken, egy aratóünnepélyen élesen kikelt a termény­­spekuláció ellen. Azt hangoztatta, hogy nem áll meg a spekulációnak az az érve, hogy Amerika búzafeleslegét Európába hozzák, mert ezt csak azok hirdetik, akik ol­csón össze akarják vásárolni a butát. Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtitkár, a kisgazdapárt 1952. február 22-iki gyászünnepélyén néhai Rubinek Gyula felett emlékbeszédett mondott, amely most nyomtatásban is megjelent. Az emlékbeszéd megvilágítja Rubinek Gyula kiemelkedő tulajdonságait s megható sza­vakkal írja le azt a méltatlan hajszát, amely Rubinek Gyula életének utolsó hónapjait annyira megkeserítette. Az újabb létszámcsökvés megbénítja a főváros adminisztrációját. „Inkább szaporításról lehet szó.“ — A belügyminisztertől az 5 százalékos arány­szám csökkentését kívánják. A fővárosnál újabb létszámcsökkentés réme kísért. A múlt év elején hajtották végre a törvény által elrendelt húszszázalékos létszámredukciót. Már ekkor élénken til­takozott a főváros a nagyarányú létszámcsökkentés ellen arra való hivatkozással, hogy amíg az állami adminisz­tráció nélkülözheti az ország megcsonkítása folytán fö­lössé vált tisztviselőket, addig a fővárosnál éppen ellen­kező a helyzet. A közigazgatás teendői nemhogy csökken­tek volna, hanem folytonosan szaporodtak. A főváros ki­fejtette, hogy inkább létszámszaporításról lehetne szó a felgyülemlett munkatöbblet elvégzésére. A kormány azonban a fővárossal szemben sem­ helyezkedhetett más álláspontra, mint az állami alkalmazottaknál. Több mint 400 közigazgatási tisztviselőt kellett tehát elbocsájtani. A minap döntöttek a tanszemélyzet B.-listájára vo­natkozóan, aminek következtében 1190 tanító, tanár és is­kolaigazgató hagyja el rövidesen a főváros szolgálatát. Most pedig itt a legeslegújabb redukció, immár a har­madszori megtizedelése a főváros alkalmazotti létszámá­nak. A szanálási törvény kapcsán ugyanis ez év végéig újabb öt százalékát kell elbocsájtani az alkalmazottak­nak. Körülbelül 300 emberrel fogy le ezáltal a városi al­kalmazottak száma. Az újabb B.-lista érthető izgalmat keltett a városházán. Éppen ezért a tanács tagjai kedden délelőtt összeülnek, hogy az újonnan előálló helyzetet megvitassák. Az Újság munkatársa ez ügyben kérdést intézett a főváros egyik legfőbb funkcionáriusához, aki így nyi­latkozott: " Az újabb B.-lista ellen a lehető legerőteljesebben tiltakozunk és felhívjuk a belügyminiszter figyelmét arra a már korábban is hangsúlyozott körülményre, hogy a fővárosnak nincsenek fölös alkalmazottai. Minden újabb csökkentés az amúgy is minimálisra redukált tiszt­viselői létszámot érinti s az adminisztráció működését be­folyásolja. A főváros közigazgatási teendői egyre csak szaporodnak s úgyszintén mind több lesz az a tennivaló, amit az állam ró a fővárosra, illetve, amit helyette kell elvégezni.­­ A további ötszázalékos redukció körülbelül három­száz személyt kényszerítene más pályára, ha ugyan az általános pangás idején el tudnak helyezkedni. Ezek az emberi szempontok, de a főváros anyagi érdeke is indo­kolttá tennék, hogy a belügyminiszter elálljon az újabb fővárosi B.-listától. Ha ez lehetetlen volna, úgy legalább redukálni kellene az ötpercentes arányszámot, nehogy az adminisztráció katasztrófába jusson. A főváros amúgy is nehézségekkel küzdő háztartásának ismét súlyos megpró­báltatást jelentene a 300 személy elbocsátása, mert vala­mennyiket végkielégítésben, vagy nyugdíjban kellene részesíteni.­­ Ezért tehát ismételten tiltakozunk és jobb be­látásra akarjuk bírni az illetékeseket. Itt említjük meg, hogy a keddi rendkívüli tanácsülés a fővárosi alkalmazottak fizetésrendezési ügyével is foglal­kozik. Ez alkalommal előkészítik az aranyparitásra való áttérést az állami alkalmazottakhoz hasonlóan. E német kormány az ifjúsági egyesületeket nem engedi a katonai ellenőrzés keretébe vonni. Németország válaszjegyzékében egyhavi haladékot kér. Berlin, június 30. (Wolff.) A párisi német nagykövet megbízást kapott, hogy a nagykövetek értekezlete elnöké­nek adja át a német kormány válaszát a katonai ellen­őrzés ügyében június 28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriotnak és Macdonaldnak június 24-iki levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után vissza­utasítja azt a gondolatot, hogy Németország bármiképen is képes volna arra, hogy Európában fegyveres konflik­tust idézzen elő. A német kormány kész beleegyezni az általános felülvizsgálatba, mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálatot minden eszközzel gyorsítsák és kéri, hogy az általános felülvizsgálat számára december 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék a továbbiak­ban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével fog­lalkozik, azonban visszautasítja azt a téves felfogást, hogy emiatt Európában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szer­vezetek onnan erednek, hogy a régebbi általános védkö­telezettségnek nem csupán katonai hanem főként nevelő Ti;r5nn. .7"rz. : ”T.,nT: .uttj n-i. jellege volt. A jegyzék hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség a gyakorlatban lényegesen előmozdította az ifjúságnak törvénytiszteletre és fegyelemre való nevelé­sét s a jelenkor számos jelenségét éppen e katonai neve­lés hiányára kell visszavezetni. A birodalmi kormány másrészről komolyan fárado­zott azon, hogy bizonyos politikai szövetségek lefegy­verzését, amely egyesületeket azonban nem szabad a torna- és sportegyesületekkel összetéveszteni, kíméletle­nül vigyék keresztül úgy, hogy e szövetségek komoly felfegyverzéséről többé nem lehet szó. A birodalmi kormány válaszjegyzékében egyhavi haladékot kér és azt kéri, hogy az ellenőrzést a műhelyek felülvizsgálásával kezdjék meg. A jegyzék követeli to­vábbá, hogy a fegyverállomány általános felvétele a nagyköveti értekezet jegyzékben megállapított öt pont megvizsgálása után történjék, míg a szövetségesek a vizsgálatot megelőző általános anyagfelvétel megejtését szándékozzák végrehajtani.

Next