Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-20 / 146. szám

Vasárnap, 1924 július 20. AZ ÚJSÁG Még egy kurzusban élt bukása. Uj bűnvádi feljelentések a Zeuner és Társa ügyében. Zeuner vallomása Zichy István gróf és Beniczky György ellen. Hogy akarták megtörni a zsidó tőke uralmát. A legelőkelőbb köröket érinti az uj bank bukása. 1920-ban, mikor népgyüléseken és a kurzussaj­tóban visszhangzott a jelszó, hogy gazdasági téren meg kell oldani a zsidókérdést, a kurzusvállalatoknak egész tö­mege keletkezett. Hangzatos reklámokkal, óriási befolyá­sok latbavetésével, nagy lendülettel nekiindultak az üz­letek és az ébredő szellemnek hódoló tömegek kivon­ták tőkéiket a nagybankokból és a kurzusvállalatok rendelkezésére bocsátották. Sokan keserűen csalódtak. A legnagyobb bankintézet is éveken át fizetési zavarokkal küzdött és csak a kurzuskormány segítségével lábolt ki a bajból. A Pálffy Bank bukása, a Tanító Banknál tör­tént visszaélések élénken világítanak be az új gazdasági élet titkaiba. Sok hasonló kisebb vállalat szintén a bün­tető törvénnyel került összeütközésbe. Főpapok, mágná­sok, köztisztviselők, kisiparosok keservesen fizették meg a kurzusnak való behódolásukat. Most újra megbukott egy kurzusbank, amely néhány év óta a budapesti piacon tekintélyt szerzett. Megbukott a Zeulner és Társa betéti társaság és több mint négy­­milliárd korona veszett el. A cég 1921-ben alakult. Ala­pítója Zeulner János volt, a Hazai Bank volt igazgatója, aki hosszú, becsületes munka után és volt igazgató­­társainak segítségével önállósította magát. Nagy klientú­rára tett szert. Nem a kisexisztenciák körében szerezte a betevőket, hanem főképen a középosztály és a mágnásvilág tőkeképes tagjai bizalmát nyerte meg. Hogy a cégét minél szélesebb alapra fektethesse, jó­­hangzású, előkelő dzsentri és mágnásfamiliáknak tagjait alkalmazta irodájában, akiket mint a Nemzeti és Orszá­gos Kaszinó tagjait arra használta fel, hogy a két elő­kelő klubnak tagjai a betéti társaságra bízzák tőkéjüket. Beniczky György dr. és ifj. Zichy István gróf mint cégvezetők léptek be a betéti társasághoz. 1928-ban a bank helyiségét áthelyezték a Mária Valéria­­utca 1. számú házba, ahol öt tágas teremben bonyolították le az üzleteket. A cég nevében a cég megbízásából ifj. Zichy István gróf és Beniczy György dr., mint a cég telj­hatalmú megbízottjai, a tőzsdén kötöttek üzleteket, klien­seket szereztek és e két hangzatos név a betéti társaság, hitelét tetemesen megnövesztette. Ugyanabban az időben több más, előkelő család tagja lépett be kültagnak. Többek között Butykay Menyhértné, szül Lator Gab­­­­riella és Prepeliczay Jenő, egy felvidéki dúsgazdag famíliának tagja. Néhány hónappal ezelőtt a nagy pangás idejében beütött a krach. A cég fizetésképtelenné vált és annak ellenére, hogy a hitelezők többmilliárdos követelése majdnem fe­dezetlen volt, a feljelentés szerint ifj. Zichy István gróf­­és Beniczky György dr. a kereskedelmi törvény szerint ne­kik megállapított jogaikat messze túlhaladva, a hitelező­ket megkárosították. Már abban az időben, mikor a Pénz­intézeti Központ kiküldött megbízottja megállapította a bank fizetésképtelenségét, Beniczky György egyrészt a maga, másrészt öccse,­­ Beniczky Elemér részére 130 millió koronát vett fel. Ugyanakkor a kishitelezőket már azzal utasították el, hogy a bank fizetésképtelen. Múlt hónapban megindult a tömeges feljelentések áradata és az ügyészség Zeulner ert csalás és sikasztás miatt tartóztatta le. A Zeulner-cég mérlege szerint a passzívák 3 milliárd és 647 millió koronát tettek ki, ennek ellenében az ak­tívák majdnem 2 milliárdot. De a könyvek átvizsgá­lása után megállapítást nyert, hogy alig maradt fenn valami aktíva és a passzívák aránytalanul nagyobbak. A hitelezők között szerepelnek egyebek között a Gazdák Biztosító Szövetkezete is majdnem háromszázmillió ko­ronával, az Egyetemi Énekkarok Tárán alapja 16 millió koronával, a Budapesti Korcsolyázó Egyesület 20 millió koronával. A hitelezőknek legnagyobb része a köztisztvi­selői karból rekrutálódik, akik a kosztpénzüzletek idejé­ben Zelnerékre bízták vagyonukat, hogy a korona ál­landó értékhullámzásában tőkéjüket megmenthessék. Fő­képen miniszteri tisztviselők, a bírói és ügyészi karnak számos tagja esett áldozatul, akiknek alig volt vagyon­kájuk, csak néhány millió. Fizetésük nem volt elegendő, hogy megéljenek, s a kosztpénzkamatöbblettel lengették félig-meddig életüket. A Zellner-cégre bátran bízták pénzüket, mert tudták, hogy e betéti társaságnak több vezetője -a legelő­kelőbb fővárosi kluboknak számottevő tagja. Felültek a köriratok jelszavainak is, mely szerint a ke­resztény nagytőke rendelkezésére áll a betéti társaság­nak, hogy a nagybankoknak a hatalmát megtörhesse. A feljelentés szerint Zichy István gróf és Beniczky sze­mélyesen jártak el, hogy a banknak a betétjét mind­inkább szaporítsák. De nemcsak a nagyobb tőkéjű em­berekre vadásztak, de kiderült a bukás után az is, hogy főképen az utóbbi időben még aránylag nagyon cse­kély összegeket is felvettek. .A hitelezők névsorában sze­repelnek olyanok, akik két-háromszázezer koronát és még kevesebbet bocsátottak a bank rendelkezésére. A nagy betevőknek jórésze már a tőzsdekrach előtti idő­ben kivonta tőkéit, mert egyes jelenségek amellett bi­zonyítottak, hogy a betéti társaság nem a legfairebb esz­közökkel dolgozik, így többek között a Hazai Banknak két igazgatója kivonta 400 millió koronás követelését és azzal megingatta a bank létalapját. Zelner és társai már csak úgy tudták felszínen tartani magukat, hogy a jelentkező hitelezőknek idegen érték­papírokat bocsátottak rendelkezésre. Az utóbbi hónapok­ban, mikor már igen sok hitelező kérte követelésének kiegyenlítését, felhajtók dolgoztak, hogy újabb kliense­ket szerezhessenek és azok pénzével a nyugtalan hitele­zőket kielégíthessék. Májusban végképen beütött a krach. A betéti tár­saság csődbe került és több mint hatszáz hitelező fel­jelentésére az ügyészség letartóztatta a budapesti bank­tisztviselőknek egyik nagyon régi tagját aki évtizedeken át becsületes munkát végzett, közszeretetnek örvendett, de megtévesztette őt a gazdasági konjunktúra és ennek áldozatául a Markó­ utcai fogházba került. A feljelentőknek száma nap-nap után emelkedik és a mai nap folyamán hat magasrangú bíró feljelen­tést tett a rendőrségen, hogy a Zellner és Társa cégnél negyvenötmillió koronányi vagyonuk elúszott. Feljelentésükben kérik, hogy a bűnvádi eljárást nem csak a már letartóztatásban levő Zeuner János ellen folytassák le, hanem terjesszék ki ifj. Zichy grófra és Beniczky György dr.-ra, akik állításaik szerint épp oly bűnösek, mint Zeuner. A fogságban levő Zeuner, aki kezdetben magára vállalta a bűnügy minden ódiumát, abban a reményben, hogy a betéti társaságnak többi tagjai, előkelő és gazdag rokonai segítségével majd sza­nálni fogják az intézetet. Az utóbbi időben megváltoz­tatta a vallomását. Nem tagadja, hogy ő is bűnös, de állítja, hogy a betéti társaságnak két cégvezetője, egyik-másik kül­tagja, akik csak néhány százezer koronányi betétet adtak, Zichy István gróf például csak másfélmillió koronát, Beniczky még kevesebbet, fedezet nélkül többmilliós tartozással terhelték meg az intézet vagyonát. A budapesti főkapitányságon Papp Géza rendőrtanácsos­nak osztották ki az ügyet s a jövő hét elején a bűn­ügy széles hullámokban nekiindul. Beniczky tiltakozik a vád ellen. Felkértek a következő nyilatkozat közlésére: Az Est július 20-iki számában a Zellner-bankházról megjelent cikknek személyemet is érintő részére a következőkben kell reflek­tálnom: Az a nyolc magyar bíró, aki a Zelner-bankban elveszett pén­zéhez hozzájutni már más után is próbálkozott, bizonyára egészen más formában tette volna meg feljelentését a cég ellen, ha a való tényállást ismeri. Alulírott, áld többet veszített a Zellner-bank fizetésképtelensége folytán, mint a többi hitelező együttvéve, csak betétje erejéig felelős kültagja voltam a Zellner-féle betéti társaságnak és nem volt cégjegyzői jogosultságom, amit a szóban forgó feljelentés annyira hangsúlyoz. Teljesen távol állottam az üzlettől, mert én magam is éppen oly tel­jes bizalommal voltam Zellner János iránt, mint az a nyolc magyar bíró, aki őt megbízásaival felkereste. Földbirtokos vagyok, ki az év­ből csak néhány hónapot töltök Budapesten és nem vagyok s nem is voltam bankár. A pénzintézeti központ revizora május 15-én állapította meg a bankház fizetésképtelenségét. Én még május 14-én 43 millió koronát fizettem be a bankház pénztárába, természetesen anélkül, hogy az inzolvenciáról tudtam volna. Az a nagy pénzösszeg, amelynek általam történt felvételét a panaszos nyolc bíró sérelmezi, két és félmillió korona volt és azt május 6-án vettem fel. Ezenkívül én a kritikus időben sem előbb, sem utóbb a Zélner-bankháztól egy fillért fel nem vettem. Beniczky Elemér ne­vében, akinek egyébként ma is 107 millió korona követelése van az inzolvens cégen, kizárólag ügyvédje járt el, aki már múlt év de­cemberében akarta ügyfelének rég kifizetett értékpapírjait felvenni és csak az én jóhiszemű tanácsomra állott el többször megismételt és a bankházzal közölt kívánságától. Én ugyanis mindvégig meg voltam győződve, hogy feltétlenül jó helyen vannak bátyám érték­papírjai. Nagyon várom az alkalmat, hogy az itt elmondottakat illeté­­­­kes helyen megfelelő dokumentumokkal is mielőbb igazolhassam. Szerkesztő úrnak kiváló tisztelettel Beniczky György dr. s. k. Helyt adunk Beniczky György nyilatkozatának. Az ügy úgyis a bíróság elé tartozik. 9 új ellenzéki párt alakult Wolffék ellen. Félre a gyűlölködéssel és embervadászattal! A főváros VII. kerületében B. Virágh Géza elnök vezetése alatt új párt alakult kispolgárok városi pártja címen s azzal a céllal, hogy a polgárok minél nagyobb tömegeit csoportosítsa Wolffék ellen. A párt elnöksége proklamációval lépett a nyilvánosság elé. Hangsúlyozza, hogy el kell tüntetni minden felekezeti és politikai ellentétet s a polgárságnak közös erővel kell felsora­koznia érdekeinek védelmére. Az új párt irodája Wes­­selényi­ utca 41. szám alatt működik.

Next