Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-20 / 146. szám
Vasárnap, 1924 július 20. AZ ÚJSÁG Még egy kurzusban élt bukása. Uj bűnvádi feljelentések a Zeuner és Társa ügyében. Zeuner vallomása Zichy István gróf és Beniczky György ellen. Hogy akarták megtörni a zsidó tőke uralmát. A legelőkelőbb köröket érinti az uj bank bukása. 1920-ban, mikor népgyüléseken és a kurzussajtóban visszhangzott a jelszó, hogy gazdasági téren meg kell oldani a zsidókérdést, a kurzusvállalatoknak egész tömege keletkezett. Hangzatos reklámokkal, óriási befolyások latbavetésével, nagy lendülettel nekiindultak az üzletek és az ébredő szellemnek hódoló tömegek kivonták tőkéiket a nagybankokból és a kurzusvállalatok rendelkezésére bocsátották. Sokan keserűen csalódtak. A legnagyobb bankintézet is éveken át fizetési zavarokkal küzdött és csak a kurzuskormány segítségével lábolt ki a bajból. A Pálffy Bank bukása, a Tanító Banknál történt visszaélések élénken világítanak be az új gazdasági élet titkaiba. Sok hasonló kisebb vállalat szintén a büntető törvénnyel került összeütközésbe. Főpapok, mágnások, köztisztviselők, kisiparosok keservesen fizették meg a kurzusnak való behódolásukat. Most újra megbukott egy kurzusbank, amely néhány év óta a budapesti piacon tekintélyt szerzett. Megbukott a Zeulner és Társa betéti társaság és több mint négymilliárd korona veszett el. A cég 1921-ben alakult. Alapítója Zeulner János volt, a Hazai Bank volt igazgatója, aki hosszú, becsületes munka után és volt igazgatótársainak segítségével önállósította magát. Nagy klientúrára tett szert. Nem a kisexisztenciák körében szerezte a betevőket, hanem főképen a középosztály és a mágnásvilág tőkeképes tagjai bizalmát nyerte meg. Hogy a cégét minél szélesebb alapra fektethesse, jóhangzású, előkelő dzsentri és mágnásfamiliáknak tagjait alkalmazta irodájában, akiket mint a Nemzeti és Országos Kaszinó tagjait arra használta fel, hogy a két előkelő klubnak tagjai a betéti társaságra bízzák tőkéjüket. Beniczky György dr. és ifj. Zichy István gróf mint cégvezetők léptek be a betéti társasághoz. 1928-ban a bank helyiségét áthelyezték a Mária Valériautca 1. számú házba, ahol öt tágas teremben bonyolították le az üzleteket. A cég nevében a cég megbízásából ifj. Zichy István gróf és Beniczy György dr., mint a cég teljhatalmú megbízottjai, a tőzsdén kötöttek üzleteket, klienseket szereztek és e két hangzatos név a betéti társaság, hitelét tetemesen megnövesztette. Ugyanabban az időben több más, előkelő család tagja lépett be kültagnak. Többek között Butykay Menyhértné, szül Lator Gabriella és Prepeliczay Jenő, egy felvidéki dúsgazdag famíliának tagja. Néhány hónappal ezelőtt a nagy pangás idejében beütött a krach. A cég fizetésképtelenné vált és annak ellenére, hogy a hitelezők többmilliárdos követelése majdnem fedezetlen volt, a feljelentés szerint ifj. Zichy István grófés Beniczky György dr. a kereskedelmi törvény szerint nekik megállapított jogaikat messze túlhaladva, a hitelezőket megkárosították. Már abban az időben, mikor a Pénzintézeti Központ kiküldött megbízottja megállapította a bank fizetésképtelenségét, Beniczky György egyrészt a maga, másrészt öccse, Beniczky Elemér részére 130 millió koronát vett fel. Ugyanakkor a kishitelezőket már azzal utasították el, hogy a bank fizetésképtelen. Múlt hónapban megindult a tömeges feljelentések áradata és az ügyészség Zeulner ert csalás és sikasztás miatt tartóztatta le. A Zeulner-cég mérlege szerint a passzívák 3 milliárd és 647 millió koronát tettek ki, ennek ellenében az aktívák majdnem 2 milliárdot. De a könyvek átvizsgálása után megállapítást nyert, hogy alig maradt fenn valami aktíva és a passzívák aránytalanul nagyobbak. A hitelezők között szerepelnek egyebek között a Gazdák Biztosító Szövetkezete is majdnem háromszázmillió koronával, az Egyetemi Énekkarok Tárán alapja 16 millió koronával, a Budapesti Korcsolyázó Egyesület 20 millió koronával. A hitelezőknek legnagyobb része a köztisztviselői karból rekrutálódik, akik a kosztpénzüzletek idejében Zelnerékre bízták vagyonukat, hogy a korona állandó értékhullámzásában tőkéjüket megmenthessék. Főképen miniszteri tisztviselők, a bírói és ügyészi karnak számos tagja esett áldozatul, akiknek alig volt vagyonkájuk, csak néhány millió. Fizetésük nem volt elegendő, hogy megéljenek, s a kosztpénzkamatöbblettel lengették félig-meddig életüket. A Zellner-cégre bátran bízták pénzüket, mert tudták, hogy e betéti társaságnak több vezetője -a legelőkelőbb fővárosi kluboknak számottevő tagja. Felültek a köriratok jelszavainak is, mely szerint a keresztény nagytőke rendelkezésére áll a betéti társaságnak, hogy a nagybankoknak a hatalmát megtörhesse. A feljelentés szerint Zichy István gróf és Beniczky személyesen jártak el, hogy a banknak a betétjét mindinkább szaporítsák. De nemcsak a nagyobb tőkéjű emberekre vadásztak, de kiderült a bukás után az is, hogy főképen az utóbbi időben még aránylag nagyon csekély összegeket is felvettek. .A hitelezők névsorában szerepelnek olyanok, akik két-háromszázezer koronát és még kevesebbet bocsátottak a bank rendelkezésére. A nagy betevőknek jórésze már a tőzsdekrach előtti időben kivonta tőkéit, mert egyes jelenségek amellett bizonyítottak, hogy a betéti társaság nem a legfairebb eszközökkel dolgozik, így többek között a Hazai Banknak két igazgatója kivonta 400 millió koronás követelését és azzal megingatta a bank létalapját. Zelner és társai már csak úgy tudták felszínen tartani magukat, hogy a jelentkező hitelezőknek idegen értékpapírokat bocsátottak rendelkezésre. Az utóbbi hónapokban, mikor már igen sok hitelező kérte követelésének kiegyenlítését, felhajtók dolgoztak, hogy újabb klienseket szerezhessenek és azok pénzével a nyugtalan hitelezőket kielégíthessék. Májusban végképen beütött a krach. A betéti társaság csődbe került és több mint hatszáz hitelező feljelentésére az ügyészség letartóztatta a budapesti banktisztviselőknek egyik nagyon régi tagját aki évtizedeken át becsületes munkát végzett, közszeretetnek örvendett, de megtévesztette őt a gazdasági konjunktúra és ennek áldozatául a Markó utcai fogházba került. A feljelentőknek száma nap-nap után emelkedik és a mai nap folyamán hat magasrangú bíró feljelentést tett a rendőrségen, hogy a Zellner és Társa cégnél negyvenötmillió koronányi vagyonuk elúszott. Feljelentésükben kérik, hogy a bűnvádi eljárást nem csak a már letartóztatásban levő Zeuner János ellen folytassák le, hanem terjesszék ki ifj. Zichy grófra és Beniczky György dr.-ra, akik állításaik szerint épp oly bűnösek, mint Zeuner. A fogságban levő Zeuner, aki kezdetben magára vállalta a bűnügy minden ódiumát, abban a reményben, hogy a betéti társaságnak többi tagjai, előkelő és gazdag rokonai segítségével majd szanálni fogják az intézetet. Az utóbbi időben megváltoztatta a vallomását. Nem tagadja, hogy ő is bűnös, de állítja, hogy a betéti társaságnak két cégvezetője, egyik-másik kültagja, akik csak néhány százezer koronányi betétet adtak, Zichy István gróf például csak másfélmillió koronát, Beniczky még kevesebbet, fedezet nélkül többmilliós tartozással terhelték meg az intézet vagyonát. A budapesti főkapitányságon Papp Géza rendőrtanácsosnak osztották ki az ügyet s a jövő hét elején a bűnügy széles hullámokban nekiindul. Beniczky tiltakozik a vád ellen. Felkértek a következő nyilatkozat közlésére: Az Est július 20-iki számában a Zellner-bankházról megjelent cikknek személyemet is érintő részére a következőkben kell reflektálnom: Az a nyolc magyar bíró, aki a Zelner-bankban elveszett pénzéhez hozzájutni már más után is próbálkozott, bizonyára egészen más formában tette volna meg feljelentését a cég ellen, ha a való tényállást ismeri. Alulírott, áld többet veszített a Zellner-bank fizetésképtelensége folytán, mint a többi hitelező együttvéve, csak betétje erejéig felelős kültagja voltam a Zellner-féle betéti társaságnak és nem volt cégjegyzői jogosultságom, amit a szóban forgó feljelentés annyira hangsúlyoz. Teljesen távol állottam az üzlettől, mert én magam is éppen oly teljes bizalommal voltam Zellner János iránt, mint az a nyolc magyar bíró, aki őt megbízásaival felkereste. Földbirtokos vagyok, ki az évből csak néhány hónapot töltök Budapesten és nem vagyok s nem is voltam bankár. A pénzintézeti központ revizora május 15-én állapította meg a bankház fizetésképtelenségét. Én még május 14-én 43 millió koronát fizettem be a bankház pénztárába, természetesen anélkül, hogy az inzolvenciáról tudtam volna. Az a nagy pénzösszeg, amelynek általam történt felvételét a panaszos nyolc bíró sérelmezi, két és félmillió korona volt és azt május 6-án vettem fel. Ezenkívül én a kritikus időben sem előbb, sem utóbb a Zélner-bankháztól egy fillért fel nem vettem. Beniczky Elemér nevében, akinek egyébként ma is 107 millió korona követelése van az inzolvens cégen, kizárólag ügyvédje járt el, aki már múlt év decemberében akarta ügyfelének rég kifizetett értékpapírjait felvenni és csak az én jóhiszemű tanácsomra állott el többször megismételt és a bankházzal közölt kívánságától. Én ugyanis mindvégig meg voltam győződve, hogy feltétlenül jó helyen vannak bátyám értékpapírjai. Nagyon várom az alkalmat, hogy az itt elmondottakat illetékes helyen megfelelő dokumentumokkal is mielőbb igazolhassam. Szerkesztő úrnak kiváló tisztelettel Beniczky György dr. s. k. Helyt adunk Beniczky György nyilatkozatának. Az ügy úgyis a bíróság elé tartozik. 9 új ellenzéki párt alakult Wolffék ellen. Félre a gyűlölködéssel és embervadászattal! A főváros VII. kerületében B. Virágh Géza elnök vezetése alatt új párt alakult kispolgárok városi pártja címen s azzal a céllal, hogy a polgárok minél nagyobb tömegeit csoportosítsa Wolffék ellen. A párt elnöksége proklamációval lépett a nyilvánosság elé. Hangsúlyozza, hogy el kell tüntetni minden felekezeti és politikai ellentétet s a polgárságnak közös erővel kell felsorakoznia érdekeinek védelmére. Az új párt irodája Wesselényi utca 41. szám alatt működik.