Az Ujság, 1924. augusztus (22. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-09 / 163. szám

Szombat, 1924. augusztus 9. A Z U J S A G Párisi magyarok karrierje és nyomorúsága. Magyar munkások az autógyárakban. — Csak az első félesztendő nehéz. — Magyar művészkolónia. — A párisi színházak szenzációja. Akik dicsőséget, s akik szégyent hoznak ránk a francia fővárosban. — Az Újság kiküldött tudósítójától. — Páris, 1924 augusztus elején. Parisban 20.000 magyar él. Ebből 1500 a Renault-gyárban dolgozik mint munkás és 36 a Rotonde-kávéházban dolgozik, mint művész. Egy évvel ezelőtt kezdődött a magyarok párisi bejö­vetele. Azelőtt csak kevesen voltak és szórványosan he­lyezkedtek el, egy-egy szücsmesternél, asztalos­műhely­ben, fabútor-gyárban vagy gépgyárban. Az elsők, az új honfoglalók aztán látták, hogy a franciák a becsületes, szorgalmas munkást szeretik és megfizetik. Francia fran­kokban fizetik, még­pedig úgy és olyan arányban, hogy a heti kereset biztos megélhetést nyújt, sőt még félre is lehet tenni belőle. Erre jöttek haza a levelek, a barátok­hoz, rokonokhoz és ismerősökhöz, hogy idehaza úgyis egyre nő a munkanélküliség, gyertek gyorsan utánunk. És a vállalkozó szelleműek elindultak. Nem is került nagy nehézségbe a beutazási engedély megszerzése, az útiköltséget valahogyan előteremtették, odakünn aztán az úttörők munkához juttatták őket. Ára már legtöbben vannak a vas- és fémmunkások. A nagy autógyárak mű­helyeiben dolgoznak a Renault-n­l, a Citroen-nél és a Peugeot-nái­, de a többi Góliát-üzemnek is jutott belőlük. Általában az róluk a munkaadók véleménye, hogy elsőrangú szakmunkások, szorgalmasak, pontosak és lel­kiismeretesek. Egy-egy ilyen gyári szakmunkás 30 fran­kot keres naponta. A legtöbbnek már utána jött a csa­ládja. Az asszony is dolgozik, persze könnyebb, asszony­nak való műhelyben, de ugyanabban a gyárban. Az asz­­szonyok napi keresete 0—16 frank. A magyar gyerekek is künn vannak és legnagyobb részük munkás-internátu­­sokba van beadva, mert a szülők egész napon át dolgoz­nak, s nem érnek rá, hogy a gyerekeket neveljék. Az internátusban havonta 200 frankot fizetnek egy gyermek után, ezért teljes ellátást kapnak és iskoláztatják őket. A párisi magyar munkások, akik elhelyezkedtek és „bedolgozták magukat" nem panaszkodhatnak. Nincs is semmi bajuk, csak a lakásínség miatt vannak megakadva. Pak­sban ugyanis éppen olyan nehéz lakást szerezni, mint Budapesten. A magyar munkások kis hotelekben laknak, ahol 5-6 frank bért fizetnek naponta. Aki nem gépgyárban dolgozik, hanem asztalos, szűcs, pincér, vagy szabó­munkás, az is megtalálja a maga meg­élhetését és boldogulását. Csak az első fél esztendő nehéz, amíg egy keveset megtanulnak franciául. Boldogan és örömmel kell megállapítanunk, hogy ők az elsők, akik Párisban karriert csináltak. A magyar szak­munkások’. De óva kell intenünk mindenkit, hogy amíg nincs biztos elhelyezkedése és nincs biztos állása, addig ki ne utazzon! Pakis az a város, ahol munka nélkül és foglal­kozás nélkül éhen kell pusztulni. Kockázatos a kivándor­lás, vaktában, tájékozódás és előzetes megállapodások nélkül senkinek sem szabad kimennie.­ ­" (Magyar művészvilág a Montparnasseon.) Nem olyan nagy tömegben mint a munkások, csak egy kis szigeten összebújva, a Montparnasseon él és bol­dogul a Párisban tartózkodó magyar művészek csapata. Festőművészek, iparművészek és rajzolók. Idehaza gyak­ran találkozunk a nevükkel, a sok jól ismert magyar név­vel és szinte el sem hisszük, hogy ezeket a neveket már­­évek óta népszerűsíti Paris, a francia lapok és a világ­sajtó. Bizony nekik is nehéz volt a kezdet, de hiszen minden kezdet nehéz. Sok ellenszenvvel találkoztak a háború utáni első időkben. Sokan koplaltak és nélkülöztek, végre energiájuk és tehetségük győzedelmeskedett. Ma már Pá­ris befogadta őket és Páris szereti őket. Vértes Marcell­­nek nemrégen volt a kiállítása. A legnagyobb újságok és a legkiválóbb kritikusok úgy írtak róla, hogy ő az egyet­len, igazi, tipikusan párisi festő és grafikus. Toulouse- Lautrem és Daucier utóda! Párisi figurákról és karakte­risztikusan párisi típusairól készült albuma a legteljesebb sikert vívta ki. Dezső Alajos, akinek legutóbb a londoni konferencián készült rajzait Az Újság­ban láttuk, a Matin­é állandó politikai rajzolója. Az összes konferenciákon je­len van, ahol a legyőzött népek sorsát intézik. Az összes konferenciák résztvevői, miniszterelnökök, politikusok és szakreferensek ismerik Londontól­­ Angoláig, de ismeri a francia publikum is. Hűséges társa Kelen Imre, a L­ntrasigeant és a Sport Miroir szerződtetett sport­raj­zolója. Kelen volt egyébként az egész olimpiász legnép­szerűbb embere. Nincs az a világbajnoki akit ki ne gú­nyolt volna szellemes és zseniális karrikatúráival. Kelen nemcsak francia újságokba rajzol, hanem svéd, finn, norvég, amerikai, kanadai és ausztráliai lapokba is. Az olimpiai babér legszebb levele volt az a fehér lap, melyen Kelen aláírása díszelgett a győztesek képei alatt. A három igazán elismert magyar művészhez sora­kozik a fiatal, tizenkilencéves Diósy István, aki csak pár hónappal ezelőtt utazott Parisba s már a La Presse és a Paris Sport rajzolója, azonkívül dán és spanyol újságok­nak dolgozik. Kónya Sándor angol és francia újságokba rajzol. Ő is most adott ki egy albumot, tizenkét párisi rézmetszetet. Nagy sikere volt vele. Mint iparművész, festő és tervező művész vívta ki az elismerést Medgyes László és komoly olajfestményeivel hódít a kis Jeges Ernő. Va­dász Miklós is ott van közöttük, de ő már a háború előtt megalapozta párisi karrierjét. A magyar művészek mind ott élnek és mind ott ta­lálhatók a Rotonde-kávéházban, amely a világ internacio­­nális bohém­ kávéháza. Itt bukkant fel most Diener-Dénes Rezső is, aki csak­ most kezdett el komolyan dolgozni és itt tűnik fel olykor Kernstock Károly, aki azonban főleg Berlinben él. De a fia Párisban él, rajzol és külföldi új­ságokat tudósít. Egész magyar hírlapíró gárda vegyül el a festők­ és rajzolóművészek között. Fiatal, pesti újságírók, akik­­ál­landóan künn élnek. Köztük Márai Sándor, Az Újság ál- I­­andó párisi munkatársa, akinek könyvei és színdarabjai eddig csak a német színpadokon arattak sikert, most kezd el ő is a francia közönségnek írni. A két Vaszary testvér is szorgalmasan dolgozik és küzd a megélhetésért. Az egyik rajzoló, aki egy gyermek­játékgyár tervezője, a másik Vaszary János (a Magyar­ Színházban játszott, mint színész) — színpadi tanulmá­nyokat végez. (Málhahordó munkás és színpadi disz­­k­tm­unkás volt, hogy­­ tanulhasson.) Vaszary János, tehetséges, ambiciózus, ifjú magyar színész párisi élete külön fejezet. Szinte regénynek is be­illő, változatos, fantasztikus történet. Elment Pestről, mert a francia színpadot akarta ta­nulmányozni, a francia színpadi rendezést. Négy hétre rá, ahogy kiért , elfogyott a kis pénz, amit itthon összekuporgatott a francia tanulmányútra. Vaszary János nem ijedt meg és nem rettent vissza. Tudta, hogy a La Chapelle teherpályaudvaron száz és száz ma­gyar dolgozik, mint málhahordó munkás. Beállt közéjük ő is és naponta 12 frankot keresett. Ezért a 12 frankért reggeltől estig hordta és cipelte a ládákat, zsákokat és a csomagokat a raktárakból a vagonokba s mialatt ott gör­nyedt és ott verejtékezett a nehéz málhák súlya alatt — arra gondolt, hogyan tudna bejutni egy színházhoz? Nem voltak vérmes reményei. Nem rendezőnek. Színpadi díszletmunkásnak jelentkezett. Mikor az első színháznál elutasították, elment a másodikba. Aztán a tizedikbe és a huszadikba. Mindenütt megkérdezték, hogy mi a foglalkozása? — Magyar színész vagyok! — felelte. Ez volt a­­baj. — Mint színművészt, csak nem alkalmazhatjuk díszletmunkásaink között! — utasították el mindenütt. Közben szorgalmasan cipelte tovább a ládákat a pályaudvaron, hogy ne kelljen éheznie. Boldog volt, hogy Párisban lehetett és szívében nem aludt ki a re­mény. Egy napon aztán elbocsátották a teherpálya­udvarról, az összes magyar munkásokkal együtt. Miért? Mert — sajnos — voltak a magyar munkások kö­zött olyanok (ezeket Vaszary János nem is ismerte), akik feltörték a ládákat és a csomagokat és ennivalót zsákmányoltak. Ő is áldozata volt a többinek, a söp­redéknek és a salaknak, mely miatt szégyenkeznie kel­lett s akik szégyent hoztak ránk, s szégyent hoztak sok ezer becsületes, dolgozó honfitársukra. Kik ezek a magyarok? Világcsavargók, szökevények. Akik az igazságszol­gáltatás büntető keze elől menekültek. Mindenütt, min­den világvárosban más és más álnéven élnek, Parisnak is jutott belőlük egy pár. ... Vaszary János ezután már nem mondotta a színháznál, hogy színész. Fel is vették díszletmunkás­nak. És ő boldogan dolgozott a színpadon és tágra­­nyilt szemmel figyelt és szívta magába a francia szín­pad kultúráját. Most már örült és boldog volt, mert esténként ott élt ő is a rivalda fényében, a kulisszák mögött. Társai nem tudták és nem is sejtették, hogy ez a fiatalember idehaza, a Magyar Színházban, Szomory Dezső //. Lajosát játszotta, amikor Törzs Jenő megbe­tegedett. Nemrégen váratlan meglepetés érte. Pitoeff, aki Párisban a Liliomot játszotta, saját színházához vette, mint tanulmányi rendezőt. Fizetése ugyan még nincs, maga sem tudja, hogy miből él, de él, mert tudja, hogy már nincs messze a céljától! (Százötvenfrankos útlevél Bethlen István aláírásával.) Hihetetlen és elképzelhetetlen, hogy ebben a nagy városban, ahol a legkiválóbbakkal együtt a legutolsók is berendezkedtek már, a­milyen sok kétes és furcsa magyar exisztencia ténfereg. Legjobban meglepett például­ az, hogy Párisban ren­des magyar útlevél-börze van. A követség ugyanis, nagyon helyesen a legszigorúbban kezeli az útlevél-ügyeket. A sok útlevélnélküli, aki átszökött a határokon és valahogy elvergődött idáig , nem talál munkát útlevél és igazoló írásorc nélkül. Élelmes csirkefogók és nemzetközi okmányhamisí­­tók erre berendezték Párisban a magyar útlevél-börzét. Hamis útlevél, hamis pecséttel és hamis aláírással 100 frankba kerül. Van olyan útlevél is, melyet Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök aláírásával és nevével hamisí­tottak. Ennek az ára 150 frank. Útlevél erkölcsi bizonyít­vánnyal 200 frankba kerül. Természetesen a követségről figyelik és ellenőrzik ezeket a gyanús elemeket, s akit elcsípnek, az nem menekül büntetés nélkül. Egyébként a kommunistáknak négy héttel ezelőtt újból megindult a magyar újságja­­ Párisban. Egyelőre csak az első száma jelent meg „Párisi Munkás" címen, ismeretlen nevek szerkesztik és ismeretlen forradalmá­rok írják. Tele van hazugságokkal és ostoba rágalmakkal és förmedvényekkel. Mindezek a szomorú és sajnálatos jelenségek azon­ban nem zavarják a párisi magyar sikereket, így van ez minden világvárosban, ahol a csatornákban fészket ver­nek azok, akiket az állam és a társadalom itthon kikö­zösített. Ezekkel a párisi dolgozó magyarok megtagadnak minden közösséget, a becsületes munkásság épp úgy, mint a többiek. Otthonról mindenki büszkén és megelégedéssel gon­doljon azokra, akik a francia fővárosban hirt és dicső­séget szereznek Magyarországnak.J .ostyán Sándor: — József kir. herceg születésnapja. József kir. her­­­ceg augusztus 9-én, a budavári palotában üli meg a szűk­ családi körben születésének 52-ik évfordulóját. Délelőtt fél 11 órakor a palota házikápolnájában csendes mise lesz, amelyen a családtagok és a­z udvartartás vesznek­ részt. — A nuncius névnapja: Schioppa Lőrinc dr., c. érsek’, pápai nuncius vasárnap, augusztus 10-én tartja név­ünnepét. Mint minden évben, ez idén is nagy­ szeretettel készül a főváros katolikus közönsége és a különféle kato­likus egyesületek és társadalmi intézmények összessége a nuncius névnapjának méltó megünneplésére. Hir szerint vasárnap számos küldöttség fogja felkeresni a főpapot Disz­ téri palotájában, hogy előtte szerencsekívánatait tol­mácsolja. — Latabár Kálmán temetése. Pénteken délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra a farkasréti temető halottasházából id. Latabár Kálmánt. Az egyházi szertar­tást az elhunyt művész kívánságának megfelelően, Haypál Béla budai református lelkész végezte. A teme­tésen képviseltették magukat a kultuszminisztérium, a székesfőváros, a Színművészeti Akadémia, a Nemzeti Színház és az Országos Színészegyesület. Haypál Béla nagyhatású gyászbeszéde után Odry Árpád, Sebestyén Károly dr., az Akadémia képviseletében, Mészáros Lajos a Nemzeti Színház titkára és Géczi Endre a Színművészeti Egyesület nevében búcsúztatták a halottat. — Sok a kormányfőtanácsos. Az október elsején összeülő nemzetgyűlés munkaprogrammját Bethlen István gróf miniszterelnök az egyeséges párt szeptember 30-iki értekezletén fogja ismertetni. Ezen az értekezleten egy érdekes indítvány is szóba kerül. Héjj Imre a kormány­főtanácsosi és tanácsosi kinevezések ellen akar síkraszál­­lani. Túl soknak találja a címadományozást és ez érthető is, hiszen saját pártjában már alig talál „nagyságos" kép­viselőtársat. — Az Életuntak Védő Irodájának köszönete. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Nagyon szépen kérem, hogy nb. lapjában szíveskedjék helyet adni a következő soraim­nak: Az Újság megírta, hogy az Életuntak Védő Irodája a jószívű emberbarátok anyagi és erkölcsi támogatását kéri, hogy az iroda emberbaráti, lélekmentő működését továbbra is fentarthassa. Felhívásunk nem volt hiábavaló, ami gyönyörűen bizonyítja azt, hogy vannak még jó emberek. Mindazoknak nagy köszönettel tartozunk, akik felhívásunkat megértve, támogattak bennünket. Kivált­képen nagy köszönettel tartozunk Andor Endre dr. h. államtitkár úrnak az Állami Munkaközvetítő Hivatal jóságos lelkű igazgatójának, Balogh A. min. titkár ur­nak, Neugebauer Vilmos urnak, az Országos Gyermek­védő Liga igazgatójának, Virosztek Győző dr., Sebők Zsigmond dr. mentő főorvos uraknak és Vajda Béla dr ügyvéd úrnak. Szerencsétlen védenceink hála könnyei legyen a legszebb köszönet. Továbbra is kérjük a jószivü emberek támogatását, hogy sok önmagával meghasonlott lelket adhassunk vissza a társadalomnak. Hiszen a ma­gyar hazának minden fiára most nagy szükség van, hogy dolgozhassunk a magyar jövőn. Budapest, 1924 augusztus 6. Kiváló tisztelettel: Nánássy László Dezső, Életuntak Védő Irodája vezetője. (Főkapitányság.) — Néhai Jeszenszky István dr. kir. közjegyző irodája részére kamarailag kirendelt helyettes, Cholnoky Imre dr., hivatalos műkö­dését megkezdette. — Hamis hír Napoleon-relikviákról. Egyes lapok­ kül­földi híradások nyomán megemlékeztek arról, hogy Brünnben Bassano hercegnek, Napóleon bizalmasának hagyatékában új Napoleon-relikviákat találtak. Kiderült azonban, hogy a híradás egyszerű szélhámosság. Mint Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti, a más felfedezett hagyaték tulajdonosát Bassano Lipótnak hívják ugyan, de nem a híres Bassano leszármazottja. A hagyatékban nincs Napoleon-maszk és nincsenek Napoleon-levelek és nem tudják, milyen célból kürtölték világgá a szenzá­ciós hírt. — Bauerné Kiss Erzsébet Leánynevelő Otthona Budapest, VIII., Népszinház­ utca 22. Telefon József 5—27. Elvállalja elsősorban vidéki úri családok nyilvános isko­lákba járó leánykáit elemitől kezdve bennlakásra, helybeli szülőkét félbennlakásra. Kitűnő ellátás és gondozás, állandó felügyelet, egészséges lakás, házi tornaszerek, külön nyelv, zene stb. oktatás. Megbeszélések naponta dél­előtt 12—1 óráig, délután 2—4-ig. Tájékoztatót kívánatra küld. Iskolai beiratásokat elintéz. — Beiratkozás a pécsi egyetemre. A Pécsett elhelyezett m. kir. Erzsébet-tudományegyetem jogi, orvosi és bölcsészfakultására az 1924/25. tanév I. felére szóló beiratkozások 1924. évi szeptember hó 1 órától 12 óráig s azok részére, akik nem voltak még ezen egye­temnek hallgatói, a kérvényezett és nyert felvételi engedély alapján 1924. évi szeptember hó huszonkettőtől harmincadikéig eszközöltet­nek. Az egyetemnek ideiglenesen Sopronban elhelyezett evangélikus hittudományi karán pedig 1924. évi szeptember tizenhatodikától tizenkilencedikéig lehet beiratkozni. Az utólagos beiratkozás október hatodikéig dékáni, azon túl október tizennegyedikéig bezárólag pedig rektori engedéllyel eszközölhető. — «Európai Egyesült Államok». Hamburgból jelentik: A szállítómunkások nemzetközi kongresz­­szusa egyhangúlag elfogadta azt a francia javaslatot, amely az Európai Egyesült Államok eszméjének pro­pagálását ajánlja. Ben Tillet (Anglia) az indítvány mellett szállt síkra, noha a tervet most még utópisz­tikusnak tartja. — Minden nap katonazene játszik az Erzsébet sós­fürdő strandján. Meleg fürdők női bajok ellen kiváló hatásúak. Gyönyörű árnyas park, tenniszpályák, kitűnő konyha. Napi pensio 140 és 160 ezer korona. — Kinek nyúlt meg a képe? 7

Next