Az Ujság, 1924. szeptember (22. évfolyam, 182-204. szám)
1924-09-03 / 182. szám
AZ ÚJSÁG Szerbia, 1924 szeptember 3. Már középiskolások legnagyobb részét ,mmi iskolai tanulók kivételével. Wiában a főigazgatóság elosztó bizottsága, kereskedelmi iskolákban a párhuzamos C) osztályokat. lenc órára hirdette a budapesti tan-t , hogy az „elosztó bizottság" megviratkozáshoz juttat minden középítőinek számára már nem volt hely Kilenc órakor kezdték bebocsátani két a bizottság elé, de a szülök észi csapata már a kora reggeli órákközett, mert senki sem akart kimaiden reggel a főigazgatósági épület, mint az Ínség legszomorúbb napjaiban a kötszerárusító bódék előtt, hosszú, hosszú kígyózó kétségbeesett apák, izgatott anyák és szótlan, a diákok. A rendőr pontos rendbe állítja őket, egyik úgy, ahogy érkeznek. Aki később jön, szépen ad a sor végébe és türelmetlenül várja, hogy megifjon előtte az út. A főigazgatóság egyik beosztott tanára érkezik kilenc ira előtt és összecsapja a kezét, amikor meglátja a várat.picnik nyugi. 11■ •11-11 • bi/l ,lo j'.indul.0-■ imtuá-i, gyerek megkapja a beiratkozási utaló ’^^^ncn^wAAKsedés. Bele kellett myugodniok, hogy a ■ fiú a reáliskolába keríti. — Fő az, hogy valahol helyet kaptunk — mondja egy jól öltözött úriember boldogan. — Hálát adok az Istennek, hogy vége van a sok kálváriának. Öt iskolában voltam a fiammal, sehol sem volt már hely, pedig a legjobb bizonyítványt kapta a negyedik elemiben ... Az elosztó bizottság a legnagyobb megértéssel és jóindulattal dolgozik és ami a legfontosabb, nincs bonyodalmas bürokratikus eljárás, csak viták vannak, néha hosszabb, ötperces és tízperces viták és könyörgések. — Könyörgöm szépen — siránkozik egy asszony — ne tessék engem Óbudáról a hetedik kerületbe küldeni!. Felsorolják neki az iskolákat, ahol még van hely, egyikbe se akar beleegyezni. Ragaszkodik valamelyik budai középiskolához. Végre is azok siettetik, akik utána kerülnek majd sorra és könnyes szemét törölgetve, veszi át a főigazgatóság utasító céduláját, mellyel a gyereket felveszik. Az elosztó bizottság tagjai százszor is elmondják mindenkinek: — Kérem, mi a lehetőség szerint iparkodunk a szülők érdekében és kívánsága szerint eljárni, de mit csináljunk? A lehetetlen ellen nem tehetünk semmit. Örüljenek, hogy valahová mégiscsak beiratkozhat a gyerek! így tart ez egészen a késő déli órákig. Szám szerint ma még nem tudják, de többszázra tehető azoknak a száma, akik ma utólagosan helyet kaptak a középiskolákban. És a főigazgatóság részéről még mindig nyitva áll a közreműködés azok előtt, akik rendkívüli okokkal és rendkívüli esetekre hivatkozva eddig nem írathatták be gyerekeiket a középiskolák első osztályába. A kereskedelmi iskolákba jelentkezők bizonytalan helyzete. Az Újság keddi számában ismertettük a kereskedelmi iskolákba jelentkező tanulók kétségbeejtően bizonytalan helyzetét és azt a rettenetes állapotot, hogy a kereskedelmi pályára készülő tanulók ezrei kiszorultak a kereskedelmi iskolákból. A szülők magukra vannak utalva, mert maga a kultuszminiszter jelentette ki, hogy ők gondoskodjanak helyiségről és saját költségükön állítsák fel a szükségtanfolyamokat. A szülők már a miniszter kijelentése után lehangolva vették tudomásul, hogy a kultuszkormány saját hatáskörében nem tud és nem akar rajtuk segíteni. A miniszter jó tanácsát szépen megköszönték, ezzel azonban — szerintük — nincs megoldva a kérdés és nincs elintézve a probléma. ’ ’ 1 ' Sok száz szülő szaladgált és futkározott még ma is az egyes kereskedelmi iskolákban, hogy fiát beírathassa, de mindenütt elutasító választ kaptak. — Megmondottuk, hogy már hetekkel ezelőtt hetett a létszám! — hangzott mindenütt a válasz. — Ide hiába is fáradnak! A szülők tehát most itt állanak és itt állanak a diákok, akik nem tudják tanulmányaikat folytatni. Akik négy gimnáziumot végeztek, azoknak egy kis része kétségbeesetten nyugszik meg abban, hogy — akarata, kedve és pályája ellenére — folytatja gimnáziumi tanulmányát, de hová menjenek és hová iratkozzanak be például azok, akik négy polgári elvégzése után a kereskedelmi iskolába kívánkoztak? Feltétlenül szükségesek a C) osztályok. A szülők között csak kevesen vannak olyanok, akik elfogadják és helyeslik Klebelsberg tervét, a saját hatáskörükben felállítandó tanfolyamokra vonatkozóan. Legtöbben azt hangoztatják, hogy a diákok tanítása az állam, illetve a főváros kötelessége. Nem fogadják el és nem értik meg azt a kifogást, hogy nincs elegendő tanterem a kereskedelmi iskolákban. Az az álláspontjuk, hogy a múltban volt, mert a múltban is működtek a párhuzamos C. osztályok. Kell tehát, hogy ma is legyen. Egyébként a kultuszminiszter terve már pedagógiai szempontból is keresztülvihetetlen. A főváros — úgy látszik — némi megértéssel viseltetik az ügyben, mert ma délben a tanügyi szakosztályban értekezlet volt és itt el* határozták, hogy azokban a fővárosi kereskedelmi iskolákban, ahol a kimaradt tanulók száma legalább IS — felállítják a megszüntetett párhuzamos C. osztályokat. Ezzel azonban még mindig nem jutunk el odáig, hogy az összes visszautasított jelentkezőket el tudják helyezni. Feltétlenül szükséges és kívánatos tehát, hogy az állami kereskedelmi iskolákban is kövessék a főváros példáját és állítsák vissza a C. osztályokat. Ebben a kérdésben nem szabad a kultuszminiszternek magáná tenni a pénzügyminiszter rideg álláspontját, hogy nincs az államnak pénze a C-osztályok felállítására. A szülőknek ugyanis még kevesebb pénzük van erre a célra és a szülőket nem szabad azzal a súlyos feladattal megterhelni, hogy saját hatáskörükben, saját anyagi felelősségükre, mint saját vállalkozásokat, maguk állítsák fel a szükséges iskolákat. A szülőknek kötelessége, hogy fiaikat iskoláztassák és neveltessék, de az már állami kötelezettség, hogy ennek a minimális állampolgári „kedvezménynek" ne legyenek akadályai. Ismételjük, hogy a jövő magyar generáció és az oly sokszor hangoztatott „gyakorlati kereskedelmi pályákra lépő magyar ifjúság" érdekében a kultuszminiszternek magáévá kell tenni a szülök álláspontját, mely Az Újság álláspontja is. Haladéktalanul vissza kell állítani mindenütt, főkép pedig a kereskedelmi iskolákban, ahol erre legnagyobb szükség mutatkozik, a megszüntetett párhuzamos osztályokat, de addig, amíg nem késő. A tanuló ifjúságnak egy percet sem szabad veszíteni a tanulmányi évből, mely az idén ilyen szomorú és kétségbeejtő nehézségekkel köszöntött be hozzánk. Az iskolákból kiszorult tanulók szüleit értesítjük, hogy a Kossuth Lajos utcai fiúnevelőintézetben szeptember közepén közép- és kereskedelmi iskolai osztályok nyitnak, hogy a problematikus iskolai viszonyok enyhítéséhez szintén hozzájáruljanak. Ezekbe az osztályokba mindkét nembeli tanulóifjúság felvételt nyerhet. kozókal. ! I IIJ Hl) " ■ : í| ; I MK#1- \ fll)|jMNPrő;' li IIiBL Mt Ili S|1 s: j í|'|j: $i!f§!ͧÍB S ll ; I III í I'111 R Ili :D ' : ■ jllijl , 1; |.,j , iii8,t{'IH|^B”-. I !- - Ilii ■' R {' H ’ I >H 11 |.'i : | (iii :'|'Be tartozó középiskoláktól, hogy bot Rl IHNEi U SjíígSv'■ Hl , Vl ; Jm (■ . i ,«*• i B I w 1 III 111 |lfi I. (Ilii llf Mára, megidézte a rendőrség a király utcai visszalakoltatott asszonyt Lakók szozgalma az „összeférhetetlen természetű44 «Jánosyné ellen. Megírta Az Újság, hogy a Király-utca 23. számú házban lakó özvegy Jánossy Istvánnét, aki júniusban hagyta el a Zicht-kórházat, ahol tüdőbaja miatt kezelték, péntek délelőtt kilakoltatták nyolc év óta bérelt egyszobás lakásából. Jánossyné pénteken is ágyban feküdt, a kilakoltatást mégis végrehajtották s két éjjelt a beteg asszony a kapualjban töltött. Vasárnap reggel váratlan forslulatot vett az ügy.Két arra járó rokkant katona észreömli a kapualjban felállított ágyat s miután Vincze Józsefné házfelügyelőnétől nem kapták meg a lezárt lakás kulcsát, társaik segítségével feltörték a lakatot és visszavitték Jánossynét a szobájába. Időközben többszáz főnyi tömeg gyűlt össze az udvarban és a ház előtt, úgy hogy rendőri karhatalmat kellett szétoszlatásukra igénybe venni. Az Újság munkatársa megjelent ma Jánossynénál, aki elmondta, hogy a kilakoltatási ügyben vasárnap óta újabb fordulat nem történt, csupán kedden délelőtt kapott egy szerda reggelre szóló bűnügyi idézést a VII. kerületi rendőrkapitányságtól. Ennek azonban eleget tenni nem tud, mert most is ágyában fekvő beteg. ! A kilakoltatási ügy egyébként — házbeliek információja szerint — régibb keletű. Még múlt év októberébe is a ház lakói ivet köröztek, amelyben Jánossyné eltá- I volítását kérték „összeférhetetlen természete" miatt. ] A kilakoltatási tárgyaláson Jánossyné öngyilkosággal fenyegetőzött, mire Duma Miklós házgondnok megengedte ezt, hogy 1921 május elsejéig maradhasson a lakásban. Májusban azonban Jánossyné már a Zita-kórházban volt! s ezért halasztották el a kilakoltatást augusztusig, amikor Jánossyné már nem volt ágyban fekvő beteg, csupán a klinikára járt be. ■ A kilakoltatással járó izgalmak döntötték újra ágyba. A szoba egyébként, amelyért a közel egy év óta tartó háborúskodás folyik, két méter széles és alig négy méter hosszú ablaktalan odú, amelyben még kályha sincs. A király utcai kilakoltatással kapcsolatban Baumgarten Artúr, a ház egyik lakója, annak megállapítását kéri, hogy a szobafestőt nem a lakásügy miatt verték meg. Egyedül ő verekedett vele, de teljesen magántermészetű ügy miatt. Megindult a nyomozás Veér Imre szökése ügyében. Fogolyszöktetés címén folyik az eljárás ismeretlen tettesek ellen Veér Imre ügyében, aki repülőgépen Bécsbe szökött, a főkapitányság ma délben a következő hivatalos jelentést adta ki: Megállapítást nyert, hogy Walter Veér Imre 1923. év júliusában kapott útlevelet, amely 1921. év júliusában lejárt. Tehát ezzel az útlevéllel nem utazhatott el. Újabb útlevelet nem kapott. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy sem az Aeroexpress r.-t. légiforgalmi vállalat Gellérttérnél felszálló, sem a Francia—Román Aeroforgalmi r.t. mátyásföldi repülőterén felszálló repülőgépjein Walter Veér Imre nevű egyén nem szállt fel. Hivatalos helyről arról értesülünk, hogy Veér szabadulása után teljes szabadságot és tökéletes mozgási lehetőséget élvezett és régi ügyéből kifolyólag semmiféle hatóságnál nem kellett jelentkeznie. Veér bécsi utazásáról többször tett említést és elmondotta, hogy szembaját itt nem tudják kellőkép kezelni és ezért Bécsbe kell utaznia. Ő nem Budapesten, hanem Nyíregyházán szállt fel a repülőgépre. Szentben a hivatalos helynek azzal a közlésével, hogy Veér Imre szabadulása után tökéletes mozgási lehetőséget élvezett és felügyelet alatt nem állott, úgy hogy eltávozása ügyében a rendőrségnek nem is kell nyomoznia, ma délután mégis megindították a nyomozást, hogy milyen körülmények között távozott el az ország területéről. A nyomozás során azt a megállapítást tették, hogy szabályszerű útlevele nem lehetett Veér Imrének. Az sem felel meg a valóságnak, hogy repülőgépen távozott el Veér Imre Nyíregyházáról, mert Nyíregyházán az utóbbi két hét alatt egyáltalában semmi- féle repülőgépet nem láttak. Vonaton sem mehetett, mert úgy a vonatellenőrzők, mint más közegek feltétlen felismerték volna őt. Így a rendőrségi nyomozás arra a megállapításra jutott, hogy Veér Imre autón lépte át az ország területét. A rendőrségre beidézték mindazokat, akik Veérhez közel állanak, rokonait és barátait, de ezek tisztázták, hogy Veér Imre távozásáról egyáltalán nem tudtak semmit. A köztársasági párt több tagját is kihallgatták, ez a párt azonban teljesen beszüntette működését és a nyomozás ebben az irányban is meddő maradt. A rendőrségi nyomozás abban az irányban folyik, hogy fogolyszöktetés történt, miután Veér Imre csak feltételesen volt szabadságon és így be kellett jelentenie tartózkodási helyét. Mindenesetre valaki elősegítette Veér Imre szökését, legalább is ez a rendőrség megállapítása. A rendőrség politikai osztálya is nyomoz a szenzációs szökés ügyben, .. . .........