Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)

1924-10-01 / 205. szám

IC U Ah/J I o —^ U, ’1 I Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.AZ U J SAG Előfizetési árak: Kegyedésre .... 120.000 H hóra................. 40.000 K SQIföldre is előfizetés t kétszeres. Egyes néni éra Budapesten, vidé­ken és pályaudvaron hétköznap 2000 K, vasárnap 2000 K. Ausztriában hétköznap és va­sárnap 2500 osztrák korona. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V. Vilmos császár-út 34 Telelőm 154 -20. 154-11. 154-M. 154 -22. Nyomdai telefon (csak este 6 órától kezdve): 154—21. FIÓK KI­A­DÓHIV­ATAL: BUDAPEST. Ernébet-körat 41. m Telefon: Jenel 14 -22. ROVÁS. Arról volt szó, hogy Rakovszky belügyminiszter lemond. Arról is szó volt, hogy Pesthy igazságügy­miniszter lemond. Sokan reménykedtek benne, hogy lemondanak mind a ketten, ámde az se lehetetlen, hogy nem mond le egyik se. S mindez és a rendkívüli minisztertanács is: a szolnoki ítélet miatt. Minket nem kétségbe a lemondási szándék, nem nyugtat - meg a maradás és nem izgat az a kérdés se, vájjon a belügyminiszter az ítélet rendelkező része, vagy csak az indokolás ellen tett-e kifogást. Mi csak annyiban értünk egyet a belügyminiszterrel, hogy a közhiva­talok tekintélye minden körülmények között meg­óvandó. A bíróságé is, a közvádé is, a nyomozó ható­ságoké és a közigazgatásé egyaránt. S erre az a mód, hogy politika és bűnügyek sohase sétálhassanak ka­ronfogva. Ahol politikát kevernek a bűnügyekbe, vagy bűnesetekkel folytatnak politikát, ott ne keres­senek tekintélyt se kifelé, se befelé ... ♦ Mindegy, hogy Castiglioninak hívják, vagy szesz­nek, kontreminnek, vagy szaláminak. Depositen­­banknak, vagy Tanitóbanknak: egy háború után kö­vetkező tünetről van szó, amely megvan nálunk és másutt, jobbfelől és balfelől, szerte a világon. A vi­harok sok mindent felkavarnak és eltolódásokat okoznak vagyonban, pozícióban, politikában, köz­életben. S utóbb megindul egy tisztulási folyamat, amely elsöpri a hulladékot és megszabadul a salak­tól. Minél gyorsabb tempóban következik be a há­borús exisztenciák összeomlása, annál biztosabb lesz fogak a frankba törnek-e ^le^v­agy a szalámiba, az nem lényeges...'. V ' - r'y./K--;-' . . •.y- ■ '• .-*■ • . Hogy kiadják-e, vagy nem Förstert, akiről ki­derítették, hogy nem más, mint Schultze, az neki talán életkérdés, nekünk csak epizód, amely nagyon hasonlít sok elődjéhez. Ha örömét lelik benne ható­ságaink, tartsák meg Erzberger gyilkosát, sub titulo: politikai gyilkosság vált. Egy hálás németet nyernek Vele, akinek minden lépésére ügyelni kell s elvesztik sok-sok millió derék német rokonszenvét, akik mel­lettünk voltak nehéz időkben. Ez lehet önérzetes politika, de rossz üzlet..­. serves alkudozások az adókivető bizottság előtt. S jönnek a korrektúrák. Ha itt-ott kénytelen a hivatalos adóügyi közeg hozzájárulni tetemesebb leszállításhoz, más adóalanyoknál iparkodik a hiányt behozni, így származnak a legellentétesebb, legképtelenebb adó­kirovások. S ami hiba vagy aránytalanság belekerül a kereseti adó kirovásába, mind az eo ipso érvényesül a jövedelemadó kivetésénél is. A jogorvoslat pedig annyira különböző fórumok elé tartozik, hogy sok esetben a különféle törvényes rendelkezések egye­nesen összeütközésbe jutnak egymással. A fellebbezési fórumoknak ez a sokfélesége már maga is szinte kilátástalannak láttatja az adózó polgár számára a sikert. Most nem szólunk a többi adónemekről, a külön­féle illetékekről, vámokról stb., amelyek a kereső exisztenc­iákat terhelik. A napokban egy egész sora a különféle testületeknek fog ülésezni mindezek tár­gyában. Holnap ül azonban össze a nemzetgyűlés harminchármas bizottsága s tanácskozni fog a jöve­delem- és vagyonadónak az 1924. évre leendő be­fizetéséről. Ha valaha, most bebizonyíthatja ez a tes­tület, hogy szívén hordja-e valóban az adózó polgár­ság érdekeit s hogy megtalálja-e azt a középutat, amely az államháztartási érdekkel összhangba tudja juttatni az adózók létérdekeit. Ha körülnéz itt a fő­városban s nyitott szemmel látja, micsoda pusztulás ment itt végbe ebben az esztendőben s micsoda két­ségbeeséssel küzködnek százezrek a puszta meg­élhetésért, idejében fel kell emelnie intő és óvó szavát egy oly adókivetési kampány ellen, aminő most ké­szül s amelynek forgatagában családok és exiszten­­ciák irgalmatlanul odavesznek. Annál súlyosabbnak kell, hogy érezzék a bizottság tagjai hivatásukat, mert éppen a főváros mai urai készülnek újabb me­rényletre saját polgáraik ellen. Mert nem elég, hogy a főváros összes üzemeinél előljártak és járnak a mérhetetlen drágítással, de most azon törik a fejüket, hogy az általános kereseti adónak ötszázalékos kul­csát a duplájára emeljék. A jövedelmi adó pótléko­lásának ürügyével akarják ezt a burkolt adóemelést keresztülvinni, holott a fővárosi exlexben nem is szabad új adók behozatalát vagy adófelemelést tár­­gyalni. Az egész adókivetési ügyben pedig ne feled­kezzenek meg arról, hogy a papiros türelmes ugyan de papírformával nem lehet adóalanyokat konzer­válni, még kevésbé újakat teremteni. Ezt a tisztelt pénzügyminiszterek figyelmébe ajánljuk. A három közül talán akad egy, aki megszívleli. Adókivetés. Az adókivetési­­munkálatok javában folynak. Az adóalanyok ezrei pedig fogvacogva várják annak eredményét. Szinte előre érzik az orkánt, amely végigszáguld rajtuk. Már hetek óta egyre sűrűbben jelentkeznek a várható orkán előjelei. Iparosok és kereskedők, ügyvédek, orvosok, mérnökök s a jó ég a megmondhatója, mi mimtem­féle kereseti ágak gyűj­­léseznek és memorandumoznak. Panaszok, sirámok, jajveszékelések zsivajával teli a levegő. S különösen a főváros adófizetői, érzik minden tagjukban a ki­vetési munkálatok­­viharos szelét. Mindenki tudja, hogy az idei adókivetés a legszigorúbb lesz mindazok közt, amiket eddig, produkáltak a pénzügyi hatalmas­ságok. S mindenki borús szemmel várja az ítéletét, melytől igen sok esetben exisztenciája függ. A mi adótörvényeink, ren­deleteink és utasítá­saink oly komplikáltak, oly tág teret nyitnak túlhaj­­tásoknak, egyoldalúságoknak és kíméletlenségnek, hogy alig van lehetősége az adózó polgároknak elérni az arányos és igazságos adóztatás nyújtotta meg­nyugvást. Maga a kettős megadóztatás, mely a kere­seti és jövedelemadó viszonylatából ered, egymagá­ban is a legsúlyosabb teher. De ha legalább a kereseti adó kivetése korül lenne valamiféle támasza az adó­zónak. Csakhogy éppen itt, a gyökerénél, rendül meg a hite az arányos és igazságos adózással szemben. Mert az általános kereseti adó alapjának meghatá­rozása túlnyomórészben ötletszerű becslés alapján történik. És tapasztalatból tudjuk, hogy ez mit jelent. A pénzügyi hatóság adóügyi képviselője kötve van bizonyos summa kirovásához a saját kerü­letében. Ezt a summát csak úgy véli elérhetőnek, ha végig az egész vonalon a dupláját, sőt néha sokszorosát veti ki annak, amit­ elérni regél. S akkor jönnek a be­ Elsimult a kettős miniszterválság, Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter a szolnoki bombaper miatt írásbeli panasszal fordult a igazságügyminiszterhez. Szükség esetén a belügyminiszter is élni fog a panasz jogával. Elrendelték a csongrádi bűnügy folytatólagos nyomozását. . Váratlan mentőkisérletek a mai rendkívüli minisztertanácson. Rendkívül nagy érdeklődés előzte meg a ma ■délutánra összehívott rendkívüli minisztertanácsot, ■főleg a belügyminiszternek Az Újság m­ai számában közölt nyilatkozata hatása alatt a politikai­ •körök­ben úgy ítélték meg a helyzetet, hogy nagyfontosságú események fognak történni a minisztertanácson. Bi­zonyosra vették jobbról is, balról is bizonyos esemé­nyek bekövetkezését s az ellenzék a konzekvenciák levonását várta a belügyminiszter és az igazságügy­­miniszter részéről. Mindez nem következett be, jel­en­­kezőleg: a rendkívüli minisztertanács mentőkísérletet tett a kettős miniszterválság elsimítására, vagy legalább a krízis elodázására. Alább beavatott helyről eredő kon­mentárt közlünk a minisztertanács lefolyásáról. Eszerint voltaképpen nem is a csongrádi bombaügy és a Szolnoki főtárgyalás, valamint az ezzel kapcsolatos,­ ismert események szolgáltak köz­vetlenül okot a rendkívüli minisztertanács szélsebes összehívására, hanem javarészt az új költségvetés megvitatása foglalta le a miniszter urak idejét­. Ezzel szemben áll azonban a tény, hogy igenis a váratlanul kitört miniszterválság megbeszélése és bizonyos rend­szabályok­­ életbeléptetése céljából ült össze a kabinet. Ami tegnap igaz volt, ma is igaznak kellett lennie és az igazság az,­ hogy a kormány két tagja rendkívül kellemetlen helyzetbe került és ennek kapcsán olyan jelenségek pattantak ki elementáris erővel, amit Bethlen Is­tván gróf miniszterelnök kény­s­zer hely­zet­­ben és rendkívül fontos célok érdekében nem íragy,-­ hatott tisztázatlanul. Tegnap óta azonban az­ történt, hogy , , a belügyminiszter meggondolta magát, elfelejtette a nyilatkozatában annyira hangsúlyozott sérel­meket és mindazt, ami a bársonyszékkel kapcso­latosan bizonyos cselekvésre késztette. Ma már állítólag Szóba sem került a lemondása, jól­lehet, nem kapta meg a kívánt «garanciákat». Egyál­talán nem kapott semmit abból, amit ebb­en a kényes ügyben követelt. Tovább fog ülni a bársonyszékben, bár nem rózsák között, mert az ellenzék szédületes rohamot fog intézni ellene a parlamentben. Annál kényesebb helyzetbe került Pesthy Pál igazságügyminiszter, aki váratlanul nagyon kellemet­­­len irást kapott-éem­ije Minisztertársától: Csáky Ká­roly gróf honvédelmi pszídjaiért&ös’rrój­ a-. beavatott 'helyről eredő közlés 'is .ibiígenáélienk''défid'kipül,sú­­lyos esetről van szó. A honvédelmi miniszter áikras ' száll csendőreiért és elégtételt­­ sürget az igazságügy­­minisztertől. Hiányzanak ugyan a részletek, de infor­mációnk szerint Csáky Károly gróf nagyon is érzi a súlyát annak, hogy a­ szolnoki főtárgyaláson egyik csendőrét nem eskettették m­eg a vallomá­sára, amikor egy csongrádi tanulót éppen a csendőrrel kapcsolatos kérdésben a bíróság ki­­­­vette az esküt. Panasszal élt továbbá a honvédelmi miniszter iS a szolnoki ítélet indokolásának egyik pontja ellen is. Ez a tojásgránátra vonatkozik. A bíróság nem minő­sítette terhelő momentumnak azt a nyomozati adatot, hogy Piroskáéknál tojásgránátot találtak s ezt igy fo­galmazta az ítélet indokolásában: „Köztudomás szerint ilyet minden olyan házban lehet találni, ahol­ katona­viselt emberek élnek." Csáky Károly gróf miniszter­nek méltán kifogása van az ilyen­ megállapítás ellen, mert hiszen a külföldön ebből ránk nézve káros kö­vetkeztetéseket vonhatnak le és különös színben tün­tethetik fel, Magyarországot. Ez már csak azért is sú­lyos megállapítás, mert A Statáriózis rendelet értelmé­ben már­ régesrégen mindenki köteles volt beszolgál­tatni ,az ilyenfajta ,robbantószereket, Biroskáék csak­úgy, mint bárki más. Ha pedig tojásgránátok és egyéb öldöklő anyagok bőven vannak az országban és ilye­neknek nyomára jut a­ hatóság, akkor a tetteseket már fezért is meg kell büntetni. A honvédelmi minisz­­­­ter írásbeli panasza még sok fejtörést fog okozni az igazságügy miniszternek s nagyon lehetséges, hogy "Sáky Károly gróf is el fog iskedvetlenedni", még pe­dig igazán és végérvényesen, mert "a honvédelmi min­­niszter nem szokott játszani"a szavával. Beavatott közlés a minisztertanácsról. Délután hat órakor kezdődött a minisztertanács. Egytől-egyig ott voltak a miniszterek, sőt a pénzügy­minisztérium két államtitkárát is üdvözölték a maguk körében. Éjjel fél tízig tanácskoztak s a miniszter­­tanács végeztével az alábbi beavatott közlést bocsá­tották a sajtó rendelkezésére: — Bethlen István gróf miniszterelnök tudvalé­vően ma vette át hivatala vezetését! A miniszterelnök úr azért hívta össze a kabinet tagjait minisztertanácsra, hogy a távollétében előfordult aktuális kérdésekről magát informáltassa. Mindenekellőtt a fontosabb re­szort-ügyekről tettek jelentést a kormány tagjai, majd pedig a pénzügyminiszter ismertette a nemzetgyűlés elé terjesztendő arany költségvetést főbb volásaiban. * Meg kell jegyeznünk, hogy a m m­inisztertársá­s idejé­nek legnagyobb részét az aranyköltségvetés tárgy­a­­lá­sa foglalta le. Foglalkozott a miniszter a csongrádi bom­bapírr kapcsa® hozott ítéseltel­­.

Next