Az Ujság, 1924. október (22. évfolyam, 205-231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
V Széria, TVM október T. AZ UJSAO I. Ferenc József politikai és magánlevelei A bécsi Staats- und Hof-Archiv eddig fel nem dolgozott anyagából felkutatta Ernst Ottó dr. Magyar történelmi szempontból átnézte és magyarázatokkal kísérte Marczali Henrik dr. egyetemi tanár (14) Utánnyomás egészben és kivonatosan is tilos Copyright by Ottó Ernst Wien Miksa főherceg diplomáciai kellemetlensége. Laxenburg, 1855 augusztus 26. Kedves Bud gróf, Kérem, a mellékelt lepecsételt levélre írassa fel olaszul a pápa címét, aztán küldesse el Rómába. A nápolyi követségnél történt botrányos esetről, melyben Martini (Martini táborszernagy, nápolyi követ. A szerk.), eddigi nézetem szerint teljesen korrektül viselkedett, holnap a városban beszélni fogok Önnel. Görögország érdekében valaminek most mégis kell történnie. Az ottani gazdálkodás mégis nagyon felháborító és nagyon is a monarchikus elv ellen fordul. Ferenc József. A nápolyi esetről részletesen szól Miksa főhercegnek akkor irt levele. A főherceg akkor hajórajának élén reprezentatív küldetésben járt. Felség! Kedves Bátyám Uram! Nápolyról és Teutonról küldött harmadik és utolsó útijelentésemet bátorkodom egy csatolt emlékirattal együtt beküldeni. Az utóbbi felvilágosítja Felségedet különösen arról a kellemetlen vesztegzári ügyről, melybe mint tengernagy keveredtem a nápolyi kormánnyal. Ebben a tengerészeti politikát illetőleg rendkívül fontos kérdésben Martini több mint gyengének s a rábízott állásra képtelennek bizonyult. Csakis Wimpffen gróf százados és Melzburg báró adták jelét, egészséges és derekas, az Ausztriához hasonló államhoz méltó nézeteiknek. Martini St. Lucia élénk kikötőpartjainak utcanépe elött a nyers gorombaságig ragadtatta el magát gyengeségében és félelmében az általam Nápolyba küldött Melzburggal szemben. Michieli tanúja volt ennek a követhez nem méltó jelenetnek s az ő szájából hallottam felháborodva az esetet. Ennek következtében fájdalmasan érintett, hogy Bud gróf, Martini hamis jelentése alapján, bántó módon Bécsbe idézte Melzburgot. Ebben az esetben én, mint öccse, elégtételt kérek esedesre Felséged kegyétől! Melzburg a szolgálatban való energikus buzgalmának esett áldozatául. Martini képtelennek bizonyult arra, hogy osztrák miniszter lehessen. Martininek kereken és nyíltan megmondtam véleményemet. Gregorio marquis útján meglehetős határozottsággal adtam tudomására a királynak a vesztegzári kérdésen való csodálkozásomat. A király aztán, megfélemedve, egészen beadta a derekát, mindig osztrák egyenruhában járt, undorító nyájasságokkal halmozott el és vagy bölcsen mindig csak «doppio dovere»-t ("Kettős kötelességet. A szerk.) emlegetett. Egészen Bourbon volt, kicsinyes, önfejű és a bátor fellépéstől nevetségesen idegenkedő. A német kérdés megoldása: gond Szerbia miatt. A most következő levél a német viszonyokkal foglalkozik s a túlzó alkotmánypártiak és szabadelvűek ellensúlyozására a konzervatív és monarchikus irányú reformokat ajánlja. A Szerbia miatt érzett gond is megszólal ebben a levélben. Szerbia a nemzeti válság idejét élte akkor is. Csakhogy akkor egy Karagyorgyevics volt Ausztria embere, Garasanin pedig, akit szintén említ a levél, az oroszok által támogatott Obrenovics Mihály pártján áll. Kedves Bud gróf, Mellékelve küldöm Hübner mémoiráját a touloni kitüntetések dolgában és a bécsi érsek előterjesztését a konkordátum, ratifikálása folytén adományozandó kitüntetésekről. A német szövetségi viszonyok mindenesetre megkövetelik teljes figyelmünket. Azt hiszem, hogy mihamarább időszerűvé válik, kezünkbe venni konzervatív monarchikus szellemben a, revízió kérdését és nem engedni meg, hogy a, túlzó alkotmányos és szabadelvű izgatás lábrat kapjon a német országokban. Ha aztán a kormányok erős támaszukat találják bennük, önkénytelenül mellénk állanak. Kérem, fordítsa különös figyelmét a szerb viszonyokra és ne engedje érvényesülni azokat a fondorlatokat, melyek ismét hatalomra akarják segíteni a veszedelmes és nagyon rosszindulatú Garasanint. Ennek az embernek sohasem szabad többé a kormányba jutnia és ebben a legerőteljesebben kell támogatni Radoszavljevicset. Türelmetlenül várom Bruck pénzügyi javaslatait. Ischl, 1855 október 7-én. Ferenc József: Kérem, küldje el nekem a békefeltételek összeállítását, mert az én példányomat Laxenburgban felejtettem. Ferenc József: A párisi békekongresszus. A krími háború izgalma közben Ausztria 1855-ben megszállta Oláhországot és Moldvát, a két dunai fejedelemséget, miután kikényszerítette az oroszok elvonulását. Úgy tervezték, hogy a két dunai fejedelemség lesz az a haszon, melyet Ausztria húz a krími háborúból. De Ausztria utóbb kénytelen volt kiüríteni ezeket a területeket. III. Napóleon csak azon az áron akarta azokat Ausztria birtokában hagyni, ha a modenai herceg, egy osztrák főherceg, lesz a fejedelme, Ausztria pedig cserébe Romániáért lemond. Olaszországi birtokának egyes részeiről. Románia megszállását a tehetséges Hess tábornok hajtotta végre, főparancsnokká és kormányzóvá Coronini grófot, a császár volt nevelőjét nevezték ki. A krími háború likvidálására egybehívott kongresszus március végéig tartott, Ausztria teljes veresége csak azokon az utókonferenciákon vált egészen nyilvánvalóvá, melyeket a békehatározatok megvalósítása végett a nagy kongresszus után tartottak meg. A békekonferenciák tárgyalásai közben átsuhan az olasz birtokok miatt érzett gond sötét árnya, melyeknek kérdését Napóleon újra meg újra szőnyegre hozza. Kedves Buc gróf! A Coronini gróf altábornagy számára adandó utasításokkal és a kiáltvány tervezetével általánosságban egyetértek és ez ügydaraboknak csak egyes pontjait akarom megbeszélni Önnel, mikor legközelebb a városban tartózkodom, ami mindenesetre Hess táborszernagy elutazása előtt fog megtörténni. De minthogy azt kívánta, hogy az ügyiratokat közölhesse még Hess táborszernaggyal, idemellékelve már ma visszaküldöm azokat önnek. 55 janum 28-án. Ferenc József: Kedves Buci gróf, Nem volna talán jó, a többi hatalmaknak a kedvelt távirati formában kifejteni, hogy a kongresszus előtt való közös lefegyverzésre, mint a francia békeszeretet bizonyítékára szükségünk volna, s hogy, ha ez a békeszeretet csakugyan megvan, nem lehetne okát látni, miért ne lehetne lefegyverezni most, ha Franciaország csakugyan kész megtenni már a kongresszus kezdetén. Tegyen ezzel a gondolattal, amit akar. Fr. Kedves Buc gróf, Kérem, olvassa el Napóleon császár ide mellékelt érdekes, de nem nagyon megnyugtató levelét, aztán hozza vissza 1 és 2 óra közt, mert tanácskozni szeretnék Önnel, Ferenc József, Kedves Bud gróf, Idemellékelve találja a Napóleon császárnak szóló levelet, A békekonferenciák számára készült pontozatokat gyorsan áttanulmányoztam és részben ki is egészítettem. De szeretném ezeket az Ausztria egész jövőjére nézve oly fontos kérdéseket még ma megbeszélni azokkal a miniszterekkel, kiknek szakmáit érintik. Felkérem tehát, hogy 1 órakor jöjjön el hozzám a belügy-, pénzügyes kereskedelmi miniszterrel meg egy jegyzőkönyvvezetővel az Ön minisztériumából. Oda fogom rendelni a határ- és a dunai kérdés miatt Hesset is. 1856 február 11. Ferenc József: Kedves Eudgráf, Nagy élvezettel olvastam, érdekes jelentését s nagyon hálás vagyok azért a sok részletért, melyeket, bár nagy hajszában élhet, mégis felvett bele. Sajnálom, hogy nem avattuk be igy a poroszokat is, mielőtt a tárgyalások megkezdődtek, hiszen a kudarc némileg bennünket is ért. Még mindig remélem, hogy később megtörténik és kérem, hogy teljes erővel arra törekedjék. Nagyon kiábrándított az a határtalan könnyelműség, mellyel a konstantinápolyi követek az 1. pontot kidolgozták. Csak Stratford lord*) tudta, hogy mit akar és szokott kíméletlenségével érvényt is szerzett akaratának. A magam részéről a Konstantinápolyból származó terveket hasznavehetetlennek tartom és jelentéséből azt a reményt merítem, hogy sikerülni fog Önnek, hasonló meggyőződésre bírni a franciákat. Azok a pontozatok, amelyeket a mai futár útján kap meg, legbensőbb nézetem szerint, magukban foglaják az egyetlen utat, melyen a fejedelemségek számára és a mi osztrák érdekeink számára hasznos eredmény jöhet létre. Meg van jelölve bennük minden helyes vezető elv és Paksban csakis ezeket kellene megállapítani. Hogyan akarnak ott dönteni oly országok szervezetének részleteiről, amely országokat elvégre senki igazán nem ismeri, s ítélni oly országok jövőjéről és boldogságáról, melyeket a kérdésben meg sem hallgattak. Csakis Bukarestben és Jászvásáron s végre Konstantinápolyban történhetnék meg ez alaposan az arra hivatott hatóságok útján. Miért árulnának nagy fáradsággal ideiglenes és ennek következtében tarthatatlan kormányokat az átmenet idején, mikor amúgy is fel vannak szítva a szenvedélyek s mikor temérdek izgatás folyik. Miért nem engedik inkább jól-rosszul (de mindenesetre jobban minden kitalálhatónál) tovább uralkodni a már meglevő fejedelmeket, míg ki nincs dolgozva és el nincs határozva minden s amíg nem lehet hozzálátni törvényes utón az uj választáshoz. Mily baj volna, nekünk, ha megszállásunkat tekintve, Stratford lord szabad folyást, engedne Stirbey fejedelem ellen táplált boszuszomjának és török biztos állítana ideiglenes kormányt s ezzel ajtót kapni nyilaim a fejedelemségnek. Kényes kérdés lesz az is, hogy meddig tartson a mi megszállásunk. Nagy haszonnal járna maguknak azoknak az országoknak és szomszédos tartományainknak nyugalmára nézve, ha a csapatok egy része a szervezés befejeztéig és az új fejedelemválasztásig ott maradhatna. De ez jórészben a szövetségeseknek Törökországból való kivonulásától fog függeni, s ezért nem bánnám, ha azok egy darabig még Konstantinápolyban maradnának. A Duna balpartján való török megszállás kérdéseibe Prokesch ,(konstantinápolyi osztrák nagykövet, A szerk.) nagyon könnyelműen ment bele, pedig, veszedelmes dolog ez és merőben ellenkezik a fejedelemségek régi kiváltságaival. Jó szerencse, hogy a konstantinápolyi követek csak előzetes jellegűnek, nem pedig kötelezőnek nyilvánították munkájukat. Mégis jobb volna, ha nem jött volna létre és remélem, hogy majd, el lehet tekinteni tőlük. Adjon Isten, Önnek, kedves gróf, erőt és türelmet, hogy szerencsésen küzdje végig a most kezdődő harcot s hogy dicsőséges eredményt vívjon ki számunkra. őszinte barátja Ferenc József. Bud kézírásával: Kaptam 29. Février 1856. *)hord Stratford-Redcliffe, Britannia követe Konstantinápolyban, ki ott roppant tekintélynek örvendett, legerősebben képviselte az oroszellenes politikát. Mai napig „böjtkelesi*-nek (nagy nagykövetnek) nevezik a törökök. M. H. A dunai fejedelemségek. Bécs, 1856 március 18-án. Kedves Bud gróf, Nem akarom elküldeni a futárt anélkül, hogy vele ne adjam ezeket a sorokat és sietve kell írnom, mert, ma megint nagyon megtorlódtak, a dolgaim. Tegnap este megérkezett, 9-én kelt jelentéséből örömmel és hálásan értesültem, hogy Ön meg Hübner melegen képviselték 8