Az Ujság, 1924. november (22. évfolyam, 232-256. szám)

1924-11-01 / 232. szám

SZOMBAT, 1924 NOVEMBER 1 'AZ ÚJSÁG* „NEM ISMERJÜK EL A BUDAPESTI KORMÁNYT!" GÖMBÖS POLITIKAI PÁLYAFUTÁSA. - SZEGEDTŐL-BUDAÖRSIG. - A TITOKZATOS NÉVJEGY. TISZTI JÁRŐRÖK A VIDÉKEN. — A KIERŐSZAKOLT TÖRVÉNYHATÓSÁGI NYILATKOZATOK. BENICZKY ÖDÖN NYILATKOZIK A GÖMBÖS-WILD-ÜGY KULISSZATITKAIRÓL. A LEGITIMISTÁK NEM FELEJTIK EL BUDAÖRST. Wild József nyílt levele ismét előtérbe helyezte Gömbös Gyula személyét. Ezzel az egész üggyel kapcsolatosan egyik mun­katársunk felkereste Beniczky Ödön volt belügyminisztert és felkérte, hogy mondja el véleményét a legújabb kavarodás okai­ról. A kegyelmes úr, aki hivatali állása ré­vén annak idején tudomást szerzett az ösz­­szes kulisszatitkokról, s azóta is mint tár­gyilagos szemlélő figyeli az eseményeket, a hozzá intézett kérdésre a következőkben válaszolt: — Wild József képviselő nyílt levele azért érdemel nagy figyelmet, mert már a nyár folyamán eleget suttogtak arról, hogy nem is nagyon titkos szervezkedés folyik a Beth­­len-kormány eltávolítása céljából. Wild Jó­zsef nyílt levele után azt lehetett hinni, hogy a bizonytalan és általános jellegű híreket il­letőleg konkrét anyaggal máris rendelkezik. Az egységespárti­ képviselőnek beszéde ebből a szempontból kétségtelenül fogyatékos. Vi­szont Gömbös Gyula képviselő nagy fölé­nyessége, mellyel magától minden gyanúsí­tást elhárított, nézetem szerint nem egészen jogosult. Hiszen úgyszólván nap-nap után olvassuk a kiszólásokat vagy elszólásokat, melyeket ő és elvtársai majdnem sorozatosan elkövetnek. Hol Kecskemétet nevezik ki az­­ország fővárosának, hol fascista eszközökre és módszerekre hivatkoznak, hol megfenye­getik Budapestet, hogy egy nekik nem tetsző többségnek bevonulását a városházára meg­akadályozni erőszak árán is el vannak ha­tározva. «Mert nekünk a törvény és a jog­rend csak addig kell, míg az a nemzet ér­dekével egyezik® — mondotta legutóbb is Gömbös Gyula vezérkari kapitány úr. Igen (jm, de ezzel szemben áll Belgrád bevétele. Mert ki annak bírája, hogy mi a nemzet ér­deke? A Gömbös-párt, eltekintve attól, hogy a, keresztény gondolatot a magyar közéletben példa és előzmény nélküli parlagi színvo­nalra sülyesztette le, tagjainak számos nyil­vános felszólalásában (a vezért magát sem véve ki) annyi példáját adta elképesztő tanu­­latlanságának, elemi politikai ismeretek hiá­nyának, hogy nem veheti rossz néven Göm­bös Gyu­la, ha én és talán velem együtt igen sokan, nem túlságos bizalommal viseltetünk politikai ítélőképességi csalhatatlansága iránt annak helyes szétválasztása tekintetében: mi a nemzet érdeke és mi az ő érdekük? — Az előbb említett ki- és elszólások után csodálkozni lehet rajta, hogy éppen Gömbös Gyula háborog, amiért holmi puccsok dol­gában legalább is gyanúval illetik. Különös, ha Gömbös Gyula méltatlankodik politikai m­acchiavellizmus miatt, holott a múlt nem­zetgyűlésen, a budaörsi események után, éppen ő hirdette harsogva: "mindegy a po­litikai munka, vagy annak a címe, a fontos­­íz eredményű. S nem jól fest az üldözött ár­tatlanságnak, valamint a keresztény egység­nek fehér tógája valakin, aki — mint Göm­bös Gyula — egyszer már pártot ütött egy keresztény kormány ellen, még pedig oly ve­szedelmes és nehéz napokban, mikor az­­«egység* igazán a^«nemzet érdeke* volt; értem a közvetlenül a bolsevizmus után kö­vetkező napokat, melyek egybeesnek a román megszállás legsúlyosabb idejével. — Tudni kell, hogy az úgynevezett bécsi ellenforradalomban Gömbös Gyulának igen szép és minden elismerésre méltó szerepe volt. Később munkásságának színhelyét át­tette Szegedre. A szegedi kormány kinevezte honvédelmi államtitkárnak, majd — mivel Gömbös Gyula a nálánál magasabb rangú tisztekkel megférni nem tudott — kinevezték «főkormánybiztosnak» a Dunántúlra. Ezt a kinevezést a dunántúli szervezkedéssel foglal­kozó urak bizonyos ide nem tartozó okból nem akceptálták, mire Gömbös Gyula a bol­sevizmus bukása után sürgősen Budapestre utazott, Friedrich miniszterelnöknél jelent­kezett s felszólította, hogy a szegedi kormány javára lépjen vissza. El lehet képzelni, mi volt Friedrich István válasza. Ekkor Gömbös azt követelte, hogy szegedi államtitkári kine­vezését «nosztrifikálja». A kérelemmel a mi­niszterelnök a hadügyminiszterhez utasította. Friedrich Istvántól tudom, mennyire mél­tatlankodott Gömbös Gyula, hogy egy­­­ron­gyos államtitkári állásra is sajnálnak tőle. Ekkor Gömbös Gyula egyszerre megjelent a Dunántúlon, hol lázas tevékenységet kezdett kifejteni. Ebből az időből származik egy név­jegy, melyen nyomtatott betűvel a következő név áll: „ Téged a következőkre kér: Minden tisz­tet és megbízható legénységet össze­szedni és vagy az ő, vagy Horthy rendelkezésére várni! Ling­­auert Gömbös tegnap küldte Szombat­helyre. Gömbössel pár nap múlva jövünk Sopronba. A mostani budapesti kormányt persze nem i­sm­er­­j­ük e­l. Reád a jövőben számit Gömbös.» Mély tisztelettel és barátsággal ölel 8/8. 19. l­ 30­­. nachm. dr. Wimpfen Iván 11-es huszárőrnagy urnak. — Ebből a névjegyből megállapitható, hogy Gömbös Gyula még augusztus 8-án is hadügyi államtitkárként szerepelteti magát, holott erről az állásról még júliusban le kel­lett mondania Szegeden. Azonkívül még augusztus 8-án, mint a szegedi kormány ál­tal kinevezett dunántúli főkormánybiztos in­tézkedik, rendelkezik és utasításokat ad ki, holott köztudomásúan József kir. herceg ak­kori kormányzó már napokkal előbb Sigray Antal grófot nevezte ki a Dunántúlra kor­mánybiztosnak (hiszen a törvény előkor­­mánybiztost* nem is ismer). Továbbmenőleg, mikor már tudnia kellett arról Gömbös Gyu­lának, hogy Lehár Antal báró ezredes a feld­­bachi zászlóaljjal Szombathelyre bevonult s megkezdte a nemzeti hadseregnek megala­pító nagysikerű munkásságát, azt íme, ellen­súlyozni igyekezett azzal az utasítással, hogy «minden tisztet és megbízható legénységet csakis az ő vagy­ Horthy rendelkezésére kell bocsátani*. Mellékes, hogy ennek ellenére is novemberben Lehár ezredes egy teljes hadi­létszámú gyaloghadosztállyal, vagyis a nem­zeti hadsereggel, a siófokiak pedig csupán egy hatalmas, a badeni arányokat is meg­szégyenítő A. O. K.-vezérkarral és egy-két különítménnyel vonultak be Budapestre, de a jóakarat az egység megbontására a név­jegy tanúságai szerint kétségtelenül megvolt Gömbös Gyulában. Ám a névjegy legneveze­tesebb mondata: «a mostani budapesti kor­mányt nem ismerjük el”. Kérdezni lehet minden elfogulatlan embert, kicsoda vert őket az egységbe, ki cselekedett már akkor a legveszedelmesebb, leglabilisabb napokban saját politikai felfogásához mérten? S ki vál­lalkozott, talán sértett egyéni hiúságból, ta­lán olthatatlan hatalomszomjúságból arra, hogy az új polgári rendnek alig életre támadt gyenge palántáját durva katonacsizmával el­tapossa? Nem csinált puccsot a budapesti kormány ellen, mert nem csinálhatott, de látnivaló, hogy legalább is lendületet vett hozzá.­­ Későbben, mint belügyminiszternek, Gömbös Gyula százados úrnak egy újabb s egészen különös tevékenységéről kellett tu­domást szereznem. Az egész csonka ország területén, de főként a Dunántúlon, községről­­községre tiszti járőrök jelentek meg, a bírót, jegyzőt a községi képviselőtestületek össze­hívására szólították fel és azokkal nyomta­tott blankettákon készen, szövegezett határo­zatokat fogadtattak el, melyek a nemzetgyű­lést felszólították, hogy egyesegyedül Horthy Miklós fővezér urat válasszák meg kormány­zónak. A határozatról sürgönyileg kellett a Gellért-szállói fővezérlet operációs osztályát értesíteni, mely azután ezeket a táviratokat a sajtó útján tömegesen nyilvánosságra hozta. Ezzel be nem érve, Gömbös Gyuláék a belügy­miniszternek minden tudta nélkül az egyes vármegyék kormánybiztosaihoz felszólításokat küldtek, hogy a törvényhatósági bizottságok közgyűlései szintén Horthy Miklós mellett foglaljanak állást a kormányzói szék betöl­tése dolgában és a már ismertetett értelem­ben írjanak fel a nemzetgyűléshez. A nem­­zetgyűlésnek akkoriban annyit emlegeztet.­ szuverenitása, valamint a belügyminiszteri állás tekintélye szempontjából, de nem utolsó sorban éppen a kormány­zó jelölt legsajátabb érdeke tekintetéből is, helyesen jártam el ak­kor, mikor törvényes hatáskörömben azonnal beszüntettem a törvényhatóságoknak ezt az illetéktelen megkörnyékezését, melynek célja volt, a nemzetgyűlést egy törvénytelen presszió alá helyezni Gömbös Gyula egyéni akcióinak érdekében.­­ Visszatekintve a nemzetgyűlésen leg­utóbb lefolyt kapitányi párviadalra, lehetet­len szó nélkül hagyni Wild József képviselő nyilvevelének azt a részét, mely a budaörsi eseményeket a következő formában szeretné átadni a halhatatlanságnak: "Voltak férfiak, akikben megvolt a bátorság ahhoz, hogy nyugodtan, csendesen, meggyőző érvekkel megmondják koronás királyunknak, hogy a restauráció órája még nem érkezett el.» Hogy mennyire nyugodt és csendes volt a bátor férfiaknak ez az érvelése, erre még emlékez­hetik a főváros közönsége, melynek vasárnapi csendjét a Budaörs felett dörgő ágyuk ver­ték fel; mennyire meggyőzőek voltak ezek az érvek, ezt bizonyítják a király zászlaja alatt elesett hősi halottak, kiknek rekviemjét éppen a múlt napokban mondottuk el s bizonyítja a királynak puskagolyóktól át- meg átlyukga­­tott vonatkocsija, melynek megszerzését ajánlom az éppen most megnyitott hadtörté­nelmi múzeumnak. — Ugyancsak lehetetlen szó nélkül hagyni Gömbös Gyulának szerelmes kacsin­tását "legitimista barátai* felé, kikkel­­semmi körülmények között nem fog újból szembekerülni*. Welche Wendung, durch Gottes Fügung! Nem tudom, nem is kuta­tom, kik azok a legitimisták, akiket Gömbös Gyula barátságával most meglepetésszerűen kitüntet. Ami például engem illett, engedje reménylenem, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is barátságának megvonásával fog megtisztelni. Mert Budaörsöt néhány leeresz­kedő szóval és némi kegyes vállveregetéssel elintézni csakugyan nem lehet. Ha már Bethlen István nem honorálta Gömbös Gyu­lát Budaörsnél, nem hiszem, hogy erre a le­gitimisták volnának hajlandók. A budaörsi fegyveres lázadásért mindenkivel szemben, ki annak részese volt, törvényes megtorlás jár és bízva bízom benne, hogy ennek ideje el fog érkezni. Mert every dog has his day — minden kutyára megjön a dér! Láttunk karón már különb varjakat is! I is inkább hatott reám, mert a férjemmel rosszul éltem, állandóan botrányokat okozott, lehetet­­­­lenné tette, hogy pályámon előrehaladjak. Egymásba szerettünk, mélyen. igazán. — A tavasszal elváltam. Az uram hibájából választott el a bíróság bennünket egymástól. Ez­után többet voltam együtt Dőry Ervinnel. Egy­másba szerettünk, mélyen, igazán. Nekem az első igazi nagy szerelmem volt, talán neki is. Boldog­ságunkat mi sem zavarta volna, ha el tudtuk volna viselni, hogy Ervin feleségének nem oko­zunk fájdalmat. Dőry el akart válni a feleségé­től, hogy engem elvehessen. A leghatározottab­ban megtiltottam neki, hogy csak éreztesse is az asszonnyal, hogy nem szereti. Azt mondtam: — Tizenkét évig hűségesen, szeretettel kitar­tott melletted, most nem szabad elhagynod. — Az asszony nem is sejtett semmit. A hét elején történt a tragédia. A szezon elején Dőry elhagyta a Trocederót és a Casino de Parisba szerződött, én is oda szerződtem. Esténként ott vártam a zenekar mellett ülve, hogy Dőry végez­zen és hazakísérhessen. Órákig ültem ott, nem egyszer megtörtént, hogy ismerősök üdvözöltek. Ez Dőryt felingerelte. Különben is alig tudta el­viselni, hogy én fellépjek. Nem akarta, hogy éhes férfiszemek tapadjanak rám. Féltékenységi jele­neteket rögtönzött, így kedden éjszaka is az ut­cán. Annyira ingerült volt, hogy megütött. Én fájdalmamban beletéptem a ruhámba. Ott hagyott az utcán. Utána futottam, hogy megnyugtassam. Hiába. Ismerősök elfogtak, kocsiba ültettek és haza hoztak. Az esetnek híre ment, egyik esti lap viccesen megírta a karmester és énekesnő éj­szakai kalandját. Az újságot egy hölgy elvitte Dőry Ervinnéhez és megmondotta, hogy a kar­mester a férje, az énekesnő meg én vagyok. Az asszony rettenetes jelenetet csapott. Megfenye­gette a férjét, hogy megöli és végez velem is. Ervin, utoljára láttuk egymást. — Csütörtök délelőtt történt, hogy Dőry Ervin a lakásomra jött. Elmondotta, hogy rémes dolog történt, a felesége mindent tud. Megkért, hogy lakattal zárjam magamra az ajtót, nehogy rám­üthessenek, mert megfenyegettek. Akkor elment Csütörtök délután Dőryné öccse keresett fel. El­mondottam neki: nagyon sajnálom a történteket Halálosan szeretem Ervint, de kész vagyok sza­kítani vele, messzire elutazni Pestről, csakhogy az ő boldogságukat meg ne zavarjam. Hálásan fogadta és csak arra kért, hogy ne lépjek fel többé a Casinóban, hogy ne találkozhassam a só­gorával és akkor a nővére meg fog nyugodni. Ebbe beleegyeztem. Alighogy elment, jött Dőry. A lábaim elé vetette magát, esküdözött, hogy sze­ret, nem bírja tovább a kettős életet, könyörgött, hogy utazzunk el. Azt feleltem, hogy többször is figyelmeztettem, ne is beszéljen előttem arról, hogy a feleségét el akarja hagyni. Erre ölelni, csókolni kezdett. Sirt. Bocsánatot kért, ha meg­bántott. Azután elbúcsúzott Ehnenet, kit*­* be­­lőlem. — Ervin utoljára láttuk egymást! — Utoljára! — válaszolta és elrohant. Este nem jött be a színházba. Később meg-­ jött a hír, hogy rosszul van. Előadás után egy zenésszel a lakása elé hajtattam. Ott állott a mentőkocsi. A zenész felrohant és azután le­jött, elmondotta, hogy Ervin megmérgezte ma­gát, de nincs baj, már kimosták a gyomrát s beszél. Hazamentem, lefeküdtem. Rémes álmom volt, öt órakor felriadtam. Kiszaladtam az utcára Ervin lakása felé. Egy zenész jött és azt mondta, most halt meg. Nem hittem el. Föl­­kü­ldtem egy ismerősömet. Azzal jött vissza, hogy Ervin a Park-szanatóriumban meghalt Még most sem tudtam elhinni. Délelőtt elrohan­tam a szanatóriumba. Sírtam, könyörögtem az orvosoknak, engedjék meg, hogy lássam. El­utasítottak. Leszaladtam a portáshoz. Ráordítot­­tam, adja ide a halottaskamra kulcsát. Megijedt, ideadta. Levezettek. Ott feküdt, szépen, nyugod­tan, mintha aludna. Szólítgattam, hogy ébred­­jen. Hideg, nagyon hideg volt, amikor csókol­­gattam. Dőry Ervin búcsúlevele: — Délután a postás levelet hozott. Az utolsó írását. Itt van. Könnyezve nyújtja át, a levél kusza írás­sal van írva, meglátszik, hogy túlfeszített idegek­kel írták. így szól: Máriám! Utolsó kívánságom, hogy halálom után élj boldogan!! Ne haragudj és bocsásd meg, ha valaha rosszat tettem neked. Nincs más megoldás!! Bevégeztetett! Utazz el vala­hova, amig a vihar elcsendesedik. Téged nem terhel semmiféle felelősség! Unom az életem és főleg a szegénységem. Mária — nagyon sze­retlek — légy erős és viseld el ezt a csapást. 1921. X. 29. Csókol sokszor utoljára Ervin. A borítékban egy másik írás is van. Féllap papíron, ceruzával írva, a következő: Alulírott kijelentem, hogy Kende Mária úrnő és öngyilkosságom között semmiféle összefüg­gés nincs, azt saját elhatározásomból teszem és fentnevezett urhölgy minden obligón kívül van. 1926. X. 29. Dőry Ervin: A szerencsétlen nő most teljesen egyedül van. Úgy ül a szobája sarkába, mint egy lesújtott kis veréb. A másik halott. Nem tudott választani a felesége és a szerelme között, öngyilkos lett. berethei MARTON BÉLA 11 -éa huszárfőhadnagy .' ’A névjegyen a következő írott szöveg: «Kedves őrnagy Uram! Kártyám átadója éppen most beszélt­­ Gömbös hadügyi államtitkárral (ki a sze­gedi kormánytól Dunántúl fökormány­fyi alf ngiofifo ) /I T­T)­' . Kende Mária elmondja, miért lett öngyilkos Dőry Ervin karmester. Mikor a barátnő ápolja szerelmének feleségét. — Dőry Ervin búcsúlevele. — „Ervin utó­jára láttuk egymást." Két művész tragikus szerelme. Aró éjszaka egy ismert karmester veronál­­lal megmérgezte magát és hajnalra meghalt. Súlyos szerelmi tragédia rejtőzik e kis törté­net mögött, szörnyen szomorú regény, ami­lyent csak az élet szülhet. A regény hőse két művész: Dőry Ervin karmester és Kende Má­ria dalénekesnő. Az öngyilkossá vált Dőry Ervinnek nem voltak nagy zenei sikerei, egy­szerű orfeumkarmester volt. Fiatalember, ma­gas, délceg, elegáns. Jól ismerte mindenki, aki az éjszakai Budapestet szerette. Most ha­lott, a bonctani intézetben várja, hogy örök nyugovóra helyezzék. Halálának oka egysze­rűen: szerelmi bánat. Szerelmének tárgya Kende Mária, egy egé­szen kivételes tehetségű fiatal színésznő. Kü­lönböző kabarékban szerepelt, inkább kiseb­bekben, mint nagyokban, de mindenkor nagy sikerei voltak. Sanzonokat énekel, de nem a megszokott fajtáját. Hallatlan drámai erő lüktet ebben az asszonyban és kis dalok elő­adásával annyi szomorúságot, fájdalmat, ke­serűséget, szenvedést tud kifejezni, mint rajta kívül kevesen. A halott Dőry Ervin és az élő Kende Mária, halott Dőry Ervin és az élő Kende Mária. A tragédia történetét, kettőjük szerelmének tra­gikus fejleményeit­­a művésznő a következő­­kép mondotta el Az Újság munkatársának: — Sopronban és Szombathelyen voltam szí­nésznő. A gázsimból nem tudtam megélni, ezért átmentem a kabaréba. Nem tudtam választani a szerződések között, mert nekem a fizetség volt a fontos. Oda szerződtem,­­ahol megfizettek. Lo­­vászy­­Károly, az író, nagy tehetségnek tartott, leszerződtetett. Feltűnést keltő nagy sikerem volt. Hogy megélhessek, öltözködhessek, még néhány szerződést vállaltam. Esténként két-három helyen énekeltem. Nyomban bemutatkozásom után le­szerződtettek a nyári Jardinbe Medgyaszay Vilma mellé. Télire a Trocaderoba szerződtem. Ennek a tulajdonosa, Grüner Oszkár megkérte a keze­met. Feleségül mentem hozzá, hogy megszaba­duljak gondjaimtól. A Trocaderóban volt kar­mester Dőry Ervin. Rossz híreket hallottam fe­lőle, ezért nem is érintkeztem vele. A férjem azonban megmagyarázta, hogy Dőryt hazugul rágalmazzák és kért, hogy üzletére való tekintet­tel, legyek barátságos karmesteréhez. így ismer­kedtem meg vele és mikor a télen meghallottam, hogy a felesége, Várady Adus volt énekesnő sú­lyos beteg, három hónapon keresztül ápoltam. Láttam, hogy Dőry milyen gyengédséggel bánik 13 a magyar korona jegyzése külföldön: Deviza Nov 3 V­aluta Nov. 30 Deviza Nov. 30Valuta Nov. 30 Zürich (10.000 K-ért svájci fr.) 1­0.68­ Prága (10.000 K-ért cseh K).. „ 4.46V«­4.45 Bécs (100 K-ért osztrák K) „ 93 91 Newyork fro­.DOJ K-ért dollár) „­Berlin (1 K ért millió márka) 55.10 54.76 Paris (10 000 K ért francia ír.)..­-Zágráb (10.000 K-ért 9.15-Amsterdam (10 000 K-ért holland frt)_ — — 'r­­K­M London

Next