Az Ujság, 1924. november (22. évfolyam, 232-256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
SZOMBAT, 1924 NOVEMBER 1 'AZ ÚJSÁG* „NEM ISMERJÜK EL A BUDAPESTI KORMÁNYT!" GÖMBÖS POLITIKAI PÁLYAFUTÁSA. - SZEGEDTŐL-BUDAÖRSIG. - A TITOKZATOS NÉVJEGY. TISZTI JÁRŐRÖK A VIDÉKEN. — A KIERŐSZAKOLT TÖRVÉNYHATÓSÁGI NYILATKOZATOK. BENICZKY ÖDÖN NYILATKOZIK A GÖMBÖS-WILD-ÜGY KULISSZATITKAIRÓL. A LEGITIMISTÁK NEM FELEJTIK EL BUDAÖRST. Wild József nyílt levele ismét előtérbe helyezte Gömbös Gyula személyét. Ezzel az egész üggyel kapcsolatosan egyik munkatársunk felkereste Beniczky Ödön volt belügyminisztert és felkérte, hogy mondja el véleményét a legújabb kavarodás okairól. A kegyelmes úr, aki hivatali állása révén annak idején tudomást szerzett az öszszes kulisszatitkokról, s azóta is mint tárgyilagos szemlélő figyeli az eseményeket, a hozzá intézett kérdésre a következőkben válaszolt: — Wild József képviselő nyílt levele azért érdemel nagy figyelmet, mert már a nyár folyamán eleget suttogtak arról, hogy nem is nagyon titkos szervezkedés folyik a Bethlen-kormány eltávolítása céljából. Wild József nyílt levele után azt lehetett hinni, hogy a bizonytalan és általános jellegű híreket illetőleg konkrét anyaggal máris rendelkezik. Az egységespárti képviselőnek beszéde ebből a szempontból kétségtelenül fogyatékos. Viszont Gömbös Gyula képviselő nagy fölényessége, mellyel magától minden gyanúsítást elhárított, nézetem szerint nem egészen jogosult. Hiszen úgyszólván nap-nap után olvassuk a kiszólásokat vagy elszólásokat, melyeket ő és elvtársai majdnem sorozatosan elkövetnek. Hol Kecskemétet nevezik ki azország fővárosának, hol fascista eszközökre és módszerekre hivatkoznak, hol megfenyegetik Budapestet, hogy egy nekik nem tetsző többségnek bevonulását a városházára megakadályozni erőszak árán is el vannak határozva. «Mert nekünk a törvény és a jogrend csak addig kell, míg az a nemzet érdekével egyezik® — mondotta legutóbb is Gömbös Gyula vezérkari kapitány úr. Igen (jm, de ezzel szemben áll Belgrád bevétele. Mert ki annak bírája, hogy mi a nemzet érdeke? A Gömbös-párt, eltekintve attól, hogy a, keresztény gondolatot a magyar közéletben példa és előzmény nélküli parlagi színvonalra sülyesztette le, tagjainak számos nyilvános felszólalásában (a vezért magát sem véve ki) annyi példáját adta elképesztő tanulatlanságának, elemi politikai ismeretek hiányának, hogy nem veheti rossz néven Gömbös Gyula, ha én és talán velem együtt igen sokan, nem túlságos bizalommal viseltetünk politikai ítélőképességi csalhatatlansága iránt annak helyes szétválasztása tekintetében: mi a nemzet érdeke és mi az ő érdekük? — Az előbb említett ki- és elszólások után csodálkozni lehet rajta, hogy éppen Gömbös Gyula háborog, amiért holmi puccsok dolgában legalább is gyanúval illetik. Különös, ha Gömbös Gyula méltatlankodik politikai macchiavellizmus miatt, holott a múlt nemzetgyűlésen, a budaörsi események után, éppen ő hirdette harsogva: "mindegy a politikai munka, vagy annak a címe, a fontosíz eredményű. S nem jól fest az üldözött ártatlanságnak, valamint a keresztény egységnek fehér tógája valakin, aki — mint Gömbös Gyula — egyszer már pártot ütött egy keresztény kormány ellen, még pedig oly veszedelmes és nehéz napokban, mikor az«egység* igazán a^«nemzet érdeke* volt; értem a közvetlenül a bolsevizmus után következő napokat, melyek egybeesnek a román megszállás legsúlyosabb idejével. — Tudni kell, hogy az úgynevezett bécsi ellenforradalomban Gömbös Gyulának igen szép és minden elismerésre méltó szerepe volt. Később munkásságának színhelyét áttette Szegedre. A szegedi kormány kinevezte honvédelmi államtitkárnak, majd — mivel Gömbös Gyula a nálánál magasabb rangú tisztekkel megférni nem tudott — kinevezték «főkormánybiztosnak» a Dunántúlra. Ezt a kinevezést a dunántúli szervezkedéssel foglalkozó urak bizonyos ide nem tartozó okból nem akceptálták, mire Gömbös Gyula a bolsevizmus bukása után sürgősen Budapestre utazott, Friedrich miniszterelnöknél jelentkezett s felszólította, hogy a szegedi kormány javára lépjen vissza. El lehet képzelni, mi volt Friedrich István válasza. Ekkor Gömbös azt követelte, hogy szegedi államtitkári kinevezését «nosztrifikálja». A kérelemmel a miniszterelnök a hadügyminiszterhez utasította. Friedrich Istvántól tudom, mennyire méltatlankodott Gömbös Gyula, hogy egyrongyos államtitkári állásra is sajnálnak tőle. Ekkor Gömbös Gyula egyszerre megjelent a Dunántúlon, hol lázas tevékenységet kezdett kifejteni. Ebből az időből származik egy névjegy, melyen nyomtatott betűvel a következő név áll: „ Téged a következőkre kér: Minden tisztet és megbízható legénységet összeszedni és vagy az ő, vagy Horthy rendelkezésére várni! Lingauert Gömbös tegnap küldte Szombathelyre. Gömbössel pár nap múlva jövünk Sopronba. A mostani budapesti kormányt persze nem ismerjük el. Reád a jövőben számit Gömbös.» Mély tisztelettel és barátsággal ölel 8/8. 19. l 30. nachm. dr. Wimpfen Iván 11-es huszárőrnagy urnak. — Ebből a névjegyből megállapitható, hogy Gömbös Gyula még augusztus 8-án is hadügyi államtitkárként szerepelteti magát, holott erről az állásról még júliusban le kellett mondania Szegeden. Azonkívül még augusztus 8-án, mint a szegedi kormány által kinevezett dunántúli főkormánybiztos intézkedik, rendelkezik és utasításokat ad ki, holott köztudomásúan József kir. herceg akkori kormányzó már napokkal előbb Sigray Antal grófot nevezte ki a Dunántúlra kormánybiztosnak (hiszen a törvény előkormánybiztost* nem is ismer). Továbbmenőleg, mikor már tudnia kellett arról Gömbös Gyulának, hogy Lehár Antal báró ezredes a feldbachi zászlóaljjal Szombathelyre bevonult s megkezdte a nemzeti hadseregnek megalapító nagysikerű munkásságát, azt íme, ellensúlyozni igyekezett azzal az utasítással, hogy «minden tisztet és megbízható legénységet csakis az ő vagy Horthy rendelkezésére kell bocsátani*. Mellékes, hogy ennek ellenére is novemberben Lehár ezredes egy teljes hadilétszámú gyaloghadosztállyal, vagyis a nemzeti hadsereggel, a siófokiak pedig csupán egy hatalmas, a badeni arányokat is megszégyenítő A. O. K.-vezérkarral és egy-két különítménnyel vonultak be Budapestre, de a jóakarat az egység megbontására a névjegy tanúságai szerint kétségtelenül megvolt Gömbös Gyulában. Ám a névjegy legnevezetesebb mondata: «a mostani budapesti kormányt nem ismerjük el”. Kérdezni lehet minden elfogulatlan embert, kicsoda vert őket az egységbe, ki cselekedett már akkor a legveszedelmesebb, leglabilisabb napokban saját politikai felfogásához mérten? S ki vállalkozott, talán sértett egyéni hiúságból, talán olthatatlan hatalomszomjúságból arra, hogy az új polgári rendnek alig életre támadt gyenge palántáját durva katonacsizmával eltapossa? Nem csinált puccsot a budapesti kormány ellen, mert nem csinálhatott, de látnivaló, hogy legalább is lendületet vett hozzá. Későbben, mint belügyminiszternek, Gömbös Gyula százados úrnak egy újabb s egészen különös tevékenységéről kellett tudomást szereznem. Az egész csonka ország területén, de főként a Dunántúlon, községrőlközségre tiszti járőrök jelentek meg, a bírót, jegyzőt a községi képviselőtestületek összehívására szólították fel és azokkal nyomtatott blankettákon készen, szövegezett határozatokat fogadtattak el, melyek a nemzetgyűlést felszólították, hogy egyesegyedül Horthy Miklós fővezér urat válasszák meg kormányzónak. A határozatról sürgönyileg kellett a Gellért-szállói fővezérlet operációs osztályát értesíteni, mely azután ezeket a táviratokat a sajtó útján tömegesen nyilvánosságra hozta. Ezzel be nem érve, Gömbös Gyuláék a belügyminiszternek minden tudta nélkül az egyes vármegyék kormánybiztosaihoz felszólításokat küldtek, hogy a törvényhatósági bizottságok közgyűlései szintén Horthy Miklós mellett foglaljanak állást a kormányzói szék betöltése dolgában és a már ismertetett értelemben írjanak fel a nemzetgyűléshez. A nemzetgyűlésnek akkoriban annyit emlegeztet. szuverenitása, valamint a belügyminiszteri állás tekintélye szempontjából, de nem utolsó sorban éppen a kormányzó jelölt legsajátabb érdeke tekintetéből is, helyesen jártam el akkor, mikor törvényes hatáskörömben azonnal beszüntettem a törvényhatóságoknak ezt az illetéktelen megkörnyékezését, melynek célja volt, a nemzetgyűlést egy törvénytelen presszió alá helyezni Gömbös Gyula egyéni akcióinak érdekében. Visszatekintve a nemzetgyűlésen legutóbb lefolyt kapitányi párviadalra, lehetetlen szó nélkül hagyni Wild József képviselő nyilvevelének azt a részét, mely a budaörsi eseményeket a következő formában szeretné átadni a halhatatlanságnak: "Voltak férfiak, akikben megvolt a bátorság ahhoz, hogy nyugodtan, csendesen, meggyőző érvekkel megmondják koronás királyunknak, hogy a restauráció órája még nem érkezett el.» Hogy mennyire nyugodt és csendes volt a bátor férfiaknak ez az érvelése, erre még emlékezhetik a főváros közönsége, melynek vasárnapi csendjét a Budaörs felett dörgő ágyuk verték fel; mennyire meggyőzőek voltak ezek az érvek, ezt bizonyítják a király zászlaja alatt elesett hősi halottak, kiknek rekviemjét éppen a múlt napokban mondottuk el s bizonyítja a királynak puskagolyóktól át- meg átlyukgatott vonatkocsija, melynek megszerzését ajánlom az éppen most megnyitott hadtörténelmi múzeumnak. — Ugyancsak lehetetlen szó nélkül hagyni Gömbös Gyulának szerelmes kacsintását "legitimista barátai* felé, kikkelsemmi körülmények között nem fog újból szembekerülni*. Welche Wendung, durch Gottes Fügung! Nem tudom, nem is kutatom, kik azok a legitimisták, akiket Gömbös Gyula barátságával most meglepetésszerűen kitüntet. Ami például engem illett, engedje reménylenem, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is barátságának megvonásával fog megtisztelni. Mert Budaörsöt néhány leereszkedő szóval és némi kegyes vállveregetéssel elintézni csakugyan nem lehet. Ha már Bethlen István nem honorálta Gömbös Gyulát Budaörsnél, nem hiszem, hogy erre a legitimisták volnának hajlandók. A budaörsi fegyveres lázadásért mindenkivel szemben, ki annak részese volt, törvényes megtorlás jár és bízva bízom benne, hogy ennek ideje el fog érkezni. Mert every dog has his day — minden kutyára megjön a dér! Láttunk karón már különb varjakat is! I is inkább hatott reám, mert a férjemmel rosszul éltem, állandóan botrányokat okozott, lehetetlenné tette, hogy pályámon előrehaladjak. Egymásba szerettünk, mélyen. igazán. — A tavasszal elváltam. Az uram hibájából választott el a bíróság bennünket egymástól. Ezután többet voltam együtt Dőry Ervinnel. Egymásba szerettünk, mélyen, igazán. Nekem az első igazi nagy szerelmem volt, talán neki is. Boldogságunkat mi sem zavarta volna, ha el tudtuk volna viselni, hogy Ervin feleségének nem okozunk fájdalmat. Dőry el akart válni a feleségétől, hogy engem elvehessen. A leghatározottabban megtiltottam neki, hogy csak éreztesse is az asszonnyal, hogy nem szereti. Azt mondtam: — Tizenkét évig hűségesen, szeretettel kitartott melletted, most nem szabad elhagynod. — Az asszony nem is sejtett semmit. A hét elején történt a tragédia. A szezon elején Dőry elhagyta a Trocederót és a Casino de Parisba szerződött, én is oda szerződtem. Esténként ott vártam a zenekar mellett ülve, hogy Dőry végezzen és hazakísérhessen. Órákig ültem ott, nem egyszer megtörtént, hogy ismerősök üdvözöltek. Ez Dőryt felingerelte. Különben is alig tudta elviselni, hogy én fellépjek. Nem akarta, hogy éhes férfiszemek tapadjanak rám. Féltékenységi jeleneteket rögtönzött, így kedden éjszaka is az utcán. Annyira ingerült volt, hogy megütött. Én fájdalmamban beletéptem a ruhámba. Ott hagyott az utcán. Utána futottam, hogy megnyugtassam. Hiába. Ismerősök elfogtak, kocsiba ültettek és haza hoztak. Az esetnek híre ment, egyik esti lap viccesen megírta a karmester és énekesnő éjszakai kalandját. Az újságot egy hölgy elvitte Dőry Ervinnéhez és megmondotta, hogy a karmester a férje, az énekesnő meg én vagyok. Az asszony rettenetes jelenetet csapott. Megfenyegette a férjét, hogy megöli és végez velem is. Ervin, utoljára láttuk egymást. — Csütörtök délelőtt történt, hogy Dőry Ervin a lakásomra jött. Elmondotta, hogy rémes dolog történt, a felesége mindent tud. Megkért, hogy lakattal zárjam magamra az ajtót, nehogy rámüthessenek, mert megfenyegettek. Akkor elment Csütörtök délután Dőryné öccse keresett fel. Elmondottam neki: nagyon sajnálom a történteket Halálosan szeretem Ervint, de kész vagyok szakítani vele, messzire elutazni Pestről, csakhogy az ő boldogságukat meg ne zavarjam. Hálásan fogadta és csak arra kért, hogy ne lépjek fel többé a Casinóban, hogy ne találkozhassam a sógorával és akkor a nővére meg fog nyugodni. Ebbe beleegyeztem. Alighogy elment, jött Dőry. A lábaim elé vetette magát, esküdözött, hogy szeret, nem bírja tovább a kettős életet, könyörgött, hogy utazzunk el. Azt feleltem, hogy többször is figyelmeztettem, ne is beszéljen előttem arról, hogy a feleségét el akarja hagyni. Erre ölelni, csókolni kezdett. Sirt. Bocsánatot kért, ha megbántott. Azután elbúcsúzott Ehnenet, kit** belőlem. — Ervin utoljára láttuk egymást! — Utoljára! — válaszolta és elrohant. Este nem jött be a színházba. Később meg- jött a hír, hogy rosszul van. Előadás után egy zenésszel a lakása elé hajtattam. Ott állott a mentőkocsi. A zenész felrohant és azután lejött, elmondotta, hogy Ervin megmérgezte magát, de nincs baj, már kimosták a gyomrát s beszél. Hazamentem, lefeküdtem. Rémes álmom volt, öt órakor felriadtam. Kiszaladtam az utcára Ervin lakása felé. Egy zenész jött és azt mondta, most halt meg. Nem hittem el. Fölküldtem egy ismerősömet. Azzal jött vissza, hogy Ervin a Park-szanatóriumban meghalt Még most sem tudtam elhinni. Délelőtt elrohantam a szanatóriumba. Sírtam, könyörögtem az orvosoknak, engedjék meg, hogy lássam. Elutasítottak. Leszaladtam a portáshoz. Ráordítottam, adja ide a halottaskamra kulcsát. Megijedt, ideadta. Levezettek. Ott feküdt, szépen, nyugodtan, mintha aludna. Szólítgattam, hogy ébredjen. Hideg, nagyon hideg volt, amikor csókolgattam. Dőry Ervin búcsúlevele: — Délután a postás levelet hozott. Az utolsó írását. Itt van. Könnyezve nyújtja át, a levél kusza írással van írva, meglátszik, hogy túlfeszített idegekkel írták. így szól: Máriám! Utolsó kívánságom, hogy halálom után élj boldogan!! Ne haragudj és bocsásd meg, ha valaha rosszat tettem neked. Nincs más megoldás!! Bevégeztetett! Utazz el valahova, amig a vihar elcsendesedik. Téged nem terhel semmiféle felelősség! Unom az életem és főleg a szegénységem. Mária — nagyon szeretlek — légy erős és viseld el ezt a csapást. 1921. X. 29. Csókol sokszor utoljára Ervin. A borítékban egy másik írás is van. Féllap papíron, ceruzával írva, a következő: Alulírott kijelentem, hogy Kende Mária úrnő és öngyilkosságom között semmiféle összefüggés nincs, azt saját elhatározásomból teszem és fentnevezett urhölgy minden obligón kívül van. 1926. X. 29. Dőry Ervin: A szerencsétlen nő most teljesen egyedül van. Úgy ül a szobája sarkába, mint egy lesújtott kis veréb. A másik halott. Nem tudott választani a felesége és a szerelme között, öngyilkos lett. berethei MARTON BÉLA 11 -éa huszárfőhadnagy .' ’A névjegyen a következő írott szöveg: «Kedves őrnagy Uram! Kártyám átadója éppen most beszélt Gömbös hadügyi államtitkárral (ki a szegedi kormánytól Dunántúl fökormányfyi alf ngiofifo ) /I TT)' . Kende Mária elmondja, miért lett öngyilkos Dőry Ervin karmester. Mikor a barátnő ápolja szerelmének feleségét. — Dőry Ervin búcsúlevele. — „Ervin utójára láttuk egymást." Két művész tragikus szerelme. Aró éjszaka egy ismert karmester veronállal megmérgezte magát és hajnalra meghalt. Súlyos szerelmi tragédia rejtőzik e kis történet mögött, szörnyen szomorú regény, amilyent csak az élet szülhet. A regény hőse két művész: Dőry Ervin karmester és Kende Mária dalénekesnő. Az öngyilkossá vált Dőry Ervinnek nem voltak nagy zenei sikerei, egyszerű orfeumkarmester volt. Fiatalember, magas, délceg, elegáns. Jól ismerte mindenki, aki az éjszakai Budapestet szerette. Most halott, a bonctani intézetben várja, hogy örök nyugovóra helyezzék. Halálának oka egyszerűen: szerelmi bánat. Szerelmének tárgya Kende Mária, egy egészen kivételes tehetségű fiatal színésznő. Különböző kabarékban szerepelt, inkább kisebbekben, mint nagyokban, de mindenkor nagy sikerei voltak. Sanzonokat énekel, de nem a megszokott fajtáját. Hallatlan drámai erő lüktet ebben az asszonyban és kis dalok előadásával annyi szomorúságot, fájdalmat, keserűséget, szenvedést tud kifejezni, mint rajta kívül kevesen. A halott Dőry Ervin és az élő Kende Mária, halott Dőry Ervin és az élő Kende Mária. A tragédia történetét, kettőjük szerelmének tragikus fejleményeita művésznő a következőkép mondotta el Az Újság munkatársának: — Sopronban és Szombathelyen voltam színésznő. A gázsimból nem tudtam megélni, ezért átmentem a kabaréba. Nem tudtam választani a szerződések között, mert nekem a fizetség volt a fontos. Oda szerződtem,ahol megfizettek. LovászyKároly, az író, nagy tehetségnek tartott, leszerződtetett. Feltűnést keltő nagy sikerem volt. Hogy megélhessek, öltözködhessek, még néhány szerződést vállaltam. Esténként két-három helyen énekeltem. Nyomban bemutatkozásom után leszerződtettek a nyári Jardinbe Medgyaszay Vilma mellé. Télire a Trocaderoba szerződtem. Ennek a tulajdonosa, Grüner Oszkár megkérte a kezemet. Feleségül mentem hozzá, hogy megszabaduljak gondjaimtól. A Trocaderóban volt karmester Dőry Ervin. Rossz híreket hallottam felőle, ezért nem is érintkeztem vele. A férjem azonban megmagyarázta, hogy Dőryt hazugul rágalmazzák és kért, hogy üzletére való tekintettel, legyek barátságos karmesteréhez. így ismerkedtem meg vele és mikor a télen meghallottam, hogy a felesége, Várady Adus volt énekesnő súlyos beteg, három hónapon keresztül ápoltam. Láttam, hogy Dőry milyen gyengédséggel bánik 13 a magyar korona jegyzése külföldön: Deviza Nov 3 Valuta Nov. 30 Deviza Nov. 30Valuta Nov. 30 Zürich (10.000 K-ért svájci fr.) 10.68 Prága (10.000 K-ért cseh K).. „ 4.46V«4.45 Bécs (100 K-ért osztrák K) „ 93 91 Newyork fro.DOJ K-ért dollár) „Berlin (1 K ért millió márka) 55.10 54.76 Paris (10 000 K ért francia ír.)..-Zágráb (10.000 K-ért 9.15-Amsterdam (10 000 K-ért holland frt)_ — — 'rKM London