Az Ujság, 1924. december (22. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
2 Megkezdték a házszabály revízió tárgyalását. Zártlléssel is ki kejtsk vezetni a képviselőket. Egy ellenzéki képviselő foétisga parianaisnji bizottságot javasolt a pannamavádak megvizsgálására, d© a kormánypárt leszavazta. A nemzetgyűlés mai ülésén megkezdték a házszabályrevizió tárgyalását. Őrffy Imre előadó ismertette a javaslatot s beszédében a többi között ezt fejtegette: " Az a legfontosabb, hogy a házszabályok biztosítsák a parlament munkaképességét. Ez a javaslat lényegileg érinti a kritika szabadságát s egyáltalán nem veszélyezteti a szólásszabadságot. A bizottság is szigorúaknak találta az 1913-iki házszabályokat s nem is vette át a szigorú szakaszokat. Átvette azonban a technikai obstrukció meggátlására vonatkozó intézkedéseket. Nóvum az is, hogy a külügyi bizottság ülései ezentúl titkosak lesznek, a zárt ülésből is ki lehet vezetni a képviselőket és az új házszabályok a zárt ülések titkosságát is meg fogják védelmezni. Az új házszabályok megakadályozzák az interpellációkkal való visszaélést. Részletes vitánál 15 perc lesz a beszéd határideje, amit azonban a nemzetgyűlés engedélyével meg lehet hosszabbítani. Ezentúl is szabad lesz a kritika, amit az is bizonyít, hogy a javaslat negyvenkét nyolcórás ülést szán a költségvetés tárgyalására. Szigorítani kellett a fegyelmi jogot, mert ettől függ a nemzetgyűlés tanácskozási rendjének biztosítása. Súlyosabb esetekben anyagi hátrány is sújthatja a képviselőket. Nem az a cél vezette a bizottságot, hogy elnyomja a kisebbséget. Minden objektív szemlélőnek tudomásul kell vennie azt, hogy az összes modern államok parlamentjeinek házszabályai hasonló rendelkezéseket tartalmaznak. JÖJJÖN A PARLAMENTI VÁLTÓGAZDASÁG! Giiger Miklós dr. keresztényszocialista pap-képviselő vette elsőnek a kritika alá a javaslatot. Hosszabb beszédében főleg azt fejtegette, hogy Anglia kivételével az összes európai államokban válságát éli a parlamentarizmus. Oroszországban — folytatta — ma zsarnoki rendszer dühöng. Olaszországban Mussolini csak a mormogás jogát hagyta meg a parlamentnek. Törökországban Kemalnak ma nagyobb hatalma van, mint volt valamikor a szultánoknak. Spanyolországban diktatúrás időket élnek, úgy látszik, hogy a parlamentek mindenhol roskadoznak és erőszakos kisebbségnek bolsevista vagy nacionalista diktatúrája foglalja el helyüket Nálunk az a főbaj, hogy immár évtizedek óta hiányzik a parlamentarizmus legfőbb előfeltétele, a parlamenti váltógazdaság. Súlyos hiba, hogy a nemzetgyűlés a mai napig nem legalizálta önmagát. A kormány rovására kell írni továbbá, hogy falragaszokon becsmérelték a nemzeti szuverenitás egyedüli letéteményesét, a királyt. A kormány nem adott időt az ellenzéknek a fontos törvényjavaslatok tanulmányozására, ha pedig az ellenzék két-háromnapos vitát indított meg, ezért az ellenzéket már az obstrukció vádjával illették. Tetézi a bajt, hogy a kormány immár évek óta költségvetés nélkül kormányozza az országot és nem számol el az adózók súlyos milliárdjaival. Az is szépséghiba, hogy az interpellációkra a miniszterek a legtöbb esetben nem adtak választ. Ilyenformán a magyar parlamenti élet elfajulásáért a kormány is felelős. Igen sok politikus olyan szégyenteljes nemtörődömséget tanúsít korszakalkotó reformok tárgyalása alkalmával, ami azt a látszatot kelti, mintha a képviselői mandátum egyenesen jogcím volna a dologtalanságra. Szédületesen harapóztak el a közbeszólások s ma már nem is a beszéd a fontos, hanem a közbeszólás. A törvényhozás terhe sok esetben a süülősség tengerének képét mutatja. A képviselők igen nagy része jobban gyűlöli egymást, mint szereti a hazát. Gondoljanak a képviselő urak arra, hogy végítélet szélén álló nemzet képviselői vagyunk. Legyen már vége egyszer a durva hangnak, hiszen anélkül is lehet kemény igazságot mondani, hogy politikai dum-dumlövedéket használna az ember. Jegyezzük meg jól, hogy a demokrácia nem jelenti az eldurvulást. Arra kérem a szocialistákat, illeszkedjenek be ők is abba az erkölcsi keretbe, amelyet a magyar törvényhozás erkölcsi keretének nevezhetek. Karafsári Jenő, mint kormánypárti szónok, a revízió szükségességét hangoztatta felszólalásában Részletesen ismertette az angol klotűr történetét s megállapította, hogy a klotürt az összes európai parlamentekben alkalmazzák. Statisztikát olvasott fel annak bizonyítására, hogy a nemzetgyűlésen aránytalanul többet szónokolnak, mint egykor aképviselőházban. Ekkor következett az ellenzéki deklaráció felolvasása, amiről külön cikkben számolunk be olvasóinknak. A napirendi indítványnál Szabó József keresztény szocialista képviselő bejelentette, hogy pártjuk részt vesz a revíziós javaslat tárgyalásában. Javasolta továbbá, hogy holnap héttagú parlamenti bizottságot válasszanak a panamavádak megvizsgálása céljából. Javaslatát a többség leszavazta. Az ülés fél négykor ért véget. ♦AZ ÚJSÁG ♦ KEDD, 1824 DECEMBER 2 Tiltakozó deklaráció felolvasása után kivonult a demokratikus ellenzéki szövetség a nemzetgyűlés ülésterméből. Kitartották a pénteki Diósén i Rivsszeiolt képviselőket. — Ellenzéki értekezlet a szociéldemokrata párttitkárságon. — Scitovszky Béla mellett türcselett a többség. Biffchen István gróf visszautasítja az ellenzéki vádakat. Ellenzéki képviselők a karzatokon. Mikor a mentelmi bizottság ülése véget ért, megszólaltak a csengők és Leitovszky Béla elnök megnyitotta az ülést. Bár a folyosón több ellenzéki képviselő tartózkodott, egy sem ment be az ülésterembe s néhányan közülök az újságírói és az első emeleti karzatokról figyelték az eseményeket, így a szélsőbaloldali mezőny egész üres volt Az elnöki előterjesztések után Rubinek István terjesztette elő a mentelmi bizottság javaslatát, amelyet általános helyesléssel kisértek a jobboldalon és a középen. Varga Gábor — csak úgy, mint a bizottságban — kisebbségi véleményt terjesztett be és ezt azzal indokolta, hogy politikai rezon, hogy a kivezetett képviselőket ne büntessék túl szigorúan. Nem is volt vita s az elnök szavazásra tette fel a kérdést, amikor is az egész kormánypárt elfogadta az előadói javaslatot. Csupán Ugróniáfegyelmi eljárás terhe mellett kötelességükké tették, hogy a kitiltott képviselőket ne engedjék be a parlament épületébe. Most napirend szerint áttértek a házszabályrevíziós javaslat tárgyalására. Az ülésnek ezen részéről külön cikkben számolok be. Fél háromkor került sor a demokratikus ellenzéki szövetség deklarációjának felolvasására. Minthogy a házszabályrevízió tárgyalása volt napirenden, a deklarációt csakis úgy olvashatták fel, hogy a szövetség egyik tagja a napirenden levő tárgyhoz kért szót, így is történt s Hegymegi-Kiss Pál iratkozott fel a házszabályrevíziós javaslat ellen. Amikor az elnök szólásra hívta fel Hegymegi-Kiss Pált, bevonultak az ülésterembe a ki nem tiltott szocialista képviselők és a demokratikus ellenzék polgári tagjai. Hegymegi-Kiss Pál csupán azt jelentette ki, bor, Meskó Zoltán, Homonnay Tivadar, Lendvai s hogy a házszabályrevíziós javaslatot nem fogadja István és Bell Miklós maradtak ülve. Rögtön életel és azonnal felolvasta a deklarációt, amely a belépett a kitiltás, s a kapusoknak legszigorúbb következőkép hangzik: A demokratikus ellenzéki szövetség deklarációja. A pénteki viharos ülés után a nemzetgyűlés mai ülése szinte szokatlanul csendes volt. A mentelmi bizottságot már reggel 9 órára hívták össze, de csak 10 óra előtt lehetett megkezdeni a bizottsági ülést. Meglehetős ellentétes felfogás uralkodott a bizottsági tagok között. Egyes kormánypártiak igen szigorú példát óhajtottak statuálni, míg Varga Gábor a politikai rezont hangoztatta és enyhébb büntetést javasolt. Szassay Károly arra az álláspontra helyezkedett, hogy csupán jegyzőkönyvi megrovást javasoljanak, mert ez is súlyos büntetés. Végül is a bizottság elfogadta Rubinek Istvánnak előadói indítványát, mely szerint azt a javaslatot teszik a plénumnak, hogy Györki Imrét és Szilágyi Lajost a nemzetgyűlés 25—25 ülésnapjáról, Propper Sándort és Kábák Lajost 22—22 ülésnapról, Esztergályos Jánost, Peyer Károlyt, Batitz Gyulát, Sütő Józsefet, Szabó Imrét, Saly Endrét, Farkas Istvánt, Klárik Ferencet, Malasits Gézát és Szeder Ferencet egyenként 20—20 ülésnapról, Peidl Gyulát pedig 10 ülésnapról tiltsa .A szövetkezett ellenzék egyértelműen megállapítja a következőket: A kormány az 1924 : IV. törvénycikkel (a szanálási törvénnyel) már eddig magához ragadta a pénzügyi diktatúrát, magához vonta a nemzetgyűlés adóztatási jogát. Most a házszabályrevízió erőszakolásával (a klotár intézményével) ezt a diktatúrát ki akarja terjeszteni a politikai élet egész területire. Teszi ezt akkor, mikor az országban még mindig nem állott helyre az alkotmányosság teljessége, a jogrend, a jogegyenlőség, a közszabadság, amikor a választójogot törvényen kívüli rendelettel kényszerítette az országra, megszüntetvén a titkos szavazás intézményét és a választások szabadságát. Teszi ezt akkor, mikor a legfontosabb alkotmányjogi kérdések még rendezetlenek. A házszabályrevíziót csakis a diktatúrára való törekvés indokolhatja, mert az ellenzék eddig a kormánynak egyetlen javaslatát sem obstruálta meg. A kormány erre a parlamenti diktatúrára törekszik akkor, mikor viszont az országban titkos és nem titkos társaságok a kormányhatalom rovására gyakorolnak diktatúrát és a kormány tehetetlenül áll ezekkel szemben. Erőt fitogtat tehát a demokratikus ellenzékkel szemben, ugyanakkor, mikor a titkos hatalmak diktatúrája előtt meghunyászkodik. A szövetkezett ellenzék nem hajlandó többé arra, hogy’ a kormány és a titkos erők megosztott diktatúráján alapuló látszatalkotmányosságnak fügefalevele legyen. A nemzetgyűlés pénteki ülésén Györki Imre, Szilágyi Lajos és mások az ellenzék megbízásából szóvá akarták tenni a nyilvánosságra jutott kiviteli panamák ügyét. Indítványt akartak tenni, ki a nemzetgyűlés és Hébert Edét a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére ítéljék. A demokratikus ellenzéki szövetség és a pénteki ülésről kivezetett szocialista képviselők a szociáldemokrata párttitkárságon várták meg a mentelmi bizottság határozatát. Mint ismeretes, ennek döntésétől tették függővé további magatartásukat. Mikor tudomásukra jutott a mentelmi bizottság javaslatának híre, elhatározták, hogy deklarációt szövegeznek meg, amelyet az ülésen felolvasnak. A deklaráció értelmében az egész demokratikus ellenzék passzivitásba vonul a házszabályrevízió tárgyalásának tartamára, illetve arra a 25 ülésnapra, amire Györki és Szilágyi kitiltása szól. Azt is elhatározták a szociáldemokrata párttitkárságon lefolyt értekezleten, hogy állandó permanenciában marad a demokratikus szövetség és szükség esetén további megbeszéléseket tart. Természetesen nem veszik tudomásul a távollétükben esetleg letárgyalt házszabályrevízió és annak megszavazása után is az 1908-as házszabályok alapján akarnak tovább működni a parlamentben, hogy a nemzetgyűlés vizsgálóbizottságot küldjön ki annak felderítésére; tudott-e a kormány a kiviteli engedélyekkel folytatott üzérkedésről; a nemzetgyűlés tagjai közül kik foglalkoztak ilyen üzletekkel; ha a kormány tudtával a törvényes illetékeken felül bármi címen hivatalosan megsarcolták az ügyfeleket, a vizsgálóbizottság — ha kell, zárt ülésen is — számoltassa meg a kormányt, mire költötte ezeket a beszedett összegeket? Az országnak és a nemzetgyűlésnek joga van mindezt megtudni, az igazságot felderíteni és a felelős kormánytól számonkérni, annál inkább, mert a Bethlen-kormány három is fél éve költségvetés és zárószámadás nélkül, tehát alkotmányellenesen kormányoz és most is, az év végén, költségvetés vagy legalább indemnitási javaslat helyett, amivel sem indokolhat házszabályrevízióval állott elő s ezzel provokálta a törvényhozói kötelességét nyugodtan teljesítő ellenzéket. A szövetkezeti ellenzék megállapítja, hogy Leitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke pénteken a legdurvább házszabálysértéssel akadályozta meg az ellenzéki képviselőket indítványaik megtevésében, amikor az érvényben lévő 1908-as házszabályokban nem biztosított jogot ragadva magához, fegyveres erővel vezettetett ki tizenöt képviselőt nemcsak, az ülésteremből, hanem az Országház épületéből is amire még az 1913-as házszabályok sem adtak volna neki jogot. Az egységespárti többséggel rendelkező mentelmi bizottság azután a mai napon ezt a tizenöt képviselőt 10—25 napra kitiltotta a nemzetgyűlés tárgyalásairól. Nem vesznek részt a házszabályrevizó tárgyalásán. Mindezekből megállapítja a szövetkezeti ellenzék, hogy az elnökség és a többség eljárása a kormánnyal egyetértésben tervszerűen arra volt irányozva, hogy a házszabályrevíziós javaslat tárgyalását megfosszák az ellenzéki szónokok egész sorától. Az ország mai helyzetében, amikor az igazságtalan adótörvények és a munkanélküliség ijesztő növekedése egyformán sújtják a dolgozó polgárságot és munkásságot, amikor a kormány és engedelmes többsége a szociális helyzet javítása, a közszabadságok helyreállítása és a jogrend biztosítása helyett minden módon és minden eszközzel csak saját abszolút hatalmának kiépítésére igyekszik, félredob törvényt és házszabályt, a parlamenti szólásszabadságot és a sajtószabadságot gúzsba köti, viszont a panamavádak tisztázása elől kibúvik, a szövetkezett ellenzék ebben a helyzetben úgy határozott, hogy a fegyveres erő igénybevételével létesülő házszabályrevízió tárgyalásában részt nem vehet, mert az erőszakot közreműködésével nem törvényesítheti. A fegyveres erővel megalkotott házszabályokat a maga részéről érvényeseknek el nem ismeri, mert csak olyan házszabályokat fogadhat el, amely az összes pártok közreműködésével, fegyveres erő segítsége nélkül, közmegnyugvásra keletkezik, miután előbb biztosíttatott a választójog, a titkos szavazás és a választások szabadsága. Minden, a diktatórikus kormányzásból folyó következményekért a szövetkezett ellenzék a kormányt és a többségi pártot teszi felelőssé és a történtek megítélését a nemzet józan közvéleményére bízza. A kormánypárton állandó zaj volt, amíg a deklaráció felolvasása tartott. Mikor Scitovszky Béla nevét említette Hegymegi-Kiss Pál, a kormánypárt zajosan tapsolta az elnököt, mig a szocialisták igy kiáltottak: — de a diktátorral. Viharos tiltakozással kisérték a kormánypárton az ellenzék közbekiáltásait s a deklaráció egyes kijelentéseinél is zajos ellentmondások hallatszottak. Mikor a deklaráció felolvasását befejezte Hegymegi-Kiss Pál, a demokratikus ellenzék tagjai nagy zajban az általános titkos választói jogot éltetve, kivonultak az ülésteremből. A kormánypárton zajosan kiáltoztak utánuk: — Csak menjenek! A demokratikus ellenzéki képviselők kivonulása után a baloldali padsorokban csak Farkas Tibor, Griger Miklós, Stassay Károly, Szabó József, Förster Elek és Strausz István maradtak helyükön. Bethlen István gróf válasza a deklarációra. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett most szólásra. — Az úgynevezett szövetkezett demokratikus ellenzék ennek a kivonulásnak alkalmát is felhasználta arra, hogy az utolsó percben néhány sértő kifejezéssel illesse a kormány tagjait, a házelnökséget és a többséget. Röviden és teljes objektivitással kívánok néhány megjegyzést tenni a felolvasott deklarációra. Tagadom azt, hogy a nemzetgyűlés a kormány kezébe adta a pénzügyi diktatúrát, tagadom azt is, hogy a kormány politikai diktatúrára törekszik. Ott, ahol a parlament a kormányt bármely percben eltávolíthatja helyéről egy pénzügyi ténykedésért, pénzügyi diktatúráról nem lehet szó. A parlamenti diktatúrára valós törekvés vádján pedig azt hiszem, hogy a világ összes parlamentjei mosolyoghatnak. Olyan intézményeket kívánunk e részben meghonosítani, amelyek az egész világon honosak. Ha igaz volna a vád, hogy diktatúrára törekszünk, akkor diktatúra volna az egész világon. Igaz a deklarációnak az az állítása, hogy az ellenzék egyetlenegy javaslatot sem obstruált meg. Kimondottan csakugy azt nem obstruáltak, de merem állítani, hogy egyetlen javaslatot sem engedtek keresztül abban az időben, amikor az a nemzet számára kellő haszonnal járt volna. Azt mondják, hogy titkos és nem titkos társaságok diktatúráját tűrjük. Komikusnak tartom ezt a megállapítást akkor, amikor a vádlottak padján ülnek azok az emberek, akiket évek után sikerült a vádlottak padjára ültetni. Talán az a baj, hogy egyik-másik ellenzéki frakció kezéből kiesik a fegyver, amellyel a kormányt eddig támadhatták. A jogrend ugyanis helyre van állítva. Anakronizmus ma arról beszélni, hogy Magyarországon nincs jogrend. Éppen ennek a fegyvernek az elvesztése egyik oka az ellenzék visszavonulásának. — Sajnálattal állapítom meg mindennek dacára, hogy a demokratikus ellenzék visszavonult a parlamentből. Az ő részvétele itt nem jog, hanem kötelesség. Ha kivonult, azt a bűnt, melyet az utolsó ülésen számos tagja elkövetett, tetézi azzal, hogy a saját kötelességeiről is megfeledkezik, választóival, de az országgal szemben is. — Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy mi a panamavádak elől akarunk elbújni. A panamavádakat a parlamentben tudatos célzattal, védőügyvédek és politikai intrikusok hozták, (ügy van!) azzal a célzattal, hogy a maguk képtelenségét objektív küzdelemre ezzel leplezzék a házszabályrevízió ellen. Panamavádakat hoznak ide és azok segítségével igyekeznek a jogosult reform ellen küzdeni. Ki ellen fordítják a panamavádakat? Én ellenem? Magam voltam az, aki Esküdt lefogását kezdeményeztem. Talán igen sokaknak kellemetlen volt ez. Ha valakit lehet támadni, engem bizonyára nem lehet, mert én indítottam meg a lavinát és nem is fogok nyugodni, amíg azok, akik bűnösök voltak, el nem veszik méltó büntetésüket. (Éljenzés és taps.) — Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy jogtalan illetékeket szedtünk és ez kisült abból a szövegből, amelyet a zárt ülésen felolvastam. Bocsánatot kérek, le akarom szögezni még egyszer, ebből a szövegből nemcsak, hogy nem sült ki, hanem ellenkezőleg kisült az, hogy semmiféle jogtalan illetéket nem szedtünk. Megvádolják a házelnököt, hogy házszabályellenesen járt el. Megállapítom, hogy a házelnök igen súlyos és nehéz körülmények között, elment a türelmesség legvégső határáig és akkor alkalmazta a rendelkezésére álló jogokat, amikor igazán más eszközök már nem állottak rendelkezésére. Azt hiszem, a házelnöknek nemcsak joga, hanem kötelessége volt a rendelkezésére bocsátott eszközökkel élni. Én kérem a házelnök urat, hogy abban a tudatban, hogy a parlament unisono bizalommal van iránta, teljesítse a jövőben is úgy kötelességét, mint eddig tette.— Végeredményében a vádakat visszautasítom és el vagyunk szánva ezentúl is, hogy haladunk azon autón, melyen eddig haladtunk, azon célok felé, melyeket magunk elé tűztünk. Zajos tapssal kisérte a kormánypárt Bethlen István gróf szavait. A demokratikus szövetség tagjai közben már eltávoztak a parlamentből. t demokratikás szövetségértekezlete. A demokratikus ellenzéki szövetség ma esti értekezletén foglalkozott a miniszterelnöknek mai beszédével, amelyet a ma felolvasott deklarációra tett. Elhatározták, hogy a nyilvánosságot gyűléseken fogják kellőkép tájékoztatni. Határozatilag kimondotta a szövetség, hogy a házszabályrevíziós javaslat részleteivel érdemben külön értekezleten foglalkozik s ezen a szövetség tagjai tárgyi alapon szembe fogják állítani a Bethlenkormány javaslatát az eddig érvényben volt házszabályokkal. Rupert Ilizsó megtámadása felett felháborodásának adott kifejezést a demokratikus szövetség. BÁRÁNY SÁNDORT MEGVÁLASZTOTTÁK KÉPVISELŐNEK. Mint Nagyatádról jelentik, a választási elnök ma délelőtt adta át Bárány Sándornak a nagyatádi kerület mandátumát. Délben három vendéglőben tartottak lakomát és melegen ünnepelték az új képviselőt. — Itt említjük meg, hogy a demokratikus ellenzék Rákóczi Ferenc képviselőt bízta meg a Burány Sándor mandátuma ellen tervbe vett petíció elkészítésével. NAGYGYŰLÉST TART AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG. Brassóból jelentik: Az országos magyar párt december 14-én a brassói Vigadó nagytermében országos nagygyűlést tart. Makkay Sándor dr. ref. püspökhelyettes a magyar kisebbségi oktatásügy kérdésében terjeszt elő javaslatot. Sándor József a magyar nemzeti kisebbséget ért általános sérelmekkel szemben tesz indítványt s ezenkívül számos más egyéb sérelmet is megbeszélnek a gyűlésen.