Az Ujság, 1924. december (22. évfolyam, 257-279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

2 Megkezdték a házszabály revízió tárgyalását. Zárt­lléssel­ is ki kejtsk vezetni a kép­­viselőket.­­ Egy ellenzéki képviselő foétisga parianaisnji bizottságot java­solt a pan­namavádak megvizsgálá­sára, d© a k­ormánypá­rt leszavazta. A nemzetgyűlés mai ülésén megkezdték a házszabályrevizió tárgyalását. Őrffy Imre elő­adó ismertette a javaslatot s beszédében a többi között ezt fejtegette: " Az a legfontosabb, hogy a házszabályok biztosítsák a parlament munkaképességét. Ez a javaslat lényegileg érinti a kritika szabad­ságát s egyáltalán nem veszélyezteti a szólás­­szabadságot. A bizottság is szigorúaknak ta­lálta az 1913-iki házszabályokat s nem is vette át a szigorú szakaszokat. Átvette azonban a technikai obstrukció meggátlására vonatkozó intézkedéseket. Nóvum az is, hogy a külügyi bizottság ülései ezentúl titkosak lesznek, a zárt ülésből is ki lehet vezetni a képviselőket és az új házszabályok a zárt ülések titkos­ságát is meg fogják védelmezni. Az új ház­szabályok megakadályozzák az interpel­lációkkal való visszaélést. Részletes vitá­nál 15 perc lesz a beszéd határideje, amit azonban a nemzetgyűlés engedélyével meg le­het hosszabbítani. Ezentúl is szabad lesz a kritika, amit az is bizonyít, hogy a javaslat negyvenkét nyolcórás ülést­ szán a költségve­­tés tárgyalására. Szigorítani kellett a fegyelmi jogot, mert ettől függ a nemzetgyűlés tanács­kozási rendjének biztosítása. Súlyosabb ese­tekben anyagi hátrány is sújthatja a képvise­lőket. Nem az a cél vezette a bizottságot, hogy elnyomja a kisebbséget. Minden objektív szemlélőnek tudomásul kell vennie azt, hogy az összes modern államok parlamentjeinek házszabályai hasonló rendelkezéseket tartal­maznak. JÖJJÖN A PARLAMENTI VÁLTÓGAZDASÁG! Giiger Miklós dr. keresztényszocialista pap-képviselő vette elsőnek a kritika alá a javaslatot. Hosszabb beszédében főleg azt fej­tegette, hogy Anglia kivételével az összes európai államokban válságát éli a parlamen­tarizmus. Oroszországban — folytatta — ma zsarnoki rendszer dühöng. Olaszországban Mussolini csak a mormogás jogát hagyta meg a parlamentnek. Törökországban Kemalnak ma nagyobb hatalma van, mint volt valami­kor a szultánoknak. Spanyolországban dikta­­túrás időket élnek, úgy látszik, hogy a parla­mentek mindenhol roskadoznak és erőszakos kisebbségnek bolsevista vagy nacionalista dik­tatúrája foglalja el helyüket Nálunk az a főbaj, hogy immár évtizedek óta hiányzik a parlamentarizmus legfőbb előfeltétele, a parlamenti váltógazdaság. Súlyos hiba, hogy a nemzetgyűlés a m­ai napig nem legalizálta önmagát. A kormány rová­sára kell írni továbbá, hogy falragaszokon becsmérelték a nemzeti szuverenitás egyedüli letéteményesét, a királyt. A kormány nem adott időt az ellenzéknek a fontos törvényja­vaslatok tanulmányozására, ha pedig az ellen­zék két-háromnapos vitát indított meg, ezért az ellenzéket már az obstrukció vádjával illet­ték. Tetézi a bajt, hogy a kormány immár évek óta költségvetés nélkül kormányozza az országot és nem számol el az adózók súlyos milliárd­jaival. Az is szépséghiba, hogy az in­terpellációkra a miniszterek a legtöbb esetben nem adtak választ. Ilyenformán a magyar parlamenti élet elfajulásáért a kormány is fe­lelős. Igen sok politikus olyan szégyenteljes nemtörődömséget tanúsít korszakalkotó re­formok tárgyalása alkalmával, ami azt a lát­szatot kelti, mintha a képviselői mandátum egyenesen jogcím volna a dologtalanságra. Szédületesen harapóztak el a közbeszólások s ma már nem is a beszéd a fontos, hanem a közbeszólás. A törvényhozás terhe sok eset­ben a süülősség tengerének képét mutatja. A képviselők igen nagy része jobban gyűlöli egymást, mint szereti a hazát. Gondoljanak a képviselő urak arra, hogy végítélet szélén álló nemzet képviselői vagyunk. Legyen már vége egyszer a durva hangnak, hiszen anél­kül is lehet kemény igazságot mondani, hogy politikai dum-dumlövedéket használna az ember. Jegyezzük meg jól, hogy a demokrácia nem jelenti az eldurvulást. Arra kérem a szo­cialistákat, illeszkedjenek be ők is abba az erkölcsi keretbe, amelyet a magyar törvény­­hozás erkölcsi keretének nevezhetek. Karafsári Jenő, mint kormánypárti szó­nok, a revízió szükségességét hangoztatta fel­szólalásában Részletesen ismertette az angol klotű­r történetét s megállapította, hogy a klotürt az összes európai parlamentek­ben alkalmazzák. Statisztikát olvasott fel annak bizonyítására, hogy a nemzetgyűlésen aránytalanul többet szónokolnak, mint egykor a­­képviselőházban. Ekk­or következett az ellenzéki deklaráció felolvasása, amiről külön cikkben számolunk be olvasóinknak. A napirendi indítványnál Szabó József keresztény szocialista képviselő bejelentette, hogy pártjuk részt vesz a revíziós javaslat tár­gyalásában. Javasolta továbbá, hogy holnap héttagú parlamenti bizottságot válasszanak a panamavádak megvizsgálása céljából. Javas­latát a többség leszavazta. Az ülés fél négykor ért véget. ♦AZ ÚJSÁG ♦ KEDD, 1824 DECEMBER 2 Tiltakozó deklaráció felolvasása után kivonult a demokratikus ellenzéki szövetség a nemzetgyűlés ülésterméből. Kitartották a pénteki Diósén i Rivsszeiolt képviselőket. — Ellenzéki értekezlet a szociéldemokrata párttitkárságon. — Scitovszky Béla mellett türcsele­tt a többség. Biffchen István gróf visszautasítja az ellenzéki vádakat. Ellenzéki képviselők a karzatokon. Mikor a mentelmi bizottság ülése véget ért, megszólaltak a csengők és Leitovszky Béla elnök megnyitotta az ülést. Bár a folyosón több ellen­zéki képviselő tartózkodott, egy sem ment be az ülésterembe s néhányan közülök az újságírói és az első emeleti karzatokról figyelték az esemé­nyeket, így a szélsőbaloldali mezőny egész üres volt Az elnöki előterjesztések után Rubinek Ist­ván terjesztette elő a mentelmi bizottság javasla­tát, amelyet általános helyesléssel kisértek a jobboldalon és a középen. Varga Gábor — csak úgy, mint a bizottságban — kisebbségi véleményt terjesztett be és ezt azzal indokolta, hogy politi­kai rezon, hogy a kivezetett képviselőket ne bün­tessék túl szigorúan. Nem is volt vita s az elnök szavazásra tette fel a kérdést, amikor is az egész kormánypárt el­fogadta az előadói javaslatot. Csupán Ugrón­iá­fegyelmi eljárás terhe mellett kötelességükké tették, hogy a kitiltott képviselőket ne engedjék be a parlament épületébe. Most napirend szerint áttértek a házszabály­­revíziós javaslat tárgyalására. Az ülésnek ezen részéről külön cikkben számolok be. Fél háromkor került sor a demokratikus ellen­zéki szövetség deklarációjának felolvasására. Minthogy a házszabályrevízió tárgyalása volt napirenden, a deklarációt csakis úgy olvashat­ták fel, hogy a szövetség egyik tagja a napi­renden levő tárgyhoz kért szót, így is történt s Hegymegi-Kiss Pál iratkozott fel a házszabály­­revíziós javaslat ellen. Amikor az elnök szólásra hívta fel Hegymegi-Kiss Pált, bevonultak az ülés­terembe a­ ki nem tiltott szocialista képviselők és a demokratikus ellenzék polgári tagjai. Hegymegi-Kiss Pál csupán azt jelentette ki, bor, Meskó Zoltán, Homonnay Tivadar, Lendvai s hogy a h­ázszabályrevíziós javaslatot nem fogadja István és Bell Miklós maradtak ülve. Rögtön élet­­el és azonnal felolvasta a deklarációt, amely a belépett a kitiltás, s a kapusoknak legszigorúbb­­ következőkép hangzik: A demokratikus ellenzéki szövetség deklarációja. A pénteki viharos ülés után a nemzetgyű­­lés mai ülése szinte szokatlanul csendes volt. A mentelmi bizottságot már reggel 9 órára hívták össze, de csak 10 óra előtt lehetett meg­kezdeni a bizottsági ülést. Meglehetős ellenté­tes felfogás uralkodott a bizottsági tagok kö­zött. Egyes kormánypártiak igen szigorú pél­dát óhajtottak statuálni, míg Varga Gábor a politikai rezont hangoztatta és enyhébb bün­tetést javasolt. Szassay Károly arra az állás­pontra helyezkedett, hogy csupán jegyző­­könyvi megrovást javasoljanak, mert ez is sú­lyos büntetés. Végül is a bizottság elfogadta Rubinek Istvánnak előadói indítványát, mely szerint azt a javaslatot teszik a plénumnak, hogy Györki Imrét és Szilágyi Lajost a nem­zetgyűlés 25—25 ülésnapjáról, Propper Sán­dort és Kábák Lajost 22—22 ülésnapról, Esz­tergályos Jánost, Peyer Károlyt, Batitz Gyu­lát, Sütő Józsefet, Szabó Imrét, Saly Endrét, Farkas Istvánt, Klárik Ferencet, Malasits Gé­zát és Szeder Ferencet egyenként 20—20 ülés­napról­, Peidl Gyulát pedig 10 ülésnapról tiltsa .A szövetkezett ellenzék egyértelműen meg­állapítja a következőket: A kormány az 1924 : IV. törvénycikkel (a sza­nálási törvénnyel) már eddig magához ragadta a pénzügyi diktatúrát, magához vonta a nemzet­gyűlés adóztatási jogát. Most a házszabályreví­zió erőszakolásával (a klotár intézményével) ezt a diktatúrát ki akarja terjeszteni a politikai élet egész területire. Teszi ezt akkor, mikor az or­szágban még mindig nem állott helyre az alkot­mányosság teljessége, a jogrend, a jogegyenlőség, a közszabadság, amikor a választójogot törvé­­nyen kívüli rendelettel kényszerítette az országra, megszüntetvén a titkos szavazás intézményét és a választások szabadságát. Teszi ezt akkor, mi­kor a legfontosabb alkotmányjogi kérdések még rendezetlenek. A házszabályrevíziót csakis a diktatúrára való törekvés indokolhatja, mert az ellenzék ed­dig a kormánynak egyetlen javaslatát sem ob­struálta meg. A kormány erre a parlamenti dik­tatúrára törekszik akkor, mikor viszont az or­szágban titkos és nem titkos társaságok a kor­mányhatalom rovására gyakorolnak diktatúrát és­ a kormány tehetetlenül áll ezekkel szemben. Erőt fitogtat tehát a demokratikus ellenzékkel szem­ben, ugyanakkor, mikor a titkos hatalmak dikta­túrája előtt meghunyászkodik. A szövetkezett el­lenzék nem hajlandó többé arra, hogy’ a kormány és a titkos erők megosztott diktatúráján alapuló látszatalkotmányosságnak fügefalevele legyen. A nemzetgyűlés pénteki ülésén Györki Imre, Szilágyi Lajos és mások az ellenzék megbízásából szóvá akarták tenni a nyilvánosságra jutott kivi­teli panamák ügyét. Indítványt akartak tenni, ki a nemzetgyűlés és Hébert Edét a nemzet­gyűlés ünnepélyes megkövetésére ítéljék. A demokratikus ellenzéki szövetség és a pénteki ülésről kivezetett szocialista képvise­lők a szociáldemokrata párttitkárságon várták meg a mentelmi bizottság határozatát. Mint ismeretes, ennek döntésétől tették függővé további magatartásukat. Mikor tudomásukra jutott a mentelmi bizottság javaslatának híre, elhatározták, hogy deklarációt szövegeznek meg, amelyet az ülésen felolvasnak. A dekla­ráció értelmében az egész demokratikus ellen­zék passzivitásba vonul a házszabályrevízió tárgyalásának tartamára, illetve arra a 25 ülésnapra, amire Györki és Szilágyi kitiltása szól. Azt is elhatározták a szociáldemokrata párttitkárságon lefolyt értekezleten, hogy állandó permanenciában marad a demokra­tikus szövetség és szükség esetén további megbeszéléseket tart. Természetesen nem ve­szik tudomásul a távollétükben esetleg letár­gyalt házszabályrevízió­ és annak megszava­zása után is az 1908-as házszabályok alapján akarnak tovább működni a parlamentben, hogy a nemzetgyűlés vizsgálóbizottságot küldjön ki annak felderítésére; tudott-e a kormány a ki­viteli engedélyekkel folytatott üzérkedésről; a nemzetgyűlés tagjai közül kik foglalkoztak ilyen üzletekkel; ha a kormány tudtával a törvényes illetékeken felül bármi címen hivatalosan meg­sarcolták az ügyfeleket, a vizsgálóbizottság — ha kell, zárt ülésen is — számoltassa meg a kor­mányt, mire költötte ezeket a beszedett össze­geket? Az országnak és a nemzetgyűlésnek joga van mindezt megtudni, az igazságot felderíteni és a felelős kormánytól számonkérni, annál inkább, mert a Bethlen-kormány három is fél éve költ­ségvetés és zárószámadás nélkül, tehát alkotmány­­ellenesen kormányoz és most is, az év végén, költségvetés vagy legalább indemnitási javaslat helyett, a­mivel sem indokolhat házszabályreví­­zióval állott elő s ezzel provokálta a törvényhozói kötelességét nyugodtan teljesítő ellenzéket. A szövetkezeti ellenzék megállapítja, hogy Leitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke pénteken a legdurvább házszabálysértéssel akadályozta meg az ellenzéki képviselőket indítványaik megtevé­­sében, amikor az érvényben lévő 1908-as ház­szabályokban nem biztosított jogot ragadva ma­gához, fegyveres erővel vezettetett ki tizenöt kép­viselőt nemcsak, az ülésteremből, hanem az Or­­szágház épületéből is amire még az 1913-as ház­szabály­ok sem adtak volna neki jogot. Az egységespárti többséggel rendelkező men­telmi bizottság azután a mai napon ezt a tizenöt képviselőt 10—25 napra kitiltotta a nemzetgyűlés tárgyalásairól. Nem vesznek részt a házszabályrevizó tárgyalásán. Mindezekből megállapítja a szövetkezeti ellen­zék, hogy az elnökség és a többség eljárása a kor­mánnyal egyetértésben tervszerűen arra volt irá­nyozva, hogy a házszabályrevíziós javaslat tár­gyalását megfosszák az ellenzéki szónokok egész sorától. Az ország mai helyzetében, amikor az igazságtalan adótörvények és a munkanélküliség ijesztő növekedése egyformán sújtják a dolgozó polgárságot és munkásságot, amikor a kormány és engedelmes többsége a szociális helyzet javí­tása, a közszabadságok helyreállítása és a jogrend biztosítása helyett minden módon és minden esz­közzel csak saját abszolút hatalmának kiépítésére igyekszik, félredob törvényt és házszabályt, a par­lamenti szólásszabadságot és a sajtószabadságot gúzsba köti, viszont a panamavádak tisztázása elől kibúvik, a szövetkezett ellenzék ebben a hely­zetben úgy határozott, hogy a fegyveres erő igény­bevételével létesülő házszabályrevízió tárgyalásá­ban részt nem vehet, mert az erőszakot közremű­ködésével nem törvényesítheti. A­ fegyveres erő­vel megalkotott házszabályokat a maga részéről érvényeseknek el nem ismeri, mert csak olyan házszabályokat fogadhat el, amely az összes pár­tok közreműködésével, fegyveres erő segítsége nélkül, közmegnyugvásra keletkezik, miután előbb biztosíttatott a választójog, a titkos szavazás és a választások szabadsága. Minden, a diktatórikus kormányzásból folyó következményekért a szövet­kezett ellenzék a kormányt és a többségi pártot teszi felelőssé és a történtek megítélését a nemzet józan közvéleményére bízza. A kormánypárton állandó zaj volt, amíg a deklaráció felolvasása tartott. Mikor Scitovszky Béla nevét említette Hegymegi-Kiss Pál, a kor­mánypárt zajosan tapsolta az elnököt, mig a szo­cialisták igy kiáltottak: — de a diktátorral. Viharos tiltakozással kisérték a kormánypár­ton az ellenzék közbekiáltásait s a deklaráció egyes kijelentéseinél is zajos ellentmondások hal­latszottak. Mikor a deklaráció felolvasását befejezte Hegy­megi-Kiss Pál, a demokratikus ellenzék tagjai nagy zajban az általános titkos választói jogot éltetve, kivonultak az ülésteremből. A kormány­párton zajosan kiáltoztak utánuk: — Csak menjenek! A demokratikus ellenzéki képviselők kivonu­lása után a baloldali padsorokban csak Farkas Tibor, Griger Miklós, Stassay Károly, Szabó Jó­zsef, Förster Elek és Strausz István maradtak he­lyükön. Bethlen István gróf válasza a deklarációra. Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett most szólásra. — Az úgynevezett szövetkezett demokratikus ellenzék ennek a kivonulásnak alkalmát is fel­használta arra, hogy az utolsó percben néhány sértő kifejezéssel illesse a kormány tagjait, a házelnökséget és a többséget. Röviden és teljes objektivitással kívánok néhány megjegyzést tenni a felolvasott deklarációra. Tagadom azt, hogy a nemzetgyűlés a kormány kezébe adta a pénzügyi diktatúrát, tagadom azt is, hogy a kor­mány politikai diktatúrára törekszik. Ott, ahol a parlament a kormányt bármely percben eltá­volíthatja helyéről egy pénzügyi ténykedésért, pénzügyi diktatúráról nem lehet szó. A parla­menti diktatúrára valós törekvés vádján pedig azt hiszem, hogy a világ összes parlamentjei mo­solyoghatnak. Olyan intézményeket kívánunk e részben meghonosítani, amelyek az egész világon honosak. Ha igaz volna a vád, hogy diktatúrára törekszünk, akkor diktatúra volna az egész vi­lágon. Igaz a deklarációnak az az állítása, hogy az ellenzék egyetlenegy javaslatot sem obstruált meg. Kimondottan csakugy azt nem obstruáltak, de merem állítani, hogy egyetlen javaslatot sem engedtek keresztül abban az időben, amikor az a nemzet számára kellő haszonnal járt volna.­­ Azt mondják, hogy titkos és nem titkos társaságok diktatúráját tűrjük. Komikusnak tar­tom ezt a megállapítást akkor, amikor a vád­lottak padján ülnek azok az emberek, akiket évek után sikerült a vádlottak padjára ültetni. Talán az a baj, hogy egyik-másik ellenzéki frak­ció kezéből kiesik a fegyver, amellyel a kor­mányt eddig támadhatták. A jogrend ugyanis helyre van állítva. Anakronizmus ma arról be­szélni, hogy Magyarországon nincs jogrend. Ép­pen ennek a fegyvernek az elvesztése egyik oka az ellenzék visszavonulásának. — Sajnálattal állapítom meg mindennek da­cára, hogy a demokratikus ellenzék visszavonult a parlamentből. Az ő részvétele itt nem jog, ha­nem kötelesség. Ha kivonult, azt a bűnt, melyet az utolsó ülésen számos tagja elkövetett, tetézi azzal, hogy a saját kötelességeiről is megfeled­kezik, választóival, de az országgal szemben is. — Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy mi a panamavádak elől akarunk elbújni. A panama­vádakat a parlamentben tudatos célzattal, védő­ügyvédek és politikai intrikusok hozták, (ü­gy van!) azzal a célzattal, hogy a maguk képtelensé­gét objektív küzdelemre ezzel leplezzék a ház­szabályrevízió ellen. Panamavádakat hoznak ide és azok segítségével igyekeznek a jogosult re­form ellen küzdeni. Ki ellen fordítják a panama­vádakat? Én ellenem? Magam voltam az, aki Es­küdt lefogását kezdeményeztem. Talán igen so­kaknak kellemetlen volt ez. Ha valakit lehet tá­madni, engem bizonyára nem lehet, mert én in­dítottam meg a lavinát és nem is fogok nyu­godni, amíg azok, akik bűnösök voltak, el nem veszik méltó büntetésüket. (Éljenzés és taps.) — Azt mondja a felolvasott szöveg, hogy jog­talan illetékeket szedtünk és ez kisült abból a szövegből, amelyet a zárt ülésen felolvastam. Bocsánatot kérek, le akarom szögezni még egy­szer, ebből a szövegből nemcsak, hogy nem sült ki, hanem ellenkezőleg kisült az, hogy semmi­féle jogtalan illetéket nem szedtünk. Megvádol­ják a házelnököt, hogy házszabályellenesen járt el. Megállapítom, hogy a házelnök igen súlyos és nehéz körülmények között, elment a tü­relmes­­ség legvégső határáig és akkor alkalmazta a ren­delkezésére álló jogokat, amikor igazán más esz­közök már nem állottak rendelkezésére. Azt hi­szem, a házelnöknek nemcsak joga, hanem kö­telessége volt a rendelkezésére bocsátott eszkö­zökkel élni. Én kérem a házelnök urat, hogy ab­ban a tudatban, hogy a parlament unisono biza­lommal van iránta, teljesítse a jövőben is úgy kötelességét, mint eddig tette.­­— Végeredményében a vádakat visszautasí­tom és el vagyunk szánva ezentúl is, hogy hala­dunk azon a­­utón, melyen eddig haladtunk, azon célok felé, melyeket magunk elé tűztünk. Zajos tapssal kisérte a kormánypárt Bethlen István gróf szavait. A demokratikus szövetség tagjai közben már eltávoztak a parlamentből. ­­t demokratikás szövetség­­értekezlete. A demokratikus ellenzéki szövetség ma esti értekezletén foglalkozott a miniszterelnöknek mai beszédével, amelyet a ma felolvasott deklarációra tett. Elhatározták, hogy a nyilvánosságot gyűlé­seken fogják kellőkép tájékoztatni. Határozatilag kimondotta a szövetség, hogy a házszabály­­revíziós javaslat részleteivel érdemben külön ér­tekezleten foglalkozik s ezen a szövetség tagjai tárgyi alapon szembe fogják állítani a Bethlen­­kormány javaslatát az eddig érvényben volt ház­szabályokkal. Rupert Ilizsó megtámadása felett felháborodásának adott kifejezést a demokratikus szövetség. BÁRÁNY SÁNDORT MEGVÁLASZTOTTÁK KÉPVISELŐNEK. Mint Nagyatádról jelentik, a választási elnök ma délelőtt adta át Bárány Sándornak a nagy­atádi kerület mandátumát. Délben három ven­déglőben tartottak lakomát és melegen ünnepel­ték az új képviselőt. — Itt említjük meg, hogy a demokratikus ellenzék Rákóczi Ferenc képviselőt bízta meg a Burány Sándor mandátuma ellen tervb­e vett petíció elkészítésével. NAGYGYŰLÉST TART AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG. Brassóból jelentik: Az országos magyar párt december 14-én a brassói Vigadó nagytermében országos nagygyűlést tart. Makkay Sándor dr. ref. püspökhelyettes a magyar kisebbségi oktatás­ügy kérdésében terjeszt elő javaslatot. Sándor József a magyar nemzeti kisebbséget ért általános sérelmekkel szemben tesz indítványt s ezenkívül számos más egyéb sérelmet is megbeszélnek a gyűlésen.

Next