Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-27 / 21. szám
KEDD, 1925 JANUÁR 27 .AZ ÚJSÁG* — Kellog bacsúja. Londonból jelentik: Kellog amerikai nagykövet hír szerint hivatalos lakoma keretében akar elbúcsúzni Angliától. A lakomán valószínűen a királyi pár is megjelenik. Ez lesz az első eset arra, hogy a királyi pár valamely magánösszejövetelen részt vesz. — Hasonás. Minke Béla dr. fővárosi ügyvéd ma éjjel 37 éves korában hirtelen elhunyt. Minké dr. kereszténypárti programmal tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának. Halála városházi körökben mély részvétet keltett. Varsóból jelentik, hogy Seyda Zsigmond, a Szejm helyettes marcalija, sikertelen vakbéloperáció következtében ma elhunyt. Leyda a nemzeti demokrata szejm-frakcióhoz tartozott.V. Herbszt Mihályné, született Nemess Karolina életének 57-ik évében hosszas szenvedés után meghalt a sopronmegyei Bágyagon. V. Herbszt Géza hirlapkő az elsiunyl bar. édesanyját g.ászolja. Szíts I."jós. « budapesti IV. kerületi Deák-téri evangélikus elemi iskolv . .y.gatcija szombaton este hosszas szenvedés után . A kitűnő pedagógus több mint husz éves tanítói működésére, közoktatásügy fejlesztésén mind haláláig fáradozott. Házát, tisztelői és volt tanítványai körében osztatlan részvétel keltett. Temetése kedden, január 27 én lesz délután fél órakor a kerepesiuli temető halottasházából. Gergely Hugó, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaság ügyvezető igazgatója vasárnap elhunyt. Harminc évig szolgálta vállalatát, ahol szorgalmával és tehetségével elévülhetlen érdemeket szerzett. Az elhunyt igazgatót nemcsak tisztviselőtársai, hanem szélesebb körökben igen nagyra becsülték. — Hölgyek ügyelmébe: Gyöngysorok, bandák fűzése és javítása megvárhatók. Reichintettel, Koronaherceg utca 1. szám. 5.1íz százalékig terjedő összeget ad vissza készpénzben kizárólag ezen a héten történt vásárlásoknál vevőinek a Fenyves Dezső Rt. áruházainak pénztára. Bővebbet lapunk mai hirdetési rovatában közöl a cég. TUDOMÉNY IRODALOM Semsey Andor emlékezete az Akadémián. A Magyar Tudományos Akadémia szívbeli és nemes kötetességét rótta le ma az ünnepi ülésében, melyet teljesen Semsey Andor, a nagymecénás emlékezetének szentelt. Valóban ünnepi volt ez az ülés díszes keretével s azzal a melegségével, mely az uj Magyarország egyik legérdemesebb emberének emlékét fonta körül a hála és az elismerés koszorújával. Az elnöki megnyitószavak és az emlékbeszéd, mely Bosvay Lajost vallotta mesterének, nem tévesztette el hatását. Berzeviczy Albert báró elnöki megnyitójában bejelentette, hogy az Akadémia május tizedik ünnepélyes közgyűlését egészen Jókai Mór emlékének fogja szentelni. Utána Ilosvaty Lajos mondotta el emlékbeszédét Semsey Andorról, kinek bőkezűsége áldást árasztott Magyarország életének abban a korszakában is, mikor hazánk az emelkedés útján járt Megemlékezett a nagy jóltevő puritán jelleméről, mely undorral fordult el minden erkölcstelenségről. Jótékony volt, bőven adakozott a tudományokért. Megemlítette, hogy a hetvenes évek végén kezdette meg pártfogói terveit a Nemzeti Múzeum ásványtárának gazdagítására. E tárlat hiányzó vagy tökéletlen példányait a legkiválóbbakkal pótolta. Meteorit-gyűjteményét naggyá tette. Örömmel segítette azokat is, akik a földtant akár tudományos, akár gyakorlati célból tanulmányozták. A Semsey-családban már régóta sok volt a tudománykedvelő, Ő főképpen a természettudományokat támogatta. Több magyar természetbúvár annak köszönhette sikerének egy részét, hogy Semsey segítette. Lóczy Lajos és Ghotnoky Jenő magukkal vitték jóakaratát a tudományegyetem földrajzi intézetébe is. Semsey a földrajzi kutatásban mindig kész volt támogatni az egyetem tanárait is, hallgatóit is. Segítette a balatoni kutatásokat, az egyetem ásványtani tanszékét, a Természettudományi Társulatot. Eötvös Loránd báró világhírű műszerét a mi viszonyaink között talán sohasem készíthette volna el és ki sem próbálhatta volna Semsey Andor nélkül. Isteni ihlettség volt, hogy Semsey Eötvös terveinek nagybeceűségét megértve, segítségére sietett. Ő volt az egyetlen magyar úr, akiről elmondhatjuk, hogy gazdagságával a hazai természettudományos intézmények javára sáfárkodott. A tenyészetttudományok érdekében több áldozatot nálunk senki sem hozott, mint ő. Ha a vele egyenlő vagyonúak között — így szólt az emlékező — volnának hozzá hasonló gondolkozók, nem kellene tudománymentő mozgalmak szervezésén, ellenségeink részvéte felkeltésének módjain törni fejünket. Az emlékbeszéd, mely pompásan festette meg képét Semsey egész élete munkájának, mely hatást tett hallgatóinak seregére. Az ünnepi ülés után az Akadémia, együttes ülése következett, melyről más helyen tudódtunk. (-) A tudománymentő bizottság. A Felső Oktatásügyi Egyesület közgyűlésén Grósz Emil dr. egyetemi tanár bemutatta az Apponyi Albert gróf elnöklésével működött tudománymentő bizottság 1924—25. költségvetési év első feléről szóló jelentését, mely szerint a bizottság az utolsó félévben a főiskolák tudományos munkásságát 140 millió koronával támogatta. Fedezetül az előző költségvetési év pénztármaradványa a Ganz-féle villamossági részvénytársaság, a TÉBE, a Hangya adományai és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szubvenciója szolgált. A szanálási törvény által szűk keretek közé szorított állami költségvetés nem fedezheti a főiskolák szükségletét, ezért a társadalom fokozottabb támogatására van szükség. A tudománymentő bizottság irodája: VIII., Mária utca 39. sz. alatt, az I. sz. szemklinikán van (-) Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat folyó hó 26-án, szerdán este 6 órakor a pesti vn.. hitközség dísztermében (VII., Sip utca 12., II. em.) felolvasó ülést tart a következő tárgysorozattal: Kiss Arnold dr.: Jókai; Rubinyi Mózes dr.: Jókai, az ember és iró. Ma utoljára a nagysikerű műsor a TerézBradl Színpadon Telefon: 65—31 Kezdetek9 9 CTascor SZÍNHÁZ — ZENE. Szívós Zs.: Paniagénia. Seribe: Szerencsecsillag. Bemutatta 11955 január 21-én Forgács Rózsi Kamaraszínháza. Egy modern magyar írót és egy klasszikus vígjátékot hozott Forgács Rózsi Kamaraszínháza legutóbbi bemutatójával. A magyar darab. Szívós Zsigmond gyermektragédiája, egy fülledt, forró nyári nap, nyári éjszaka és viharra derülő nyári hajnal szekszuális ösztönöket felvibráló hangulatából szűr le tragikus történetet két gyereklélekről és egy szerelmes fiatal házaspárról. A két gyerek, a serdülő fiú és serdülő leány, ébredő ösztöneik teljes hevével szeretik a házaspárnak egyik-egyik, velük ellentétes nemiségen lévő tagját. S a kisleány féltékenységében megmérgezi az asszonyt. A feldúlt idegzetű két gyerek együtt gubbaszt az éjszakában, mikor a cinteremben ravatalozzák az áldozatot. Hajnalra vihar támad A fülledt forróságban felhalmozódott energiák kitörnek, villámok cikáznak, mennydörög a természetben csakúgy, mint a gyermeklelkekben. És a viharban a két gyerek, mint a bódult szerelmi dühben fetrengő állatok, kirohannak marakodva, viháncolva, egymást töpve, a viharba s egy odvas fában marják egymást. Fzabat bent minden nyilvánvaló lesz. Megtudják, hogy ki a gyilkos. Mielőtt azonban ebből a tudatból bármi leszűrődne, lecsap egy villám az odvas fába s a két gyerek egymás karjaiban válik halottá. A darabnak minden szépségét és minden hibáját megmondottuk, ha leszögezzük, hogy elsősorban lírai alkotás. Forgács Rózsi, egy tehetséges fiatal színésznő, Krisztián Klára, Kincses László, Gáth Gertler, Molnár József, Rab Antal, Farkas Ilona és Zólyomi Jenő legjobb tudásukkal játszották a szerepeket. A Szerencsecsillag, Seribe egyfelvonásos vígjátéka, csakúgy árasztotta magából az üde bájt, szellemet. Két rokoncsalád pereskedését tárgyalja, melynek a pereskedők egymásba szerelmes gyermekei vetnek véget. Voltaképpen ennyi az egész. Ez a semmiség azonban annyi kedvességgel, hangulattal, ötlettel van telehintve, hogy a közönséget egészen magáéal ragadta. Őszinte sikert arattak ezzel az összes szereplők, igy Forgács Rózsi, Molnár József, Gáth Gertler és Rab Antal, akik igen stílusosan állítottak elénk egy-egy bájos biedermeier figurát. Dicsérettel kell megemlékeznünk Boros Elemér igen szép fordításáról. V. K. Izgalmas díszelőadás a Comédie Francaiseben. Botrányos jelenetek Moliére szobra előtt. Paris, január 22. Ma jelent meg a hivustánpad elején, szemben a közönséggel, teátrális gesztussal üdvözlik őt, mélyen hajbókolnak a költő szobra előtt, leteszik a pálmaágat, kezet szorítanak egymással és helyükre sietnek. A ceremónia azonban korántsem folyik le ünnepélyes csendben. Nyüzsög a földszint és nyüzsög a karzat A színpad-rajongók kimeresztett szemmel figyelnek előre s alig pillantják meg a színészt, visító örömmel harsogják nevét. A tömeg mennydörögve visszhangzik rá. A közepeseket udvariasan megtapsolja, a kedvenceket harsogva ünnepli. Hurrázás, lábdobogás, tapsvihar, bravózás tölti be a színházat, a levegőben zsebkendők lobognak, csokrok repkednek. Az ősi Róma cirkusz-jeleneteit eleveníti fel egy pillanatra a mámoros sokaság. S a színész, kit tán nem is várt ováció fogad, könnyező meghatottsággal ál életének e nagy pillanata előtt S jönnek egyre, jobbról-balról szorongva lépnek le a hétágú lépcsőn, mit hoz a következő pillanat. Mert nem mindenkinek sorsa a győzelem. Idősebb, erős hölgy lép elő. A taps gyérül, de e pillanatban éles fütty hasít a, levegőbe, szettrér.. . . letirer« kiált néhány hang: visszavonulni, már nagyon öregnek találják. Szegény a festék alatt is bajatövéig pirul és elsiet. De a komédia csak most következik. Megjelenik Silvain, a legöregebb speiétarie. Bár igen jó színész meg, sokan szemére vetik, hogy jóval túl van a 30 éves működésen és nem adja át helyét fiataloknak. Egész diákkomplett szövetkezett ellene. Nem is hajolhat meg, indulatos szavak, orditozás, fütty-hangverseny, pisszegés fogadja. A türelmesebbek tapsolják, de a tüntetést nem tudják elnémítani. Szegény Silvain megkövülten áll helyén, majd pathétikus tekintetet vet az égre, mintha azt gondolná: az áruló, a hálátlan tömeg, melynek oly sok felejthetetlen órát szereztem. A gesztus nem hatja meg a kereskedőket, a tumultus egyre tart, míg az egyik fiatal színész felháborodottan hátat fordít a teremnek és széles mozdulattak hívja maga után társait. A színpadon felborul a rend, a függönyt hirtelen leeresztik, a csillárok kigyulladnak. Olaj a tűzre. Perc alatt felbolygatott hangyaboly a színház. Mindenki felugrik helyéről, az emberek kivörösödnek az indulattól. A két ellenséges tábor, az ünneplők és az ünneprontók gyűlölettel kiáltoznak egymásra. A nagyobb rész azonban az előadás folytatását követeli. Lassan elcsendesednek a rajongók, a lelkesek félóráig tapsolják véresre tenyerüket, a színpadról izgatott vitatkozás hallatszik. Végre újra felhúzzák a függönyt, de a ceremóniát nem folytatják, csak egy Moliérejelenetet adnak elő, A képzelt beteg utójátékát. A színészek hangjából kiérzik az izgalom, a keserűség, a közönség fáradtan és kissé elkényszeredve figyel. Moliére szobra hideg gúnnyal tekint maga elé. Köves Tibor, zalos tudósítás arról, hogy Francois Albert, Franciaország közoktatásügyi minisztere nyugdíjba küldte M. Silvaint, a Comédie Frangaise legidősebb tagját. Ehh nem egyszerű és jelentéktelen színházi hír, hiszen olyan előzményei vannak, melyek szinte páratlanok a francia színház történetében. És mi mindannyian, akik elég szerencsések voltunk ahhoz, hogy egy emlékezetes estén helyet foglaljunk a Comédie Francaise nézőterén, felejthetetlen emlékkel távoztunk, mert ez az este váratlan, nagyszerű és ha szabad mondanom monumentális bepillantást engedett abba a misztikus, irreális és mégis valóságos kapcsolatba, mely színész és közönség, komédiás és néző, színpad és élet között ver hidat. Maliéra 303. születésnapját ünnepelte Paris január 14-én. A legelső francia színpad két vígjátékot tűzött műsorra, Scapin furfangjait és A képzelt beteget. Utána La Cérémonie következett, ez a nagy tradíciójú ünneplés forma, amely alatt a színház valamennyi sociétaire-je felvonul a színpadra XIV. Lajoskorabeli bíbor és hermelin köpenyegben, hogy pálmaágat helyezzen el Moliére mellszobrán, mely a színpad közepét díszül. Ünnepélyes hangulatban kezdődik az előadás, a közönség szívesen tapsol még a kissé elavult Scapin-tréfáknak is. A szünetben rendjeles frakkok és csillogó estélyi ruhák bókolnak egymásnak. Következik a Maradé imaginaire s mindenki áhitatosan figyeli a brilliáns komédiát, melyhez e színpadon oly csodálatos tragikumú emlék fűződik. Négyszer játszotta Moliére utolsó vígjátékának címszerepét, a bemutatón s utána még három estén. És míg a hipochonder örök karrikatúráját festette, testében halálos betegség rombolt. Valami furcsa Bajazzó-végzet aktárta, hogy az emberi gyengeségek nagy kifiguráznsa haldokolva is mosolyogjon az álbetegek gyengesége, az orvosok tehetetlensége felett. Moliére nem hisz az orvosoknak, mondta a képzelt beteg első négy előadásán, s a negyedik előadáson már haldoklott. A függöny lehullott és Moliére egy óra múlva halott. De a nagy halottról nagy nemzete nem feledkezett meg. És mikor a „ceremónia* megkezdődött, a Louis quatorze dísztermet ábrázoló színen megjelent Moliére egyedül és Paris felállva tapsolt percekig egy szobornak, mely mozdulatlan hidegséggel nézett vissza a kipirult arcú, lelkes tömegre. E szobor szimbólum. E szobor a francia színpad örökkévalóságának szimbóluma, amely előtt lassan kezdenek elvonulni ezen örökkévalóság apró kovácsai: a színészek. Kettesével jönnek. Jobbrólbalról egy-egy. Öltözékük a XVII. század végének pompázatos öltözéke, súlyos palást, tornyos paróka. Ünnepélyes léptekkel haladnak előre, jobb kezükben pálmaág. Megállnak a ,,,*V Pénteken,V január 30-án először -Q HALLÓ, AMERIKÁT Nagy látványos revü A V 2 részben és *aj, 22 képben „gr és rendezte Hinkell összeesett a Halló Amerika ma esti próbáján. Ma este volt a Fővárosi Operettszínházban heteken át tartó lázas és viharosan izgalmas előkészítés után a Halló Amerika címűl nagy revü első öltöző próbája, amelyre a színház néhány barátját is meghívták. Ezek között a legtöbben ma este látták először Jack Hassein, a sokat emlegetett girl-ek importőrjét, a revü kétségen kívül nagyszerű és színes fantáziával megáldott főrendezőjét. Mindenekelőtt ő kötötte le a figyelmet, ez a kiváló ember, akinek a szintás technika legrejtettebb titkai is a kisujjában vannak. Az az odaadás és önfeláldozó lelkesség, amely az egész munkáját jellemzi, szinte szokatlan a magyar viszonyok közepette. Minden mozdulata, intése, kommandója, mélyreható és európai szemmel mérve is, komolyan figyelemreméltó tehetséget és ludas t árul el, szüggesztin az árad belőle, mely összekapcsolja őt nemcsak a színpadon szereplő minden egyes művésszel, táncossal, világítóval, díszletmunkással, de a nézőtéren levő figyelők gárdájával is, akik minden egyes instrukciójában ösztönösen együtt éreztek vele. Az csak természetes, hogy a színház is szívvellélekkel igyekszik ennek a kitűnő talentumokkal megáldott, csupa ideg amerikainak, céljainak, intencióinak segítségére lenni, nagy és súlyos munkáját előbbre vinni, ami annál könnyebbeen megy, mert minden színpadot szolgáló igazi tehetség azonnal megérzi, hogy mekkora az az érték, amely őt művészi teljesítményére oktatja. A revü első részében, amely 7 órakor kezdődőlt és temérdek ismétlés folytán (vannak jelenetek, amelyeket Haskell 10—15-Syer egymásután megismételtetett) 12 óráig tartott, egymást érik a rendkívüli színpadi látványosságot és színpadi technikai szenzációk. A revü második részének próbájára már este, sajnos, nem kerülhetett a sor. Haskeil főrendezőt ugyanis a hihetetlen és szünet nélküli idegmunka annyira kimerítette, hogy az első függöny összecsapódása után összeesett. Árulságából úgy kellett fellocsolni. A próba megakadt. Haskell bocsánatot kért a szereplőktől és megkérte őket arra, hogy a revü második részének próbájára holnap délelőtt 10 órakor fáradjanak el a színházba. A Marisa grófnő száradsz©?. Kálmán Imre pompás zenéjű operettje a Marica grófnő ma elért Budapesten is, a Király-Szinisban a századik előadás jubileumához. A szinház termeltetésén az ünnepi estén is szorongásig megtelt és a közönség teljes elismeréssel tapsolt a kitűnő szereplőknek: Juthass Jucinak, Pélmay Ilkának, Vaály Hanának, Pásztor Ferikének, Rátkaynak, Latabárnak és mindecektelen Kiss Ferencnek, aki ezúttal utoljára játszotta a grófi tiszttartó szerepét, mielőtt, visszatér a Nemzeti Színházhoz. Lelkes ünneplésben volt része Kámján Imrének, akit, amikor a második felvonás után megjelent a zenekarban, hogy a kőszenét elcsirigálja, percekig tapsolták és éljenezték. A telt ház előkelő közönsége ezúttal az ff vezénylése mellett énekelte, a híressé vált Sséfi város Kolozsvár . . . kezdetű dalt, melyet többször kellett megismételni. * Városi Színház. Schöne Lottó a Bohémek Mimijének szerepében kezdette meg vendégszerepléseinek sorozatát. A vendégművésznő alakítása igen rokonszenves. Nagyon ügyesen játszik és kis, törékeny termete ebben a szerepében csak még tökéletesebbé teszi pózéi illúzióját. A hangja nem éppen fényes, nem te csillog túlságosan, de behízelgő és kellemes. Bánni is tud vele, kivéve a legmagasabb fekvésekben, hol gyakrabban kifogásolható internálásának tisztasága. Szereplőtársai közül különösen Kőszeghy Teréz, Kovács és Somló voltak jók. A karnagyi széken az ifjú Sebestyén György ült. Biztos kézzel vezette énekeseit, zenekarát és sok finomságot hozott ki a partitúrából. Ami benne maradt az se éppen az ő hibájából történt. A közönség tüntető lelkesedéssel ünnepelte a szereplőket és a vezénylő karmestert.. . Jiddis revü Bécsben. A bécsi Karltheaterben február hórikán kezdi meg egy írókból, festőkből, szülészekből, sőt építészekből alakult társaság, melyet néhány mecénás anyagilag támogat a jiddiselőadások sorozatát. A programra 12 rövid artiketikusan felépített jelenetből áll. Ezek a jelenetek a régi és modern zsidó népköltészetből és zsidó népzetekből fakadó vidám és komoly képek. A társulat élén Vágó Géza áll mint igazgató. A társulat léteseítésének részesei: Gara Zoltán festő, Lázára budapesti főkántor, Doktor János az ismert színész és rendező, Holder József, aki a szinrekerülő anyag legnagyobb részét bocsájtotta a társulat rendelkezésére, továbbá Lazarus Watter zongoraművész, Hetényi—Heidlberg Albert zeneszerző és karmester, Bahnert orgonás, Barna Izsó karmester, aki a jiddis muzsikát feldolgozta és kibővítette. A szöveg modern részének feldolgozását Vágó Géza és Harsányi Zsolt végezték. Mindez adatot a jiddis revünek hozzánk beküldött prospektusából vesszük. 3 Hangversenyek. A Waldhamr—Kerpei vonóstársaság bemutatta Schulkoff Ervin A Finns Strcke für Streichquarteit című szerzeményét. A prágai szerző táncneveket tett címül az egyes tételek élére. Waldbauerék az újdonsággal a cseh fővárosban szép sikert arattak, én a magam részéről az utóbbi időben, ilyen erőltetett, erőszakos, minden őszinteség híján való szerzeményt nem hallottam. Schulhoff igyekezete abban merül ki, hogy meglehetősen közönséges dallamötleteit minél hamisabban és kellemetlenebből hangzó akkordokkal és kisérő szólamokkal támassza alá. Félve irtózik attól, hogy a hallgató fül csak egy pillanatra is megpihenjen. Úgy látszik érzi, hogy dallamai nem éppen érdekesek és ezért kínosan kigondolt feldolgozása?’ szeretné azokat érdekessé tenni. De ez bizony éppen nem sikerül. A szerző keserves kínlódása, hallgatói számára is csak kínszenvedést okozott. Waldbaueréknek nehezükre eshetett olyan