Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 8. szám

8 ­ol­t és tavaly mér mint csendőr főhadnagy ke­rült Gyöngyösre. Újabb állása már nem volt­­­­jövedelmező, az asszony viszont nem tudott beleilleszkedni a szerényebb viszonyok közé, továbbra is mulatni akart, résztvenni a zajos­­és vidám éjszakai életben. Nem is sokáig ma­radt férje mellett Gyöngyösön, hanem csak­hamar visszajött Budapestre és férje hallgató­lagosan belenyugodott abba, hogy a fiatal asszony másokkal mulasson akiknek van pén­zük Ledererné fényűző vágyait beváltani. Nem csak Kodelka Ferenc kereste fel Lederernét, hanem még négy-öt­ük­ járt állandóan hozzá. Gyakran előfordult, hogy a férj váratlanul hazaérkezett, ilyenkor, ha nappal volt, egy utcagyereket küldött fel, hogy kérdezze meg feleségé­től, felmehet-e, egyedül van-e. Este vagy éjszaka halkan kocogott az ajtón és az is előfordult, hogy miután megtudta, hogy feleségénél vendég van, sarkon fordult és eltávozott házairól. Felesége férfiisme­rősei közül Kodelkával volt a legjobb viszonyban. Kodelka néha heteken ke­resztül mindennapos vendég volt a tölgyfa­ utcai házban. Néha az is előfor­dult, hogy ott töltötte az éjszakát akkor is, amikor a főhadnagy otthon volt. Ilyen­kor a díványra vetettek ágyat Kodelká­­nak. Éppen úgy, mint az utolsó éjszakán, amikor a szerencsétlen hentesmestert meggyilkolták, Ledererné magas, termetes nő, haja szőke ,és hideg természetűnek látszik. Nem olyan kü­lönös asszony, akiről feltételezhető volna, hogy minden férfit képes meghódítani Mégis számos kalandja volt. Kodelkával éveken át tartott ba­rátsága. De, hogy mennyire nem szívelhette ezt az embert, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy milyen nyugalommal segédkezett férjének a gyilkosságnál, a borzalmas mészá­­rosmunkánál és a holttest eltüntetésénél. Sőt Lederer főhadnagy mai vallomásában azt han­goztatja, hogy egyenesen felesége rábírására végzett mindkettőjük barátjával és jótevőjével, akiből úgyszólván éltek évek óta. Romlott lelkű emberpár a férfi és az asz­­szony. Csak a pénz volt fontos előttük, nem tiszteltek semmi emberi és isteni törvényt. A férj nyugodtan tűrte felesége erkölcstelen életmódját és az asszony még ezzel sem elé­gedett meg, hanem nagyobb, borzasztóbb bűnre csábította. Együtt eszelték ki a gyilkos­ságot, együtt is hajtották végre és olyan meg­döbbentő nyugalommal, mint akik előtt egy emberélet kioltása semmivel sem több, egy ba­romfi leölésénél. Lederer Gusztáv, a főhadnagy nem most tette méltatlanná magát a tiszti rangra és Csak véletlen, hogy ilyen súlyos bűncse­lekmény folytán és már nem hamarább került a Margit-körúti fogház cellájába. Azonkívül, hogy a szállítók megveszteget­ték, más módon is igyekezett pénzt sze­rezni magának és különösen az utóbbi időben, amikor már egyedüli jövedelme főhadnagyi fizetése volt, kisebb kölcsönö­ket is kért ismerőseitől, gyakran a kölcsö­nök visszafizetéséről megfeledkezett. Több budai és pesti kávéházból járt állandóan, ha Pesten volt. Ilyenkor gyakran maradt adós a főpincéreknek, akik ismerték és mint tisztben, megbíztak benne. Mióta a csepeli csendőrség vezetője lett, gyakrab­ban jött Budapestre és ilyenkor, hogy fe­leségét ne zavarja, a kávéházakat és mu­latóhelyeket kereste fel. ­AZ ÚJSÁG ♦ VASÁRNAP, 1925 JANUÁR 11 Mit beszélnek Kodelkéről a Kálvária-utcában .A Kálvária-utca tipikus kis józsefvárosi Utcácska. A sarkon még hatalmas villany­­transzparens hirdeti a „K­álvária-mozit“, de benn az utcában vigasztalan sötétség fogadja a járókelőt. Itt lakott. Kodelka Ferenc. Ebben az ut­cában élte le életét. A 26. számú ház föld­szintes épület. Homlokzatára nagy betűkkel van felírva: „Gourmand Tej forgalmi Rt." A ház jobboldalán van Kodelka üzlete. Cég­­f­elirás nincsen rajta. Sötét. A vasredőny le­­bocsátva, lelakatolva. Az udvar felőli ajtót szintén lelakatolták. Borzalommal mennek el az utca lakói az üzlet előtt. Meg-megállnak egy percre az ajtó előtt, felágaskodnak és ki­váncsi tekintettel merednek az ablakon át a sötét szobába. Nem látni semmit, mégis min­denki percekig bámul be. ,— Sohasem volt nyitva — magyarázza egy fog­atlan ciceronc , csak ha a húst ki­adták. Heggel jött a kocsi, csendőrök jöttek a húsért, utána lehúzták a rollót, úgy, egyes embernek nem adtak el. A h£t mellett közvetlenül van a Szikora­­féle kocsis,ják ahol a meggyilkolt Kodelka Fe­renc „stammfast" volt. Piros- és fehérteritős asztalok felvágva a tágas söntésben. Vendég nincsen sok. Szétszórva az asztalok mellett üldögélnek, ki fröccsöt, ki sört iszik, egy négytagú társasá máriást játszik. A beszéd témája Kodelka.­­Az Újság munkatársa mint egyszerű ven­dég foglal helyet egy, asztalnál, figyeli, mit be­szél a Kálvária­ utca rlépe Kodelkáról. — Gazdag embernek is csak el kell pusz­tulnia — mondja meggyőződéssel egy öreg munkás —, egyik igy, másik úgy. Mindegy. Meghalni kell.­­ . __ Vasárnap itt ittam vélt mulatja ál­talános érdeklődés közben egy pödört bajuszu fiatalember —, itt ennél az asztalnál. Itt ül­tem in, itt ült ő. Még mondta is, hogy milyen rossz világot élünk. Aztán ittunk rá. __Bizony a cpicit» szerette —­ bólint meg­értéssel egy iparosféle ember —, de most már „kampec doloresz", nem iszik többet A kártyázok között egy «mindenáron szel­lemes* ember van. \ __ Húszam van zöldből mondja '—*■ és úgy megkontráztak, mint Kodelkát! A szellemes mondást hangos nevetés jutal­mazza. Valaki öngyújtóval kísérletezik, hogy meggyujtsa, de az nem akar égni. A szellemes rászól: _ Olyan az az öngyújtó, mint a Kodelka: halott. Teli torokkal kacagnak a sikerült mon­dáson. — Ismerte Kodelkát* — fordulunk asztal­társunkhoz, akinek különböző színekkel le­fröcskölt ruhája elárulja a szobafestőt. __ Ismertem. Sok mindent összeirkálnak az újságok rála, de egyik sem igaz. Nem volt az se jó ember, se rossz ember. Nem törődött másokkal. Nappal dolgozott, este ivott és mu­tatott. Tőle felfordulhatott volna az egész vi­lág. Nem törődött senkivel Csak magának élt. — Ebbe a kocsmába járt mindig. — Ha erre mulatott, akkor igen. De sokszor mulatott benn a városban is. Egyszer­­kétszer láttam írt a sarkon, a Hetek-kocsmá­­ban is. Oda a kocsisok járnak. A Kálvária-utca és Dugonics-utca sarkán van a Heiek-féle vendéglő. — Ismerni ismertük Kodelkát — mondják a kocsmában —, de ide nem járt. Egy­szer­­kétszer talán, ha megivott egy fröccsöt, azt is olyankor, mikor a kocsisait kereste. Köze­lebbről nem ismertük. Gazdag ember volt, előkelőbb helyekre járt. A Kálvária­ téri Méh­es Milátti borkeres­kedő üzletébe nyitottunk be. — Névről ismertük a Kodelkát — mondja a kereskedő leánya —, de személyesen nem. Ezen a környéken mindenki ismerte vagy legalább is hallotta a nevét. Ma mindenki róla beszél. Ahány vevő jött ma az üzletbe, az mind róla beszélt. Az egész környéken csak azt hallani: Kodelka... Kodelka ... Mindenki tud róla valamit mondani. Egyik, hogy részeges ember volt, másik, hogy jó­­szivű volt, harmadik gonosz embernek tar­totta és így tovább. De valamit mindenki tud róla. LEDERER KÉSZÜLT A GYILKOSSÁGRA. Már Csepelen is feltűnt, hogy a csendőrfő­­hadnagy fanek-fának mesélte, hogy egyik kutyája megbetegedett és beölt a Dunába. A nyomozás hamarosan megállapította, hogy Ledereréknek három kutyájuk volt s ezek közül egy vékonyka foxterrier néhány nap óta hiányzik. Ezt azonban nem a Dunába ölte, hanem átadta a Zugligetben Rén Károly korcsmáros ismerősének, hogy néhány napig vigyázzon rá. A rendőrség a kutyát bűn­jelként lefotografálta. A foxterriert ugyanis Lederer azért tüntette el, hogy a hullát nyugodtan a Dunába dobhassa azon a címen, hogy a kutyája teteme. LEDERERNÉ »GRÓFNŐNEK« CÍMEZTED MAGÁT. Gyakran érintkezett Lederernével Stossman Istvánná, aki a 9. számú lakást bérli. — Négy esztendő előtt jöttünk ide — mondotta — s Ledererné eleinte grófnőnek mondotta m­agát. Később tudtuk meg, hogy egyszerű polgári leány. Mindig a legelegánsabban öltözött és lakásuk tele volt műtárgyakkal. Pénteken bejött hozzám Lede­rerné és előadta, hogy a Pranci nevű kutyájukat elgázolta Csepelen a villamos. Kiszakította magát a kezei közül s a villamos elé futott, mely való­sággal széttépte. Elhatározták — mondta Léde­­rerené — hogy becsomagoljuk a kutyát és a csepeli Dunaágba dobjuk. LÉDERERÉK LAKÁSA, a Tölgyfa­ utca 4-es számú házban, font a Il-ik emeleten van. Az előszobában tiroli és német fürdő­helyek színes nyomatai függnek a falon. A fogason még ott lóg az asszony bundája s a főhadnagy lengyelkéje. A szűk konyhában edények, bútorok egymás helyén-hátán hevernek. A falnak támasztva is áll. Laderer a MAG tagja s nagy sporturián volt A konyha mellett van a kamra, ahova a gyilkoság után behurcolták Kodelka Ferenc holt­testét Az ebédlő tele van képpel. Körúti kereskedé­sekből ismert rossz festmények, értéktelen repro­dukciók. Itt vannak Léderer kitüntetései. Tíz pél­dány Signum Laudis, tizenkét nagy ezüst vitézségi érem. Az egyik fotelen Léderer zubbonya fekszik, tele dekorációkkal. Az egész lakás olyan, mint egy feldúlt csatatér. II magyar korona jegyzése külföldön: Dovim lan lOJan, 10| / jla/i. IUÍJ.ui. U) étinél) ! DrSga (10 000 K-ért D.71*/i - (10.0a0 K-ért­­k | — svájci fr.) — cseh K)____ -Becs Nawyork­ (100 K-ért — — (10.00) K-ért 0-0 osztrák K) — dollár) ...... Derült 1 l’áris (1 K ért »35 58-30 (10.00- K-ért millió márka) _ francia &■■)„ _____ ZáitrAb • Amsterdam i io.ooo K ér. - - (tooo K-en oosv; -dinár)., w -J holland rnj.. 1 .'-etgráu ..etalon ! f ”1 110.000 K-ért S-8# ' - (10.000 K-ért - ! -t­aír)....­ .. \ Frank Ivónak bejelentett lakása van Budapesten Négy év óta mint főbérlő a Damjanich­ utca 25 c. számú házban lakik. Egyáltalán nem foglalkozik politikával s emigráns társaival megszakított minden összeköttetést. A rendőrség bejelentő hivatalában nem tudják a lakását. Az Újság mai számában hírt adtunk arról, hogy Frank Ivó valószínűen Budapesten tartózkodik, de nem tudtuk kikutatni, hol lakik a horvát jogpárt egykori vezére, aki négy évvel ezelőtt emigrálni volt kénytelen Horvátországból. Ma Frank Ivó környezeté­ből az alábbi informák­at kaptuk: — Frank Ivó feleségével együtt négy év óta Budapesten lakik. Az első hónapokban a Hungáriában szállt meg, majd a Lukács-fürdő szállójában lakott, 1921 március óta pedig a Damjanich­ utca 25/c. számú házban, mint fő­bérlőnek van lakása. Egyáltalán nem foglal­kozik politikával, megszakította minden ös­­­szekötettését, amely valaha is fűzte Horvát­országhoz, sőt emigráns társaival sem érint­kezik s elhatározott szándéka, hogy a jövő­ben sem lép az aktív politika terére. Buda­pesten gazdasági vállalatot alaptott s kizáróan ennek a vállalatnak él. Felesége, aki nagy­műveltségű úriasszony, a Ráday Gyula szer­kesztésében megjelenő Revue Continental című időszaki lapnak a munkatársa, helye­sebben: ennek a lapnak a külpolitikai rova­tát vezeti. Frank Ivó informátorunk szerint teljesen távol áll a mostani horvátországi eseményektől s Radics Istvánnal sincs semmi­féle összeköttetésben. Radics István politiká­­jától akkor búcsúzott el véglegesen, amikor a horvát parasztvezér az önálló horvát király­ság mellett kezdett agitálni. Frank Ivó, mint a jogpárt irányítója, következetesen csak a horvát autonómiát hirdette, ennél tovább sohasem akart menni s éppen azért szakí­tott meg minden kapcsolatot volt barátival szemben, mert ezek az ő felfogásának meg nem felelő politikai útra tértek. Érdekes, hogy a rendőrségen nem tudják Frank Ivó lakcímét, pedig, mint ismételjük, négy év óta lakik a magyar fővárosban. Kompromisszum készül Bécsben a házbérek valorizálása ügyében Leutner szociáldemokrata képviselő egész nap beszélt és nem fejezte be szónoklatát. Bécs, január 10. Az Újság bécsi szerkesz­tősége jelenti telefonon.) A szociáldemokraták tovább folytatják obstrukciójukat a nemzeti tanács igazságügyi bizottságában a házbérek valorizálásáról szóló törvényjavaslat ellen. Lentner képviselő, aki tegnap kezdte el be­szédét, ma az egész ülést kibeszélte, de szó­noklatát nem fejezte be, hanem hétfőn foly­tatja. A szocialisták obstrukciója nagyon ké­­nyelmetten helyzetbe hozta a kormányt. Már ma a pártok vezetői között megbeszélések kezdődtek, amelyeknek az a célja, hogy egy­ kompromisszumot készítsenek elő. Azt tart­ják, hogy pártközi megbeszéléseken a kérdés­nek egy olyan megoldása lesz található, amely­ mindkét félt kielégíti. A kerületi konyhák 5000 koronás polgári ebédjeiért nincs elég jelentkező. 5000 személy étkezhetne innen, de alig jelentkezik a létszám fele. Az olcsó diákétkezést fogják bekapcsolni az akcióba. A főváros közjótékonysági ügyosztálya a­ téli hónapokban úgynevezett polgári konyhá­kat tart fenn, melyeket nem szabad össze­téveszteni a népkonyhákkal, hiszen főleg a nyomorba jutott középosztály számára létesí­tették. Minden kerületnek­­ megvan a külön ilyen polgári konyhája, ahol naponta ízletes levest, főzeléket és egy darabka húst adnak a jelentkezőknek, úgynevezett főzeléket-feltéttel.­­ Az egésznek az ára pedig 5000 korom, ami a­­ mai viszonyok között igazán nem sok, s a kos-­ jótékonysági ügyosztálynak igazán dicséretére válik és őszinte elismerésre érdemes, hogy ezt az akciót fenntartja. Annál meglepőbb azonban, amiről Az Újság munkatársa most értesült, hogy L­­. ezeknek az 5000 koronás fővárosi olcsó ebédeknek nincs elegendő publikuma. Azaz tulajdonképpen van, de nincs az a megrohanás, amit gondolni lehetne, s amit várni lehetne, ha azt vesszük figyelembe, hogy ugyanez az ellátás a leg­olcsóbb kis kitörésben is négyszer ennyibe kerül. A kerületenkénti berendezkedés úgy történt, hogy azokban a városrészekben, ahol főleg a szegényebb sorsú polgári osztály lakik, na­gyobb létszám számára fősnek, mint például a IV. vagy VI. kerületben, de az egész város­ban összesen 5000 jelentkezőt tudnak ellátni az összes kerületi konyhák 5000 koronás ebéddel. A főváros közjótékonysági ügyosztályához beérkező jelentések szerint azonban soha nincs szükség arra, hogy ezek a konyhák tel­jes üzemmel dolgozzanak, az ellátási lehetőség maximumáig fokozva a munkát. Egész Buda­pest területén nincs 5000 ember, aki igénybe venné ezt az igazán olcsó ebéd­kosztot A lét­számnak alig fele, legfeljebbb ritka napokon valamivel több, mint a fele jelenik meg a kerületi konyhákon az 5000 koronás ebédért Ennek nem az az oka, mintha az itt készült leves, hús és főzelék nem volna jó minőségű, (aki ismeri, csak dicséri) sőt még csak nem is az az oka, hogy a társadalom ama rétegének, mely erre valóban rászorul, nincs 5000 koro­nája, hanem­­ a túlzott és indokolatlan sze­méremérzet. A publikum restellt, hogy anya­gilag annyira lezüllött, hogy rászorul erre a jótékonysági élelmezésre és inkább lemond a meleg és tápláló olcsó ebédről, semhogy oda­­kelljen állnia az adagokért a főváros emberei elé. Ez nemcsak feltevés, hanem való tünet, mely éle­iben megvilágítja a mai középosztály állapotát. Most, amikor a főváros szociálpolitikai ügyosztálya azzal a határozott programmal foglalkozik, hogy a rettenetes diáknyomor enyhítésén fog segíteni , felmerült az az életrevaló ötlet, hogy ezeket az 5000 koronás ebédeket a nyomorgó diákok számára kellene állandósítani. Valószínű, hogy megtalálják­ majd a módját, a diáknyomot enyhítő akció­nak az olcsó polgári étkezdébe való bekapcso­­lásához. si reakció mételyéből csak a szabadelvűs­ vezetheti ki az országot. A fővárosi szabadelvű párt ma este a bel­városi polgári körben pártvacsorát rendezett, amelyen a politikusokon kívül a társadalmi élet számos előkelősége is részt vett. Gaál Vil­mos dr. curiai bíró mondotta az első felkö­­­szöntőt, lendületes beszédben hangoztatva­, hogy a jobb- és baloldali szélsőségek helyett a fővárosi választásokon a polgárságnak kell uralomra jutnia. Balog István katolikus pap, a polgári kör titkára, köszöntötte a fővárosi szabadelvű pártot, amelyet olyan férfiak ve­zetnek, akiknek múltjuk a jövőjük. Bárczy István nagyszabású beszédet mondott. Han­goztatta, hogy az ellenforradalom által elter­jesztett reakciós mételyből csak a szabadelvű gondolat gyógyíthatja ki az országot és a fő­­várost. A szabadelvű párt nem kortesprogram­­mot ad, mert azt vallja, hogy csak komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező férfiak tudják a fővárost mai züllött állapotából kive­­zetni és újra arra a nívóra emelni, amelyen a háború előtt volt. A zajos tetszéssel fogadott komoly beszéd után Ugron Gábor emelkedett szólásra. — Úgy láttuk — mondotta a többi kö­zött —, hogy a meglevő pártok kivétel nélkül pártérdekek szolgálatában állanak és éppen ezért harcot hirdetnek minden más párttal szemben. Hol marad ebben a harcban a ma­gyar nemzet sorsa és jövője? Mi békét és összetartást hirdetünk, amelyet az egymás iránti szeretet érzése forraszt egybe. Lendületes szavakkal, zajos lelkesedés kö­zött fejtette ki a szabadelvű politika alkotó­­képességét és meggyőző erővel magyarázta, hogy csak ez lehet a fejlődés útja. Rassay Károly nagy beszédben foglalkozott a parla­menti helyzettel és azt fejtegette, hogy a kor­­mányzatnak is kötelessége, hogy végre sza­kítson a mindenféle baráti kötelékkel és nyíl­tan álljon a szabadelvű gondolat mellé. A vacsora a késő esti órákig történt.

Next