Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-11 / 8. szám
8 olt és tavaly mér mint csendőr főhadnagy került Gyöngyösre. Újabb állása már nem voltjövedelmező, az asszony viszont nem tudott beleilleszkedni a szerényebb viszonyok közé, továbbra is mulatni akart, résztvenni a zajosés vidám éjszakai életben. Nem is sokáig maradt férje mellett Gyöngyösön, hanem csakhamar visszajött Budapestre és férje hallgatólagosan belenyugodott abba, hogy a fiatal asszony másokkal mulasson akiknek van pénzük Ledererné fényűző vágyait beváltani. Nem csak Kodelka Ferenc kereste fel Lederernét, hanem még négy-ötük járt állandóan hozzá. Gyakran előfordult, hogy a férj váratlanul hazaérkezett, ilyenkor, ha nappal volt, egy utcagyereket küldött fel, hogy kérdezze meg feleségétől, felmehet-e, egyedül van-e. Este vagy éjszaka halkan kocogott az ajtón és az is előfordult, hogy miután megtudta, hogy feleségénél vendég van, sarkon fordult és eltávozott házairól. Felesége férfiismerősei közül Kodelkával volt a legjobb viszonyban. Kodelka néha heteken keresztül mindennapos vendég volt a tölgyfa utcai házban. Néha az is előfordult, hogy ott töltötte az éjszakát akkor is, amikor a főhadnagy otthon volt. Ilyenkor a díványra vetettek ágyat Kodelkának. Éppen úgy, mint az utolsó éjszakán, amikor a szerencsétlen hentesmestert meggyilkolták, Ledererné magas, termetes nő, haja szőke ,és hideg természetűnek látszik. Nem olyan különös asszony, akiről feltételezhető volna, hogy minden férfit képes meghódítani Mégis számos kalandja volt. Kodelkával éveken át tartott barátsága. De, hogy mennyire nem szívelhette ezt az embert, mi sem bizonyítja jobban annál, hogy milyen nyugalommal segédkezett férjének a gyilkosságnál, a borzalmas mészárosmunkánál és a holttest eltüntetésénél. Sőt Lederer főhadnagy mai vallomásában azt hangoztatja, hogy egyenesen felesége rábírására végzett mindkettőjük barátjával és jótevőjével, akiből úgyszólván éltek évek óta. Romlott lelkű emberpár a férfi és az aszszony. Csak a pénz volt fontos előttük, nem tiszteltek semmi emberi és isteni törvényt. A férj nyugodtan tűrte felesége erkölcstelen életmódját és az asszony még ezzel sem elégedett meg, hanem nagyobb, borzasztóbb bűnre csábította. Együtt eszelték ki a gyilkosságot, együtt is hajtották végre és olyan megdöbbentő nyugalommal, mint akik előtt egy emberélet kioltása semmivel sem több, egy baromfi leölésénél. Lederer Gusztáv, a főhadnagy nem most tette méltatlanná magát a tiszti rangra és Csak véletlen, hogy ilyen súlyos bűncselekmény folytán és már nem hamarább került a Margit-körúti fogház cellájába. Azonkívül, hogy a szállítók megvesztegették, más módon is igyekezett pénzt szerezni magának és különösen az utóbbi időben, amikor már egyedüli jövedelme főhadnagyi fizetése volt, kisebb kölcsönöket is kért ismerőseitől, gyakran a kölcsönök visszafizetéséről megfeledkezett. Több budai és pesti kávéházból járt állandóan, ha Pesten volt. Ilyenkor gyakran maradt adós a főpincéreknek, akik ismerték és mint tisztben, megbíztak benne. Mióta a csepeli csendőrség vezetője lett, gyakrabban jött Budapestre és ilyenkor, hogy feleségét ne zavarja, a kávéházakat és mulatóhelyeket kereste fel. AZ ÚJSÁG ♦ VASÁRNAP, 1925 JANUÁR 11 Mit beszélnek Kodelkéről a Kálvária-utcában .A Kálvária-utca tipikus kis józsefvárosi Utcácska. A sarkon még hatalmas villanytranszparens hirdeti a „Kálvária-mozit“, de benn az utcában vigasztalan sötétség fogadja a járókelőt. Itt lakott. Kodelka Ferenc. Ebben az utcában élte le életét. A 26. számú ház földszintes épület. Homlokzatára nagy betűkkel van felírva: „Gourmand Tej forgalmi Rt." A ház jobboldalán van Kodelka üzlete. Cégfelirás nincsen rajta. Sötét. A vasredőny lebocsátva, lelakatolva. Az udvar felőli ajtót szintén lelakatolták. Borzalommal mennek el az utca lakói az üzlet előtt. Meg-megállnak egy percre az ajtó előtt, felágaskodnak és kiváncsi tekintettel merednek az ablakon át a sötét szobába. Nem látni semmit, mégis mindenki percekig bámul be. ,— Sohasem volt nyitva — magyarázza egy fogatlan ciceronc , csak ha a húst kiadták. Heggel jött a kocsi, csendőrök jöttek a húsért, utána lehúzták a rollót, úgy, egyes embernek nem adtak el. A h£t mellett közvetlenül van a Szikoraféle kocsis,ják ahol a meggyilkolt Kodelka Ferenc „stammfast" volt. Piros- és fehérteritős asztalok felvágva a tágas söntésben. Vendég nincsen sok. Szétszórva az asztalok mellett üldögélnek, ki fröccsöt, ki sört iszik, egy négytagú társasá máriást játszik. A beszéd témája Kodelka.Az Újság munkatársa mint egyszerű vendég foglal helyet egy, asztalnál, figyeli, mit beszél a Kálvária utca rlépe Kodelkáról. — Gazdag embernek is csak el kell pusztulnia — mondja meggyőződéssel egy öreg munkás —, egyik igy, másik úgy. Mindegy. Meghalni kell. . __ Vasárnap itt ittam vélt mulatja általános érdeklődés közben egy pödört bajuszu fiatalember —, itt ennél az asztalnál. Itt ültem in, itt ült ő. Még mondta is, hogy milyen rossz világot élünk. Aztán ittunk rá. __Bizony a cpicit» szerette — bólint megértéssel egy iparosféle ember —, de most már „kampec doloresz", nem iszik többet A kártyázok között egy «mindenáron szellemes* ember van. \ __ Húszam van zöldből mondja '—*■ és úgy megkontráztak, mint Kodelkát! A szellemes mondást hangos nevetés jutalmazza. Valaki öngyújtóval kísérletezik, hogy meggyujtsa, de az nem akar égni. A szellemes rászól: _ Olyan az az öngyújtó, mint a Kodelka: halott. Teli torokkal kacagnak a sikerült mondáson. — Ismerte Kodelkát* — fordulunk asztaltársunkhoz, akinek különböző színekkel lefröcskölt ruhája elárulja a szobafestőt. __ Ismertem. Sok mindent összeirkálnak az újságok rála, de egyik sem igaz. Nem volt az se jó ember, se rossz ember. Nem törődött másokkal. Nappal dolgozott, este ivott és mutatott. Tőle felfordulhatott volna az egész világ. Nem törődött senkivel Csak magának élt. — Ebbe a kocsmába járt mindig. — Ha erre mulatott, akkor igen. De sokszor mulatott benn a városban is. Egyszerkétszer láttam írt a sarkon, a Hetek-kocsmában is. Oda a kocsisok járnak. A Kálvária-utca és Dugonics-utca sarkán van a Heiek-féle vendéglő. — Ismerni ismertük Kodelkát — mondják a kocsmában —, de ide nem járt. Egyszerkétszer talán, ha megivott egy fröccsöt, azt is olyankor, mikor a kocsisait kereste. Közelebbről nem ismertük. Gazdag ember volt, előkelőbb helyekre járt. A Kálvária téri Méhes Milátti borkereskedő üzletébe nyitottunk be. — Névről ismertük a Kodelkát — mondja a kereskedő leánya —, de személyesen nem. Ezen a környéken mindenki ismerte vagy legalább is hallotta a nevét. Ma mindenki róla beszél. Ahány vevő jött ma az üzletbe, az mind róla beszélt. Az egész környéken csak azt hallani: Kodelka... Kodelka ... Mindenki tud róla valamit mondani. Egyik, hogy részeges ember volt, másik, hogy jószivű volt, harmadik gonosz embernek tartotta és így tovább. De valamit mindenki tud róla. LEDERER KÉSZÜLT A GYILKOSSÁGRA. Már Csepelen is feltűnt, hogy a csendőrfőhadnagy fanek-fának mesélte, hogy egyik kutyája megbetegedett és beölt a Dunába. A nyomozás hamarosan megállapította, hogy Ledereréknek három kutyájuk volt s ezek közül egy vékonyka foxterrier néhány nap óta hiányzik. Ezt azonban nem a Dunába ölte, hanem átadta a Zugligetben Rén Károly korcsmáros ismerősének, hogy néhány napig vigyázzon rá. A rendőrség a kutyát bűnjelként lefotografálta. A foxterriert ugyanis Lederer azért tüntette el, hogy a hullát nyugodtan a Dunába dobhassa azon a címen, hogy a kutyája teteme. LEDERERNÉ »GRÓFNŐNEK« CÍMEZTED MAGÁT. Gyakran érintkezett Lederernével Stossman Istvánná, aki a 9. számú lakást bérli. — Négy esztendő előtt jöttünk ide — mondotta — s Ledererné eleinte grófnőnek mondotta magát. Később tudtuk meg, hogy egyszerű polgári leány. Mindig a legelegánsabban öltözött és lakásuk tele volt műtárgyakkal. Pénteken bejött hozzám Ledererné és előadta, hogy a Pranci nevű kutyájukat elgázolta Csepelen a villamos. Kiszakította magát a kezei közül s a villamos elé futott, mely valósággal széttépte. Elhatározták — mondta Lédererené — hogy becsomagoljuk a kutyát és a csepeli Dunaágba dobjuk. LÉDERERÉK LAKÁSA, a Tölgyfa utca 4-es számú házban, font a Il-ik emeleten van. Az előszobában tiroli és német fürdőhelyek színes nyomatai függnek a falon. A fogason még ott lóg az asszony bundája s a főhadnagy lengyelkéje. A szűk konyhában edények, bútorok egymás helyén-hátán hevernek. A falnak támasztva is áll. Laderer a MAG tagja s nagy sporturián volt A konyha mellett van a kamra, ahova a gyilkoság után behurcolták Kodelka Ferenc holttestét Az ebédlő tele van képpel. Körúti kereskedésekből ismert rossz festmények, értéktelen reprodukciók. Itt vannak Léderer kitüntetései. Tíz példány Signum Laudis, tizenkét nagy ezüst vitézségi érem. Az egyik fotelen Léderer zubbonya fekszik, tele dekorációkkal. Az egész lakás olyan, mint egy feldúlt csatatér. II magyar korona jegyzése külföldön: Dovim lan lOJan, 10| / jla/i. IUÍJ.ui. U) étinél) ! DrSga (10 000 K-ért D.71*/i - (10.0a0 K-értk | — svájci fr.) — cseh K)____ -Becs Nawyork (100 K-ért — — (10.00) K-ért 0-0 osztrák K) — dollár) ...... Derült 1 l’áris (1 K ért »35 58-30 (10.00- K-ért millió márka) _ francia &■■)„ _____ ZáitrAb • Amsterdam i io.ooo K ér. - - (tooo K-en oosv; -dinár)., w -J holland rnj.. 1 .'-etgráu ..etalon ! f ”1 110.000 K-ért S-8# ' - (10.000 K-ért - ! -taír).... .. \ Frank Ivónak bejelentett lakása van Budapesten Négy év óta mint főbérlő a Damjanich utca 25 c. számú házban lakik. Egyáltalán nem foglalkozik politikával s emigráns társaival megszakított minden összeköttetést. A rendőrség bejelentő hivatalában nem tudják a lakását. Az Újság mai számában hírt adtunk arról, hogy Frank Ivó valószínűen Budapesten tartózkodik, de nem tudtuk kikutatni, hol lakik a horvát jogpárt egykori vezére, aki négy évvel ezelőtt emigrálni volt kénytelen Horvátországból. Ma Frank Ivó környezetéből az alábbi informákat kaptuk: — Frank Ivó feleségével együtt négy év óta Budapesten lakik. Az első hónapokban a Hungáriában szállt meg, majd a Lukács-fürdő szállójában lakott, 1921 március óta pedig a Damjanich utca 25/c. számú házban, mint főbérlőnek van lakása. Egyáltalán nem foglalkozik politikával, megszakította minden összekötettését, amely valaha is fűzte Horvátországhoz, sőt emigráns társaival sem érintkezik s elhatározott szándéka, hogy a jövőben sem lép az aktív politika terére. Budapesten gazdasági vállalatot alaptott s kizáróan ennek a vállalatnak él. Felesége, aki nagyműveltségű úriasszony, a Ráday Gyula szerkesztésében megjelenő Revue Continental című időszaki lapnak a munkatársa, helyesebben: ennek a lapnak a külpolitikai rovatát vezeti. Frank Ivó informátorunk szerint teljesen távol áll a mostani horvátországi eseményektől s Radics Istvánnal sincs semmiféle összeköttetésben. Radics István politikájától akkor búcsúzott el véglegesen, amikor a horvát parasztvezér az önálló horvát királyság mellett kezdett agitálni. Frank Ivó, mint a jogpárt irányítója, következetesen csak a horvát autonómiát hirdette, ennél tovább sohasem akart menni s éppen azért szakított meg minden kapcsolatot volt barátival szemben, mert ezek az ő felfogásának meg nem felelő politikai útra tértek. Érdekes, hogy a rendőrségen nem tudják Frank Ivó lakcímét, pedig, mint ismételjük, négy év óta lakik a magyar fővárosban. Kompromisszum készül Bécsben a házbérek valorizálása ügyében Leutner szociáldemokrata képviselő egész nap beszélt és nem fejezte be szónoklatát. Bécs, január 10. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon.) A szociáldemokraták tovább folytatják obstrukciójukat a nemzeti tanács igazságügyi bizottságában a házbérek valorizálásáról szóló törvényjavaslat ellen. Lentner képviselő, aki tegnap kezdte el beszédét, ma az egész ülést kibeszélte, de szónoklatát nem fejezte be, hanem hétfőn folytatja. A szocialisták obstrukciója nagyon kényelmetten helyzetbe hozta a kormányt. Már ma a pártok vezetői között megbeszélések kezdődtek, amelyeknek az a célja, hogy egy kompromisszumot készítsenek elő. Azt tartják, hogy pártközi megbeszéléseken a kérdésnek egy olyan megoldása lesz található, amely mindkét félt kielégíti. A kerületi konyhák 5000 koronás polgári ebédjeiért nincs elég jelentkező. 5000 személy étkezhetne innen, de alig jelentkezik a létszám fele. Az olcsó diákétkezést fogják bekapcsolni az akcióba. A főváros közjótékonysági ügyosztálya a téli hónapokban úgynevezett polgári konyhákat tart fenn, melyeket nem szabad összetéveszteni a népkonyhákkal, hiszen főleg a nyomorba jutott középosztály számára létesítették. Minden kerületnek megvan a külön ilyen polgári konyhája, ahol naponta ízletes levest, főzeléket és egy darabka húst adnak a jelentkezőknek, úgynevezett főzeléket-feltéttel. Az egésznek az ára pedig 5000 korom, ami a mai viszonyok között igazán nem sok, s a kos- jótékonysági ügyosztálynak igazán dicséretére válik és őszinte elismerésre érdemes, hogy ezt az akciót fenntartja. Annál meglepőbb azonban, amiről Az Újság munkatársa most értesült, hogy L. ezeknek az 5000 koronás fővárosi olcsó ebédeknek nincs elegendő publikuma. Azaz tulajdonképpen van, de nincs az a megrohanás, amit gondolni lehetne, s amit várni lehetne, ha azt vesszük figyelembe, hogy ugyanez az ellátás a legolcsóbb kis kitörésben is négyszer ennyibe kerül. A kerületenkénti berendezkedés úgy történt, hogy azokban a városrészekben, ahol főleg a szegényebb sorsú polgári osztály lakik, nagyobb létszám számára fősnek, mint például a IV. vagy VI. kerületben, de az egész városban összesen 5000 jelentkezőt tudnak ellátni az összes kerületi konyhák 5000 koronás ebéddel. A főváros közjótékonysági ügyosztályához beérkező jelentések szerint azonban soha nincs szükség arra, hogy ezek a konyhák teljes üzemmel dolgozzanak, az ellátási lehetőség maximumáig fokozva a munkát. Egész Budapest területén nincs 5000 ember, aki igénybe venné ezt az igazán olcsó ebédkosztot A létszámnak alig fele, legfeljebbb ritka napokon valamivel több, mint a fele jelenik meg a kerületi konyhákon az 5000 koronás ebédért Ennek nem az az oka, mintha az itt készült leves, hús és főzelék nem volna jó minőségű, (aki ismeri, csak dicséri) sőt még csak nem is az az oka, hogy a társadalom ama rétegének, mely erre valóban rászorul, nincs 5000 koronája, hanem a túlzott és indokolatlan szeméremérzet. A publikum restellt, hogy anyagilag annyira lezüllött, hogy rászorul erre a jótékonysági élelmezésre és inkább lemond a meleg és tápláló olcsó ebédről, semhogy odakelljen állnia az adagokért a főváros emberei elé. Ez nemcsak feltevés, hanem való tünet, mely éleiben megvilágítja a mai középosztály állapotát. Most, amikor a főváros szociálpolitikai ügyosztálya azzal a határozott programmal foglalkozik, hogy a rettenetes diáknyomor enyhítésén fog segíteni , felmerült az az életrevaló ötlet, hogy ezeket az 5000 koronás ebédeket a nyomorgó diákok számára kellene állandósítani. Valószínű, hogy megtalálják majd a módját, a diáknyomot enyhítő akciónak az olcsó polgári étkezdébe való bekapcsolásához. si reakció mételyéből csak a szabadelvűs vezetheti ki az országot. A fővárosi szabadelvű párt ma este a belvárosi polgári körben pártvacsorát rendezett, amelyen a politikusokon kívül a társadalmi élet számos előkelősége is részt vett. Gaál Vilmos dr. curiai bíró mondotta az első felköszöntőt, lendületes beszédben hangoztatva, hogy a jobb- és baloldali szélsőségek helyett a fővárosi választásokon a polgárságnak kell uralomra jutnia. Balog István katolikus pap, a polgári kör titkára, köszöntötte a fővárosi szabadelvű pártot, amelyet olyan férfiak vezetnek, akiknek múltjuk a jövőjük. Bárczy István nagyszabású beszédet mondott. Hangoztatta, hogy az ellenforradalom által elterjesztett reakciós mételyből csak a szabadelvű gondolat gyógyíthatja ki az országot és a fővárost. A szabadelvű párt nem kortesprogrammot ad, mert azt vallja, hogy csak komoly gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező férfiak tudják a fővárost mai züllött állapotából kivezetni és újra arra a nívóra emelni, amelyen a háború előtt volt. A zajos tetszéssel fogadott komoly beszéd után Ugron Gábor emelkedett szólásra. — Úgy láttuk — mondotta a többi között —, hogy a meglevő pártok kivétel nélkül pártérdekek szolgálatában állanak és éppen ezért harcot hirdetnek minden más párttal szemben. Hol marad ebben a harcban a magyar nemzet sorsa és jövője? Mi békét és összetartást hirdetünk, amelyet az egymás iránti szeretet érzése forraszt egybe. Lendületes szavakkal, zajos lelkesedés között fejtette ki a szabadelvű politika alkotóképességét és meggyőző erővel magyarázta, hogy csak ez lehet a fejlődés útja. Rassay Károly nagy beszédben foglalkozott a parlamenti helyzettel és azt fejtegette, hogy a kormányzatnak is kötelessége, hogy végre szakítson a mindenféle baráti kötelékkel és nyíltan álljon a szabadelvű gondolat mellé. A vacsora a késő esti órákig történt.