Az Ujság, 1925. február (22. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-18 / 39. szám

1 ^ 1925 "FEB. 1H v 1 / ff^ »»&* ' Budapest, 1925 szerda/f^d­^^ 2000 koronát fi_____ ^ed^^\or­ona WBK ■ ■ ■ f1 flH MA ESK? fi ChivAt! l! Egfhóra...' tolooo korona S I Si ^ V., Vilmos császár-út 34. sz. z tlJ£H m W m m m jm 2000 korona, vasárnap 3000 korona Ml&m Stffl£ Jgifó ggih A nyomda telefonja (csak Ausztriában hétköznap és va MM ö lf§f ^gg $%­£ ^ fl|l fgj| este hat órától_kezdve) 154-21. tómap 2500 osztrák korona ffljT jgL jjj JEB » ,t&g. J8P jiJJ lllfefclll FIÓKKIADÓHIVATAL* Megjelenik ünnep utam na­­flEf? ffj|| iBmgfflWB Budapest,VII. Erzsébet­ körút«.m. pok kivételével minden nap. JGw flu «^1I111JPS B&Ss Te­l­efonszám: József 16—28. ■ IMI ^ ŐRZÍRTI UTAK Százmillió dollárt akar csicsönvenni Németország. Newyorkból jelentik: A német járadék­bank Newyorkban tárgyalásokat kezdett száz­millió dollár kölcsön felvétele végett. ül 28 ezer köztisztviselőt kell Ausztriának elbocsátania. Bécs, február 17. A Neue Freie Presse jelentése szerint a genfi tárgyalások során megállapították, hogy az osztrák kormány köteles a legközelebbi jövőben újabb 28.000 állami alkalmazottat elbocsátani. Eddig ösz­­szesen 72.000 állami alkalmazottat küldtek el, tehát 28.000 hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a 100.000-ben megállapított csökken­tési szám­, amely a genfi első jegyzőkönyvben foglaltatik. A létszámcsökkentési törvény el­intézése után új csökkentési tervet kell ki­dolgozni, amely az elbocsátandók számát ará­nyosan osztja el az egyes hivatalokra és üze­mekre. Romániába nem szabad magyar koronát bevinni. Bukarest, február 17. A most megjelent valuta­­rendelet értelmében Romániába behozni erős va­lutát korlátlan mértékben lehet, úgyszintén lett is, ellenben német és lengyel márkát, magyar és osz­trák koronát a legkisebb tételben sem. Akiknél ily pénznemek vannak, nyugta ellenében leadhat­ják a vámhivatalnál és a kiutazás alkalmával is­mét felvehetik. Azok, akik külföldi útlevéllel­­ér­keznek az országba és dolguk végeztével újra tá­vozni akarnak, a vámhivataloknál beírathatják út­levelükbe, hogy mennyi idegen valutát hoztak magukkal. Ez esetben a visszautazás alkalmával több valutát is kivihetnek, mint amennyit az új rendelet általában előír, azonban csak addig a ha­tárig, amennyi az útlevelükbe be van jegyezve. Végleg megalakult a porosz kormány, Berlin, február 17. A lapok jelentése szerint Marx porosz miniszterelnök ma délelőtt szemé­lyesen közölte Barthels porosz országgyűlési el­nökkel, hogy elfogadja porosz miniszterelnökké történt megválasztását. A kormány tagjainak névsora a lapok közlése szerint a következő: Miniszterelnök Marx (centrum), belügyminisz­ter Severing (szakminiszter, szocialista), pénzügy­­miniszter Höpker­ Aschauff dr. (demokrata), ke­reskedelmi miniszter Schreiber dr. (demokrata), mezőgazdasági miniszter Steiger dr. (centrum), közoktatásügyi miniszter Baecker dr. (szakminisz­ter), igazságügyminiszter Ari Zehnh­off (centrum), népjóléti miniszter Hirtsiefer (centrum). Marx miniszterelnök holnap délután teszi meg kormánynyilatkozatát a porosz országgyűlésen. Mégis lesz készviselése a magyar kisebbségnek Jugoszláviában. Hogy csalják meg a magyar választókat. Belgrád, február 17. A Novoszti jelentése sze­rint Blagoja Zaklam ügyvédjelölt, zentai válasz­tási elnök a választás napján a magyar urnából a szavazógolyókat 70 kivételével a Pribicsevics­­demokraták urnájába öntötte át. Ugyanilyen eset történt Ó­ Kanizsán. A magyar párt vezetősége tárgyalásokat foly­tat a demokrata listán magyar ellenzéki pro­grammal megválasztott Pleszkovics Lukács dr.-ral abban az irányban, fogadja el a magyar párt programmját és a szkupstinában mint a magyar kisebbség képviselője foglaljon helyet. A lap sze­rint a tárgyalások valószínűleg eredményre ve­zetnek. Macsek és társai internálását valószínűleg rövid időn belül megszüntetik. A zágrábi rendőr­főnök helyettesének nyilatkozata szerint a foga­natosított intézkedés további fentartása szükség­telen. Hasonlóképpen nyilatkozott a belügymi­niszter is. influenzajárvány Londonban. London, február 17. (Wolff.) Mint a lapok je­lentik, a parlament húsz tagja influenzában meg­betegedett. Canterbury érseke is lázas hülésben szenved KOVÁI Az ő birodalma nem e világból való, de világa nélkül magyar ember ezt a földi életet el sem képzelheti. Magyarország, melynek nincs Jókaija ... Mit olvastunk volna, min lelkesedtünk volna mi, akik a balsors éveiben öregek vagyunk s az elnyomatás éveiben gyer­mekek voltunk? A két szomorú Magyarország közé ékelten mi adott volna szárnyat akará­sunknak, ha nem a Jókai hite, álma és valósága — nézd, mire képes az ember, ha magyar? Drága nekünk a múltúnk, ahogy a történe­lemben lezajlott, de ő megelevenítette ezer színnel és tündérd részletekkel. Az igazi ma­gyar történelmet az ő meséiben találjuk meg, a valóságot az ő kitalálásaiban, a tősgyökeres magyar jelleget halk szavában és szelíd fő­hajtásában. Így néz a magyar géniusz a múltba, hogy aztán daccal, szikrázó szemmel és lendülő karral a jövő elé rohanjon. / , * Félesztendei nemzetgyűlésezés alatt nem tudtunk meg annyit, mint ma a Tőzsde Klub B vacsorája alatt. Ott volt Bod János és igazat adott Krausz Simonnak, aki viszont az ő vi­lágos természetességével megformulázta, mi fáj az országnak. S a miniszter nemcsak ígérte mindazt, amit a kormányzattól várnak, ha­nem bejelentette, hogy a java már útban van,­ s csak napok kérdése, hogy be is érkezzék.­ Napokig várni ennek a nemzetnek (nemzet-­ ről beszélhetünk, mert Krausz Simon a mező-­­gazdaság igényeinek is szószólója volt), már nem nagy sor, minekutána megtanult már­ évekig várni, pláne hiába . Most már nem a jobb kereskedelmi mi­nisztert irigylik az agrárosabb agrárius­politi­kán kesergők, hanem hogy a kereskedelmi miniszternek jobb szakérdeklődői vannak, mint a földmivelésügyi miniszternek. Ebben már van igazság. A kereskedelmi testületek valóban unos-untalan felvilágosítják a minisz­tert, akármiről van szó, nyomban előkerítik, s a szeme elé tolják a szükséges adatokat, míg a mezőgazdasági kamarákra joggal pa­naszkodik Mayer János. De vigasztalódjék, ő kénytelen megélni a szakértő-érdekeltség ta­nácsa nélkül, Walko pedig szabad elhatáro­zásból él meg nélküle. A leadott felvilágosí­tások nála pont annyit érnek, mint Mayer Jánosnál a le nem adottak. S ez a különbség nemcsak a két miniszter, nemcsak a két szak­­érdekeltség között, hanem a két közgazdasági ágazat között is. " BENICZKY ÖDÖN VÁLASZA WINDISCH-GRAETZ HERCEGNEK Windisch-Graetz Lajos herceg Beniczky Ödön­nek Az­­Újság mai számában megjelent nyilatkoza­tában a délutáni lapokban így válaszolt: — A mai Az Ujság­ban nevemmel kapcsola­tosan megjelent közleményre vonatkozólag szük­ségesnek látom a következők megállapítását: — Én annak idején a Beniczky Ödön tulaj­donában volt és az attrocitások nyomozására vo­natkozó aktákat azon célból átvettem, hogy azok tartalmát a miniszterelnök tudomására hozom. — Ez egy Bethlen Istvánnal lefolyt megbe­szélés keretén belül meg is történt, amely meg­beszélésen a miniszterelnökön kívül Andrássy Gyula gróf és én vettünk részt. Beadványt tehát a miniszterelnöknek Beniczky részéről nem ad­tam át, ami már azért sem történhetett meg ilyen formában, miután az akták később Be­niczky Ödönnek visszaadattak. Budapest, 1925 február 17. Windisch-Graetz Lajos. Beniczky Ödön Windisch-Graetz Lajos her­ceg nyilatkozatára az alábbiakat válaszolja: NYILATKOZAT Windisch-Graetz Lajos hercegnek a mai esti lapokban közzétett soraira válaszom a következő: Ezennel eredetiben átnyújtom Az Ujság­nak a Windisch-Graetz Lajos herceg által személyesen fogalmazott, saját író­gépébe, saját titkárának, saját papirosán diktált Millerand-szerü (nem merem mon­dani: Clemenceau-szerü) «Mantel-Note»-ját az általa önkéntes ajánlkozása folytán sze­mélyesen átvett és személyesen továbbított beadványomhoz: „A Prónay- és Héjjas-féle különítmények 3 év óta rendszeres zsarolással és rablással foglal­koznak és az ezen üzelmekből származó pénzek elszámolása vagy hováfordítása tekintetében ada­tok nem állnak rendelkezésre. A Héjjas Iván-féle különítmény anyaga ezidő szerint már az ü­gyész­ségnél van. A Prónay-zászlóalj zsarolásaira és rablásaira vonatkozólag a következő adatok vannak az alant megjelölt és ide­csatolt aktákban megjelölve: 1. A budapesti m. kir. államrendőrség fő­kapitányának 1920 május hó 30-án kelt 12894. eln. sz. fk. 1920. számú leirata a belügyminisz­tériumhoz. (főleg 5. és 70. pont.) • 2. A m. kir. szegedi vadászzászlóalj nyomozó­osztályának 327/920. számú 1920 május 5-re szóló bűnügyi idézése. 3. A magyar nemzeti hadsereg 1. vadászzászló­alj által 1920 május hó 5-én felvett jegyzőkönyv (Brauch, Gillemod-Erdélyi). 4. A kecskeméti kir. ügyészség 1920. Kv. 3847/3. számú 1921 május hó 23-án kelt eredeti aktája. 5. A budapesti államrendőrség által felvett 1920 február 23-iki jegyzőkönyv másolata. (Mi­­csinek Tibor) Szám: 17183/1920. 6. A budapesti m. államrendőrség által 1920 február 20-án felvett 22374/1920. számú jegyző­könyvének másolata. 7. „Hogyan dolgoztak Prónayék“ című mel­léklet. Megjegyzendő, hogy mint a mellékelt 1920 február hó 1-én kelt 3013/1920. I. M. IV. számú bizalmas jelzésű igazságügyminiszteri átiratból kitűnik, a bíróságok, illetve az igazságügyminisz­­térium a nevezett esetek kiderítését a fővezérség­­től, illetve a kormányzóságtól számtalanszor kö­vetelte és a polgári jogszolgáltatás ellen elköve­tett súlyos merényletekért elégtételt kért. Mindezek dacára — habár az adatok az ügyészségen vannak, s az említett adatok több ízben közöltettek a katonai hatóságokkal —, a Prónay- és Héjjas-féle különítmények bűnösei sohasem vonattak felelősségre és megfelelő ada­tok szerint rablógyilkossággal és zsarolással vá­dolt különítmény-parancsnokok, mint Héjjas Iván, Bibó, stb. ma is egyenruhában járnak és elle­nük semmiféle oldalról eljárás nem indíttatott." Az esti lapokban Windisch-Graetz Lajos neve alatt megjelent sorokhoz egyéb hozzá­­tennivalóm nincsen, mint csupán annyi: mélységesen fájlalom, hogy Windisch-Graetz Lajos barátomnak ez idő szerint való politikai cirkulusait akaratom ellenére is meg­talál­tam zavarni. Megragadom az alkalmat arra is, hogy ismételt szóbeli­­ sürgetéseim után végre ezúton is felkérjem, hogy értékes bőr aktatáskáját, melyet annak idején­­beadvá­nyom és mellékletei majdnem kirepesztettek és melyet az abban foglalt iratokkal együtt lakásomon vállvonogatva ismét átadott, most már igazán vitesse el, mert aztán még bát­rabban nyilatkozhatik. Budapest, 1925 február 17. Beniczky Ödön. Csak higgadtan. Tegnap este atrocitás volt s a rendőr­­­ség megtette kötelességét. Ami sovány vi­gasza azoknak, akiket mégis véresre ver­tek. Egy országban, melynek belügy­minisztere és igazságügyminisztere a jog­rendet úgy meg akarja szorítani, hogy az el nem követett bűnöket is sújthassa, ahol­­ gondolatokat és veséket vizsgáltatnának ki­­ a bírósággal, ott nem lehet az emberek testi épségét preventíve biztosítani. A rend­,­őrség megtett mindent, amit tehetett s ha ez­ kevésnek bizonyult, nem ő tehet róla, hanem a politika. Az a politika, melynek a kisujját sem kell mozgatnia, hogy mindenki mégis érezze a létét és a nyomását. A belügyi miniszter védelmébe venné az atrocitáso­kat? Szó sincs róla. Még kórházban fek­szik tizenhét baltacsapástól sújtottan egy ember, egy riporter kinyomozta az egész társaságot, a belügyminiszter értesülhetett róla, hogy az összes nevek rendelkezésére bocsáthatók. S nyomozásról nem hallunk semmit, holott bizonyos, hogy akta készül s a belügyminiszter nem kiváncsi nevekre. D­ehogy óhajtotta a miniszter, hogy Elő­szálláson baltával dolgozzanak, dehogyis s örül neki. De ha már megtörtént, isten neki. I S a vigadói rendbontásokról előzetes ultimátum ment, tárgyalások folytak s megegyezés történt, melyben a rövidebbet az állami hatalomba vetett bizalom húzta. Hogy mennyire jogosan, mutatja, hogy a feltétel teljesítése sem biztosította a testi épséget. S vannak urak, akik diplomáciai­­lag képviselték az utcát, aztán van szónok, aki hatóság jelenlétében mondhatta, hogy­ha kell, a törvényt is összetörnék. S van­­nyomtatvány, melyet szabadon terjeszt­hettek s mély esti verekedésre toboroz. Vannak tettenértek, akik iskolába járnak s úgy tanulták a törvényt, hogy a bajtársi szövetség tagjait immunitás védi s ami­kor a rendőr viszi őket, felháborodnak: jogtiprás! Ezeket a momentumokat azért gyűj­töttük csokorba, hogy kiderüljön belőle: ha a kormánynak kedve volna elbánni ezekkel a bajcsinálókkal, adatai is volná­nak bőven, törvényes alapja is volna ele­gendő. De azért politika a politika, hogy ne ridegen a jog lehetősége és a tör­vény parancsa szerint történjék minden. Számba kell venni — mit is? Ez éppen, amit tudunk. Valami okvetlenül van, ami azt mondatja a kormánnyal: sem jobb-, sem baloldali kilengéseket nem tűr s ebből megtartja a baloldali ötven per­centet. Valami nagyon súlyos momentum van, mert iít baloldali kilengés nem okoz az országnak akkora kárt, mint egyetlen jobboldalinak az elposványosítása. Most, éppen most, mikor Bethlen megint Génf­ben járt. S mégis elposványosítanak. Ha­zudtoljanak meg a cselekedetek, de mer­jük megjósolni, hogy a rendőri­­eljárás igen enyhe lefolyást­ lesz, az iskolák nem fognak élni fegyelmi hatalmukkal s akik a mozgalom láthatatlan, de ismeretes moz-­ gatói, még szóba sem fognak kerülni. Kár találgatni azokat a magasabb­­rendű szempontokat, melyek a kormányt ennyi higgadtságra fegyelmezik. Egészen bizonyos, hogy ha szíve szerint nem is, esze szerint szívesen véget vetne ennek a nyíltan konspiráló izgágaságnak. De nem teheti és természetesen senki ezt meg nem érti és még találgatni sem képes, vájjon micsodák azok a magasabb szempontok. Vannak olyanok, akik ismerik s nem me­rik megmondani, mert nem vinnék el oly szárazon, mint az előszállási és vigadóbeli politikusok. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Denikre ez így van s a belügyminiszter, meg a miniszterelnök, ha a nemzetgyűlé­sen szóba kerülnek ezek az események, az energiától recsegő hangon mond beszédet, melyben feltétlenül lesz mondat, mely úgy kezdődik: a kormány a jövőben nem fogja tűrni... stb.

Next