Az Ujság, 1925. február (22. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-18 / 39. szám
1 ^ 1925 "FEB. 1H v 1 / ff^ »»&* ' Budapest, 1925 szerda/f^d^^ 2000 koronát fi_____ ^ed^^\orona WBK ■ ■ ■ f1 flH MA ESK? fi ChivAt! l! Egfhóra...' tolooo korona S I Si ^ V., Vilmos császár-út 34. sz. z tlJ£H m W m m m jm 2000 korona, vasárnap 3000 korona Ml&m Stffl£ Jgifó ggih A nyomda telefonja (csak Ausztriában hétköznap és va MM ö lf§f ^gg $%£ ^ fl|l fgj| este hat órától_kezdve) 154-21. tómap 2500 osztrák korona ffljT jgL jjj JEB » ,t&g. J8P jiJJ lllfefclll FIÓKKIADÓHIVATAL* Megjelenik ünnep utam naflEf? ffj|| iBmgfflWB Budapest,VII. Erzsébet körút«.m. pok kivételével minden nap. JGw flu «^1I111JPS B&Ss Telefonszám: József 16—28. ■ IMI ^ ŐRZÍRTI UTAK Százmillió dollárt akar csicsönvenni Németország. Newyorkból jelentik: A német járadékbank Newyorkban tárgyalásokat kezdett százmillió dollár kölcsön felvétele végett. ül 28 ezer köztisztviselőt kell Ausztriának elbocsátania. Bécs, február 17. A Neue Freie Presse jelentése szerint a genfi tárgyalások során megállapították, hogy az osztrák kormány köteles a legközelebbi jövőben újabb 28.000 állami alkalmazottat elbocsátani. Eddig öszszesen 72.000 állami alkalmazottat küldtek el, tehát 28.000 hiányzik ahhoz, hogy teljes legyen a 100.000-ben megállapított csökkentési szám, amely a genfi első jegyzőkönyvben foglaltatik. A létszámcsökkentési törvény elintézése után új csökkentési tervet kell kidolgozni, amely az elbocsátandók számát arányosan osztja el az egyes hivatalokra és üzemekre. Romániába nem szabad magyar koronát bevinni. Bukarest, február 17. A most megjelent valutarendelet értelmében Romániába behozni erős valutát korlátlan mértékben lehet, úgyszintén lett is, ellenben német és lengyel márkát, magyar és osztrák koronát a legkisebb tételben sem. Akiknél ily pénznemek vannak, nyugta ellenében leadhatják a vámhivatalnál és a kiutazás alkalmával ismét felvehetik. Azok, akik külföldi útlevéllelérkeznek az országba és dolguk végeztével újra távozni akarnak, a vámhivataloknál beírathatják útlevelükbe, hogy mennyi idegen valutát hoztak magukkal. Ez esetben a visszautazás alkalmával több valutát is kivihetnek, mint amennyit az új rendelet általában előír, azonban csak addig a határig, amennyi az útlevelükbe be van jegyezve. Végleg megalakult a porosz kormány, Berlin, február 17. A lapok jelentése szerint Marx porosz miniszterelnök ma délelőtt személyesen közölte Barthels porosz országgyűlési elnökkel, hogy elfogadja porosz miniszterelnökké történt megválasztását. A kormány tagjainak névsora a lapok közlése szerint a következő: Miniszterelnök Marx (centrum), belügyminiszter Severing (szakminiszter, szocialista), pénzügyminiszter Höpker Aschauff dr. (demokrata), kereskedelmi miniszter Schreiber dr. (demokrata), mezőgazdasági miniszter Steiger dr. (centrum), közoktatásügyi miniszter Baecker dr. (szakminiszter), igazságügyminiszter Ari Zehnhoff (centrum), népjóléti miniszter Hirtsiefer (centrum). Marx miniszterelnök holnap délután teszi meg kormánynyilatkozatát a porosz országgyűlésen. Mégis lesz készviselése a magyar kisebbségnek Jugoszláviában. Hogy csalják meg a magyar választókat. Belgrád, február 17. A Novoszti jelentése szerint Blagoja Zaklam ügyvédjelölt, zentai választási elnök a választás napján a magyar urnából a szavazógolyókat 70 kivételével a Pribicsevicsdemokraták urnájába öntötte át. Ugyanilyen eset történt Ó Kanizsán. A magyar párt vezetősége tárgyalásokat folytat a demokrata listán magyar ellenzéki programmal megválasztott Pleszkovics Lukács dr.-ral abban az irányban, fogadja el a magyar párt programmját és a szkupstinában mint a magyar kisebbség képviselője foglaljon helyet. A lap szerint a tárgyalások valószínűleg eredményre vezetnek. Macsek és társai internálását valószínűleg rövid időn belül megszüntetik. A zágrábi rendőrfőnök helyettesének nyilatkozata szerint a foganatosított intézkedés további fentartása szükségtelen. Hasonlóképpen nyilatkozott a belügyminiszter is. influenzajárvány Londonban. London, február 17. (Wolff.) Mint a lapok jelentik, a parlament húsz tagja influenzában megbetegedett. Canterbury érseke is lázas hülésben szenved KOVÁI Az ő birodalma nem e világból való, de világa nélkül magyar ember ezt a földi életet el sem képzelheti. Magyarország, melynek nincs Jókaija ... Mit olvastunk volna, min lelkesedtünk volna mi, akik a balsors éveiben öregek vagyunk s az elnyomatás éveiben gyermekek voltunk? A két szomorú Magyarország közé ékelten mi adott volna szárnyat akarásunknak, ha nem a Jókai hite, álma és valósága — nézd, mire képes az ember, ha magyar? Drága nekünk a múltúnk, ahogy a történelemben lezajlott, de ő megelevenítette ezer színnel és tündérd részletekkel. Az igazi magyar történelmet az ő meséiben találjuk meg, a valóságot az ő kitalálásaiban, a tősgyökeres magyar jelleget halk szavában és szelíd főhajtásában. Így néz a magyar géniusz a múltba, hogy aztán daccal, szikrázó szemmel és lendülő karral a jövő elé rohanjon. / , * Félesztendei nemzetgyűlésezés alatt nem tudtunk meg annyit, mint ma a Tőzsde Klub B vacsorája alatt. Ott volt Bod János és igazat adott Krausz Simonnak, aki viszont az ő világos természetességével megformulázta, mi fáj az országnak. S a miniszter nemcsak ígérte mindazt, amit a kormányzattól várnak, hanem bejelentette, hogy a java már útban van, s csak napok kérdése, hogy be is érkezzék. Napokig várni ennek a nemzetnek (nemzet- ről beszélhetünk, mert Krausz Simon a mező-gazdaság igényeinek is szószólója volt), már nem nagy sor, minekutána megtanult már évekig várni, pláne hiába . Most már nem a jobb kereskedelmi minisztert irigylik az agrárosabb agráriuspolitikán kesergők, hanem hogy a kereskedelmi miniszternek jobb szakérdeklődői vannak, mint a földmivelésügyi miniszternek. Ebben már van igazság. A kereskedelmi testületek valóban unos-untalan felvilágosítják a minisztert, akármiről van szó, nyomban előkerítik, s a szeme elé tolják a szükséges adatokat, míg a mezőgazdasági kamarákra joggal panaszkodik Mayer János. De vigasztalódjék, ő kénytelen megélni a szakértő-érdekeltség tanácsa nélkül, Walko pedig szabad elhatározásból él meg nélküle. A leadott felvilágosítások nála pont annyit érnek, mint Mayer Jánosnál a le nem adottak. S ez a különbség nemcsak a két miniszter, nemcsak a két szakérdekeltség között, hanem a két közgazdasági ágazat között is. " BENICZKY ÖDÖN VÁLASZA WINDISCH-GRAETZ HERCEGNEK Windisch-Graetz Lajos herceg Beniczky Ödönnek AzÚjság mai számában megjelent nyilatkozatában a délutáni lapokban így válaszolt: — A mai Az Ujságban nevemmel kapcsolatosan megjelent közleményre vonatkozólag szükségesnek látom a következők megállapítását: — Én annak idején a Beniczky Ödön tulajdonában volt és az attrocitások nyomozására vonatkozó aktákat azon célból átvettem, hogy azok tartalmát a miniszterelnök tudomására hozom. — Ez egy Bethlen Istvánnal lefolyt megbeszélés keretén belül meg is történt, amely megbeszélésen a miniszterelnökön kívül Andrássy Gyula gróf és én vettünk részt. Beadványt tehát a miniszterelnöknek Beniczky részéről nem adtam át, ami már azért sem történhetett meg ilyen formában, miután az akták később Beniczky Ödönnek visszaadattak. Budapest, 1925 február 17. Windisch-Graetz Lajos. Beniczky Ödön Windisch-Graetz Lajos herceg nyilatkozatára az alábbiakat válaszolja: NYILATKOZAT Windisch-Graetz Lajos hercegnek a mai esti lapokban közzétett soraira válaszom a következő: Ezennel eredetiben átnyújtom Az Ujságnak a Windisch-Graetz Lajos herceg által személyesen fogalmazott, saját írógépébe, saját titkárának, saját papirosán diktált Millerand-szerü (nem merem mondani: Clemenceau-szerü) «Mantel-Note»-ját az általa önkéntes ajánlkozása folytán személyesen átvett és személyesen továbbított beadványomhoz: „A Prónay- és Héjjas-féle különítmények 3 év óta rendszeres zsarolással és rablással foglalkoznak és az ezen üzelmekből származó pénzek elszámolása vagy hováfordítása tekintetében adatok nem állnak rendelkezésre. A Héjjas Iván-féle különítmény anyaga ezidő szerint már az ügyészségnél van. A Prónay-zászlóalj zsarolásaira és rablásaira vonatkozólag a következő adatok vannak az alant megjelölt és idecsatolt aktákban megjelölve: 1. A budapesti m. kir. államrendőrség főkapitányának 1920 május hó 30-án kelt 12894. eln. sz. fk. 1920. számú leirata a belügyminisztériumhoz. (főleg 5. és 70. pont.) • 2. A m. kir. szegedi vadászzászlóalj nyomozóosztályának 327/920. számú 1920 május 5-re szóló bűnügyi idézése. 3. A magyar nemzeti hadsereg 1. vadászzászlóalj által 1920 május hó 5-én felvett jegyzőkönyv (Brauch, Gillemod-Erdélyi). 4. A kecskeméti kir. ügyészség 1920. Kv. 3847/3. számú 1921 május hó 23-án kelt eredeti aktája. 5. A budapesti államrendőrség által felvett 1920 február 23-iki jegyzőkönyv másolata. (Micsinek Tibor) Szám: 17183/1920. 6. A budapesti m. államrendőrség által 1920 február 20-án felvett 22374/1920. számú jegyzőkönyvének másolata. 7. „Hogyan dolgoztak Prónayék“ című melléklet. Megjegyzendő, hogy mint a mellékelt 1920 február hó 1-én kelt 3013/1920. I. M. IV. számú bizalmas jelzésű igazságügyminiszteri átiratból kitűnik, a bíróságok, illetve az igazságügyminisztérium a nevezett esetek kiderítését a fővezérségtől, illetve a kormányzóságtól számtalanszor követelte és a polgári jogszolgáltatás ellen elkövetett súlyos merényletekért elégtételt kért. Mindezek dacára — habár az adatok az ügyészségen vannak, s az említett adatok több ízben közöltettek a katonai hatóságokkal —, a Prónay- és Héjjas-féle különítmények bűnösei sohasem vonattak felelősségre és megfelelő adatok szerint rablógyilkossággal és zsarolással vádolt különítmény-parancsnokok, mint Héjjas Iván, Bibó, stb. ma is egyenruhában járnak és ellenük semmiféle oldalról eljárás nem indíttatott." Az esti lapokban Windisch-Graetz Lajos neve alatt megjelent sorokhoz egyéb hozzátennivalóm nincsen, mint csupán annyi: mélységesen fájlalom, hogy Windisch-Graetz Lajos barátomnak ez idő szerint való politikai cirkulusait akaratom ellenére is megtaláltam zavarni. Megragadom az alkalmat arra is, hogy ismételt szóbeli sürgetéseim után végre ezúton is felkérjem, hogy értékes bőr aktatáskáját, melyet annak idejénbeadványom és mellékletei majdnem kirepesztettek és melyet az abban foglalt iratokkal együtt lakásomon vállvonogatva ismét átadott, most már igazán vitesse el, mert aztán még bátrabban nyilatkozhatik. Budapest, 1925 február 17. Beniczky Ödön. Csak higgadtan. Tegnap este atrocitás volt s a rendőrség megtette kötelességét. Ami sovány vigasza azoknak, akiket mégis véresre vertek. Egy országban, melynek belügyminisztere és igazságügyminisztere a jogrendet úgy meg akarja szorítani, hogy az el nem követett bűnöket is sújthassa, ahol gondolatokat és veséket vizsgáltatnának ki a bírósággal, ott nem lehet az emberek testi épségét preventíve biztosítani. A rend,őrség megtett mindent, amit tehetett s ha ez kevésnek bizonyult, nem ő tehet róla, hanem a politika. Az a politika, melynek a kisujját sem kell mozgatnia, hogy mindenki mégis érezze a létét és a nyomását. A belügyi miniszter védelmébe venné az atrocitásokat? Szó sincs róla. Még kórházban fekszik tizenhét baltacsapástól sújtottan egy ember, egy riporter kinyomozta az egész társaságot, a belügyminiszter értesülhetett róla, hogy az összes nevek rendelkezésére bocsáthatók. S nyomozásról nem hallunk semmit, holott bizonyos, hogy akta készül s a belügyminiszter nem kiváncsi nevekre. Dehogy óhajtotta a miniszter, hogy Előszálláson baltával dolgozzanak, dehogyis s örül neki. De ha már megtörtént, isten neki. I S a vigadói rendbontásokról előzetes ultimátum ment, tárgyalások folytak s megegyezés történt, melyben a rövidebbet az állami hatalomba vetett bizalom húzta. Hogy mennyire jogosan, mutatja, hogy a feltétel teljesítése sem biztosította a testi épséget. S vannak urak, akik diplomáciailag képviselték az utcát, aztán van szónok, aki hatóság jelenlétében mondhatta, hogyha kell, a törvényt is összetörnék. S vannyomtatvány, melyet szabadon terjeszthettek s mély esti verekedésre toboroz. Vannak tettenértek, akik iskolába járnak s úgy tanulták a törvényt, hogy a bajtársi szövetség tagjait immunitás védi s amikor a rendőr viszi őket, felháborodnak: jogtiprás! Ezeket a momentumokat azért gyűjtöttük csokorba, hogy kiderüljön belőle: ha a kormánynak kedve volna elbánni ezekkel a bajcsinálókkal, adatai is volnának bőven, törvényes alapja is volna elegendő. De azért politika a politika, hogy ne ridegen a jog lehetősége és a törvény parancsa szerint történjék minden. Számba kell venni — mit is? Ez éppen, amit tudunk. Valami okvetlenül van, ami azt mondatja a kormánnyal: sem jobb-, sem baloldali kilengéseket nem tűr s ebből megtartja a baloldali ötven percentet. Valami nagyon súlyos momentum van, mert iít baloldali kilengés nem okoz az országnak akkora kárt, mint egyetlen jobboldalinak az elposványosítása. Most, éppen most, mikor Bethlen megint Génfben járt. S mégis elposványosítanak. Hazudtoljanak meg a cselekedetek, de merjük megjósolni, hogy a rendőrieljárás igen enyhe lefolyást lesz, az iskolák nem fognak élni fegyelmi hatalmukkal s akik a mozgalom láthatatlan, de ismeretes moz- gatói, még szóba sem fognak kerülni. Kár találgatni azokat a magasabbrendű szempontokat, melyek a kormányt ennyi higgadtságra fegyelmezik. Egészen bizonyos, hogy ha szíve szerint nem is, esze szerint szívesen véget vetne ennek a nyíltan konspiráló izgágaságnak. De nem teheti és természetesen senki ezt meg nem érti és még találgatni sem képes, vájjon micsodák azok a magasabb szempontok. Vannak olyanok, akik ismerik s nem merik megmondani, mert nem vinnék el oly szárazon, mint az előszállási és vigadóbeli politikusok. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Denikre ez így van s a belügyminiszter, meg a miniszterelnök, ha a nemzetgyűlésen szóba kerülnek ezek az események, az energiától recsegő hangon mond beszédet, melyben feltétlenül lesz mondat, mely úgy kezdődik: a kormány a jövőben nem fogja tűrni... stb.