Az Ujság, 1925. március (22. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
4 Látogatót nem engednek be hozzá, csupán ügyvédjének engedték meg, hogy rövid időre megtekintse. Vajda dr. 5 óra tájban kereste fel védencét Kiss ekkor néhány percre visszanyerte eszméletét. Mikor az ügyvédet meglátta, elhaló hangon suttogta: — Ennek igy kellett lennie... — Feri, hogy tehetett ilyet, — szólt rá az ügyvéd. — így kellett lennie... belekergettek... hagyjanak nyugodtan meghalni... Ezzel ismét elvesztette eszméletét. Az esti órákban némi javulás állott be Kiss Ferenc állapotában, úgy hogy remélik, hogy az életnek megmenthetik. A rendőrségről többször érdeklődtek a kórháznál, hogy Kiss Ferenc kihallgatható-e, az orvosok azonban a kihallgatást egyelőre nem engedték meg. Súlyos vereség érte Prágában a Szegedi AK csapatát. Tizenkétezer főnyi közönség eőtt 5:0 arányban győzött a Slavia. A cseh közönség igen szívélyesen fogadta a magyar csapatot. Nagy érdeklődés várja a SzAK—Sparta mérkőzést. Prága, február 28. (Az Újság prágai tudósítójának telefonjelentése.) Nyolcesztendei szünet után szombaton délután állt ismét egymással szembe magyar és cseh footballcsapat. A cseh labdarúgósportot a Slavia világhírű együttese képviselte, a magyar színek képviseletében a Szegedi AK jóképességű csapata jelent meg. A találkozásból, mint előrelátható volt, a Slavia biztos győztesként került ki és nem kellett túlságosan megerőltetnie magát az 5:0-ás eredmény kivívásáért. A Slavia pompás formát játszott ki, a védelem sziklaszilárdan őrizte a kaput, a fedezetsor fáradhatatlanul dobta újabb és újabb támadásba csatársorát, amely könnyűszerrel juttatta a szegediek hálójába az öt goalt. A pályára lépő magyar csapatot a cseh közönség szívélyes tapssal fogadta s a Slavia vezetősége értékes emlékserleget nyújtott át a szegedieknek, akiknek nevében bástyát Holtzer Tivadar elnök köszönte meg az üdvözlést és gyönyörű selyemzászlóval viszonozta a csehek figyelmességét. A kölcsönös üdvözlés után a következőképpen állt fel a két csapat: Slavia, Staplik — Provita, Seiffert — Plodr, Pleticha, Illinak — Dobias, Soltys, Vauik, Capek, Kratochwill. Szegedi AK: Bartzer — Beck 11., Horváth Simóka, Csáky, Klonkay — Ördögh, Ábrahám, Megyeri, Martonossy, Solti. Cejnar bíró sípjelére cseh támadással indult meg a mérkőzés s Kratochwill balszélső veszélyes lefutását már az első percekben csak ... nehezen tudja parírozni a szegedi védelem. A Slavia egyre fokozza az iramot, a fedezetsor Valósággal tömi a jobbnál-jobb labdákkal a csatársort s a sorozatos cseh támadásoknak"a tizenkettedik percben már eredménye is mutatkozik: száz lábat jelentő alapszámot kikerekíthessék. Igen ám, de ehhez féllábú emberre van szükség! Erre vonatkozóan pedig úgy döntöttek, hogy egy érdemes hadirokkantat részesítenek a kitüntető szerencsében, hogy meglévő fél lábával Johny Morgenstern hiányzó féllábának pozícióját elfoglalja. — Egy napon óriási felhívás ragadta meg figyelmemet, az utcákon, villanyreklámfényben, plakátokon és az újságok hirdetései között. Vanik, a Slavia középcsatára áttöri a szegedi védelmet és éles lövése a háló jobb sarkában akad meg. A közönség kitörő örömmel fogadta a Slavia goalját és lelkes kiáltásokkal buzdította új rohamra a piroscsillagos legénységet. A Slavia valóban új erőre kapott a gyors eredménytől s néhány perc múlva már újra goalt jelez a bíró, ezúttal Capek vehemens erejű lövése került a szegediek kapujába. Továbbra is a Slavia támad, a szegedi fiúk nem tudják átvenni a csehek által diktált erős tempót, a védelem idegesen dolgozik s a hátvédek, valamint a rossz taktikával dolgozó fedezetek bizonytalanságát ügyesen kihasználva a Slavia csatársora még három goallal terheli meg a magyarok kapuját. Az első félidő 5:0 arányban végződött s mindenki a szegediek katasztrofális vereségére gondol az első félidő öt goalja után. A második félidőre várt goalzápor azonban általános meglepetésre elmaradt, a SzAK minden erejét a védekezésre fordította s ily módon sikerült elérnie, hogy a Slavia szaporítsa goaljait. A játék vége felé a SzAK csatársor is vezetett néhány támadást, komoly veszélybe azonban egyszer sem tudta hozni Staplik kapuját. A mérkőzés végeztével a közönség nagy ünneplésben részesítette a győztes csapatot és Bensemann, a müncheni Kicker szerkesztője átnyújtotta a Slavia kapitányának a háború utáni első cseh-magyar mérkőzés győztesének kitűzött ezüst serleget. A Szegedi AK vasárnap a brünni Zidenicével játszik, míg Prágában a Szombathelyi AK csapata mérkőzik a másik nagyerejű cseh együttessel, a Spartával. A prágai sportkörök nagy érdeklődéssel várják a Szombathelyi AK szereplését, azt remélik, hogy a nemzetközi mérkőzésekben megedzett szombathelyi csapat komoly ellenfele lesz a Spartának. FÉLLÁBÚ HADIROKKANTAT KERESÜNK, ki tiszta s feddhetetlen előéletével s a harctéren tanúsított hazafias magatartásával megérdemli, hogy A SZÁZLÁBÚAK KLUBJA tagjai közé sorozza! Jelentkezések Írásban, vagy személyesen a főtitkári hivatalban! — Ez Isten ujja! — gondoltam magamban, mikor a hirdetést elolvastam s fél lábam felével már a klubban éreztem magam. Első pillanatól kezdve természetesnek találtam, hogy engem csakis engem, James A. Brown ezredest e hét a megtiszteltetés, hogy a megüresedett századik láb helyébe beválasszanak. A tizenkétezernyolcszázhatvanan jelentkeztünk tagfelvételre. Csupa féllábú rokkant. Volt köztünk koldus, nyugalmazott villamoskalauz, sofőr, mozdonyvezető és utcaseprő. S talán héromszázan voltunk hősök, a világháború szencsétlen áldozatai. — Beástam okmányaimat és ajánlóleveleimet. Sorsozással döntöttek s a szerencse nekem kedvezett. Beválasztottak. Hamarosan megkaptam az értesítést, hogy ötven klubtársamnak mutatkozzam be, még a legközelebbi klubvacsora előtt. Megtörtént. A klubvacsorán már mint egyenrangú ismerős jelentem meg és az asztalnál Johny Morgenstern mellé ültettek. Egy közös, dupla székben ültem a szállodakirállyal, mégpedig úgy, hogy én ültem jobboldalt, mert én reprezentáltam a jobb lábat. Neki ugyanis a bal lába maradt épen, így szépen kiegészítettük egymást a klubszabályok szempontjából és ettől fogva megkezdődött mesebeli gyöngyéletem!... — Előkelő és dúsgazdag klubtársaim jóMa este a Józsefvárosban is zászlót bontott a szabadelvű párt. A Józsefvárosi Kör helyiségében tartották meg az ünnepélyes vacsorát a szabadelvű párt vezéreinek és a józsefvárosi polgárság számos kiválóságának részvételével. Hajdú Marcel és Körmöczy Zoltán vezetésével mintegy 60 nemzeti demokrata párti tag jelent meg a vacsorán, amiből baj kerekedett. A szónokok programm szerint mondták el beszédeiket, majd Körmöczy Zoltán kért szót és társai nevében tiltakozott a zászlóbontás ellen. Olyan éles volt az összetűzés, hogy a szabadelvű párt vezérei már meg se hallgatták Hajdú Marcell beszédét, hanem tüntetően távoztak a kör helyiségéből a szabadelvű párt híveivel együtt. Részletes tudósításunk alább következik: Csécsy-Nagy Miklós mondóit elsőnek beszéakaratúlag és kötelességszerűen felkaroltak. Fényes állást kaptam egy olajcég vezetőségben, autóm volt, palotám és a sok dollártól csak úgy duzzadtak a zsebeim... Sajnos, a jómód nem tartott sokáig. Pár hónap múlva a szerencsétlen Johny Morgenstern betegeskedni kezdett és rövidesen meghalt, tüdőgyulladásban. Mindjárt sejtettem, hogy halálával engem is magával visz a sírba... ... Újabb kávét és friss töltésű nargilét parancsoltam kitűnő barátom elé, aki kissé szomorúan fejezte be az elbeszélést: — Az volt a baj, hogy egy felfuvalkodott hadigazdag, bizonyos Lowe Smith nevezetű munició-király, már évek óta szeretett volna bejutni a százlábúak klubjába. A helyzet most kedvezőbb volt számára, mint valaha. Először arra gondolt, hogy egyik lábát tőből levágatja, csakhogy Johny Morgenstern helyét elfoglalhassa. Később azonban megváltoztatta szándékát s elhatározta, hogy engem fog kitúrni, igy nem kell magát alávetni a kellemetlen orvosi eljárásnak. Nyomban megkezdte ellenem az aknamunkát. Megbízta a Pinkerton detektívirodát, hogy nyomozzanak a múltam után, hátha kiderül olyasvalami, melynek alapján kigolyóztathat... Pinkertonék nem találtak foltot feddhetetlen előéletemben, kivéve egy balesetbiztosító társaság értesítését 1909-ből. Ebben az állt, hogy a 800 dolláros balesetbiztosítási összeg pénztáruknál rendelkezésemre áll, miután kétségtelen megállapítást nyert, hogy a lábamat csakugyan a villamos vágta le, mint azt a társasághoz intézett beadványomban előadtam . . . — A Morgan Club, a londoni Athaeneum Club, a bécsi Jockey Club és a pesti Nemzeti Kaszinó bizonyára nem talált volna ebben semmi diffamálót. De a százlábúaknak ez is elég volt ahhoz, hogy egyhangú szavazással kigolyózzanak. Nemcsak a klubból, de az állásomból, a palotámból, az autómból és a dollárjaimból is kilöktek. Magam és a boldogtalan Johny Morgenstern helyébe aztán beválasztották a stréber Lowe Smith-t . . . így megint ötvenen voltak és meg volt mind a száz lábuk is . . . ... E szavak után James H. Brown, ezredes meg sem várta, hogy újabb beleegyező tekintettel biztassam s maga rendelte meg a negyedik kávét és a negyedik nargilét. Olyan szigorú, fölényes és ellenkezést nem tűrő hangon adta ki utasításait a lusta töröknek, mint egy amerikai ezredeshez illik, sőt mint olyan férfiúhoz, akinek el kell hinni minden szavát, s következéskép ezt a történetet is . . . det, aki arra mutatott reá, hogy a jelszavas politika mámora után be kell következnie annak a korszaknak, amikor hozzá lehet fogni az erkölcsi és anyagi javak reneszánszának megteremtéséhez. Hangsúlyozta, hogy véget kell vetni a klikkek, a forradalmasító pártok és a stréberek érvényesülésének. Heinrich Ferenc vette át tőle a szót és a többi között ezt mondotta: — Eszméljen öntudatra a polgárság, fogjon össze és vegye a kezébe a vezetést a fővárosi városházán. Az a tény, hogy itt Budapesten helyre akarjuk állítani a rendet és a munkát, buzdító példa lesz az egész országra nézve. Szemben állunk a most uralmon lévő antiszemita párttal, de nem fogunk össze a szociáldemokratákkal sem, mert a szocialisták olyat akarnak, amit öt polgári gondolkodású ember nem ír, zászlajára. A mi programmunk az, hogy szűnjék meg a gyűlölség és vegye át uralmát a munka. Fogjunk össze, mert hatalmas vihar száguld végig a gazdasági életen. Végiggázolt rajtunk a háború, a forradalom s most a szanálási akció terheit nyögjük. Emiatt napról-napra szegényedünk s maholnap koldustarisznyát akaszthatunk nyakunkba, ha idején nem fogunk hozzá a bajok orvoslásához. Lengyel Endre dr. lelkes szavakkal emlékezett meg Bárczy Istvánról és arról a korszakról, amikor Bárczy István főleg szociális és kulturális téren oly sokat alkotott a főváros javára. „NEM TUDTAK PRODUKÁLNI, CSAK DESTRUÁLNI." Bárczy István rendkívül éles kritikát mondott felszólalásában Wolffék ellen. — A keresztény községi párt — fejtegette —a négy évi uralma élénk bizonyságot tett arról, hogy ez a párt sem elnevezésének, sem hivatásának nem tudott megfelelni. Kereszténységet hirdettek és pogány politikát csináltak. Még attól sem riadtak vissza hogy az iskolákba a kisgyermekek közé bevigyék a felekezeti gyűlölködést. Nem tudtak produkálni, csak destruálni. Mi szeretetet hirdetünk és békés eszközökkel küzdünk s ki fogjuk irtani az antiszemita reakciót a közigazgatásból és az iskolából egyaránt. Egy bizonyos: a városházán a gyűlölet és a reakció megbukott s most csak arra van szükség, hogy a józan polgárság fogjon össze s vigye diadalra eszméit. Sándor Pál azt fejtegette pohárköszöntőjében, hogy hosszú évtizedekre sötét idők következnek Budapestre, ha a polgárság most nem érvényesiti akaratát az urnáknál. — Félre kell tenni s közönyt — folytatta —, öntudatos fellépésre van szükség, mert csak így tudjuk visszavarázsoln a liberalizmus boldog korszakát. A mostani urai kereszténységet prédikálnak, de az Antikrisztus eszméit valósították meg. Le kell szoktllni őket a porondról, hogy Budapest újra nagy legyen. Ugron Gábor hosszabb felszólalásában a szabadelvűség nagy hivatásáról beszélt tapssal fogadott érvekkel, majd azt fejtegette, hogy Budapesten „sem a vörös ingbe, sem a fehér ingbe bujtatott hintás legények“ politikájának nem szabad érvényesülnie, hanem annak az uralomnak kell következnie, amelynek a józan polgári gondolat ad tartalmat. KÖRMÖCZY ZOLTÁN, MINT AZ ELLENZÉK SZÓNOKA, Ugron Gábor beszéde után a gyűlésen megjelent hatvan nemzeti demokrata megbízásából Körmöczy Zoltán emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Azért szólalok fel, hogy barátaim nevében tiltakozást jelentsek be az ellen, hogy a Józsefvárosi Körben alapszabályellenesen politikai zászlóbontás történhessék. Ez egy társadalmi kör, amely nem erre a célra alakult. Nagyon jól tudjuk, hogy önök nem mennek a szocialista párttal együtt a választásokon, bár Ugron Gábor is helyet foglalt annak idején a polgárok és munkások szövetségében. Tiltakozunk az ellen, hogy úgy állítsanak a közvélemény elé bennünket mint akik olyan párttal megyünk együtt, amely nem áll nemzeti alapon. Nekünk az a felfogásunk, hogy a szociáldemo Megzavarták a szabadelvű párt józsefvárosi zászlóbontását. ♦AZ ÚJSÁG* VASÁRNAP, 1925 MÁRCIUS 1 krata párt igenis nemzeti alapon áll. Kötelességünk velük menni, mert elő akarják segíteni a polgári pártok győzelmét. Ez annál inkább igazság, mert a szocialisták, ha egyedül mennének, sokkal nagyobb számarányban tudnának érvényesülni a választásokon, mint a közös lista révén, melyben a polgári pártoknak engedték át a vezetést. Ugron Gábor néhány szóban válaszolt Körmöczy felszólalására. — Arra a kijelentésre —, mondotta —, hogy én az önök vezérének a hívására beléptem annak idején a munkások és polgárok szövetségébe, az a válaszom, hogy ez meggyőződésem ellenére történt. Akkor is megcsaltak bennünket, mint ahogy most a paktummal megcsalták Bethlen miniszterelnököt. Ezek tények. Egy politikus tévedhet egyszer, de az, aki kétszer be hagyja magát csapni, az szamár. (Zaj.) Azért nem megyek tehát másodszor is a szocialistákkal, mert nem akarom magam másodszor is becsapatni. Ugrón felszólalása után meglehetősen izzó hangulatban Hajdú Marcell akart válaszolni az elhangzott kijelentésekre, ekkor azonban a szabadelvű párt jelenlevő hívei a vezérekkel együtt felállottak és tüntetően kivonultak a helyiségből. Hajdú Marcell erre nem is mondotta el beszédét. Mikor a fodrász mesélni kezd... Páris, 1926 febr. 26..Fodrász,nál, párisi fodrásznál vagyok. Ezen nem volna semmi különös, miután Parisban élek és fodrászhoz el kell néha mennem, különösebb indítóok nélkül is. De most az a furcsa, amit M. Henry közben beszél. Meg kell mondanom, hogy M. Henry művész és az Avenue de l’Opera egyik legcsábítóbb műtermében alkot hamar múló remekeket. Mint minden művésznek, neki is vannak ihletett pillanatai, mikor a múzsa, akinek homloka köré ő fon koronát, megihleti. Busán mondja, hogy most ritkák az ilyen esetek. A legtöbb nő nem engedi, hogy alkosson és a divat sem kedvez fantáziájának. Az egész sima fejek nem vonzzák és óhaj, csak kevés nőben van lendület, aki számára érdemes volna, — mert megérti, — valami szép frizurát kigondolni. Azt hiszik, ők tudják mi áll jól nekik. Sokszor ■ megesik, . h?ex a le^zehb ^y^-egy .kézmozdulattal elrontják. És a rövid haj, az a mindig több rövid haj, sem kedvező a fodrászművész szempontjából. Igaz, itt is nagy változatok vannak és ügyes kézzel sokfélét lehet a legrövidebb hajból is csinálni, dehát mégis, más volt ez azelőtt . . . Most a mai napon nyolc nő haját nyírta rövidre és mindig többen jönnek. Nem érjük meg ennek a divatnak a végét! De miután este az előkelő nő kontyot visel, a levágott hajból mindjárt könnyen alakítható és feltűzhető frizurát készítenek. Mégis csak van valami új. Igaz, hogy ezt se minden nő viseli, sok eltünteti a rövid haját turbán alakra tekert fátyol vagy arany, ezüst szalag alá. És miután már nagyon sokat beszélt, megkérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Régen láttam szemet úgy felragyogni arra a szóra, hogy magyar vagyok, mint most. Lázba jött az örömtől, mert nagy sportember és szerinte az olimpiászon a magyar footballisták remekeltek. Az, hogy nem nyertek, mit tesz az. Mi, már tudniillik ő meg én, úgy látszik, tudjuk, mi volt emögött, de azért mégis az első csapat a magyar. És a vivők! Ők a vivők ! És közben tekergette, csavargatta a hajam, egyik fürtöt a másik mellé, hogy biztosan tudom, nem ismert volna rám a végén az édesanyám sem, de M. Henry el volt ragadtatva. Én is. És még hallottam, amint utánam egy szőke német nő magyarázgatta franciául, a vele levő úrral: szeretné, ha a haját valami szép, divatos formára, de rövidre nyírnak. Ugye M. Henry, az jól fog állni?.— Bizonyos. — Bizonyos. És az is bizonyos, hogy tíz évvel fog legalább fiatalabbnak látszani. Ez is nyitja a rövid haj tartós divatjának. Aztán milyen kedves, fiús újdonság, hogy most már a nőknek is borotválkozniok kell, erős a hajnövésük és lehet nekik parányi, dobozban giletteet adni ajándékba . . . ! F. T.