Schwegler, Albert: A bölcselet története (Budapest, 1904)
Függelék
492 FÜGGELÉK. II. Apácai, a hitvitázók és az akadémikusok kora. 4. §. Apácai. Amint láttuk, idáig is jelentek már meg magyar nyelven oly művek, melyek a filozófiai szemlélődés, vagy legalább az erre való törekvés nyomait mutatják; azonban mégis Apácai Cseri János volt az, ki a legszorosabb értelemben vett bölcseleti tudományok összefoglaló ismertetését hazai, magyar nyelven először kísérlette meg, sok más nemzetet s köztük a németet is megelőzve. Mint filozófusnak dicsőségét némelyek kétségbevonták, azt mondván, hogy «amint nem nyelvész, aki nyelvtant ír iskolai használatra, úgy nem filozófus, ki azért, mert a filozófiát is tanulták, ennek alapvonalait is nyújtja iskolai könyvében».* Azonban a történeti szempontoknak figyelmen kívül hagyása nélkül ezt állítani nem lehet, mert az a körülmény, hogy valaki a bölcseleti gondolkozás terjesztését és fejlesztését elsősorban az iskolák útján akarja, senkit sem foszthat meg a filozófus névtől és érdemektől. Az pedig, hogy a bölcseleti tudományok alapvonalait hazai nyelven ismertette s követendő mesterül a külföldi gondolkozók közül helyes érzékkel tudta épen a legnagyobbat, a legigazabbat kiválasztani, akinek pedig sok helyen még az említése is bűn volt, a magyar filozófiai gondolkozás történetében mégis nevezetessé, a magyar kultúra szempontjából pedig nemzeti büszkeséggé tette. Mint bölcseleti írót azért helyesen, bár egyoldalúan jellemzi Bod Péter: «Nagy részin a deákul nem tudó olvasó, vagy ha deákul tud is, de a felsőbb tudományokban épülete nintsen, nem érti, amit olvas magyarul. Mert sok magyar szókat újonnan csinált és mintegy elsőben jeget akart törni a tudományok megértésekre. De azután mások nem követték szüntelen való nyomorúságban lévén ez az ország.»** Apácai Bod Péter szerint, ha nehezen, vagy sok helyt épen nem érthető is új kifejezései, vagy a régieknek a filozófiai fogalmakra való újszerű alkalmazása miatt, azonban magyarsága mégis mindig kifogástalan. És ez igen sokat jelent oly időben. * Kvacsala János: «Egy félszázad a magyarországi filozófia történetéből.» Bpesti Szemle LXVII. 181. 1. ** Bod Péter: «Magyar Athenas», 1766. 12. 1.