Horner Miklós: A német nemzeti szociálizmus útja (Budapest, 1936)
(Bevezetés.) A világtörténelem legnagyobb arányú gazdasági válságára a nagy kultúrnépek között a németek reagáltak a leghangosabban. A válsággal szemben a német társadalom kisebb ellenálló erőt tanúsított, mint Anglia és Franciaország, mert a német társadalom és gazdaság kevésbé egészséges és főleg szerencsés alapokon nyugszik, mint Franciaországé és Angliáé. A németség egész kollektivitásában hiányzik Franciaország gazdasági életének arányossága, és hiányoznak azok a nagy területi, népi és vagyoni tartalékok, melyek az angolszász országokat átsegíthetik válságaikon. A hatalmas ipar a népesség többségét foglalkoztatja. Mezőgazdasága csak a lakosság egyharmadát tartja el, ebből is sok a birtoktalan földmunkás, mert a német földbirtok egynegyede 500 hektáron felüli birtokosok kezén van. A német ipari apparátus mögött pedig nincs az a többé-kevésbé mégis csak biztosított háttér, amit Anglia számára jelentenek a gyarmatai és az angolszász nemzetiségű domíniumok, az angol kereskedelem évszázados szervezete, a páratlanul kedvező földrajzi helyzet és bizonyos természeti monopóliumok, mint például az, hogy Anglia ködös, páradús éghajlata a textilipar számára különösen alkalmas és ez még mindig valóságos egyeduralmat biztosít a szigetországnak a finomabb szövetárukra. Franciaország nagyipara termelésének csak aránylag kis részét exportálja, földje a népnek több, mint 50 százalékát foglalkoztatja és túlnyomóan kisbirtokosok kezén van. *