George, Henry: Társadalmi kérdések (Budapest, 1921)

parasztháborúkban nyilvánult meg, mint Németor­szágban és hazánkban is. És ha ezek tüzét elfojtot­ták is, a szikra a hamu alatt tovább lappangott, míg a francia forradalom szélvésze újra lángra nem lob­­bantotta. A tizenkilencedik század a gépipar rohanó fej­lődésével szintén nagy gazdasági krízisbe hozta az európai és amerikai kulturvilágot. A kapitalisztikus gazdasági rendszer ekkor nehezedett egész súlyával ennek a kulturvilágnak a társadalmi életére. Dacára annak, hogy a francia forradalom jelszavai: Sza­badság ,Egyenlőség, Testvériség a modern kultúra szimbólumává váltak, a mindinkább növekvő vagyoni egyenlőtlenség azzal kezdett fenye­getni, hogy a tőke korlátlan uralma a szabadságot és testvériséget üres szólamokká teszi és helyükben a munka rabszolgaságát és a szociális közönyösséget jut­tatja uralomra. A társadalmi struktúra e válsága annál akutabb, minél előhaladottabb valamely társadalom gazdasági életének indusztriálódása és ezzel kapcsolatban a ka­pitalisztikus termelési mód. Innen van, hogy e krízis tünetei elsősorban Angliában és az Északamerikai Unióban jelentkeztek. Ez utóbbi államban akadt Henry George személyében az a kiváló férfiú, kiben megvolt a bajok megértéséhez szükséges ész és érzés s az igazság kimondásához szükséges bátorság. Azért iratai, bár azok, mint e könyv is, csaknem félszázad előtt (1883) láttak napvilágot, a mi számunkra még mindig, sőt talán épp most bírnak aktualitással, midőn a világ­ — 5 —

Next