Schwegler Albert: A bölcselet története (Budapest, 1912)
Előszó
ELŐSZÓ. A magyar irodalomban még ma sincs olyan kisebb terjedelmű bölcselettörténet, melyet sikerrel használhatnának azok is, kik a filozófia fejlődéséről egységes képet óhajtván nyerni, összefoglaló kézikönyvet keresnek, s némi tanulsággal forgathatnának azok is, kik általános képzettségük kiegészítése végett, a filozófiai gondolkozás történelm fejlődésével is szeretnének legalább nagyjából megismerkedni, arra azonban már sem idejük, sem türelmük nincs, hogy terjedelmesebb hazai vagy külföldi művet áttanulmányozzanak. Sokat aggasztott ugyan az a kérdés, vájjon előmozdítom-e a filozófiai műveltség terjedését egy ilyen kisebb mű átültetésével, midőn magam is belátom, mily sok igazság rejlik Wundtnak ama, szinte közszájon forgó megjegyzésében : a kisebb bölcselettörténeti műveketnem ajánlom, mert ha valaki áttanulmányozta, könnyen abban a hitben ringathatja magát, hogy már tud valamit a bölcseletből, « holott semmit sem tud». Azonban győzött bennem az a felfogás, hogy szakkörökön kívül hazai művelődési viszonyaink között kevés ember szánja rá magát arra, hogy egy terjedelmesebb művet átolvasson ; aki pedig Schwegler könyvét figyelemmel átlapozta, mégis csak megszerezte a legszükségesebb alapismereteket. Ezért a művelődni vágyó közönségnek olvasmányul, az egyetemi s akadémiai ifjaknak iskolai kézikönyvül, összefoglalóul szántam. Erre a célra mostani alakjában épen a legalkalmasabb, amennyiben egy 400 oldalas könyv már mégsem mondható szűkszavú és felületességre szoktató kompendiumnak.