Mezőfi Vilmos: Weitling Vilmos a legelső német kommunista élete és tanitása (Budapest, 1900)
Előszó
Elődei. Egyszerű, szegény szabólegény volt Weitling Vilmos. Fintorgassátok az orrotokat, torzítsátok gúnymosolyra az arczotok, egyetemeket végzett és könyvtárakat bújó tudós professzor urak, ha tudva ezt, mégis azt mondom, hogy ez az egyszerű szabómunkás magasan fölöttetek állt, nemcsak érzésben, hanem tudásban is. Ennek az egyszerű szabómunkásnak a kebelében a szeretetnek egész világa élt. A múltat, a jelent, a jövendőt, az emberszeretet szemüvegén nézte. Szeretett igaz érzéssel, végtelen odaadással, szeretett mindenkit és legjobban szerette, a legmélyebben sülyedőt. Mintának vette azt a szerető Jézust, akit ti szemforgató jezsuiták czégérül használták ; azt a Jézust, aki „magához emelte a bűnbánó Magdolnát, megbocsátott a házasságtörő asszonynak és együtt járt a vámosokkal és a bűnösökkel .