Hegedüs István: Az egykéz (Budapest, 1938)
Paprika
Nobel-díjas egyetemi tanár kitüntetésén keresztül nemrégiben a világérdeklődés középpontjába is került. Nem tekintve a tudományos vonatkozásokat, az említett s a kikészítőkkel együtt 15.000-re tehető kisgazdacsalád szociális és gazdasági érdekei szinte parancsolóan írták elő és követelték meg, hogy a kormányzat megfelelő módon gondoskodjék ennek a termelési ágnak a védelméről. A paprikával kapcsolatos kormányrendeletek nem újkeletűek, hiszen mindenkor felismerték ennek a fontos mezőgazdasági terméknek a jelentőségét és már 1918-ban, tehát 20 esztendővel ezelőtt, az akkori kormány rendeletet adott ki a fűszerpaprika minősítéséről (márkázásáról) és ezzel bizonyos mértékig irányt is szabott a termelésnek. A minősítés azonban egymagában még távolról sem oldotta meg azokat a problémákat, amelyek Szeged és Kalocsa környékének sokezernyi paprikatermelője körében értékesítési, minőségi, szociális és egyéb vonatkozásban felmerültek. A monarchia feldarabolása, majd a különböző önellátási törekvések, legelsősorban pedig az utódállamok kiesése a magyar paprikaértékesítés munkájából, mind olyan tényezők voltak, amelyek évről-évre súlyosabbá tették ennek a termelési ágnak és a benne érdekelt termelő kisembereknek a helyzetét. A termelés védelme és a belőle élők egzisztenciájának a biztosítása céljából a fűszerpaprikát termelő területeket a kormány 1934-ben Szeged és Kalocsa városok környékére korlátozta és a termelést engedélyhez kötötte. Meg kellett ezt az intézkedést tenni, mert Magyarországon a mezőgazdaság különböző termelési ágai nem rendelkeznek elegendő védelemmel. Ha az iparban egy-egy termelési ág konjunktúrája javul és újabb vállalkozások kapcsolódnak be az illető termelési ágba, akikor a többieknek rendelkezésükre áll a kartelszervezkedés, megszüntetik a veszedelmessé válható versenyt és a hívatlan vendégeket gazdaságilag gyorsan kiszorítják működési területükről. A mezőgazdaságban az igen tevékenység ismeretlen, mert a termelési ágak kartelszervezkedéssel nem védekezhetnek. Ennek következtében egy-egy mezőgazdasági termelési ág fellendülése a kívülről jött vállalkozók invázióját indítja meg és védelem csak akkor remélhető, ha a kormány törvényhozási, vagy rendeleti úton gondoskodik a veszélyeztetett mezőgazdasági ág kellő védelméről. A pap-