Csia Lajos: Utolsó napok. A Biblia apokaliptikus részeinek, különösen a Jelenések Könyvének rövid magyarázata (Budapest, 1940)
Ennek a kis munkának az életről és a Biblia értelmezéséről alkotott felfogása sok olvasónak szokatlan lesz, többekben megütközést fog kelteni. Jóhiszemű olvasó el fogja azonban ismerni, hogy gondolatmenete a reformátori hitelv szerint a Biblián épült fel s hogy a könyv nem pártirat, mert egymással ellenkező feleknél egyformán elítéli azt, ami nem az igazság őszinte, fáradságos és áldozatra kész kereséséből fakad. Az író gondolata ez: az igazságért mindent föl kell áldoznunk. Sem az állam, sem az egyház, sem semmiféle közület nem több, mint az igazság. Az igazság: Isten! S ha valahol tévedett a szerző, Istenért tette. Mikor jelen állapotokat megítélt, nem lázítva tette, hanem Istenhez utalva az olvasót, hogy elégedetlenség helyett Istenre várjon. Az egész munka alaphangja a Jézus-várás. Jézus jön! Most állam, egyház, társadalom érdekében becsülettel mindent megteszünk, amit Isten ránk bíz s még az igazságtalan úrnak is engedelmeskedni akarunk. De Jézust várjuk s így imádkozunk: Jöjjön el a Te országlásod! Szerző készséggel elismeri, hogy ellenkező teológiai állásponton nagyra becsült barátai vannak, kiket sok tekintetben maga fölött lát s kiket nem személyükben akart megtámadni. De mikor szeretettel rájuk gondol, az igazság szavát épen ezért a szeretetért nem fojthatja el magában. Tanítások, elvek ellen harcol ez a munka s ha valahol következetlenségekre rámutat s ezzel sebeket ejt, bocsássanak meg neki, mert ezeket a sebeket ő maga régen viseli. Gyógyítani akart s azért nem érdemli a vak gyűlölet válaszát, noha erre az utóbbira is elkészült. Tévedést nem gyűlölünk annyira, mint igazságot. Azt kéri ellenzőitől, hogy az igazságot mutassák meg neki, de ez az igazság bibliai igazság legyen, ne az emberi ráció s ne a lidércek igazsága! Szíves köszönetet mondok Ágoston Sándor, Demjén Antal, Dobos Károly, Farkas József és Fejes Sándor barátaimnak, kik a munka hibáinak kevesbbítésében, ki ezzel, ki azzal, megsegítettek. Bár szolgálna e könyv — minden garlósága mellett is — buzdításul arra, hogy komoly magyar bibliakutatás induljon meg, azok között is, akiknek a Biblia tanulmányozása nem kenyérkereső foglalkozásuk! Isten áldja meg az olvasót! Albertfalván, 1940 augusztus 2. vitéz Csia hajon. 6