Földes Mihály: Élhet-e Európa egyedül? (Budapest, 1941)

A lázadó primadonna Határtalan óceánokon kicsiny hajók hányódtak és hónapok múltak el, amíg eljutottak egyik kikötőből a másikba. Távoli földrészeket hosszan elnyúló teve- és kocsikaravánok kötöttek össze. Várfallal körülzárt szűk, középkori városokban termelt a kisipar és virágzott a céhrendszer. He bármily körülményes volt is a közlekedés és bármily kezdetleges viszonyok között űzték is a termelést — a világ kultúrközpontjai már a középkor­ban sem élhettek meg egymás nélkül. Azután az elavult term elő viszonyok helyébe új termelő- viszonyok léptek. Meghonosították a tőkés termelést, a kézmű­ipart felváltotta a gyáripar: új, friss íze támadt a levegőnek. Az egyenlőség, testvériség és szabadság bűvös igéi tüzesítették át a szíveket — győzött a polgárság. Megvalósították a társa­dalmi termelést, tökéletesítették a munkamegosztást és a földet* egyre — kisebbé zsugorították. Gyorsjáratú, karcsú gőzösök kerültek az óceánokra. A vitorlások ideje lejárt. Vasúti kocsik kezdtek dübörögni a sínekkel átszőtt szárazföldeken. Kocsisok és tevéhajceárok sirat­ták a fejlődés gyors ütemét. Majd pompás nn'iutak keletkez­tek, hogy a rajtuk száguldó autók veszélyeztessék a vasutasok kenyerét. Végül meghódították a levegőt is — titánt gépmada­rak émélkedtek a magasba s órák alatt kötöttek össze távol­fekvő városokat, Egyre csodálatosabb erővel zengte az emberi akarat diadalát a technika. Üj termelő-módok születtek a gyárakban. Döbbenetes gép­óriások ontották a termékeket. Nem tudtál olyat kívánni, amit — ha pénzed volt. rá — mesés gyorsasággal ne szállítottak volna. Elképesztő mennyiségben készítettek minden cikket 3

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék