Kerék Mihály: A földreform útja (Budapest, 1942)

Előszó

ELŐSZÓ Nézetem szerint birtokpolitikai reformterveink eddig azért nem sikerültek, mert keletkezésükben és lebonyolí­tásukban a politikai szempontoknak jutott vezető szerep. Ezek szabták meg, hogy meddig lehet elmenni a nagy­birtok lebontásában­­és a kisgazdaságok alakításában. Súlyos tévedés ez, amelynek nagy része van birtok­­rendszerünk eltorzulásá­ban. Hogy a földkérdés poli­tikummá vált, annak az az oka, hogy nem nyúl­tunk hozzá mindaddig, amíg a politikai feszültség kényszerítő erővel fel nem lépett. Csak természetes, hogy ilyen légkörben a gazdasági és szociális megfontolások, valamint a szakszerűségi szempontok háttérbe szorul­nak. Már­pedig az állam területét alkotó földbirtok any­­nyira mindannyiunk közös kincse, hogy ha ezen a téren bizonyos reformra van szükség, annak megvalósításában csak a nemzeti és közösségi érdek lehet az irányadó. Ha a helyzet elfogulatlan megítélése alapján két­ségtelenül megállapítottuk, hogy az ország települési, gazdasági és szociális viszonyait figyelembe véve birtok­­rendszerünkben hibák és aránytalanságok mutatkoznak és a köz érdekében bizonyos változtatásra van szüksé­g, akkor párt-, csoport-, vagy egyéni érdekeknek többé nem szabad szóhoz jutniok. Az egyéni áldozat, vagy lemondás — akár nagybirtokosokról van szó, akiknek földjük egy­­részétől meg kell válniuk, akár egyszerű földműves em­berekről, akik elesnek a földhöz jutta­tástól — bizonyára fájdalmas lesz, de nem szabad, hogy befolyásolja a jól átgondolt reformot és annak végrehajtását. Minél nagyobb az aránytalanság, annál keményebb .

Next