H.A.L. Fisher: Európa története I. kötet (Budapest, 1939)
XXXIV. Fejezet. Az ottomán törökök
ték ki a türelmetlen nép türelmetlen vezérét. A sikerrel együtt nőtt István becsvágya; felvette a cári címet s céljául tűzte ki a görögök meghódítását. Egy évvel István halála után (utolsó álmát nem valósíthatta meg) Szulejmán, Orkhán örököse átkelt a Hellespontoson (1356) s a Gallipoli félszigeten megalapította az első európai török települést. Kevéssel utóbb solymászás közben Bulakr közelében Szulejmán felbukott lovával, meghalt s halála helyén temették el. „Száz esztendeig — mondja von Hammer — ő volt az egyetlen ottomán uralkodó, aki európai földben volt eltemetve; sírja állandóan csábította Ázsia törzseit, hogy hódító karddal zarándokoljanak hozzá. Az ottomán történelemben idáig megemlített hősi sírok közül egyik sem oly híres, egyiket sem látogatják oly gyakran, mint a birodalom második vezérének, a Hellespontos szerencsés caesarjának sírját, aki megvetette az ottomán birodalom alapjait Európában.“ Amikor Szulejmán öccse, I. Murád lépett a trónra (1359), Európa végre fölfedezte azt az eddig nem is gyanított hatalmas erőt, amely több mint egy emberöltő óta állandó növekedésben volt a Hellespontoson túl lévő kis ottomán államban. Murád átkelt a Gallipoli félszigetre és győzhetetlennek látta magát. Thessaloniké és Drinápoly, a főváros után a görög birodalom két legnagyobb városa, oly könnyűszerrel került a kezébe, mintha a görög birodalom utolsó napja közeledett volna már. De Murád éppoly óvatos volt, mint Orkhán. Szünetre volt szüksége, hogy megszilárdítsa európai hódításait, Drinápolyt muzulmán fővárossá változtassa s megteremtse azt a katonai hűbérrendszert, amelyre a lovasság utánpótlása céljából szüksége volt. Majd, ha ezeket a célokat elérte s megalapozta a szultán uralmát Kisázsiában, előrenyomulhat Konstantinápoly és Belgrád felé. A császár hajlékony volt, a görög szellem csüggedt és megalázkodó. A keresztény ügy csak északnyugaton, Szerbiában remélhetett igazi bajnokot. Dusán István meghalt már, de szelleméből valami élt még fiának, Lázár királynak szívében. Miközben a szultán diadalmas hadjárattal volt elfoglalva, ázsiai török hadak ellen, Délkelet-Európa keresztény népei nagy szövetséget szerveztek meg a szerb király vezetése alatt a muzulmán hatalom megdöntésére (1387). A keresztény táborban szerbek és bolgárok, bosnyákok és albánok, lengyelek, magyarok, sőt még dobrudzsai mongolok is gyűltek össze, de a régi európai népek közül nem volt ott senki, sem latin, sem görög. Egy 964