A magyar szabadságért. A magyar Kommunista párt vértanúi (Budapest, 1946)
Rákosi Mátyás előszava
A Magyar Kommunista Párt vértanúinak emlékét idézzük ezzel a könyvvel. A Magyar Tanácsköztársaság hősi harcában és az azután következő ellenforradalmi vérfürdőben ezrével estek el pártunk legjobbjai. Utána negyedszázadon keresztül bőven öntötte a magyar kommunisták vére azt a csatamezőt, ahol szívós, soha meg nem szűnő harc folyt a népünket, gúzsbakötő Horthy-rendszer ellen. Jefferson, az amerikai népi demokrácia nagy úttörője mondotta, hogy a szabadság olyan fa, amely akkor virul, ha gyökerét bőven öntözik zsarnokok és hazafiak vérével. A mi pártunk dúsan járult hozzá, hogy a magyar szabadság fája ne szenvedjen hiányt, a legnemesebb tápanyagban, a mártírok vérében. 25 esztendőn keresztül megszakítás nélkül hullottak el legjobbjaink ebben az egyenlőtlen harcban. Sokat közülük titokban, orozva gyilkoltak meg Horthy martalócai és névtelen sírokban hantolták el őket. Legfőbb ideje, hogy pártunk, a Magyar Kommunista Párt ezen a téren is teljesítse kötelességét és méltó emléket állítson azoknak, akik elestek a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. A mi mártírjaink mindenütt ott voltak, ahol fel kellett venni a küzdelmet a magyarság ellenségeivel szemben. Bátran, férfiasan viselték el a kínzókamrák szörnyű gyötrelmeit, a vallatások embertelenségeit és emelt fővel, töretlenül, meggyőződésüket harsogva léptek a bitófa alá. Eljön az idő, amikor vértanúink hősies életét és halálát részletes életrajzokban tárhatjuk megújhodott, szabad nemzetünk elé. Most csak röviden emlékezünk meg azokról, akiknek törhetetlen harca adott erőt mindannyiunknak az elnyomatás nehéz, sötét esztendeiben és akik példája vezet bennünket az elkövetkezendő küzdelmekben is. A francia kommunista pártot a mártírok pártjának nevezik, mert hazájuk felszabadításáért egymaguk több vértanút adtak, mint