A magyar szabadságért. A magyar Kommunista párt vértanúi (Budapest, 1946)

Rákosi Mátyás előszava

A Magyar Kommunista Párt vértanúinak emlékét idézzük ezzel a könyvvel. A Magyar Tanácsköztársaság hősi harcában és az azután következő ellenforradalmi vérfürdőben ezrével estek el pártunk legjobbjai. Utána negyedszázadon keresztül bőven öntötte a magyar kommunisták vére azt a csatamezőt, ahol szívós, soha meg nem szűnő harc folyt a népünket, gúzsbakötő Horthy-rendszer ellen. Jefferson, az amerikai népi demokrácia nagy úttörője mon­dotta, hogy a szabadság olyan fa, amely akkor virul, ha gyökerét bőven öntözik zsarnokok és hazafiak vérével. A mi pártunk dúsan járult hozzá, hogy a magyar szabadság fája ne szenvedjen hiányt, a legnemesebb tápanyagban, a mártírok vérében. 25 esztendőn keresz­tül megszakítás nélkül hullottak el legjobbjaink ebben az egyen­lőtlen harcban. Sokat közülük titokban, orozva gyilkoltak meg Horthy martalócai és névtelen sírokban hantolták el őket. Legfőbb ideje, hogy pártunk, a Magyar Kommunista Párt ezen a téren is teljesítse kötelességét és méltó emléket állítson azoknak, akik el­estek a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. A mi mártírjaink mindenütt ott voltak, ahol fel kellett venni a küzdelmet a m­agyarság ellenségeivel szemben. Bátran, férfiasan viselték el a kínzókamrák szörnyű gyötrelmeit, a vallatások em­bertelenségeit és emelt fővel, töretlenül, meggyőződésüket har­sogva léptek a bitófa alá. Eljön az idő, amikor vértanúink hősies életét és halálát részletes életrajzokban tárhatjuk megújhodott, sza­bad nemzetünk elé. Most csak röviden emlékezünk meg azokról, akiknek törhetetlen harca adott erőt mindannyiunknak az elnyo­matás nehéz, sötét esztendeiben és akik példája vezet bennünket az elkövetkezendő küzdelmekben is. A francia kommunista pártot a mártírok pártjának nevezik, mert hazájuk felszabadításáért egymaguk több vértanút adtak, mint

Next