Parlamenti köztársaság vagy Tanácsköztársaság? (Budapest, 1919)
A proletárság március 21-én, amikor a hatalmat magához ragadta, tanácsköztársasággá kiáltotta ki Magyarországot, elvetve a parlamentarizmust, a nemzetgyűlés eszméjét. Hogyan — kérdezhetné valaki — annyit küzdöttünk az általános választójogért, azért, hogy bejuthassunk a parlamentbe és most, amikor módunkban volna megvalósítani régi ideálunkat, amelyért olyan elkeseredett harcokat vívtunk, nem élünk az alkalommal? Egyszerűen félretoljuk a parlamentet és nem adunk mindenkinek választójogot? Hát nem következetlenség ez? Korántsem. Akkor, amikor mi az általános választójogért küzdöttünk, amikor fő törekvésünk volt, hogy mi is képviselőt küldhessünk a parlamentbe, egészen más volt a helyzet. A háború előtt még álmodni sem lehetett róla, hogy forradalommal letaszítjuk a trónról a gyűlölt uralkodóházat és kikiáltjuk a köztársaságot Nem küldték volna-e ránk «lázadó» magyarokra a csehek, szerbek, oláhok, németek roppant tömegét? Elhullottak volna legjobbjaink az egyenlőtlen küzdelemben anélkül, hogy eredményt érhettünk volna el. Akkoriban tehát csak azt tűzhettük ki célunkul, hogy mi is elküldjük képviselőinket oda, ahol az ország törvényeit hozzák, hogy mi is részt vegyünk abban a testületben, amely az állam életét irányítani és ellenőrizni van hivatva. Most azonban megváltozott a helyzet. Most a fegyver a mi kezünkben van. És ha miénk a hatalom, nem volna semmi értelme annak, hogy megmaradjunk a demokrata köztársaságnál, amelyet november 17-iki ülésében kiáltott ki a nemzeti tanács, hanem meg kell valósítanunk a tanácsköztársaságot, mert egyedül ez felel meg a mi érdekeinknek. Kétségtelenül megállapíthatjuk ezt, ha elfogulatlanul, az éremnek mindkét oldalát tekintve, szemügyre vesszük mindkét államformát, a parlamenti köztársaságot és a tanácsköztársaságot, mindkettőnek szervezetét, irányító szellemét. Mi a köztársaság? A királyság, amelyben közel ezer évig éltünk, egy embernek, a koronás királynak korlátlan uralma volt. Igyekeztek ugyan leplezni a király hatalmának korlátlan voltát azzal, hogy a nép bizonyos rétegeinek, a burzsoáosztálynak beleszólást engedtek az - .--í , • V-, ;v ‘ •- • •