Erdélyi László: Volt-e Magyarországon szabad királyválasztás? (Szeged, 1926)
Volt-e Magyarországon szabad királyválasztás? Ez történeti kérdés, amelyre nem pártpolitikai, hanem tudományos feleletet akarunk adni. A trónbetöltésnek két fő elve van: öröklés és választás. A szabad királyválasztás elrettentő példáját a világtörténelemben Lengyelország nyújtotta, ahol az ősi uralkodóháznak, a Piast-családnak és örököseinek, a Lokietekágnak, az Anjous a Jagello-háznak kihalta után a szabad királyválasztás létrehozta a törvényhozást megbénító „nye pozvolim“, „nem egyezem bele“ jogát, azt a vető jogot, amely másutt csak a fejedelem egyetlen személyét illeti meg, de amely a lengyeleknél minden nemest megilletett, tehát mintegy királlyá tett, vagyis az országot fejetlenné tette. Pártokra, belső ellenségekre szakadozott Lengyelország, mely így végül hatalmas szomszédainak zsákmányává lett. A trónbetöltés eredeti s legtermészetesebb elve az, hogy a királyt a fia, az elsőszülött, vagy a legidősebb fiú kövesse ; ha fiú nincs, akkor kövesse a legidősebb fitestvér; ha fitestvér sincs, akkor következzék az utolsó király leányának a fia vagy férje. Árpád volt az első örökössé választott magyar fejedelem. Választását a kazár khagán ajánlotta kazár módra. A kazároknál t. i. öröklő fejedelemség volt, a fejedelmet választás nélkül követte a fia, vagy más legközelebbi örököse. Előnye az, hogy így nem bomlik pártokra, sőt új államokra a nemzet. Egységének maradandóságát az uralkodó család és öröklés állandósága biztosítja. De mivel így az uralkodók személye különböző tehetségű, nem mindig biztosítja a kormányzás helyességét, azért már a kazároknál ott volt a fejedelem mellett a személyi kiválósága miatt megválasztott s választás alá eső főtiszt, a bég, ki a fejedelem és nemzet bizalmából gyakorolja a végre-