Erdélyi László: Volt-e Magyarországon szabad királyválasztás? (Szeged, 1926)
Miután Szent Istvánnak meghalt a fia, Szent Imre(Henrik) s fia, lánya nem maradt, örökösévé kineveztenőtestvére olasz fiát, Pétert, ki a magyar udvarban nevelkedett. A harminc s egy néhány kir. vár ispánjai, a királyivárak falvaiban élő családos, hadifogoly eredetű, helyhez kötött szabados szolga katonák főtisztjei, olykor maguk is ilyen hadifogoly eredetű szabados szolgák (Szent István törv. II, 50), nem ellenkezhettek uruk akaratával. A többi, szabad magyar dominium urai pedig nem avatkozhattak bele a királyi dominium uraságának s örökösének dolgába, jogaiba. Az egyház az ország leggazdagabb birtokosában látta, kereste védőjét s ennek jeléül püspök módjára fölavatta süveg helyett koronával. Ebben az Árpád király-kori domínium-rendszerben nincs semmi helye királyválasztásnak. A bármikor elcsapható kir. ispánok kötelesek elismerni a jogos, természetes vagy adoptált örököst, és csak akkor oszolnak meg, mikor nem tudják, ki a jogos örökös. Még a pogányok forradalma is az Árpádházi örököst, a szent király legközelebbi, 4edizi férfirokonát I. Andrást állította a magyar trónra, mint ahogy előbb a magyar ispánok forradalma a szent király második nővére magyar férjét, Aba udvari ispánt kiáltotta ki királynak a tűrhetetlenül idegen Péterrel és idegen ispánjaival szemben. A természetes atyai szív szerint való öröklés rendjét megzavarta az az oroszos senioratusi elv, melyet I. András hozott kijevi feleségével s amely Oroszországban is sok testvérharcot, gyilkosságokat szült, mikor az apa után nem, a fia, hanem legidősebb fitestvére következett a trónján.. Még nem volt fia Andrásnak, mikor öccsének, Bélának ígérte a trónöröklést. Fia születése után azonban megbánta ígéretét, de Béla, életében is fenyegetve, fegyverrel biztosította az ígért jogot. Így került trónra fegyveres nyomatékkal I. Béla, I. Gyesza, az ország legderekabb embereinek kívánságára kiskorúval szemben Szent László, s e szent