Simon József Sándor: A spekulatív természettudomány alapgondolatai mint az Egységes érzetfilozófia rendszere (Budapest, 1904)
Psychologiai alapmeghatározások
az ideális psychikai képzetképmás a gondolkodás előtt örökre különböző tevékenységnek kénytelen feltűnni, mert a létvalóságnak simultán, autonóm, coordinált és positív érzetformája mindig ellentéte marad a gondolatiság successiv, heteronom, subordinált és negatív képzetformájának. Ha ez a megjelenési és önérvényesülési különbség nem volna meg az érzetnek és a képzetnek a valósága között, akkor a lét és tudás, valóság és ismeret, természet és lélek, dolog és gondolat teljesen ugyanazon egy dolog volna. Róluk tehát külön-külön, sőt egymással szembeállítva sem lehetne soha beszélnünk. Mind a ketten csak egyetlenegy összeforrt valamilyen harmadik tevékenységet alkotnának. Míg ha egyedi külön-külön érvényesüléseknek alkotó elemi atomvonaltevékenységei nem ugyanazon egyek és azonosak volnának egymással, akkor a tudás soha sem vonatkozhatna a létre, az ismeret a valóságra, a lélek a természetre és a gondolatnak soha sem lehetne dologi tartalma. Egymással tehát soha sem lehetne szembeállítanunk őket, mert két egymástól örökre elütő oly tevékenységvilágot alkotnának, amelyeknek semminemű érintkezési pontját se lehetne soha találnunk. Ha tehát meg akarjuk oldani az érzéki tapasztalatnak, az érzéklésnek s ez alapon a megismerésnek, a tudatalakulásnak a mibenlétét, ha feleletet akarunk adni arra az évezredek óta nyílt kérdésre, hogy a létezőnek miként megy át a tartalma érzékelésünk alkalmával a lélekbe, azaz ha meg akarjuk világítani az ismeretnek a magánvalóra vonatkozó transzcendentális vonatkozásait, a képzetnek, a gondolati képnek érzeti és tárgyvalósági tartalmát, akkor legelsősorban az érzeti és reális téridőnek a képzett és ideális téridővel való viszonyát kell érzékeltetnünk. Legelőször is azt kell kimutatnunk, miképpen alakulnak tudatunknak téridő képzetei a reális és haotikus téridő érzetnek hatásai alatt. Mert tudatunknak csakis ezen tevékenységében találjuk meg ismereteink objektivitásának és realitásának transzcendentális igazolását.