Simon József Sándor: A spekulatív természettudomány alapgondolatai mint az Egységes érzetfilozófia rendszere (Budapest, 1904)
Psychologiai alapmeghatározások
tudatos szemlélet és figyelem előtt nincs időtartama. Mint a ki valamely külső tárgyat erősen szemlél, teljesen elfeledi magát s egészen egybe látszik olvadni szemléleti tárgyával, szakasztott így feledi el egyedi érvényesülésének folyó átmenetét a másra való ráeszmélésnél maga a belső szemlélet is. A ráeszmélésnek csakis az érzete, azaz valóságtartalmi tevékenysége látszik a tudatban érvényesülni, a ráeszmélés képzete, vagyis a ráeszmélő funkció ismereti ténye maga pedig háttérbe szorul az össztevékenységben. Időtartamos tehát mindennemű ráeszmélésünk s így maga az egész tudatnaik tevékenysége is egyszersmind hízünknek mathematikai időpontokban való Palágyi-féle megnyilatkozása épp maga a legtisztább folyó jelen, a tevékeny létnyilvánulásnak és életmegnyilatkozásnak szakadatlan folyamata maga, a létjelenségeknek és léttüneményeknek életeleven láncolata, az önmagát teremtő szemléletvilág, a pillanatról-pillanatra alakuló és módosuló dologi és tárgyi universum maga. Éppen ezért teljesen szemlélhető is ez a mi szakadatlan öntevékenységű énünk a maga, teljes valóságában. Hiszen minden külsőség és belsőség, minden létvalóság és gondolatiság, minden tárgy és ismeret, dolog és gondolat, nemtudatos magánvaló és tudatos jelenség az égen, földön és mindenütt csakis Énünknek és benne az örökkön-örökké öntevékeny s egymás között így vagy amúgy hullámzó és nyüzsgőpezsgő atomvonalfeszültségeknek tényközösségérvényesülése. És a mi örökérvényű van gondolatainkban, akarásainkban, érzelmeinkben, indulatainkban, benyomásainkban, egyszóval múló élményeinkben, az csakis az a szakadatlanul folyó s folyton-folyvást, meg-megújuló jelen maga, az alkotó elemi atomvonalfeszültségeknek örökös átmenete és terjeszkedéskiegyenlítődése, amely, bármily pillanatnyi összérvényesülést és egyedi csoportosulást mutasson is, mindig állandó és ugyanaz marad, mert az ő létalapja változatlanul ugyanaz: soha meg nem szűnő és meg nem csorbuló tevékenység jelen. S ebben van megadva számunkra az örökigazságnak és az örökkévalóságnak magának a fogalma. Az össztevékenységnek állandó és változatlan tényalapja, az az örökkévaló átmenet, a szakadatlan jelen az, amely el-eltűnő csoportozatú élményeinket vezeti és alakítja s hol ennek, hol