Simon József Sándor: A spekulatív természettudomány alapgondolatai mint az Egységes érzetfilozófia rendszere (Budapest, 1904)

A Panaisthesis metafizikai és ismeretelméleti alapmeghatározásai

a­melybe ő a légynek tudatos, ismereti, képzeti jelenségét min­den áron beleerőszakolni törekszik; nem érzi még világosan, hogy épp ez az ő légy szem­léle­ténnek az az anyaga, a mely ő rá nézve a légynek empirikus tapasztalatát eszközli és realizálja. S éppen ezért állítja oly egyoldalúan, hogy "nem ismerünk egyebet, mint csakis azt a módot, a­melyen azt a bizonyos legyet észrevesszük s a­mely csakis velünk sajátos, de nem illeti meg szükségképpen magát azt a legyet, bárha igenis minden embert«. De miként beszélhet ő akkor arról a bizonyos légyről, a­melyet megismerésünknek azzal a csakis velünk sajátos mód­jával is szembeállít ?! Csakis úgy, hogy nem tudatosan elismeri állításának az ellenkezőjét is, éppen mintha csak azt mondaná, »de azért emez előttünk egyedül ismeretes mód mellett, a­melyen azt a bizonyos jegyet észrevesszük, ismerünk még egy más módot is, azt, a­melyen az a légy maga, mint az a bizo­nyos fizikai, külső, nemtudatos, nemismereti és abszolút légy­­magánvaló megjelenik előttünk és minden más egyéb dolog előtt, úgy, hogy ha ennek a légynek azt az érzékiségem alkotta tulajdonságösszegét egymásután el-elhagyogatnám is légyszemlé­­letemből, ezt a módot magát s vele és benne magát a légynek külső, fizikai érzetvalóságát sohase lehetne elhagynom és meg­semmisítenem, mert teljesen független az én tudatos szemléle­temnek mindennemű tevékenységétől, sőt mi több, abban az ő egyenjogú és egyszerre való együttes tényközösségében e tevékenységeimnek éppen ő a substantiális létalapja és lét­­valósági kútforrása. Mert valóban — a­mint ezt épp ismeretelméleti állás­pontunk az érzéklésnek egyszerre, együttesen és egyben mutat­kozó kettősségében igazolja — ennek a légynek úgynevezett léttartalma csakugyan k­ét módon érvényesül egyszerre szemlé­letünkben : a reális létvalóságnak együttes és az ideális ismereti tevékenységnek sorozatias formájában. Vagyis maguk a légy­alkotó elemi önterjeszkedések, önfeszültségek az együttesen közös érvényesülésnek csakis k­ét módját tüntethetik fel, á m. a létvalóságnak simul­tán, autonóm, coordinált és positiv é­s viszont a gondolatiságnak successiv, heteronom, subordinált és Simon : Az egységes érzetfilozófia rendszere. 3

Next