Gorter, Hermann: A történelmi materializmus (Budapest, 1909)

I. Bevezetés

— 4 — A gondolkodás is az ő uralmuk eszköze volt eddig: az ő kezükben van a tudomány, a törvény, a jog, a politika, a művészet, az egyház, mindezek által ural­kodnak. A munkásoknak is azt szeretnék hát bizony­gatni, hogy az a természet rendje, hogy az emberi szellem legyen ar a társadalom anyagi életén, a mun­kás munkáján ott a gyárban, a bányában, a szántó­földön, a síneken, a hajón. Az a munkás, aki ezt elhiszi, az hiszi azt is, hogy az emberi szellem teremti ki önmagából a ter­melést, alkotja meg a munkát és a társadalmi osztá­lyokat, az ilyen munkás aláveti magát a burzsoáziá­nak és segítőtársainak, a papoknak, tudósoknak, hiszen a burzsoáziáé a tudomány nagy része, övé az egy­ház, övé tehát az emberi lélek és ha a dolog úgy áll, akkor természetes és szükséges az uralma. Hatalmát akarja megtartani, azért okoskodik így a birtokos osztály. Az a munkás azonban, aki szabad akar lenni, aki az államot a maga osztálya hatalmába akarja juttatni, aki az uralkodó osztályokat meg akarja fosz­tani a termelés eszközeitől, annak a munkásnak meg kell értenie, hogy a burzsoázia a maga okfejtésével a dolgot a feje tetejére állítja és hogy nem a gondol­kodás szabja meg az életet, hanem a társadalom élete a gondolkodást. Ha megérti ezt a munkát, akkor megszabadult a felső osztályok szellemi gyámságától, akkor azok­nak a gondolkodásával a maga erősebb, igazabb gon­dolkodását állítja szembe. Továbbá, minthogy a társadalmi fejlődés, a tár­sadalom élete maga a szocializmus irányában halad, a szocializmust készíti elő, az a munkás, aki ezt meg­érti és belátja, hogy az ő szocialista gondolkodása a társadalom életében gyökerezik, azt is meg fogja érteni, hogy annak, ami az ő fejében történik, okát a

Next