Bródy Ernő: Magyar szabadelvűek száz év előtt (Budapest, 1934)
A magyar szabadelvűek mozgalma 3 kori rendi és társadalmi viszonyokat. 1848 előtt a közjogi helyzet Magyarországon következő volt: Az ország lakosai (Regnicolae) négy rendben tagozódtak. 1. Főpapok rendje. (Praelati.) 2. Zászlósurak és főnemesek rendje. (Barones Regni et Magnati.) Ez a kettő alkotta a felső táblát. 3. Nemesek rendje, köznyelven: Magyarország karai és rendei. (Regni Hungariae Status et Ordines.) .4. Szabad Királyi Városok rendje. (Ordines urbium regiarum). Ez a két utóbbi volt az alsó tábla. Ez a négy rend vett részt az országgyűlésen, de nem egyforma joggal. ) " A főrendi tábla tagjai személy szerint voltak tagjai a felső táblának—a nemesek rendje az alsó táblán vármegyénként képviseltette magát két utasítással küldött követtel. A szabad királyi városok pedig szintén két, a kisebbek egy követet küldtek. De az összes városi követek szavazata csak egyet számított, tehát az összes együttvéve annyit, mint egy vármegyei nemesi követ. . A nem nemeseknél a jogtalanoknak fokozatai voltak. Legfelül állott a szab. kir. város polgára, akinek a jobbágynál több, a nemesnél azonban kevesebb joga volt. Grünwald Béla kitűnő művében így ír a városi polgárról: »Polgárság nagyobb része német volt és nem vett részt a nemzet szellemi életében. A városnak önállósága nincs, elnyomja a kir. Kamara, városi közélet nincs és mint országos rend sem jut érvényre. A nemesség liberális része a polgárság támogatása nélkül vivja ki a demokratikus eszmék és intézmények diadalát.» A parasztságnak jogai nem voltak, csak kötelességek terhelték. Ki volt szolgáltatvaa földesur önkényének és gazdasági érdekének. A parasztbírája földesura, kinek érdekében áll elnyomni őt. A parasztnak nincs közjogi és még magánjogi személyisége sem. A jogtalanságnak utolsó fokozatában élt a zsidóság. Még a szabad királyi városokban biztosított lakhatási joguk is több helyen csak papíron volt. Vásárra bemehettek avárosba, de éjszakára vissza kellett térni falusi otthonukba. Azok a városok, amelyek megtűrték őket, földesúr birtokok voltak. Nem csekély számban voltak egyházfejedelmek , és káptalanok, melyeknek birtokain zsidók laktak. Különben ki voltak zárva az ingatlanból, a céhekből, a tudományos pályákról, kivéve az orvosi szakot, melyre való reátermettségüket gyorsan bebizonyították. Marczali Henrik említi Magyarország története II. József korában című nagy művében: »Mintha a császárnak emberséges és a politika-