Lafargue, Paul: A tulajdon fejlődése (Budapest, 1907)
Valamennyi polgári nemzetgazdász, még azok is, akik a legvastagabb tudományos kulimászszal kenték meg magukat, gazdaságtani dogmaként vallják azt a nézetet, hogy az a vadember, kinek két ifja volt és egyiket kölcsönadta abban a minutában kapitalistává lett és kizsákmányolta vadember felebarátját. Az őskori tőke létezésének ezen gyönyörű bebizonyítása végigvonul a politikai gazdaságtan vaskos, emészthetetlen könyvein; rendes kisérője a másik épp oly alapos mese arról a halászról, ki kikölcsönzi hálóját és megosztja a fogást. De e nemzetgazdászok, kik legalább is oly nagy igyekezettel keresik a tőkét az ősállapotok közt, mint a malacok a krumplit a moslékban, még azt is felfedezték, hogy a tulajdon nemcsak az emberi nemnél található, megvan a gerinctelen állatoknál is, s izike kapitalistákká sülyesztették a hangyákat azért, mert okos előrelátással télire élelmiszert gyűjtenek össze. És itt csak velük született jószívűségük miatt álltak meg az urak, mert különben még kifundálták volna azt is, hogy a hangya azért halmozza csak fel az élelmiszereket, hogy azután eladja és a tőke forgatása által haszonhoz jusson. Csak egyet felejtettek el a nemzetgazdász urak elméletük megalkotásakor: elmulasztották bebizonyítani azt, hogy a kapitalizmus szó szintén örök idők óta létezik. A hajókon se találhatunk olyan kötelet, — kivéve a haranghoz tartozót, — amelynek ne volna neve; nem tételezhető fel az, hogy az emberek a gazdasági világ dolgaira ne találtak volna nevet vagy pedig olyan hanyagok lettek volna, hogy olyan fontos és hasznos dolgot, mint amilyen a tőke, névtelenül hagytak volna. És mégis tény az, hogy a kapital (tőke) szó újabb keletű. Franciaországban a kapital szó abban a különös értelemben, melyben ma szerepel, épp úgy, mint a filantrópia (emberszeretet) szó, melylyel a kapitalista erkölcs képmutató szemforgatását illetjük, csak a 18. század óta divatos és ez az a század, melyben erősödni és társadalmi fölényre kezdett vergődni a tulajdonnak kapitalisztikus alakja. A tőkés tulajdonnak ezen társadalmi túlsúlya vezetett aztán a francia forradalomra, mely — ámbár egyike a modern történelem legfontosabb eseményének — alapjában véve főleg polgári forradalom volt, melyben a szabadság, egyenlőség, testvériség, igazságosság és hazafiság jelszavak olyan szerepet játszottak csak, mint valami üzleti reklámok, melyeket azért talált ki a burzsoázia, hogy elősegítsék politikai és pénzügyi spekulációinak sikerültét. A forradalom idejében a kapitalista még oly fiatal társadalmi képződmény volt, hogy Mercier Sebestyén 1802-ben megjelent «Uj szavak tárába» («Dictionaire des mots nouveaux») is bevette a «kapitalista» szót és következő érdekes módon magyarázta meg : «Kapitalista. Ez a szó csak Párisban ismeretes. Gazdag szörnyeteget jelent. Embert, kinek ércből van a szíve, kinek