Mit adott a forradalom? (Budapest, 1910)
2 5 güknek, gyermeküknek a kommunista forradalom adott. Az első lépések voltak csak ezek, de máris hatalmas perspektívát nyitnak meg a dolgozó ember előtt. Boldogok lesznek gyermekeink, akik már teljes kiépítettségében fogják élvezni a kommunista társadalom áldásait, de sokszorosan boldognak kell lenni nekünk is, amiért rövid idő alatt ilyen történelmi céltudatossággal tettük meg lépéseinket a kommunista társasadalom felé. Ennek a hatalmas alkotó munkának láttára el kell hallgatnia a kicsinyes gáncsvetésnek, le kell szerelnie az oktalan türelmetlenkedésnek. Józan ésszel be kell látnia mindenkinek, hogy a forradalom egyik napról a másikra nem varázsolhatja földi paradicsommá azt a társadalmat, amelyet a régi rend züllesztett nyomorulttá. Maga a forradalom ténye még nem jelenti azt, hogy egyszerre úszni fogunk azokban a javakban, amelyek munkánk után jogosan megilletnek. Tekintetbe kell vennünk, hogy körülöttünk még fegyverben áll a világ kapitalizmusa, hogy körülöttünk, sőt határainkon belül is még az öntudatlanság, a felvilágosulatlanság sötét éjszakája terjeng. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nemcsak fizikai, gazdasági akadályokat kell leküzdenünk, hanem lelkieket és erkölcsieket is. Az első, a legnagyobb nehézségeken már túl vagyunk, elszántságunkat, céltudatosságunkat már bebizonyítottuk önmagunk és a világ előtt. Talán azt is sikerült már elérnünk, hogy öntudatlan tömegeink tudják, hogy ami nélkülözésben, hiányban ideiglenesen részük van, az nem a kommunizmus, hanem a hosszú imperialista háború s az entente megújított blokádjának következménye. Kétségtelen, hogy ezután is van még hátra nélkülözni való, a magyar tanácsköztársaság proletárjainak még át kell esniök egy és más nehézségeken, míg teljesen kialakíthatják új társadalmi rendjüket. De az út, melyre március 21-én léptek, nyílegyenes. Nincs arról letérés sem jobbra, sem balra, nincs alku, nincs tétovázás. A civilizáció mai állapota szerint a tanácsállamban megnyilvánuló kommunista társadalom az egyetlen lehetséges út az egyes ember lehető legtökéletesebb boldogulása felé. Budapest, 1919 május 21.