Pach Zsigmond Pál: Magyarország az első világháborúban (Budapest, 1947)
hatalmaknak nem lesz mit enniük, nem lesz mit feldolgozniok. A német hadvezetőség tehát, amely először magával a hadbalépéssel, másodszor a francia villámhadjárat megtorpanásakor vesztette el a háborút, újabb kísérletet tett. Azt a haditervet próbálta megvalósítani, amelyet Tirpitz tengernagy már a háború előtt kidolgozott: az élelmiszerben és nyersanyagban, főleg a tengerentúli területektől függő Angliát blokád alá venni, összeköttetéseit megszakítani s így tönkretenni, még mielőtt a Hindenburg-programmal minden gazdasági erejét a hadiiparra összpontosító Németország összeomlana. Eddig azonban a brit szigetország blokálása sem az 1915 februárja óta alkalmazott búvárhajóharccal, sem a következő évben megkezdett ú. n. szigorított tengeralattjáró-harccal nem sikerült, sőt éppen az angol flotta vette sikeres éhségblokád alá Németországot. Most tehát katonai és politikai körök között folyt hosszú viták után, a búvárhajóstatisztikusok bíztató szakvéleménye, de főleg az összeomlással fenyegető gazdasági helyzet hatására, elkeseredett lépésre szánták el magukat. 1917 februárjában megkezdték a „korlátlan tengeralattjáróháborút“, ami azt jelentette, hogy minden Angliába és Európa nyugati partjai felé tartó kereskedelmi hajót előzetes figyelmeztetés nélkül megtorpedóztak. A korlátlan búvárhajóharc Angliában tényleg átmeneti krízist okozott. Áprilisban több mint 1 millió tonna hajótér süllyedt el, s ez mind a front, mind a polgári lakosság ellátását komolyan veszélyeztette. Szakértők véleménye szerint, ha az elsüllyesztések hasonló ütemben folytatódtak volna, Anglia néhány hónap alatt összeomlott volna. De Anglia egyrészt élelmiszerkorlátozásokkal, másrészt sokféle védelmi eszközzel és intézkedéssel, meg a hajóveszteségek lázas építőmunkával történő pótlásával nemsokára megtalálta a korlátlan búvárhajóharc ellenszerét. Végül a német akció Amerika hadbalépésével éppen ellenkező és döntő fordulatot váltott ki. Amerika beavatkozásának alapvető oka az volt, hogy az Egyesült Államok a háború elejétől kezdve Anglia rendelkezésére bocsátotta hadiiapatát és tőkéjét (III. 4.), most tehát hadianyagszállítmányait és óriási tőkebefektetéseit meg kellett védenie. Az amerikai szállítmányok ellen kezdettől fogva folyt német tengeralattjárótámadások folyamatos incidenseket, egyre fokozódó feszültséget idéztek elő, amelyet azután a korlátlan búvárhajóharc a kirobbanáshoz vezetett. A hadiállapot 1917 április 6-án állt be az USA és Németország között. Ez döntő jelentőségű esemény volt, ezzel Németország a háborút immár harmadszor is elvesztette, mert az Egyesült Államok hadbalépése csaknem kimeríthetetlen anyagi erőt és embertartalékot jelen