A Közlekedés, 1936 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1936-01-01 / 1. szám
ig 7 íj Vrk. évfolyam. 1 KÖZLEKEDÉSI, JOGI, TÁRSADALMI, IDEGENFORGALMI, UTAZÁSI ÉS GAZDASÁGI HAVI FOLYÓIRAT A MAGYAR TEHERAUTÓFUVAROZÓK ORSZÁGOS KÖZPONTI SZÖVETKEZETÉNEK ÉS A MAGYAR KÖZHASZNÁLATÚ GÉPJÁRMŰVÁLLALATOK ORSZ. EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Fő- és felelős szerkesztő: DR KONTZ ENDRE belügyminisztériumi ny. miniszteri tanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Honvéd utca 10. 11. emelet Távbeszélő : 20-5-67, 20-5-68, 20-5-69 és 25-5-25 A lap szellemi részére vonatkozó küldemények valamint a hirdetések a fenti címre küldendők. MEGJELENIK HAVONKÉNT * EGYES SZÁMÁRA 1 PENGŐ 50 PILLÉR Előfizetési díjáé: Egész évre................ ... 18.—■ pengő Félévre ... —..............._ .... 9.— « Negyedévre________ ... 4.50 « Budapest, 1936 január hó szám. Újból a benzinadóról. A benzinadó kérdésében ismételten kifejtettük álláspontunkat és a gépkocsi közúti adójának legutóbbi rendezése alkalmával a kérdés minden oldalról beható és kimerítő megvitatás tárgya volt. A Mateosz és a Közhasznú Egyesület álláspontját a két szervezet elnöke, gróf Teleki János minden kétséget kizáró határozottsággal és teljes világossággal leszögezte és nagyrészt ezen érdekképviseletek közbenjárásának köszönhte az, hogy a gépjárművek közúti adója általánosságban kielégítő rendezést nyert. Nem is foglalkoznánk ezzel a kérdéssel, de egyes sajtóorgánumokban legutóbb azzal az invektívával illették szövetkezetünket, hogy a benzinadó bevezetésének elmaradása, illetve a benzinadó meghiúsulása a szövetkezet és a Közhasznú Gépjárművállalkozók Országos Egyesületének tudható be. Úgy állítják be az ügyet, mintha az automobilizmus fejlődésének ezt a szervietünk egyetlen hathatós tényezőjét, a szövetkezetnek és egyesületnek az autószolidarítással ellentétes magatartása gáncsolná el. Nincs szükség arra, hogy ennek a legalábbis egyoldalú állításnak cáfolatával foglalkozzunk, annál kevésbbé, mert teljes megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a magyar automobilizmus utolsó éveinek történetében a közös autósi érdekekért elsősorban ez a két érdekképviselet és annak vezére, gróf Teleki János tették a legtöbbet. Rá kell azonban itt mutatnunk arra, hogy a közhasznú tehergépjárómű-fuvarozásnak és a magánautomobilizmusnak egymástól elütő természeténél fogva, az adókérdést nem lehet egyforma alapon elbírálni. A közhasznú gépjáróműfuvarozás nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is mindinkább tértfoglalóan az ország közlekedésügyének szerves alkotó részévé válik, amely közcélokat szolgál és közfeladatokat old meg és így az összesség érdekeit szolgálja. Csak természetes, hogy ezt a közérdekű működést a közszolgáltatások megállapításánál is figyelembe kell venni annál is inkább, mert a közhasznú gépjárműfuvarozás éppen közcélét rendeltetéséből folyólag olyan egyéb közterheket is kénytelen viselni, amely közterhek a magánhasználati fuvarozóknál nincsenek meg. Ezenkívül a közhasznú fuvarozás éppen közérdekű mivoltánál fogva üzemének lebonyolításában is bizonyos áldozatokra kényszerül és ez mint kötelezettség terheli, ami a magánhasználatú gépjáróműforgalomban egyáltalán elő sem fordulhat. Így különösen a rendszeres közhasznú járatoknál az üzemi kényszer terheli a közhasznú fuvarozót, ami annyit jelent, hogy járatait kénytelen akkor is közlekedtetni, amikor az veszteséges. A tehergépjáróműfuvarozás esetenkénti járatainál a teherautófuvarozó üzemtervekhez kénytelen alkalmazkodni és ezzel az általa ellátható és jövedelmező forgalom nagy részéről lemond, míg a legújabban történt trakciós berendezkedéseknél teljesítményei vannak korlátozva és így ugyancsak kénytelen lemondani az általa esetleg elérhető magasabb bevételekről. Ez a rövid felsorolás világosan mutatja a magán- és a közhasznú gépjárműforgalom közötti lényeges különbséget és ezzel okszerűen azt is, hogy az adókérdés rendezése a gépjárőműforgalom e két fajtájánál nem történhetik ugyanazokon az alapokon. A közhasznú gépjárőműforgalom a közúti adó legutóbbi rendezését a maga részéről egyelőre megfelelőnek találja és ezért a kományzatnak hálás is. Semmi kifogása nincs és nem is lehet azonban az ellen, hogy a magánhasználats gépjárműforgalom a maga részére saját felfogása szerint megfelelőbb adózási módszer bevezetése iránt a kellő lépéseket megtegye. Az természetes, hogy a kezdeményezést nem veheti magára, hiszen ez feladatkörébe nem tartozik. Ez a magánhasználatú gépjárműforgalom érdekképviseleteinek a feladata. A motorizálást általános érdekekből és országunk haladása és a kútfőddel való lépéstartás szempontjából a maga részéről szükségesnek tartja, amit az érdekképviseletek elnöke, gróf Teleki János szóval és írásban nyíltan, hirdet. Nem állhat meg tehát az, hagyja Mateosz, és a közhasznú gépjáróművállalkozók egyesülete volna a kerékkötője a közúti adónak benzinadó formájában való lerovásának, annál kevésbbé, mert a Mateosz a benzinellátásának megszervezésével a benzinadó technikai keresztülvitelét ma már lényegesen ...eg tudná könnyíteni. r