A Közlekedés, 1936 (8. évfolyam, 1-3. szám)

1936-01-01 / 1. szám

ig 7 íj Vrk­. évfolyam. 1 KÖZLEKEDÉSI, JOGI, TÁRSADALMI, IDEGENFORGALMI, UTAZÁSI ÉS GAZDASÁGI HAVI FOLYÓIRAT A MAGYAR TEHERAUTÓFUVAROZÓK ORSZÁGOS KÖZPONTI SZÖVETKEZETÉNEK ÉS A MAGYAR KÖZHASZNÁLATÚ GÉPJÁRMŰVÁLLALATOK ORSZ. EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Fő- és felelős szerkesztő: DR KONTZ ENDRE belügyminisztériumi ny. miniszteri tanácsos Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Honvéd­ utca 10. 11. emelet Távbeszélő : 20-5-67, 20-5-68, 20-5-69 és 25-5-25 A lap szellemi részére vonatkozó küldemények valamint a hirdetések a fenti címre küldendők. MEGJELENIK HAVONKÉNT * EGYES SZÁM­ÁRA 1 PENGŐ 50 PILLÉR Elő­fizetési díjáé: Egész évre................­ ... 18.—■ pengő Félévre ... —..............._ .... 9.— « Negyedévre________ ... 4.50 « Budapest, 1936 január hó szám. Újból a benzinadóról. A benzinadó kérdésében ismételten kifejtettük állás­pontunkat és a gépkocsi közúti adójának legutóbbi ren­dezése alkalmával a kérdés minden oldalról beható és kimerítő megvitatás tárgya volt. A Mateosz és a Közhasznú Egyesület álláspontját a két szervezet elnöke, gróf Teleki János minden két­séget kizáró határozottsággal és teljes világossággal leszögezte és nagyrészt ezen érdekképviseletek közben­járásának köszönhte az, hogy a gépjárművek közúti adója általánosságban kielégítő rendezést nyert. Nem is foglalkoznánk ezzel a kérdéssel, de egyes sajtóorgánumokban legutóbb azzal az invektívával illet­ték szövetkezetünket, hogy a benzinadó bevezetésének elmaradása, illetve a benzinadó meghiúsulása a szövet­kezet és a Közhasznú Gépjár­művállalkozók Országos Egyesületének tudható be. Úgy állítják be az ügyet, mintha az automobilizmus fejlődésének ezt a szervi­e­tünk egyetlen hathatós tényezőjét, a szövetkezetnek és egyesületnek az autószolidarítással ellentétes magatar­tása gáncsolná el. Nincs szükség arra, hogy ennek a legalábbis egy­oldalú állításnak cáfolatával foglalkozzunk, annál ke­­vésbbé, mert teljes megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a magyar automobilizmus utolsó éveinek történe­tében a közös autósi érdekekért elsősorban ez a két érdekképviselet és annak vezére, gróf Teleki János tet­ték a legtöbbet. Rá kell azonban itt mutatnunk arra, hogy a közhasznú teher­gépjárómű-fuvarozásnak és a magánautomobilizmusnak egymástól elütő természeté­nél fogva, az adókérdést nem lehet egyforma alapon elbírálni. A közhasznú gépjáróműfuvarozás nemcsak elméleti­leg, hanem a gyakorlatban is mindinkább tértfoglalóan az ország közlekedésügyének szerves alkotó részévé válik, amely közcélokat szolgál és közfeladatokat old meg és így az összesség érdekeit szolgálja. Csak termé­szetes, hogy ezt a közérdekű működést a közszolgáltatá­sok megállapításánál is figyelembe kell venni annál is inkább, mert a közhasznú gépjár­műfuvarozás éppen közcélét rendeltetéséből folyólag olyan egyéb közterhe­ket is kénytelen viselni, amely közterhek a magánhasz­nálat­i fuvarozóknál nincsenek meg. Ezenkívül a köz­hasznú fuvarozás éppen közérdekű mivoltánál fogva üzemének lebonyolításában is bizonyos áldozatokra kényszerül és ez mint kötelezettség terheli, ami a ma­gánhasználatú gépjáróműforgalomban egyáltalán elő sem fordulhat. Így különösen a rendszeres közhasznú járatoknál az üzemi kényszer terheli a közhasznú fuvarozót, ami annyit jelent, hogy járatait kénytelen akkor is közle­kedtetni, amikor az veszteséges. A tehergépjárómű­­fuvarozás esetenkénti járatainál a teherautófuvarozó üzemtervekhez kénytelen alkalmazkodni és ezzel az általa ellátható és jövedelmező forgalom nagy részéről lemond, míg a legújabban történt trakciós berendez­kedéseknél teljesítm­ényei vannak korlátozva és így ugyancsak kénytelen lemondani az általa esetleg elér­hető magasabb bevételekről. Ez a rövid felsorolás világosan mutatja a magán- és a közhasznú gépjár­műforgalom közötti lényeges különbséget és ezzel okszerűen azt is, hogy az adókér­dés rendezése a gépjárőműforgalom e két fajtájánál nem történhetik ugyanazokon az alapokon. A közhasznú gépjárőműforgalom a közúti adó legutóbbi rendezését a maga részéről egyelőre meg­felelőnek találja és ezért a kományzatnak hálás is. Semmi kifogása nincs és nem is lehet azonban az ellen, hogy a magánhasználat­s gépjár­műforgalom a maga részére saját felfogása szerint megfelelőbb adózási módszer bevezetése iránt a kellő lépéseket megtegye. Az természetes, hogy a kezdeményezést nem veheti magára, hiszen ez feladatkörébe nem tartozik. Ez a magánhasználatú gépjár­műforgalom érdekképviseleteinek a feladata. A motorizálást általá­nos érdekekből és országunk haladása és a kútfőddel való lépéstartás szempontjából a maga részéről szük­ségesnek tartja, amit az érdekképviseletek elnöke, gróf Teleki János szóval és írásban nyíltan, hirdet. Nem áll­hat meg tehát az, hagyja Mateosz, és a közhasznú gép­járóművállalkozók egyesülete volna a kerékkötője a közúti adónak benzinadó formájában való lerovásának, annál kevésbbé, mert a Mateosz a benzinellátásának megszervezésével a benzinadó technikai keresztülvitelét ma már lényegesen ...eg­ tudná könnyíteni. r

Next