Az Aero, 1915 (3. évfolyam, 30-33. szám)

1915-11-01 / 30-31. szám

A Magyar Aero­ Szövetség hivatalos lapja A léghajózással, repüléssel, általában pedig a motorsportok minden ágával s a felsőbb légrétegek időjárási viszo­nyaival foglalkozó folyóirat. CVCCVC1 Előfizetési ára évi 10 korona. VG&QQ Az «Aero» havonként kétszer jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal . Budapest, I. ker., Retek­ u. 46. Telefon : 114—76. C'C'C’C: CA VC°C’CJCA - C VC5 W 3WW ügyes szám­ára 40 fillér. III. évfolyam. Budapest, 1915 november hó 30 — 31. szám. Hz Hero HstZÄl ÄV1ÄT1KÄNK. A tavaly július 16-án Pöstyénben tartott repü­lőversenyen egyszerre öt magyar fiú, öt hazai repülőgépen volt a levegőben mintegy előre jelképezve a már másnap kitört háború­ban betöltendő hivatásukat. Pedig ha valaha, egy ország új céljai és új ideáljai nyomorúságos viszonyokkal küszködtek, úgy ez bízvást el­mondható volt hazai aviatikánkról. Szegényes és kicsinyes eszközökkel, csupán a jövőbe vetett szilárd hittel, nemtörődömséggel és közömbösséggel környezve mutatták meg fiaink, hogy méltóak voltak az «előharcosi» büszke, de vajmi Sovány vigaszt nyújtó címre és elnevezésre. Azóta hosszú és küzdelem­­teljes hónapok múltak el, telve azonban dicsőséggel és indokolt reménységgel. Wittmeinn és Takerts Béla lelkei a végtelen térségek honában, Kvasz András pedig orosz­­országi fogságban. A többi sok-sok régen is­mert, vagy csak most pilótává lett magyar fiú a világ minden tája felé szeli keresztül-kasul a levegő birodalmát kutatva, kémlelve ellen­ségeink után, kergetve azok repülőkészségeit s kutatva elleneink legfontosabb hadállásait. Az itthon maradottak csillogó szemekkel ki­sérik figyelemmel vitézi tetteiket s már előre örvendenek annak a meglepetésnek, a mely­ben visszatértük után itthon részük lesz. A közhangulat a légjárás iránt alaposan megváltozott.­ Végre elismerik mindnyájan annak fontosságát és szükségességét. Ez olyan nyereség az aviatikára, a mely a jövőben bőségesen kamatozik s a melyre mint biztos alapra nyugodtan építhetünk. Végre-valahára van Aero-iparunk is. A MÁG Daimler motorgyára, a MARTA Hiero motorgyára, az albertfalvai első ma­gyar repülőgépgyár és az aszódi aeroplan­­telep mindmegannyi bizonyítékai, hogy a hazai tőke is megmozdult végre-valahára. Tegyük hozzá, hogy méltóan. Izmos tőkeerős vállalat mind s így nemcsak a mostani szükségletet láthatják el kitűnően, hanem végét vetették annak a lehetetlen állapotnak, a­mely vala­mikor kénytelen volt holmi tízezer koronás subvenciókból az aero­ipar létrehozását meg­kísérleni. Nagyszámú hivatásos és műszakilag képzett mérnök constructőreink, valamint bátorságukról fényes bizonyságot tett piló­táink rendezett viszonyokat találnak idehaza, a­mely lehetővé teszi, hogy mindenki az őt meg­illető helyet foglalja el s tudását és ügyességét a magyar aviatika szolgálatában érvényesítse. Még csak egy szinte tőkeerős s nagysza­bású polgári pilóta-iskolára s hivatott mű­szaki kezek vezetésére bízott elméleti tan­folyamra van szükségünk. Reméljük, hogy az utóbbit is az erre legilletékesebb műegye­tem keretein belül még a háború befejezte előtt megvalósítják. Biztató jelenségek minden vonalon. Köszön­hetjük mind­ezt hadi légjáróink kitűnő ve­zetőségének, az aviatikát művelni hivatott tudományos köreinknek, az aero­ipar élén álló elsőrangú szakerőknek s honi légjáróink elismert vitézségének.

Next