Az Aero, 1919 (7. évfolyam, 1-3. szám)
1919-01-10 / 1. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1919 január 10. 1. szám. A Magyar Aero Szövetség, a Magyar Pilóták Szövetsége és a Magyar YackMM hivatalos lapja. A lap foglalkozik a géprepüléssel, a légi és vízihajózással, az automobilizmussal, a motoros vontatás és a motorsportok minden ágával. A lap megjelenik minden hó id-én és 25-én. Előfizetési ára: egész évre 36 korona. Egyes szám ára 1.50 kor. Szerkesztőség: Budapest, V., Visegrádi utca 3. IV. 4. Kiadóhivatal : Budapest, IV., Egyetem u. 4. Tel.: 72—42. Postatakarékpénztári cekkszámla : 40,998. felelős szerkesztő: Prodán György oki. gépészmérnök. Szerkesztő: Perl Leó oki. gépészmérnök. Rovatvezetők : Aerotechnika : Dr. Kármán Tódor műegyetemi tanár. Repülőgépek : Dr. Kürth Alfréd M. A. G. igazgató. Repülés : Fekete Örs százados, tábori pilóta. Légjogi : Dr. Urbach Lajos ügyvéd, a M. Ae. Sz. alelnök c. Automobil : Leitner Jenő, műegyetemi adjunktus. Fényképészet : Bárkász Emil főhadnagy. Hírek: Gálffy Béla főhadnagy, tábori pilóta. M. Ae. O. hivatalos rés\: Feleky Miklós főtitkár. M. P. S. hivatalos rés\ : A bizalmi testület. Hajózás : Harkányi József min. oszt. tanácsos. MIT AKARUNK? Amikor Wilbur és Orville Wright hosszú kísérletek és áldozatok után elérték az első igazi nagy sikert, hogy motoros repülőgépükkel elhagyták a földet, vájjon hogyan képzelték el a jövőt ? Vájjon képzeletükben az egymást kergető gépfegyveres repülőgépek zaja tűnt-e fel, amint egyik a másik után zuhanik le égve, hogy a földön egy kis halom füstölgő roncs képében hirdesse az emberi tudás diadalát ; vájjon az átlőtt koponyával a kormányra hajló pilótát látták-e maguk előtt ; avagy talán a srapnell- felhők között küzködő setoplán merült fel lelki szemeik előtt, amint feladatát elvégezve haza akar térni s a következő pillanatban szétlőtt szárnyakkal bukik a mélybe ; vagy talán egy bombavető raj pusztító munkájában kéjjelegtek a repülés jövőjének fátylát igyekezvén fellebbenteni ? Vagy talán erre nem is gondoltak, hanem a repülőállomásra érkező postagépekről ábrándoztak, amint messze keletről vagy nyugatról érkezve átadják rakományaikat, a minden expressvonatnál gyorsabban továbbított üzleti leveleket a türelmetlen kereskedőnek, esetleg egy óriás repülőgépet rajzolt eléjük a fantázia, amint a gép ezerkilométeres utat pár óra alatt maga mögött hagyva könnyedén leszáll és hatalmas törzséből nők, férfiak szállnak ki frissen, ragyogó arccal a fenséges utazás után ? Várjon a pusztítást vagy a haladást kívánták szolgálni az első motoros repülőgép megalkotásával ? Meggyőződésem, hogy az utóbbit ! És mégis ! A repülőgép eddig a pusztítás hatalmas fegyvere volt, a háború egyik nélkülözhetlen kelléke. A kultúrának pedig bizony nagyon keveset használt, de ennek nem a Wright testvérek, sem a repülőgép maga nem voltak okai, hanem a világháborút előidéző régi világrend. Ez a világrend azonban megdőlt és egy új van felépülőben s ennek az új világrendnek máskép kell megalapozva lennie, mint a réginek. Akik ennek az új világrendnek az alapjait most tervezik, olyanná tervezik, hogy ez az alap szilárdabb legyen a réginél. Az új világrendben a háború sem cél, de még eszköz sem lehet. Az aviatika fejlődésiránya is meg kell hogy változzék, ha az új világrendbe akar beleilleszkedni, s meg is fog változni, ez is bizonyos. A repülés a jövőben csakis a kultúra szolgálatában állhat, amelynek reméljük hatalmasabb fegyvere és segédeszköze lesz mint a háborúé volt. A kultúra szolgálatába állítandó aviatika alapjait az egész világon kezdik már lerakni. Olvashattuk a napilapokban, hogy egyik helyen már meg is indították a polgári légi postaforgalmat; nagy személyszál