Az Aero, 1922 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1922-07-30 / 14. szám
■ 14. sz szik, mégpedig oly módon, hogy a kisugárzó fénynyalábok egy nagy fénycsóvává egyesüljenek. A lencsék elhelyezése a mellékelt ábrán látható. A két korong alatt van egy harmadik is, amelyen a tartaléklámpák találhatók a működésükhöz szükséges készülékekkel. Mind a három torony összefüggésben áll egymással és az egész szerkezet egy függőleges tengelyhez van erősítve. A tengely viszont golyós csapágyakon forgatható, amelyek szilárd talapzatra nehezednek. Az alsó talp alatt villanymotor látható, amely a szerkezet forgatására szolgál. A világítóberendezéseket burokszerű ház veszi körül, mely két fénykamarából áll. Az ellenőrző készülékek az alsó talpon találhatók, ahonnan a lámpák ellenőrizhetők és a lencsék pontosan beállíthatók. E világítótorony — éppen úgy, mint a tengeri világítótornyok — időnkint gyullad ki s fel-felvillanó fénye jelzi a helyes irányt az éjszaka légi utasainak. Az egyes villanások közötti időköz, valamint a villanások időtartama tetszés szerint szabályozható. Az ívfény előállításához szükséges villamos áramot a dijoni állami vezetékből nyerik, de ott, ahol elegendő mennyiségű áram nem áll rendelkezésre, fémszálas lámpákat is alkalmazhatnak, ami ugyanazon fényerősség mellett jelentékeny energiamegtakarítást jelent. Eredményes kísérletek történtek arra vonatkozólag is, hogy még nagyobb fényerejű világítóberendezéseket állítsanak elő, amikre különösen olyan területek megvilágításánál lehet szükség, ahol a kultúra hiánya miatt a világítótornyok egymástól csak nagyobb távolságra állíthatók fel, mint pl. Közép-Afrikában stb. Az ilyen helyeken természetesen villamos áramhoz is nehezebb — sőt a legtöbb esetben lehetetlen — hozzájutni. Tehát itt más fényforrásról kell gondoskodni s erre a célra leginkább tekintetbe jöhet az acetylén-, illetve a paraffingáz. Az ilyen területeken felállítandó világítótornyokat önműködő szerkezettel fogják ellátni, hogy a készülékek hónapokon keresztül is működhessenek felügyelet nélkül. Ez az önműködő szerkezet, amely a legtöbb tengeri világítótornyon is látható, lehetővé teszi, hogy a fény előre meghatározott időközönként gyulladjon fel és aludjék ki. Ezt a szabályos mozgást részint óraszerkezet végzi, részint pedig villamos vagy gázszabályozó aszerint, hogy a torony villany-, avagy gázvilágításra van berendezve. A készülék berendezése rendkívül elmés, de helyszűke miatt részletes leírásába nem bocsájtkozhatunk, hanem csak leírásának rövid összefoglalásáról lehet szó. Az óraszerkezet egy huszonnégy részre beosztott korongot forgat, mely naponta teljes fordulatot végez. A korongon két rovátka található, amely ugyancsak két emelővel áll összefüggésben. Az emelők a gázszabályozó szelepekhez vezetnek, azokat nyitják, illetve zárják a korong forgása szerint. Az óramű rugójának felhúzását gázmotor végzi. A Barbier-, Bernard- és Turenne-cég már a háború alatt igen sok világítóberendezést készített s ezek között a légi forgalom számára gyártott fényjelzőkészülékek különösen beváltak. Az utóbbiak közül egy ötödrangú különleges világítóberendezés és egy negyedrangú hordozható légi fényjelző készülék méltó elsősorban említésre. Az utóbbi a mellékelt ábrán látható. Az előbb említett világítóberendezéssel a következő jelek adhatók le: a) egy villanás, b) egy csoport és két villanás, c) egy csoport és három vil- 145 A E RO