Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-03 / 1. szám
Uj évfolyam IV. év. 1. szám. ALFÖLDI IPARLAP. Ezen kiállítás annyiban nevezetes, mert ebből indult ki az u. n. „védegylet“-i mozgalom. Ugyanis Kossuth a jutalmak kiosztásakor gyönyörű beszédet mondott a nagyszámban megjelentek előtt s utalt azon visszás körülményre, hogy a tehetősbek ipari tárgyaikat külföldön vásárolják, s beszédét igy végző . . . a mit nekünka honi ipar nyújthat, azt idegentől venni valóságos hazánk elleni bűn . . Megindult erre országszerte a „védegyletiek alakítása, melyek célul tűzték ki a honi ipartermékek vásárlását. A többek közt Szegeden is alakult ily védegylet 1845. elején, de annyit tett, mint az országban lévő többi védegyletek, t. i. semmit. Jeles történetírónk Reizner azt mondja a szegedi védegyletről, hogy : ■ láncvigalmai igen sikerültek szoktak lenni s ezeken a piaristák magyar ruhában jelentek meg. — Ez volt összes működése. A harmadik magyar iparműkiállítás 1846-ban volt szintén Pesten. Erre már 516 kiállító jelentkezett s a vigadó szűk lett, úgy hogy a nemzeti múzeumban kellett rendezni. Mindezekből látjuk, hogy a magyar ipar szépen kezdett kibontakozni, ámde közbejöttek a nagy politikai események, melyek Magyarország jogi kérdéseit tolták előtérbe s a magyar iparügy fejlődése megakadt. 1848. márc. 15-től, a szabadság napjától 1849. okt. 6-ig, a nemzeti gyász napjáig, mint sok minden, úgy az ipar is szünetelt hazánkban, iparosaink a nemzeti lobogó alatt küzdvén a hazáért. Majd beállott az abszolút időszak, mely semmire sem volt kedvező, annál kevésbé az iparra. Olyan volt ezen korszak egész 1867-ig, mint egy hosszú éjszaka ......... de a melyre megvirradt 1867 ben a kiegyezés és apostoli királyunk megkoronázása. És itt ismét lendületet vett a magyar iparkiállítás kiállítást ért. 1872-ben Kecskeméten, amely évben meghozatott a régi ipartörvény is, 1876-ban Szegeden, 1879-ben Sz.-Fehérvárott s még több helyen is, most pedig küszöbén vagyunk az 1885-iki bpesti kiállításnak. Most ismét visszatérek néhány évre. Az 1872 iki törvény szabadnak nyilvánította a magyar ipart, de nem felelt meg a kívánt várakozásnak, mert a szédelgésnek nyitott utat. Kérvényezés és két kongreszszus tartása után 1881-ben meghozatott a 2-ik magyar ipartörvény, melynek igen-igen sok jó oldala van, s e mellett nem is lehet egy napon említeni az 1872-iki törvényt. Mindez most már csak megvolna, de a legégetőbb az, hogy a magyar iparnak nincs piaca._________________________ S most egy oly férfiúnak nevét kell említenem, kinek neve ismert a palotákban úgy, mint a kunyhókban, egy oly miniszter nevét, ki az utókor háláját méltán kivívta, s ez Trefort Ágoston kultuszminiszterünk ! Trefort előbb ipariskolákat létesített, aztán techn. hul iskolát s múzeumot létesített, hol mesterek részére ingyenes fölolvasások és segédek részére ingyenes tanfolyamok tartatnak, tehát mindenki kiművelheti magát saját szakmájában. Ezekkel kapcsolatban megalapította az „iparművészeti egylet“-et, melybe főuraink s főpapjaink, legnagyobb örömünkre, tömegesen iratkoznak be. Ez egyesület célja vevőket, piacot teremteni műipari tárgyak számára. S hisszük, hogy a törekvést siker fogja koronázni. Belátta Trefort, hogy Magyarország földmivelő állam többé nem lehet, mivel gabonánk óriási versenyt kénytelen vívni Oroszország, Amerika, Ausztrália s legutóbb India hason terményei ellen. Belátta, hogy így tönkrejutnánk. Tehát nyers terményeinket, melyekben pedig bővelkedünk, itthon kell földolgoznunk s elárusítanunk, így ha majd piacunk is lesz és versenyképes termékeink is lesznek , boldogulni fog a magyar ipar. Emelem tehát poharamat a magyar ipar jövőjére. Legyen az oly szép, oly nagy, mint a minőnek mi , azt képzelni se merjük s engedje az égi gondviselés, hogy a jövő iparosai csak hírből ismerjék a mai nyomorúságos viszonyokat. Éljön a jövő magyar ipara, egész tízeged város közönsége. Tiszteletadás mellett szorított minden önérzetes polgár vele kezet, melyet ő a legszerényebb egyszerűséggel fogadott, s ha tehette, már akkor igyekezett mindenki iránt figyelmetes és előzékeny lenni. A mai napig is ezen vonás jellemzi saját tulajdonát az ünnepeknek, a mi egyik kiváló érdeme 1872 ik évben, midőn az első uj ipartörvény lépett életbe, mely eltörülte a századokon keresztül s kiváltságokkal ellátott és sok tekintetben hasznos és üdvös céhrendszert, mi életbe léptetni rendelte a szabad ipart s megengedte a tetszés szerinti ipartársulást ; ekkor kezdette meg az általános bizalom folytán megkeresett jeles emberünk nyilvános szereplését. Ugyanis az 1872-ik évben az 1-ső országos iparos kongreszszuson már mint megbízott képviselőt ott láttuk őt azon többség sorai között, mely a 72-iki ipartörvény káros következményű paragrafusai ellenében az országgyűlés elé petíciót intézett, amely többség határozatának különben semmi eredménye nem lett, miután a törvényhozó testület által a a benyújtott petíció még csak figyelemre sem méltattatok. A 72-iki ipartörvény szentesítést nyervén, a céhek föloszlása következtében — kedvetlenül — az ipartársulat megalakításához kellett látnunk. Jelesebb iparos kapacitás vezérlete alatt kísértettük meg a társulat alakítását, ki a szövetség eszméjét igyekezett érvényre emelni. — Hiába a magyar kormány, a szentesített ipartörvény épségben tartására hivatkozva, a szövetség eszméjét elejtvén s a társulási utón való egyesülésre utaltatánk. A szövetség eszméiért küzdő férfiaknak le kellett rakniok a nemes célért Viir/Hn ■fű.rrxrtrort ác örrizC'7m,neon át srallístt térnünk mindnyájunknak a napirendre, a törvény betűinek szigorú betartására, a társulásra, az ipartársulat alakítására. Ekkor merült föl a kérdés : ki lesz vezérünk, ki fog bennünket vezetni ? Körültekintve városunk iparos polgárainak sorai fölött, leltük föl azon férfiút, kinek tiszteletére mai napra rendeztük e családias ünnepet, minek hordereje egy pillanatra habár jelentéktelennek tűnik is föl némelyek előtt, de önmagában véve mégis messzire kiható esemény, hogy az ünnepelt fölszólításunkra megjelent. Elvállalta a nehéz föladat megoldásának vezetését s kellő támogatással, miket az iparos osztály nem vont meg tőle , sikerült elérnie, hogy a „Szegedi ipartársulat" 1872-ik évben megalakult s szentesített alapszabályt nyert. Megkezdvén működését, haladván az arany középuton s eljutott oda, hová az országban kevés ipartársulat juthatott. Ugyanis 1876-ban egy nagyobb szabású országos iparkiállítást rendezett, a mely a magyar ipar versenyképességét kiválóan bizonyitá. Sok ügybarát s meg több támogatás által, a mi az ország minden részéből a kiállítás felé irányult, s a részvét, nemkülönben az anyagi, szellemi és erkölcsi támogatás, melylyel elhalmozva lettünk, hozta létre azon eredményt, hogy a szegedi ipartársulatnak ezen saját háza, iparcsarnoka van. Az ünnepelt volt az, ki a kiállítás körül az anyagi, a pénzügyi teendők teljesítésével volt megbízva, s mint tiszta kezű ember és szeplőtlen jellem, az anyagi megtakarítást, illetve megőrzést elsősorban neki tulajdonítjuk. És hogy szeplőtlen jelleme s tiszta kezelése voltakép domináltassék, a legmagasabb helyről, ezen érdemének elismerése jeléül, részére a koronás arany kereszt adományoztatott. 1873-ik évben szép szerep jutott ki a V iirmarvöl tn oV a ■nnlrvávi inQr*nC! ác rro rz _ dasági kör alakításában. Az ő tapintatos eljárása szülte azon egyesülést, hogy az ipartársulat ikertestvére , e kör is megtestesüljön. Az ipartársulatnak a törvények szerint csak iparos lehetvén tagjai s azok célja, eljárási módozatai, ügymenetei s egyáltalában minden intézkedései, melyeket a törvény és az alapszabály előirt, annak minden betűje kizárólag a társulati tagokra szorítkoztak, vonatkoztak s kebeléből minden egyéb társadalmi elemek mereven mellőztettek, kizárattak. Minthogy azonban az ipartársulat tagjai minden időben örömmel, készséggel osztotta meg nézetét, sőt mások tanácsát jó szívvel vette, igyekezett utat-módot találni arra, hogy az iparos osztály egyéb társadalmi állású polgárokkal is érintkezhessen : közvetlen körében oly kört alkotott, mi által lehetővé tétetett az eszmék tisztázásának társadalmi uton való intézése is. És ezen elvből kiindulva sikerült egy oly iparos kört alkotnia, ami mindezideig kizár minden politikát, egyedül a jól fölfogott ipari s hasznos társadalmi eszméknek nyitja meg ajtait. És ismétlem, miszerint az ünnepeltnek e kör fölállításában oroszlánrésze van, és ha több érdeme nem volna is, ezen egy ténye elegendő lenne arra, hogy nevét megörökítsük. Jelentékeny érdemei vannak az ünnepeltnek a szegedi iparos-ifjúság képző- és segélyző-egyletének jelenleg szép hírnek örvendő intézményében. Az ünnepelt volt, ki az 1878-ik évben a már korábban alakult ifjúsági egyletet hanyatló helyzetéből újból való virágzásra emelte, mert mint elnöke 4 éven keresztül az elővigyázó és tapintatos intézkedéseivel azon niveaura emelte, milyenen az országban kevés hason humánus célú ifjúsági egylet áll, ugyannyira, hogy manapság az országban mint vezéregylet szerepel. U rz n tv Arrvrlat is 1 rí i‘/úl Ivast vac át f*A rvl ofiúsagánál fogva, az ünnepelt az 1886. évi rendes közgyűlésen köszönt le. Azonban öt, kitől az ifjúság sem vált meg szívesen, ugyanezen közgyűlésen egyhangúlag tiszteletbeli elnökül választatott meg. Most ezidőszerint a napirenden levő ipartestület alakításán ernyedetlen szorgalommal fáradozik. Mint a szervező bizottság elnöke működik az iparosok osztatlan bizalmából. Ha meggondoljuk, mennyi fáradságot, gondot és munkát ad a 62 éves férfiúnak a soknemű bizottsági, albizottsági, szóval, a szervezési munkálatok teljesítése s a különböző tanácskozásokon, értekezéseken fölmerülő nézetkülönbségek és ellentétek kiegyenlítése : valóban meglepetésünknek kell kifejezést adnunk a fölött, hogy a reábízott terhes feladatokat a legpraktikusabban tudja megoldani. Nem vezérli öt részrehajlás egyik vagy másik nézetével szemben; megvitatni engedi a kérdéseket, mig csak a tárgy kimerítve nem lett s akkor parlamentáris módon szavazás által dönteti el a kérdést. A hozott határozatokat pedig maga hűségesen megtartja és azokat mások által is megtartatni kívánja. Mint elnöknek ez legszebb tulajdonainak egyike. De nem akarom az érdemes vendégkoszorúnak drága ügyeime, még sohá továbbra igénybe venni, csupán annyit említek még föl, hogy az ünnepelt Szegeden és a vidéken tekintélyes társadalmi állást foglal el ; tagja az iparkamarának, az osztrák-magyar bank igazgató-tanácsosa, a köztörvényhatóságnak évek hosszú során az egyik legrégibb alakja. Több egyletnek pártoló és sok intézetnek rendes tagja. De az elsorolt egyéni tulajdonain és érdemein felül áll azó jó szive, mindenki iránt odaadó bizalma és szeretete ! És ezen férfiú, kinek arcképét ezennel leleplezzük (a képről a lepel lehull) Rainer Ferenc, kit az Ég egészségben még so-író irt áll-mrcdon 1 Budapest, 1884. dec 31. Tisztelt Szerkesztőm! Van-e iparos, ki manapság tökéletesen tisztában volna magával, hogy vájjon mi rejlik a jövőben? Van e, ki aggódva ne gondolkodna, mily fordulatot vesz a világ sorsa? Lehet-e ez máskép, különösen ha valaki annyira lelkére veszi az iparügyeket, mint én magam is ? Éjjeli álmaimból fölébredve már újból és újból — akaratom ellenére — az iparügyekkel bajlódom. Pedig mily kevés a jutalom azoknak, kik ennyire szívükre veszik azt, mutatja a példa más esetekben ... No de sebaj, valakinek csak kell, hogy törődjön valamivel. Mi tehát igénytelen perszonák, kell, hogy valami ügygyel foglalkozzunk. Minden embernek van egy szenvedélye, tehát nekünk is van egy : mi a mások bajával bíbelődünk. A testület megalakulásán még túl sem vagyunk, de szükséges már is, hogy egyéb dolgokat is megvitassunk. Szükségesebbet pedig a békéltető bizottságnál egyelőre nem találok. „Békéltető bizottság“ jöjjön el a te országod . . . Hogy fog ez majd sikerülni, hogy fog életbe léptettetni ? Azt ugyan nem lenne rész tudni hogy mily utón hozzuk létre. Meg van ugyan írva, hogy a testületi biztos közreműködése által, illetve elnöksége alatt a 140. és 141. §. szerint, de itt se szám-, se határozatilag kimondva nincs, mily irányban alkothatók meg a felterjesztendő szabályrendeletek. És ha már egy bizonytalan szám magáévá teszi a békéltető bizottság mikénti összeállítását, mikép kényszeríttessenek azután a többi segédek, hogy ezen szabályok szerint járjanak el, illetve hogy ezen jogokkal éljenek ? A 142. §-ban említve van egy segélyegyletnek létrehozása is, mely egy külön törvény által fog megállapíttatni. Tehát ezen külön törvény szerint leszünk csak képesek a 141. §-beli törvényeket keresztül vihetni, vagy az akkor megjelentek által egyszersmind a segélyegylet is megalapítható lesz (?) és ezen gyűlés kifolyásából készítendő szabályok előterjesztése után fognak majd az említett rendeletek meghozatai (?). A törvények több cikkelyében szólnak a segéd- és tanoncügyekről, így a 126 §-ban is, mely nyíltan kimondja, hogy ez említettek ügye rendeztessék, békéltető bizottság létesíttessék ; de arról, hogy ezen megalkottatott békéltető szabályoknak kivihetősége mikép legyen lehetséges, tökéletesen megfeledkezett, ha csak, mint a 142. §. említi — még ezután nem fog rendeztetni. Az ipartestületek megalakulásánál már szükséges volna, hogy ezen ügy tökéletesen rendezve volna és ezáltal mulasztás ne történjék, mert az úgyis kevés jó között épp a legszükségesebb, a segédek ügye nem lesz rendezhető. Nézetem szerint ez nem lesz oly könnyű dolog . . . Azon rend nem szerető urakat, kik mindenből kivonják magukat, s különösen ha rendről van szó (mert ilyenek is vannak), alig hiszem, hogy egykönnyedén sikerülni fog őket egy kalap alá terelnünk. Már eddig is nem kevesebbről, mint arról beszélgetnek, ha a mesterek megteremtették az ipartestületi jogokat, úgy nekünk sem marad egyéb hátra, mint a kétharmadot megteremteni és testületté alakulni. Tehát nem kevesebb, mint testületi jogok gyakorlására akarnak engedélyt kinyerni . . . Arról, hogy ők csak egy társulatba tartozhatnak, mit sem akarnak tudni. A 143. § ban említettekről úgy a mesterek, mint segédek tudomással bírni sem akarnak. De hogy is volna az lehehetséges, hogy ők, a 145. §. szerint, még mestereket is válaszszanak egyleti ügyeik vezetéséhez. Azzal, hogy a mesterek legalább egyharmadával járuljanak a segélyegyletük fönntartásához, csak kötelességüknek és az előírt törvényeknek tesznek eleget. Tehát a mesterek kötelezve lesznek a törvények eme szakaszainak eleget tenni, de ők semmire sem kötelezők. Az igaz, hogy még eddig lanyhán szólnak ez ügyről törvényeink, de kell és szükséges, hogy mielőbb ezen ügy valamely után tisztázva legyen. Nézetem szerint talán a következő eljárás lenne legcélszerűbb. A békéltető bizottság szabályzata így is, úgy is kell, hogy a mesterek és iparossegédek összehívása alkalmával hagyasson helybe. Tehát egy közös ülés összehívása lesz szükséges ; ezt mindenesetre a testületi biztosoknak kell, hogy eszközöljék. Tehát a testület elöljáróságának oda kell hatni, hogy egy közös ülés hívasson egybe, s már a meghíváson jelezni, hogy aki e gyűlésen részt nem vesz a segédek közül, kötelezve lesz a most egybehívott közös ülés határozatainak magát alávetni. Ez alkalommal látnám jónak már a békéltető bizottságok megválasztását is, mert a folytonos ülések összehívása nem csak hogy időveszteségbe kerül, de egyszersmind költséges is. Nem egyszer tapasztalhattuk már, hogy ha egy ügy miatt gyűlést hívtunk össze, ugyanezen ügy miatt második gyűlésünkön már alig lézengtek néhányat. Tehát a folytonos összehívásnak még az a résztulajdona is megvan, hogy elkedvetlenednek a gyűléseken való megjelenéstől ; hát ha még azt veszik tekintetbe, hogy az éppen az ő rendszeresítésükre történik, még kevésbé lesznek összehozhatók. Meg kell még említenem, hogy ugyanezen gyűlés lenne hivatva határozatilag kimondani, hogy milyen vagy melyik segédegyletet kiváltja az új törvények szerint továbbra is fönntartani. Mert úgy hiszem, hogy nem csak itt Budapesten vagyunk azon helyzetben, hogy két-három ilyen egyletünk is van, hanem, úgy látszik, az egész országban megvolt az, hogy együtt sehol sem fértek meg. No már pedig azután, ha valamit ki akarunk vinni és a törvénynek akár egyik, akár másik cikkelye szerint akarjuk ezen bonyolódott ügyet rendezni, csakis egyedül egy egyletbe kell hogy tartozzunk. Ha tehát ez elhatároztatott, szükséges, hogy oly alapszabályok készíttessenek, melyekben a kényszertársulás elve kimondatik. Különben majd meglátjuk már rövid 1885. január 3.