Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-10 / 41. szám
. LVIII évfolyam. IV-ik év. 1885. 41-ik szám. Szeged, október 10-én. Kapható a kiadóhivatalban.Földi Iparlap. A „SZEGEDI IPARTÁRSULAT“ ÉS A HAZAI IPAROS IFJÚSÁGI EGYLETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. .Ilcs:jelen . minden szombaton. föltételek.. Szegeden házhoz hordva, vagy vidékre postán. Egész évre ... 4 frt. Félévre ■ ... 2 „ Évnegyedre . . . 1 „ Egyes szám ára is kr. Szerv osztoság: Kelemen utca 2. szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények, — az előfizetési pénzek pedig Priváry Pál pénztárnokhoz intézendők. Jelige: Munka és tudomány. Hirdetéseket a kiadóhivatal jutányos árjegyzék szerint számít. Hirdetéseket lapunk számára elfogad H u d a 0 e s t e n: Ilaasenstein éa Vogler, Neuberger és Braun, fürdőutca 4. liftesben: G. L. Daube & C. (lg. Knolly), Rudolf Mosse, Dukes M., Herndl Alajos, Stern M , Danneberg J. Iütdőhivatal: Tampsy György ellenőr (iskola-utca), hova a hirdetések, hirdetési díjak és az esetleges felszólamlások küldendők. A szegedi ipartestület. —kp— A szegedi ipartestület működése előtt eddig egyik legnagyobb akadály az volt, hogy anyagi zavarokkal kellett küzdenie. Nemcsak küzdött, de egyáltalában fedezete nem volt a legcsekélyebb kiadásra sem. Ez az akadály most meg fog szűnni, mert a társulati vagyon a testületnek rendelkezésére bocsáttatik. E részről tehát nem forog fönn többé akadály, hogy a testület ügyrei a rendes kerékvágásban vezettessenek. Hja, de ha még csak ez volna a baj! Múlt alkalommal említettük már, hogy a testület kebelében, egyes vezéregyéniségeknek nem részindulatú bár, de túlhajtott, magatartása és elbizakodottsága vagy föltűnési vágya miatt vannak orvoslásra váró hibák. Mi akkor is, most is kijelentjük, hogy ezt nem tartjuk mi oly mélyreható oknak, ami miatt a testület létérdekeit látnánk veszélyeztetve. Legföljebb a gyorsabb cselekvés akadályoztatik és a szerényebb, de talán tisztább látkörűeket ejti ez a körülmény olykor zavarba. Erről most nem kívánunk szólni. Van ennél sokkal fontosabb akadály, ami az ipartestület rendes működése elé van gördítve. És ez az iparhatóság tétlensége. Régen látjuk már, de csak ma mondjuk, az iparhatóság mostoha gyermekének tekinti az iparosság érdekeit,, ügyeit. Hosszú volna elmondani, hogy az iparhatóság az ipartestület megalakulása előtt és óta mily lanyha magatartást tanúsított. Nem akarjuk a kedélyeket mérgesíteni s igy mellőzzük a rendelkezésünkre álló adatok fölsorolását. Csak egyet említünk. Az új ipartörvényben ha foglaltatnak is hézagok, de azt nem lehet tagadni, hogy a múlttal szemben határozott haladást tanúsít. Az iparhatósági megbízottaknak fontos jogok biztosíttatnak a törvényben s tagjaira bizon nem kis terhek rovattak, a miért kárpótlásul csak az öntudat tisztaságára hivatkozhatnak, hogy az iparos érdekeknek s így iparostársaiknak szolgálatokat tehetnek. No, a szegedi iparhatósági megbízottak ugyan eddig nem erőltették meg magukat, azon egyszerű oknál fogva, hogy az iparhatóság létezésükről tudomással bír ugyan, de ekkoráig még nem tette a szükséges lépéseket, hogy működésüket megkezdhessék Nyolc hónap szaladt át fejünk fölött, s úgy látszik, a törvény szigorú rendelkezése dacára is még mindig kevés idő ez arra, hogy az iparhatósági főnököt kényelméből kimozdítsa. Az ipartestület jobban fölfogta a törvénynek intencióját is, de még a kötelességérzet is jobban megvolt benne és küldöttségileg sürgette az iparhatósági főnököt, hogy tegye meg a lépéseket. A biztatásnál egyebet nem kaptak. Ugyanilyen gyors elbánásban részesülnek az iparosok egyéb, szintén fontos ügyei is. Eltekintve attól, hogy az érdekek megóvása, az ellentétek kiegyenlítése a gyors és egyöntetű eljárás által könnyebben eszközölhető. Szegeden specialiter nagy szükség van arra, hogy az iparhatóság szeretett gyermekének fogadja az iparosok érdekeit. Megmondjuk azt is, miért. Alig van széles Magyarországon város, hol a társadalmi életben oly abnormis állapotok volnának, mint Szegeden. Egyebekről nem szólva, az iparosság soha semmi társadalmi mozgalomban részt nem vesz, így lökést a cselekvésre kívülről egyáltalán nem várhat. Az iparosság Szegeden a szó szoros értelmében magára van hagyatva. Akár a hivatalnoki kartól, akár a társadalom nevezetesebb egyéniségű közül az iparosság érdekei iránt senki őszintén nem buzgólkodik, köztük meg nem fordul. Itt természetesen a követválasztási mozgalmakat nem számíthatjuk Egyedül ez a gyenge szavú lap az, ahonnan az iparosok őszinte szót hallanak. A helyzet így van. A legtöbb vidéki város iparossága a társadalmi érintkezésben szerencsésebb viszonyok között van. Losonc, Debrecen, N.Sz.Miklós, Szolnok, Makó, Eger, stb. tud társadalmi úton sikeresen föllépni, erkölcsi, anyagi előnyöket kivívni. Igen, mert nem hiányoznak vezéregyéniségek, akik az iparosok érdekeit rendjel utáni áhítozás nélkül is fölkarolják. Nálunk ez nincs úgy. És fájdalom, nagyon soká lesz! Éppen azért kellene az iparhatóságnak öntudatosan, sürgősen és tapintatosan eljárnia, hogy amit nélkülöz az iparosság társadalmi uton, megnyerje a fölöttes hatóság helyes vezetésében. De hát megnyeri-e? Meg kell nyernie. A szegedi ipartestület ily körülmények között csak tengődni fog s szép föladatát nem töltheti be. Pedig öntudatos vezetéssel vezéregyesület lesz. Él bennünk a hit,hogy ez az idő be fog következni. Mi legalább zörgetünk, sürgetünk, rámutatunk a hibákra, de méltatjuk az érdemet. Tegye meg helyén kiki a kötelességét. Az iparhatósági megbízottak. 1. Szónok, október 3. Egy éve immár, hogy az új ipartörvény életbe lépett. Egy év alatt az új ipartörvény gyakorlati hasznáról éppúgy, mint annak csakis a gyakorlati keresztülvitel alkalmával tapasztalható hátrányairól világos képet alkothattunk magunknak. Sem önmagunkat, sem másokat nem akarunk ámítani azzal, hogy mindaz, ami az uj ipartörvényben foglaltatik, az iparosok speciális vagy a hazai ipar érdekeinek teljesen megfelel. Tartózkodás nélkül kinyilvánítjuk az egy évi gyakorlati tapasztalatokból kifolyólag szerzett abbeli meggyőződésünket, hogy az 1884. XVII. t.-c.-nek sok árnyoldala van, melyeket még növel az illetékes minisztérium némely elvi határozata és újabb rendelete. De az igazság érdekében tartozunk annak őszinte bevallásával, hogy ezen egy évben, melyben az illetékes hatóságok tulajdonképen a törvény tanulmányozásával és értelmezésével voltak elfoglalva, máris lényegesen szembetűntek a törvénynek nagy előnyei. Messze vezetne kitűzött célunktól, ha részletes fejtegetésébe bocsátkoznánk most annak, melyek a törvény azon fényes árnyoldalai, melyek a gyakorlati keresztülvitel alkalmával szembetűntek. Fönntartjuk magunknak, hogy erről adandó alkalommal kinyilvánítjuk szerzett tapasztalatunkon alapuló szerény nézetünket. Ez alkalommal a törvény egyik leglényegesebb intézkedését kívánjuk igénytelen bírálatunk tárgyává tenni, úgy, amint ezen intézkedés praktikus hasznát egy év alatt ismerni tanultuk. Október hó 1- én lejárván az iparhatósági megbízottak mandátuma s ekkor uj választás lévén elrendelendő, időszerűnek tartjuk, az ipartörvényen alapuló ezen intézményről egyet-mást elmondani. Az 1884. XVII. t. c. 167—174. §§-ai az ipari megbízottak intézményére vonatkoznak. Célja ezen intézménynek az, hogy az elsőfokú iparhatóság mellett oly választott szakközegek legyenek, kik előforduló alkalmakkor az elsőfokú iparhatóság működését szakvéleményeik nyilvánításával elősegítsék. A cél a lehető legpraktikusabb, mert ilyetén módon alkalom adatik az elsőfokú iparhatóságot képező városi tanácsnak arra, hogy az iparosok és kereskedők szakvéleményének meghallgatása után döntsön valamely ipari vagy kereskedelmi ügyben, az érdekelt kereskedőknek és iparosoknak pedig mód nyuttatik arra, hogy szakvéleményükkel a tanácsot támogassák. Ez azonban csak mellékes cél. Ilyennek deklarálta az egy évi tapasztalat és maga az iparh. megbízottak működésére vonatkozó 9909/1885. számú miniszteri utasítás. Fő célja ezen intézménynek az, hogy az iparh. megbízottak négy különböző irányban hatósági feladatot teljesítsenek. Az iparh. megbízottak nem annyira szakvélemény nyilvánítására, mint inkább ellenőrzésre vannak hivatva. Innen van, hogy a rosz nyelvek „finánc“-oknak keresztelték őket. Az egyik csoportja az ipari. megbízottaknak hivatva van, az új ipartörvény szerint vezetett lajstromokat, illetve ezek vezetését ellenőrizni, helyes vezetésükre fölügyelni Őszintén bevallva, ezen hivatás miatt nem érdemes a hangzatos címet viselni. Amaz iparhatósági tisztviselőnek, ki hivatásszerűleg foglalkozik a különböző lajstromok vezetésével, az ipari megbízottak a lajstromok mikénti vezetésére sem tanácsot, sem közvetett vagy közvetlen utasítást nem adhatnak. A lajstromok vezetésének ellenőrzése pedig oly dolog, mely — ha a vezető tisztviselő értelmes és lelkiismeretes — egészen fölösleges, ha pedig a tisztviselő lelkiismeretlen, teljesen lehetetlen, mert ahhoz, hogy az ipari, megbízottak az esetleges lelkiismeretlenséget és hiányokat fölfedezhessék, valamennyi lajstromnak legtüzetesebb átrevideálása szükséges, ez pedig napokat, sőt heteket igényelhetne. Rendszeres foglalkozással bíró iparostól és kereskedőtől valóban nem lehet követelni, hogy évenként heteket fordítsanak tiszteletbeli hivataluk lelkiismeretes ellátására, csak azért, hogy meggyőződjenek, váljon az X. Y. segédre vagy tanoncra vonatkozó adatok helyesen és hűen vannak-e belajstromozva. Azt, hogy ennek vagy annak a segédnek személyleírása, az ennek vagy annak a tanoncnak tanviszonyára vonatkozó adatok helyesek-e, tehát hogy a lajstromok hűen vannak-e vezetve, a legszorgosabb felülvizsgálat esetében sem állapíthatnák meg az ipart. megbízottak, ha csak elő nem citálnák az illető segédeket és tanoncokat és összehasonlításokat nem eszközölnének, vizsgálatokat nem indítanának. Helyénvalónak és észszerűnek tartjuk az ellenőrzést a földm., ipar- és kereskügyi minisztérium 39266/884. sz. általános rendeletének 10. és 15. §-aihoz csatolt 3. és 4. minta szerint vezetett iparlajstromoknál, mert ott pénzkezelésről van szó. Ehhez pedig két szakavatott iparh. megbízott untig elég. A többi lajstromok ellenőrzése épp oly fölösleges, mint amily lehetetlen is. Egy másik csoportja az ipari megbízottaknak foglalkozik a tanonciskolák ellenőrzésével. Általános szempontból ítélve vagy ez, vagy a tanonciskolákra vonatkozó egyéb miniszteri intézkedés fölösleges. A törvény 80. §-a szerint ugyanis a község köteles tanonciskolát létesíteni. Rendezett tanácsú városokban tehát a politikai község, vagyis maga a város. Az ezen iskolák fölötti közvetlen felügyeletet a vallás- és közoktatásügyi miniszter 27496/884. sz. rendeletének 33. § a szerint az azokat fölállító és fönntartó község az e végre választott ipariskolai bizottsága által gyakorolja. Ezen bizottság a várostól nyervén mandátumát, annak felelős eljárásáért, annak számos működéséről. Az iparh megbízottak pedig rendeltetésüknél fogva szintén a városnak felelősek eljárásukért, szintén annak tartoznak működésükről számolni. A városnak tehát egy célra két, több tagból álló közege van. Minek a sok hivatal ? Csak azért, hogy az iparosok is választhassanak (ipart. megbízottakat), a város is választhasson (ipariskolai bizottságot)? Az iparosok érdekeit mindkét bizottság képviselheti, állván az ipari megbízottak csoportja is nagyobbára iparosokból, az ipariskolai bizottság tagjai is az említett miniszteri rendelet 34. §-a szerint „kiválólag művelt és értelmes iparosok közül“ lévén megválasztandó. Az iparh megbízottak ezen csoportja tehát ott, hol a törvény 80. §-a szerint a tanonciskolákat maguk a városok, a politikai községek tartják fönn, egészen fölösleges. Oly városokban azonban, hol az ipariskolát az ipartestület tartja fönn, mely mint iskolafönntartó a közvetlen felügyelet gyakorlására, ipariskolai bizottság választására köteles, a városi hatóságot képviselő iparh megbízottak ezen csoportja üdvösen működhetik. Egy harmadik csoportja az iparhatósági megbízottaknak a gyárak megszemlélésével van megbízva. Ha valami, úgy bizonyára ez vall leginkább arra, hogy a törvényhozásnak és magának a kormánynak folytonosan Budapest lebeg szemei előtt. A nagyobb városok kivételével ugyan hány gyár van az országban ? Bizony, nagyon kevés. Lesznek oly elsőfokú iparhatóságok fölös számban, melyeknek területén egyetlen gyár sem lesz, hanem azért az ipari, megbízottak gyári szemlélők csoportját rendszeresíteni kell, mert a törvény előírja, sőt a legnagyobb súlyt fekteti működésére. Az ezen működésre vonatkozó miniszteri utasítás sokkal részletesebb, bármely csoportnak szóló utasításnál. S ez nagyon természetes is, mert az egészségi és biztonsági szempont itt az irányadó. De bármily részletes is legyen a miniszteri utasítás ezen része, mégis nélkülözi — szerintünk — a legfontosabbat, t. i. az itt múlhatlanul szükséges definíciót, meghatározását annak, mely és minő telepeket tartoznak a gyári szemlélők időről-időre megvizsgálni. A gyár fogalmának legtágabb értelmű definiálását, valamint annak szoros meghatározását, mik tartoznak az ipari, megbízottak gyári szemlélők csoportjának felügyelete alá, már csak azért is tartottuk volna szükségesnek, mert ma már a gyár és műhely elnevezés gyakran azok tulajdonosai által is fecséreltetik, így pl. a képesítéshez kötött mesterségek közé tartozó aranyműves ipar űzője gyakran aranylánc - gyárosnak vallja magát, a