Alföldi Iparlap, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-10 / 41. szám

. LV­III évfolyam. IV-ik év. 1885. 41-ik szám. Szeged, október 10-én. Kapható a kiadóhivatalban.Földi Iparlap. A „SZEGEDI IPARTÁRSULAT“ ÉS A HAZAI IPAROS IFJÚSÁGI EGYLETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. .Ilcs:jelen . minden szombaton. föltételek.. Szegeden házhoz hordva, vagy vidékre postán. Egész évre ... 4 frt. Félévre ■ ... 2 „ Évnegyedre . . . 1 „ Egyes szám ára is kr. Szer­­v osztos­ág: Kelemen­ utca 2. szám, hova a lap szellemi részét illető közlemények, — az előfizetési pénzek pedig Priváry Pál pénztárnokhoz intézendők. Jelige: Munka és tudomány. Hirdetéseket a kiadóhivatal jutányos árjegyzék szerint számít. Hirdetéseket lapunk számára elfogad H u d a 0 e s t e n: Ilaasenstein éa Vogler, Neuberger és Braun, fürdő­­utca 4. liftesben: G. L. Daube & C. (lg. Knolly), Rudolf Mosse, Dukes M., Herndl Alajos, Stern M , Danneberg J. Iütdőh­ivatal: Tampsy György ellenőr (iskola-utca), hova a hirdetések, hirdetési díjak és az esetleges felszólamlások küldendők.­ ­ A szegedi ipartestület. —kp— A szegedi ipartestület működése előtt eddig egyik legna­gyobb akadály az volt, hogy anyagi zavarokkal kellett küzdenie. Nemcsak küzdött, de egyáltalában fedezete nem volt a legcsekélyebb kiadásra sem. Ez az akadály most meg fog szűnni, mert a társulati vagyon a testületnek rendelkezésére bocsáttatik. E részről tehát nem forog fönn többé akadály, hogy a testület ü­gyrei a rendes kerékvágásban vezettessenek. Hja, de ha még csak ez volna a baj! Múlt alkalommal említettük már, hogy a testület kebelében, egyes vezéregyéniségeknek nem részindulatú bár, de túlhajtott, magatartása és elbizakodottsága vagy föltűnési vágya miatt vannak orvoslásra váró hibák. Mi akkor is, most is kijelentjük, hogy ezt nem tartjuk mi oly mélyreható oknak, a­mi miatt a testület létérde­keit látnánk veszélyeztetve. Legföl­jebb a gyorsabb cselekvés akadályoz­­tatik és a szerényebb, de talán tisz­tább látkörűeket ejti ez a körülmény olykor zavarba. Erről most nem kívánunk szó­lni. Van ennél sokkal fontosabb akadály, a­mi az ipartestület rendes működése elé van gördítve. És ez­­ az ipar­hatóság tétlensége. Régen látjuk már, de csak ma mondjuk, az iparhatóság mostoha gyermekének tekinti az iparosság érde­keit,, ügyeit. Hosszú volna elmondani, hogy az iparhatóság az ipartestület megalakulása előtt és óta mily lanyha magatartást tanúsított. Nem akarjuk a kedélyeket mérgesíteni s igy mel­lőzzük a rendelkezésünkre álló ada­tok fölsorolását. Csak egyet említünk. Az új ipar­törvényben ha foglaltatnak is héza­gok, de azt nem lehet tagadni, hogy a múlttal szemben határozott hala­dást tanúsít. Az iparhatósági meg­bízottaknak fontos jogok biztosíttat­nak a törvényben s tagjaira bizon nem kis terhek rovattak, a miért kárpótlásul csak az öntudat tisztasá­gára hivatkozhatnak, hogy az iparos érdekeknek s így iparostársaiknak szolgálatokat tehetnek. No, a szegedi iparhatósági meg­bízottak ugyan eddig nem erőltették meg magukat, azon egyszerű oknál fogva, hogy az iparhatóság létezé­sükről tudomással bír ugyan, de ekkoráig még nem tette a szükséges lépéseket, hogy működésüket meg­kezdhessék Nyolc hónap szaladt át fejünk fölött, s úgy látszik, a törvény szigorú rendelkezése dacára is még mindig kevés idő ez arra, hogy az iparhatósági főnököt kényelméből ki­mozdítsa. Az ipartestület jobban fölfogta a törvénynek intencióját is, de még a kötelességérzet is jobban meg­volt benne és küldöttségileg sürgette az iparhatósági főnököt, hogy tegye meg a lépéseket. A biztatásnál egyebet nem kaptak. Ugyanilyen gyors elbánásban ré­szesülnek az iparosok egyéb, szintén fontos ügyei is. Eltekintve attól, hogy az érdekek megóvása, az ellentétek kiegyenlítése a gyors és egyöntetű eljárás által könnyebben eszközölhető.­ Szegeden specialiter nagy szükség van arra, hogy az iparhatóság szeretett gyer­mekének fogadja az iparosok érdekeit. Megmondjuk azt is, miért. Alig van széles Magyarországon város, hol a társadalmi életben oly abnormis állapotok volnának, mint Szegeden. Egyebekről nem szólva, az iparosság soha semmi társadalmi mozgalomban részt nem vesz, így lökést a cselekvésre kívülről egyálta­lán nem várhat. Az iparosság Szege­den a szó szoros értelmében magára van hagyatva. Akár a hivatalnoki kartól, akár a társadalom nevezete­sebb egyéniségű közül az iparosság érdekei­ iránt senki őszintén nem buz­­gólkodik, köztük meg nem fordul. Itt természetesen a követválasztási moz­galmakat nem számíthatjuk Egyedül ez a gyenge szavú lap az, a­honnan az iparosok őszinte szót hallanak. A helyzet így van. A legtöbb vidéki város iparossága a társadalmi érintkezésben szerencsésebb viszonyok között van. Losonc, Debrecen, N.­Sz.­­Miklós, Szolnok, Makó, Eger, stb. tud társadalmi úton sikeresen föllépni, er­kölcsi, anyagi előnyöket kivívni. Igen, mert nem hiányoznak vezéregyénisé­gek, a­kik az iparosok érdekeit rend­jel utáni áhítozás nélkül is fölkarolják. Nálunk ez nincs úgy. És fájda­lom, nagyon soká lesz! Éppen azért kellene az iparható­ságnak öntudatosan, sürgősen és ta­pintatosan eljárnia, hogy a­mit nél­külöz az iparosság társadalmi uton, megnyerje a fölöttes hatóság helyes vezetésében. De hát megnyeri-e? Meg kell nyernie. A szegedi ipartestület ily körül­mények között csak tengődni fog s szép föladatát nem töltheti be. Pedig öntudatos vezetéssel vezéregyesület lesz. Él bennünk a hit,­hogy ez az idő be fog következni. Mi legalább zörgetünk, sürgetünk, rámutatunk a hibákra, de méltatjuk az érdemet. Tegye meg helyén kiki a köte­lességét. Az iparhatósági megbízottak. 1. Szó­nok, október 3. Egy éve immár, hogy az új ipar­törvény életbe lépett. Egy év alatt az új ipartörvény gyakorlati hasznáról épp­úgy, mint annak csakis a gyakorlati keresztül­vitel alkalmával tapasztalható hátrányai­ról világos képet alkothattunk magunknak. Sem önmagunkat, sem másokat nem akarunk ámítani azzal, hogy mindaz, a­mi az uj ipartörvényben foglaltatik, az iparosok speciális vagy a hazai ipar érde­keinek teljesen megfelel. Tartózkodás nélkül kinyilvánítjuk az egy évi gyakor­lati tapasztalatokból kifolyólag szerzett abbeli meggyőződésünket, hogy az 1884. XVII. t.-c.-nek sok árnyoldala van, melye­ket még növel az illetékes minisztérium némely elvi határozata és újabb rendelete. De az igazság érdekében tartozunk annak őszinte bevallásával, hogy ezen egy évben, melyben az illetékes hatóságok tulaj­donképen a törvény tanulmányozásával és értelmezésével voltak elfoglalva, már­is lényegesen szembetűntek a törvénynek nagy előnyei. Messze vezetne kitűzött célunktól, ha részletes fejtegetésébe bocsátkoznánk most annak, melyek a törvény azon fény­es árnyoldalai, melyek a gyakorlati keresz­tülvitel alkalmával szembetűntek. Fönn­tartjuk magunknak, hogy erről adandó alkalommal kinyilvánítjuk szerzett tapasz­talatunkon alapuló szerény nézetünket. Ez alkalommal a törvény egyik leglé­nyegesebb intézkedését kívánjuk igénytelen bírálatunk tárgyává tenni, úgy, amint ezen intézkedés praktikus hasznát egy év alatt ismerni tanultuk. Október hó 1- én lejárván az ipar­­hatósági megbízottak mandátuma s ekkor uj választás lévén elrendelendő, időszerű­nek tartjuk, az ipartörvényen alapuló ezen intézményről egyet-mást elmondani. Az 1884. XVII. t. c. 167—174. §§-ai az ipari­ megbízottak intézményére vonat­koznak. Célja ezen intézménynek az, hogy az elsőfokú iparhatóság mellett oly választott szakközegek legyenek, kik elő­forduló al­kal­makkor az elsőfokú ipar­hatóság működését szakvéleményeik nyil­vánításával elősegítsék. A cél a lehető legpraktikusabb, mert ilyetén módon alka­lom adatik az elsőfokú iparhatóságot képező városi tanácsnak arra, hogy az iparosok és kereskedők szakvéleményének meghallgatása után döntsön valamely ipari vagy kereskedelmi ügyben, az érdekelt kereskedőknek és iparosoknak pedig mód nyuttatik arra, hogy szakvéleményükkel a tanácsot támogassák. Ez azonban csak mellékes cél. Ilyen­nek deklarálta az egy évi tapasztalat és maga az iparh. megbízottak működésére vonatkozó 9909/1885. számú miniszteri utasítás. Fő célja ezen intézménynek az, hogy az iparh. megbízottak négy különböző irányban hatósági feladatot teljesítsenek. Az iparh. megbízottak nem annyira szak­­vélemény nyilvánítására, mint inkább ellenőrzésre vannak hivatva. Innen van, hogy a rosz nyelvek „finánc“-oknak keresz­telték őket. Az egyik csoportja az ipari. megbí­zottaknak hivatva van, az új ipartörvény szerint vezetett lajstromokat, illetve ezek vezetését ellenőrizni, helyes vezetésükre fölügyelni Őszintén bevallva, ezen hivatás miatt nem érdemes a hangzatos címet viselni. Amaz iparhatósági tisztviselőnek, ki h­iva­­tásszerűleg foglalkozik a különböző lajstro­mok vezetésével, az ipari­ megbízottak a lajstromok mikénti vezetésére sem tanácsot, sem közvetett vagy közvetlen utasítást nem adhatnak. A lajstromok vezetésének ellenőrzése pedig oly dolog, mely — ha a vezető tisztviselő értelmes és lelkiismeretes — egészen fölösleges, ha pedig a tisztviselő lelkiismeretlen, teljesen lehetetlen, mert ahhoz, hogy az ipari, megbízottak az esetleges lelkiis­­meretlenséget és hiányokat fölfedezhessék, valamennyi lajstromnak legtüzetesebb­ átre­­videálása szükséges, ez pedig napokat, sőt heteket igényelhetne. Rendszeres foglalko­zással bíró iparostól és kereskedőtől valóban nem lehet követelni, hogy évenként hete­ket fordítsanak tiszteletbeli hivataluk lelkiismeretes ellátására, csak azért, hogy meggyőződjenek, váljon az X. Y. segédre vagy tanoncra vonatkozó adatok helyesen és hűen vannak-e belajstromozva. Azt, hogy ennek vagy annak a segédnek személyleírása, az ennek vagy annak a tanoncnak tanviszonyára vonatkozó adatok helyesek-e, tehát hogy a lajstromok hűen vannak-e vezetve, a legszorgosabb felül­­vizsgálat esetében sem állapíthatnák meg az ipart. megbízottak, ha csak elő nem citálnák az illető segédeket és tanoncokat és összehasonlításokat nem eszközölnének, vizsgálatokat nem indítanának. Helyénvalónak és észszerűnek tartjuk az ellenőrzést a földm., ipar- és keresk­­­ügyi minisztérium 39266/884. sz. álta­lános rendeletének 10. és 15. §-aihoz csatolt 3. és 4. minta szerint vezetett iparlaj­stromoknál, mert ott pénzkezelésről van szó. Ehhez pedig két szakavatott iparh. megbízott untig elég. A többi lajstromok ellenőrzése épp oly fölösleges, mint a­mily lehetetlen is. Egy másik csoportja az ipari­ meg­bízottaknak foglalkozik a tanonciskolák ellenőrzésével. Általános szempontból ítélve vagy ez, vagy a tanonciskolákra vonat­kozó egyéb miniszteri intézkedés fölös­leges. A törvény 80. §-a szerint ugyanis a község köteles tanonciskolát létesíteni. Rendezett tanácsú városokban tehát a politikai község, vagyis maga a város. Az ezen iskolák fölötti közvetlen fel­­ügyeletet a vallás- és közoktatásügyi­­ miniszter 27496/884. sz. rendeletének 33. § a szerint az azokat fölállító és fönntartó község az e végre választott ipar­iskolai bizottsága által gyakorolja. Ezen bizottság a várostól nyervén mandátumát, annak felelős eljárásáért, annak számos működéséről. Az iparh­ megbízottak pedig rendeltetésüknél fogva szintén a városnak felelősek eljárásukért, szintén annak tar­toznak működésükről számolni. A városnak tehát egy célra két, több tagból álló közege van. Minek a sok hivatal ? Csak azért, hogy az iparosok is választhassa­nak (ipart. megbízottakat), a város is választhasson (ipariskolai bizottságot)? Az iparosok érdekeit mindkét bizottság képviselheti, állván az ipari­ megbízottak csoportja is nagyobbára iparosokból, az ipariskolai bizottság tagjai is az említett miniszteri rendelet 34. §-a szerint „kiváló­­lag művelt és értelmes iparosok közül“ lévén megválasztandó. Az iparh­ megbízottak ezen csoportja tehát ott, hol a törvény 80. §-a szerint a tanonciskolákat maguk a városok, a politikai községek tartják fönn, egészen fölösleges. Oly városokban azonban, hol az ipariskolát az ipartestület tartja fönn, mely mint iskolafönntartó a közvetlen felügyelet gyakorlására, ipariskolai bizott­ság választására köteles, a városi ható­ságot képviselő iparh­ megbízottak ezen csoportja üdvösen működhetik. Egy harmadik csoportja az iparható­sági megbízottaknak a gyárak megszem­lélésével van megbízva. Ha valami, úgy bizonyára ez vall leginkább arra, hogy a törvényhozásnak és magának a kor­­mánynak folytonosan Budapest lebeg szemei előtt. A nagyobb városok kivéte­lével ugyan hány gyár van az országban ? Bizony, nagyon kevés. Lesznek oly első­fokú iparhatóságok fölös számban, melyek­nek területén egyetlen gyár sem lesz, hanem azért az ipari, megbízottak gyári szemlélők csoportját rendszeresíteni kell, mert a törvény előírja, sőt a legnagyobb súlyt fekteti működésére. Az ezen műkö­désre vonatkozó miniszteri utasítás sokkal részletesebb, bármely csoportnak szóló utasításnál. S ez nagyon természetes is, mert az egészségi és biztonsági szempont itt az irányadó. De bármily részletes is legyen a miniszteri utasítás ezen része, mégis nélkülözi — szerintünk — a leg­fontosabbat, t. i. az itt múlhatlanul szük­séges definíciót, meghatározását annak, mely és minő telepeket tartoznak a gyári szemlélők időről-időre megvizsgálni. A gyár fogalmának legtágabb értelmű definiálását, valamint annak szoros meg­határozását, mik tartoznak az ipari, megbízottak gyári szemlélők csoportjának felügyelete alá, már csak azért is tartot­tuk volna szükségesnek, mert ma már a gyár és műhely elnevezés gyakran azok tulajdonosai által is fecséreltetik, így pl. a képesítéshez kötött mesterségek közé tartozó aranyműves ipar űzője gyakran aranylánc - gyárosnak vallja magát, a

Next