Alföldi Iparlap, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
1886. január 3. ALFÖLDI IPARLAP, szakasztanunk gondolkodásunk vezérfonalát arra nézve, hogy miként hasznosittassék az országos kiállítás a nemzetre nézve ? Mindenekelőtt úgy és akként, hogy a nemzet által erre hozott áldozatok csak előlegnek tekintessenek a hozandó nemzeti áldozatokhoz, mert különben kárba vesz az előleg, ha ez befektetésnek, s ha ez a gyümölcsöztetésre nézve elégségesnek tartatik s a visszaesés azonnal tényleges lesz, mihelyt a nemzet, illetve a törvényhozás és a kormány „egy időre elégségesnek“ fogják tartani, különösen a közgazdasági viszonyok emelésére, a kiállításba hozott áldozatokat. Annyit láthattunk, hogy humánus és közművelődési eszközeink az állami szervezet magasabb szálaiba felfonódott képletekben kifejezhetőleg fölemelkedettebb helyzetbe jutottak mint közgazdaságunk, s hogy ez utóbbi bármily sok testes és tekintélyes tárgyilagos kifejezést birt a kiállításba hozni, iparés mezőgazdasági kultúránk messze mögöttük maradt amazoknak, s hogy kereskedelmünk egészen halva esett a kirakatba, a midőn forgalmi és közlekedési eszközeink haladásának bámulatraméltó jeleivel lehetett találkoznunk. Ezeket összhangzatba hozni az államkormány sürgős és mulaszthatlan kötelessége. Nem fogom elmulasztani, talán sokat is fogok még beszélni mindama teendőkről, amelyeket ezen kiállításból kifolyólag Magyarország közérdeke az egyesektől, különösen a termelő polgárságtól, az iparosoktól, mezőgazdáktól és a kereskedőktől vár. Ma azonban nem tehetem, hogy azon szükséges teendőkre nézve, amelyek a kormányt illetik, bővebben ki ne térjek. Az ipari szaktanodák s az iparos pályára előkészítő iskolák rövidebb tanfolyama, tömörebb tantárgya, gazdagabb szervezése elengedhetlen teendő. Csak közelebb panaszkodtak az államok vezérférfiai egymás között, a gymnasiumi közoktatási rendszer hiányai miatt. S mégis mit látunk, az ifjúság, legalább minálunk, ide özönlik, mert a közgazdaság bármely ágára előkészítő iskoláink szegények s mégis hosszadalmasak és theoretikusok. Sehol sem jó az, hogy felnőtt munkások járnak tanodába a dologtól elszokni. Másrészt elég példa, hogy még a fővárosi alsóbb ipariskolákban is a tanítók hónapokig fizetést sem kapnak. Az állami fontossággal bíró tanodai oktatás minden ága mindenütt közerőből ápoltatik, nálunk az iparos szakoktatás az iparosok gondjaira bizatik, mintha valami felekezeti érdekli dologról volna szó, holott másrészt az iparosok adójuk által a másnemű közoktatás költségeihez a községekben s az államban hozzájárulnak. Egyébiránt az iparos szakoktatás egyéb kérdéseiről szóljon szerkesztőtársam, aki reáltanodai tanár, vagy szóljanak a tanférfiak. Előttem főleg a közgazdasági minisztérium ez irányba vágó teendői állanak. Nagyobbszerű tanműhelyek, rövidebb tanfolyamú technikumok, közép-ipartanodák, s a polgári és felsőbb népiskolák oldalánál fölállítandó iparszaktanodák mellett az iparos tanulók továbbképzése mind lehet a közoktatási miniszter dolga, de a külföldi gyárak és ipartelepek tanulmányozására kiküldendő ifjak költségeire az államnak okvetlen a közgazdasági minisztérium útján kell nagyobb gondot fordítani. Másrészt idebent a gyárakban és a nagy műhelyekben ugyanezen minisztériumnak kell szigorú felügyeletet tartani, hogy a tanulók kellőleg kiképeztessenek s hogy az éretlen és önhasznát sem ismerő kapzsi, korai kihasználás fölül ne kerekedjék a tanuló tanulási iránya fölött. Másrészt hogy magukban a nagy iparvállalatokban szakképes egyének s humánus emberek vezessék a munkaerő kiképzését. Hogy továbbá a józanság és az erkölcsi rend megóvassék s mielőtt szakképzett munkaerőink létrejönnek, a németországi ipartelepek rossz példája követésre ne találjon s nehogy majdan az azokéhoz hasonló közkereseti viszonyok álljanak elő, magoknak a gyáraknak és ipartelepeknek állami támogatása csak ott és azon esetben alkalmaztassák, ahol az állam a fennebbi iparerőfejlesztés érdekében teljes befolyást biztosított magának. Gyakorlatból szólok, ha ettől az állam elüthető , úgy a jó törekvés kárba vesz. A kiállításból ezen szempontra nézve azt is megtanulhattuk, hogy nálunk főleg a hazai nyersanyagok előkészítésére, kikészítésére és feldolgozására megkivántató munkatelepek és gyárak vannak még leginkább elhanyagolva s hogy a jobb tárgyak igen sok szakmában, a középipar műhelyeiből kerültek ki s hogy nálunk a tömeges termelés a minőség tökéletesítésére való törekvés nélkül üzérszellemben halad s ezáltal is önmaga csökkenti versenyképességét; s a midőn ennek folytán élni sietne, önmaga teszi életét kérdésessé. Ezt összhangba hozni, illetve ezen bajt orvosolni ma, midőn az állam hivatva van a kiállításba előpénzül adott állami költségek alapján a hazai gyáripart, anyagilag is segélyezni, a legnagyobb alkalom adatott. De ez csak egy részét képezi az államkormány azon feladatának, amelynek tudatára a gondolkodó főket a kiállítás rávezérelhette. Van még több ilyen felsőbb intézkedéseket követelő feladat is. Bakay Nándor vezére, de azért szintén nem szavakkal, hanem tettekkel vezérel. Az angol elsőmunkás, vagy mondjuk főmunkás, mestere az ő szakaszának, a népszerűleg összefüggő azon osztály munkástömege fölött, az ő gyakorlati tudományának fensőbbsége uralkodik. Noha minden egyes munkásnak egész önállósággal kell kezébe fogni tudni a rábízott, többnyire egyforma darabok azonos megmunkálását, a főmunkás vezérszellemének irányadó nyomai az egyes munkás fogásain visszatükröződnek, s ez adja meg a munkamegosztás elvei szerint szétosztott, csaknem ellentétes munkát teljesítő munkások működésében az egységesség láncolatát. A munkamegosztás elvei szerint működő nagy gyárak különböző csoportjaiban vezérkedő főmunkások képezik a gyárak támoszlopait, s a munkások mestereit. Ha ezen vezérmunkások munka, előtt s munka után összejönnek, az angol szófukarság törvényei szerint vajmi keveset beszélnek s mégis tökéletesen megértik egymást, mert az ő közös vezérük, az általuk egyenként felölelt szakmakör összefüggő gyakorlati szakmatudományának alapos ismerete. Az előmunkások a felosztott munka egyes csoportjában előforduló eltérő műtétetek összefüggési törvényeit ismerik alaposan. Ezért, ha a figyelmes tanuló az előmunkás közelében van, ennek azon érzékét is el kell sajátítania, amelylyel az a tőle távolabb eső munkástársainak műfogásait, a nélkül, hogy a saját kezében levő munka szenvedne, folyton figyelemmel kisér s azoknak minden helyes vagy helytelen mozdulatai iránt érzékeny tud lenni, s egy odavetett pillantással helyeslő vagy rendreutasító bírálatát tudja nyilvánítani, ami azután nélkülözhetővé teszi a német gyárakban természetté vált sok szóbeszédet. Ezen vezényleti rendszer hatása alkotja át az angol munkást azzá, hogy daczára annak, hogy ő t. i. a munkás csak egy részecske a nagy munkagépezetben, mégis egész a rábízott munkák teljesítésében. Innen van, hogy a kontinensen az itteni gyárak gyakran örvendenek, hogy ha egy főmunkási helyre egy angol előmunkást nyerhetnek, noha ennek ugyan meggyűlik a baja az itteni szószapora munkásokkal, akik azután ennélfogva 14 óra alatt sem képesek annyit dolgozni, mint amennyit az angol gyárakban 10 óra alatt dolgoznak. A kontinens munkásai fütyölve és dalolva s mindemellett másrészt véres verejtékkel dolgoznak, az angol munkások némán, huzamosan s mindemellett könnyedén, mert szabályos folytonosságban dolgoznak, ez a mesterek érdeme, kik ha Angliában a mester nevet kiérdemelték, már többnyire boldog, megelégedett és gazdag emberek is. Ezt is kiérdemelték. Különben talán a népek természetétől is függ a különböző sajátságok fejlődésének ily jellemző uralkodásravergődése , azonban ismét csak az erős akaratnak kell tulajdonítanunk, a jó sajátságok fölényre vezérletének ilynemű általános keresztülvitelét. Bakay Dezső: 3