Alföldi Iparlap, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-09-12 / 37. szám
___——■ 1 ............... V-ik évfolyam. 1886. 37-ik szám. Szeged, szeptember 12-én. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hordással vagy vidékre posta útján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre ... 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egy,’es szám alab kr. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Felelős szerkesztő: ifj. Szmollény Nándor. Főmunkatársi Babos Elek. Hirdetések: ió-od oldal . . 1.— 8-ad „ . . 2.-4-ed „ . . 3.50 Fél „ 6. A 4 hasábos petitsor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hova az előfizetési pénzek küldendők. Részletes vita az 1884-ik évi XVII. törvényczikk revíziója fölött. I. Az első szakasz és a minisztérium általános indokolása, melylyel a törvényt annak idejében a képviselőház elé terjesztette. Debreczen, 1886. évi augusztus 25-én. Azok közé tartozom, a kik az uj ipartörvényt nem azért ellenezték, mert a Tisza Kálmán minisztériuma terjesztette be; nem helyeseltem ezen törvényt azért, mert félszeg intézkedéseken alapszik, mert nem határozott korszakalkotó, csak átmeneti kényszerű, helyzetszerű alkotás jellegével bír. Erre nézve elég lett volna az egyszerű revízió. S ha pedig új törvényalkotás szükségessége forgott fönn, a törvénynek határozott elvi irányt kellett volna adni. Hogy mennyire csak a kényszerűség határáig iparkodott ezen törvény a közszükségnek megtelni, ez világosan kitetszik a minisztérium által annak idejében beadott alábbi indoklásból : „Az 1872. VIII. törvényczikkbe iktatott ipartörvény revízióját évek során át az érdekelt iparosok egy része hangosan követelte. Ezen ügyben az országgyűléshez számos kérvény érkezett, a melyeket a képviselőház 1880 ik évi május 31-én tartott ülésében hozott határozatával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz utasított. Mindezen kérvényekben az iparnak és főkép a kézműiparnak az országban állítólag tapasztalható hanyatlása elsősorban azon állapotnak tulajdoníttatott, a melyet az 1872. VIII. törvényczikk előidézett volna. Az iparszabadság ezen nézetek szerint nem volt viszonyainknak megfelelő ; nálunk az iparszabadságon nyugvó ezen törvény a kellő föltételek hiányában az egyes iparosokat egymástól elszigetelte; kellő szervezet hiányában mindenki a féktelen szabadság mellett magára lett hagyatva; kellő műveltség hiányában a szabad társulás előnyeit senki sem kaszálta föl, s így a kézműves a jelen korszak alatt amúgy is nagy előnyöket élvező vállalkozás és tőke ereje által mindinkább háttérbe szorult és sok esetben tönkrement. Mindezeknél fogva a törvénynek oly irányú revízióját követelték, amely által az iparos elem kellően szervezkedjék, s ekkép tétele jövőre is biztosíttassék. Az iparszabadság ellen, vagy inkább az ipari szervezet hiánya miatt kifejlődött agitáczió erőben még inkább nyert azáltal, hogy a miénkkel majdnem ugyanazon vagy legalább nagyon rokon elveken alapuló külföldi törvények ellen Németországban és az osztrák tartományokban is majdnem azonos irányú törekvések mutatkoztak , sőt Németországban több novelláris intézkedés az áramlattal szemben engedékenységet tanúsított, Ausztriában pedig a törvényhozás egész teljességében hódolt az iparosok által csinált közvélemény követeléseinek. A kormány nem ignorálta az e téren mindinkább hangosabban fölmerülő kívánságokat. — 1880. szeptember havában a kereskedelmi és iparkamarák kiküldötteiből és 1881. február havában külön meghívott tagokból álló értekezleteken behatóan tárgyalta az ügy minden oldalát, és ez alapon, valamint a különben még rendelkezésére álló adatok és tapasztalatok alapján dolgozta át az 1872. VIII. törvényczikket. “ Ez az indoklás első része. Ezután sarkon fordul az indoklás s azt mondja : „Mielőtt a törvényjavaslat részleteinek taglalásába bocsátkoznám, legyen szabad mindenekelőtt megjegyezni azt, hogy a közgazdasági viszonyoknak az országban nemcsak, hanem az egész világon kifejlődött jelen állapota mellett az iparszabadság elvét lényegében megszorítani és ezáltal talán a vállalkozó tőkével szemben a kézműves iparost jobb helyzetbe hozni akarni . A hiú törekvés, amelyet az életben sikerrel keresztülvinni lehetetlen. Egyáltalában illúzióban ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy az ipartörvénynek bármily irányú módosítása az iparosnak versenyképességét azonnal fokozni, sőt az általa annyira félt tőkével és nagyiparral szemben teljesen védeni vagy biztosítni fogja.“ Ha ez igy áll, akkor kár volt ezen „illúzió“ kedvéért a régi törvény revíziója helyett egy egész uj törvényt alkotni s ezen uj törvényt az életbeléptetésnél és az alkalmazásnál még inkább meglazítani törekedni, mivel ha, amint az indoklás is mondja, ezen törvény alkotása az ellentétes áramlatokból szülemlett s már ezáltal is ellazuló állapotokra vezető természetű volt s igy határozott vezérszellemmel nem bírt. Holott a törvény hivatása és rendeltetése nemcsak hogy nem lehet a zárt ajtók hagyását szaporító eszközként szolgálni, de sőt éppen ezt kellene a törvénynek megszüntetni. Mindezeknél fogva én részemről éppen nem csodálkoztam rajta, hogy nálunk, Debreczenben, az ország minden részeiből jövő ösztönzés és buzdítás daczára az iparosok sehogy sem akartak belebocsátkozni a törvény élvezetébe, amelynek már az is egyik jellemző vonásai közé tartozik, hogy ha akarom élek vele, ha akarom nem élek vele. Mutasson a polgárosodott népek alkotmányos történetében bárki is még egy olyan törvényt, amelynek leglényegesebb pontjaira nézve a végrehajtás s az alkalmazás helylyel-közzel az elemek jó vagy rész kedvére, szabad akaratára van bízva. Az egész törvény egyetlen érdeme a testületi életben forogna s ez az illető községek szabad önkényére bízatott, hogy elfogadják-e vagy nem. Szeged elfogadta, Debreczen nem, tehát ami Szegeden törvény, az Debreczenben nem törvény. De hát nem beszélek erről, mert a t. szerkesztőség kimondta, hogy szigorúan a tárgynál, a fölvett pontnál maradjunk a viták terén. Én az első pontnál szükségesnek tartottam az ezzel lényegesen kapcsolatos indoklás jellemzésébe is belebocsátkozni , azonban legitt áttérek a törvény első szakaszára, mire nézve a szegedi ipartestület albizottsága azt mondja, hogy : §• „A magyar korona országai területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemrevaló tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat. Ezen első szakasz az általunk kiemelt tétel szigorú értelmezése és figyelemben tartása nélkül máris sok különféle jog- és törvény lazításra vezetett; mindezeknél fogva az első szakasz mint a törvény összértelmezésének és általános szellemének rövid foglalatja, elkülönítve és kiszakítva senki által semmi esetben önállólag nem volna alkalmazható. “ Az albizottság tehát ezen szakasznál nem javasol módosítást, csak azt mondja, hogy a törvény végrehajtásánál