Alföldi Iparlap, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-12 / 37. szám

___——■ 1 ............... V-ik évfolyam. 1886. 37-ik szám. Szeged, szeptember 12-én. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hor­dással vagy vidékre posta útján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre ... 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Egy,’es szám alab kr. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Felelős szerkesztő: ifj. Szmollény Nándor. Főmunkatársi Babos Elek. Hirdetések: ió-od oldal . . 1.— 8-ad „ . . 2.-4-ed „ . . 3.50 Fél „ 6.­ A 4 hasábos petit­sor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Kiadóhivatal: Engel Adolf könyv- és könyomdája, hova az előfizetési pénzek küldendők. Részletes vita az 1884-ik évi XVII. törvényczikk revíziója fölött. I. Az első szakasz és a minisztérium általános indokolása, mely­­lyel a törvényt annak idejében a képviselőház elé terjesztette. Debreczen, 1886. évi augusztus 25-én. Azok közé tartozom, a kik az uj ipartörvényt nem azért ellenezték, mert a Tisza Kálmán minisztériuma ter­jesztette be; nem helyeseltem ezen törvényt azért, mert félszeg intézkedéseken alapszik, mert nem határozott kor­szakalkotó, csak átmeneti kényszerű, helyzetszerű alkotás jellegével bír. Erre nézve elég lett volna az egyszerű re­vízió. S ha pedig új törvényalkotás szükségessége forgott fönn, a törvénynek határozott elvi irányt kellett volna adni. Hogy mennyire csak a kényszerűség határáig iparko­dott ezen törvény a közszükségnek megtelni, ez világosan kitetszik a minisztérium által annak idejében beadott alábbi indoklásból : „Az 1872. VIII. törvényczikkbe iktatott ipartörvény revízióját évek során át az érdekelt iparosok egy része han­gosan követelte. Ezen ügyben az országgyűléshez számos kérvény érkezett, a melyeket a képviselőház 1880 ik évi május 31-én tartott ülésében hozott határozatával a föld­­mivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz uta­sított. Mindezen kérvényekben az iparnak és főkép a kézmű­iparnak az országban állítólag tapasztalható hanyatlása első­sorban azon állapotnak tulajdoníttatott, a melyet az 1872. VIII. törvényczikk előidézett volna. Az iparszabad­ság ezen nézetek szerint nem volt viszonyainknak meg­felelő ; nálunk az iparszabadságon nyugvó ezen törvény a kellő föltételek hiányában az egyes iparosokat egymástól elszigetelte; kellő szervezet hiányában mindenki a féktelen szabadság mellett magára lett hagyatva; kellő műveltség hiányában a szabad társulás előnyeit senki sem kaszálta föl, s így a kézműves a jelen korszak alatt amúgy is nagy előnyöket élvező vállalkozás és tőke ereje által mindinkább háttérbe szorult és sok esetben tönkrement. Mindezeknél fogva a törvénynek oly irányú revízióját követelték, a­mely által az iparos­ elem kellően szervezkedjék, s ekkép tétele jövőre is biztosíttassék. Az iparszabadság ellen, vagy inkább az ipari szervezet hiánya miatt kifejlődött agitáczió erőben még inkább nyert az­által, hogy a miénkkel majdnem ugyanazon vagy leg­alább nagyon rokon elveken alapuló külföldi törvények ellen Németországban és az osztrák tartományokban is majdnem azonos irányú törekvések mutatkoztak , sőt Német­országban több novelláris intézkedés az áramlattal szemben engedékenységet tanúsított, Ausztriában pedig a törvény­­hozás egész teljességében hódolt az iparosok által csinált közvélemény követeléseinek. A kormány nem ignorálta az e téren mindinkább han­gosabban fölmerülő kívánságokat. — 1880. szeptember havában a kereskedelmi és iparkamarák kiküldötteiből és 1881. február havában külön meghívott tagokból álló értekezleteken behatóan tárgyalta az ügy minden oldalát, és ez alapon, valamint a különben még rendelkezésére álló adatok és tapasztalatok alapján dolgozta át az 1872. VIII. törvényczikket. “ Ez az indoklás első része. Ezután sarkon fordul az indoklás s azt mondja : „Mielőtt a törvényjavaslat részleteinek taglalásába bo­csátkoznám, legyen szabad mindenekelőtt megjegyezni azt, hogy a közgazdasági viszonyoknak az országban nemcsak, hanem az egész világon kifejlődött jelen állapota mellett az iparszabadság elvét lényegében megszorítani és ez­által talán a vállalkozó tőkével szemben a kézműves iparost jobb helyzetbe hozni akarni . A hiú törekvés, a­melyet az életben sikerrel keresztülvinni lehetetlen. Egyáltalában illúzióban ringatja magát az, a­ki azt hiszi, hogy az ipar­törvénynek bármily irányú módosítása az iparosnak ver­senyképességét azonnal fokozni, sőt az általa annyira félt tőkével és nagyiparral szemben teljesen védeni vagy bizto­­sítni fogja.“ Ha ez igy áll, akkor kár volt ezen „illúzió“ kedvéért a régi törvény revíziója helyett egy egész uj törvényt al­kotni s ezen uj törvényt az életbeléptetésnél és az alkal­mazásnál még inkább meglazítani törekedni, mivel ha, a­mint az indoklás is mondja, ezen törvény alkotása az ellen­tétes áramlatokból szülemlett s már ezáltal is ellazuló állapotokra vezető természetű volt s igy határozott vezér­szellemmel nem bírt. Holott a törvény hivatása és rendeltetése nemcsak hogy nem lehet a zárt ajtók hagyását szaporító eszköz­ként szolgálni, de sőt éppen ezt kellene a törvénynek meg­szüntetni. Mindezeknél fogva én részemről éppen nem csodál­koztam rajta, hogy nálunk, Debreczenben, az ország min­den részeiből jövő ösztönzés és buzdítás daczára az iparo­sok sehogy sem akartak belebocsátkozni a törvény élvezetébe, a­melynek már az is egyik jellemző vonásai közé tartozik, hogy ha akarom élek vele, ha akarom nem élek vele. Mutasson a polgárosodott népek alkotmányos történe­tében bárki is még egy olyan törvényt, a­melynek leg­lényegesebb pontjaira nézve a végrehajtás s az alkalmazás helylyel-közzel az elemek jó vagy rész kedvére, szabad akaratára van bízva. Az egész törvény egyetlen érdeme a testületi életben forogna s ez az illető községek szabad önkényére bízatott, hogy elfogadják-e vagy nem. Szeged elfogadta, Debreczen nem, tehát a­mi Szegeden törvény, az Debreczenben nem törvény. De hát nem beszélek erről, mert a t. szerkesztőség kimondta, hogy szigorúan a tárgynál, a fölvett pontnál ma­radjunk a viták terén. Én az első pontnál szükségesnek tartottam az ezzel lényegesen kapcsolatos indoklás jellemzésébe is belebocsát­kozni , azonban legitt áttérek a törvény első szakaszára, mire nézve a szegedi ipartestület albizottsága azt mondja, hogy : §• „A magyar korona országai területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre­­való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol önállóan és szabadon gyakorolhat. Ezen első szakasz az általunk kiemelt tétel szi­gorú értelmezése és figyelemben tartása nélkül már­is sok különféle jog- és törvény lazításra vezetett; mindezeknél fogva az első szakasz mint a törvény összértelmezésének és általános szellemének rövid fog­lalatja, elkülönítve és kiszakítva senki által semmi esetben önállólag nem volna alkalmazható. “ Az albizottság tehát ezen szakasznál nem javasol mó­dosítást, csak azt mondja, hogy a törvény végrehajtásánál

Next