Alföldi Iparlap, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-14 / 7. szám

V-ik évfolyam. 1886. 7-ik szám. Szeged, február 14-én. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALEOLDI IPARLAK A SZEGYIMIS TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MKrcÉN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Előfizetési föltételek : helyben, házhoz hordással vagy vidékre posta útján. Negyed évre. . 1 frt. Fél évre .... 2 frt. Egész évre ... 4 frt. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám, a »Szegedi Ipartestület« háza, hova a kéziratok küldendők. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Felelős szerkesztő: ifj. Szmollény Nándor. Főmunkatárs: Babos Elek. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Hirdetéseket elfogad bármely hirdetési iroda, vagy Bába Sándor Szegeden. Kiadóhivatal: Templom-tér, 8-ik szám, a »Szegedi Ipartestület« háza, hova az előfizetési pénzek küldendők. Az 1885-ik évi országos közkiállítás zárülése. A közelmúlt vasárnap tartotta meg az országos kiállítás rendező bizottsága, az ő befejező zár ülését. S ez alkalommal még egyszer kifejezte elismerését azon férfiú iránt, aki ezt az ügyet oly nagy sikerrel vezérelte. Mi, kik a vidéken, egy egy kisebb kiállítást rendeztünk, mi a távolból is jól láttuk, mi dolga volt az elnöknek, egy valódi országos kiállítás rendezése körül. Nekünk a vidéken csak néhány ezer kiállítónk volt, s mégis mennyi gondot adott meg ezekkel úgyszólván személyesen és tárgyilag meg kellett ismerkednünk, mert azt alig tudja a nagyközönség, hogy a kiállítók nagy része megköveteli, hogy az elnök az ő ügyökkel személyesen fsoglalkozzék; magától érthető dolog, hogy senkire nézve nincs fontosabb tárgy a kiállításban, mint az ő saját tárgya, senkire nézve nincs előbb való dolog, mint az ő saját dolga. Más szóval mindenki első akar lenni. A nagy közönség megfizet! S ez nagy szó. Ezért azután szintén a saját jogát követeli. De ez mind semmi. Ott vannak még a rendezés körül ügyeskedő jóbarátaink , ezek ismét nagyon elől látnak valakit, vagy valamit, de az ő fájuktól nem látják az erdőt. Midőn ezen jó emberek a részletben sokat dolgoznak, sokat segítenek, de mihelyt az egész fölött, avagy az egyik résznek a másik fölé való emelése iránt kezdenek el okoskodni, kimondhatóan sok akadályt okoznak. Ilyenkor az elnök ha a jól protegált részszel szemben a védtelen, hagyottat védi : zsarnok önkénykedő a neve. Azután megjön a védtelen maradt rész hivatott védője, s hanyagságot vet az elnök szemére. S ez a harcz igy folyik egy egész éven át. Ez alatt azután bőséges alkalma van az elnöknek az egészet megismerni, s jó nagy türelme legyen, ha ki nem akar belőle fogyni. Kifogyni a türelemből neki mégsem szabad, de kifogyhat phisikai ereje; s mert az ember nem mindenható, két ellenkező dolgot követelőnek nem tehet eleget: p. g. egy és ugyanazon helyre két tárgyat el nem helyeztethet. S mégis ilyesmit is követelnek a jó kiállítók , s ha ezen követelésükkel minden fórumon megbuktak, mikor már legjobban föltüzelték a mozdonyt, akkor a jogot nem adják alább, elmennek legalább is az elnökig. Az egyik maga jön igazságot követelni, a másikért eljön a főispánja, vagy az országgyűlési képviselője, a csoportbiztos, meg talán mindez egyszerre, mert nagy az igazság hatalma, s a magyar ember abból nem enged egy hajszálat sem , de a más ember sem. Tudom, hogy Triesztben az osztrák szőlőfonó iparosok saját jury-juk ellen engem kértek föl, aki az egészben semmi sem voltam, csak egy kender kiállítást rendező miniszteri megbízott. Azután következnek a korán látni akaró lábatlankodók, kis és nagy urak; ezek mind idő előtt jogot formálnak a bebocsájtásra. S előbb - utóbb a legrendbontóbbak a legjobban követelik jogukat. A jók és rendszeretők meg jósziveségük kitüntető jeleivel ostromolják az elnököt. Ez elől sem szabad menekülni, mert kész a kázus belli. Azután jönnek a tisztelgések és agyonevések, agyonköszöntések. Hja, alkotmányos államban élünk, a többség hatalma nagy és szent! Tehát ez az elnök sorsának érdeme és rendje rövid futó vázlatban, mert van olyan dolog is, hogy hetekig egy ember üldözi az elnököt valami örök mozdonynyal, amely akkor épen pihen, avagy görögdinnye lekvárral, vagy épen veszettség elleni puha kőrisbogár teával, tessék megpróbálni, hogy nem edit-e a mixtúra. ? Mikor egy ilyen lidércttől a késő este megszabadít bennünket, ha vele nem álmodtunk, reggel a felkelő nappal benéz az ablakunkon. # Mikor mindennek vége, akkor következik az utóbbjálat, a nagyközönség kritikája; a publikum egy része a pénzét akarja visszakérni, holott mi egy egész életet fizettünk az ő épülésére, vagy ha neki úgy tetszett a mulatságára s nekünk az egészből egy igen fárasztó emlék marad. S mégis marad valami, az öntudat, hogy valahova oda állított a sors bennünket s mi megálltuk helyünket ! Megálltuk mi a vidéken egykor, de megállta az igazi országos kiállítás elnöke egészen másként. Más is volt feladata, más is volt hatásköre, nagyobb is érdeme, maradandóbb is emlékezete. Az is legyen. S mi pedig ha sokszor engedjük is e lapokban a kiállítást különböző oldalról királtatni, azt azért teszszük, hogy hogy foglalkozzék vele még soká a nemzet. De ne feledje az országos rendező bizottságot, ennek érdemeit s különösen annak az érdemeit, akinek gyönge testi erejéhez oly nagy szellemi munkát szabott a sors ezen kiállítás körül; akinek érdemeit minden ember szívesen ismeri el Bakay Nándor: A budapesti kereskedelmi- és iparkamarából. (Vége.) Előterjesztetik ezután az osztrák-magyar általános vámtarifa revisiója tárgyában kiküldött bizottság javaslata a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi kir. minisztériumhoz intézendő fölterjesztés tárgyában, amelyből a következő részleteket vonjuk ki: Az osztrák-magyar általános vámtarifa revíziója tárgyában folyó évi október hó 19-én 2511. sz. a. kelt fölterjesztésében a tisztelettel alulírt kamara általánosságban már kifejezést adott azon véleményének, mely szerint hazánk közgazdasági helyzetét és speciális viszonyait tekintve, nem látszik ajánlatosnak, hogy a vámtarifa revíziójánál a retorzió elvét fogadván el kiinduló pontos, egyes külállamok részéről terményeinkre vetett magas vámokat hasonló vámemelésekkel törekedjünk ellensúlyozni. A Nagyméltóságod folyó évi július hó 23-án 748. evi. sz. a. kelt nagybecsű leiratával vett felhívással szemben azonban a tisztelettel alulírt kamara nem térhetett ki azon feladat elől, hogy az általa képviselt kereskedő- és iparos osztály szélesebb köreinek meghallgatásával a fennálló vámtarifát részleteiben is beható tanulmányozás tárgyává tegye és a közvetlenül érdekelt köröknek a tarifa szövege, beosztása és vámdíjai tekintetében fenforgó óhajairól is tüzetesen indokolt véleményes jelentést tegyen. Ugyanez mondható egészben véve a XXIII. és XXIV. osztály tárgyairól is. Különösen a gyapjuárukat illetőleg az a positió, melyet az 1882. évi vámtarifa az osztrák ipar számára teremtett, a teljes monopóliumot már nagyon megközelíti. Az érték 15—70%-ára menő vámok mellett a külföldi behozatal majdnem teljesen megszűnt és csak egyes igen finom árunemekre szorítkozik, melyek az osztrák ipar által még elő nem állíttatnak. Az ország összes szükségletének mintegy 90%-a Ausztriából hozatik be , míg a külföld már csak 5%ig vesz részt e szükséglet fedezésében. A megfelelő vámdíjaknak, különösen a 158. tételben foglalt vámoknak további emelése tehát, mely a külföldi verseny teljes kizárásával egyértelmű volna, a magyar fogyasztókat teljesen kiszolgáltatná az osztrák ipar általi kizsákmányoltatásnak. A XXX. osztályba tartozó kaucsuk- és guttaperdia-áruk, melyek számos hazai iparágnak fontos segédeszközeit képezik.