Alföldi Iparlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-11 / 37. szám
2 előtt a különböző országok ex- és importőrjei tudják, hogy mit várhatnak a megkezdett kampagnetól. A bécsi nemzetközi magvásáron fölolvasott hivatalos jelentések még élesebben körvonalazták Európa és Amerika idei termését, de meglepőt nem tartalmaztak, mert azt már régóta tudjuk, hogy az aratási többlet mor 20 százalékkal nagyobb, mint a múlt évben, csak az Egyesült Államok és Oroszországban kisebb pár százalékkal. A bécsi magvásár lefolyt anélkül, hogy említésre méltó mozzanat fordult volna elő. A látogatottság gyönge volt és akik megjelentek, azok jól mulattak, de üzletet nem csináltak, mert többnyire eladók voltak és vevőkben föltűnő hiány uralkodott. Különben mit is lehetett várni a bécsi magvásártól ? Ha nem tudta összehozni a vevőket, még kevésbé lehetett képes paralizálni a gazdasági politika következményeit. Ha a rendezőbizottság elnöke már két év óta konstatálja megnyitó beszédében a vámpolitika káros hatását, miként nyújthatott volna a kereskedelem, termelés és fogyasztásnak vigaszt most? A belföldi gabonakereskedelemre nézve jelentékeny momentumot képez a malmok ama határozata,hogy szept. 1 -től ismét teljes erővel fognak dolgozni. Ezáltal a nyers termékek fogyasztása körülbelül egy harmaddal fog növekedni és miután a kész gyártmány nagy része kénytelen külföldön elhelyezést keresni, a csekély kivitelért legalább ez nyújt némi kárpótlást. A régi lisztkészletek úgy a fogyasztók, mint a malmoknál elfogytak, oly körülmény, mely kedvező befolyással lesz az új kampagnóra. Ide iktatjuk még a fölolvasott aratási jelentések kivonatát: „ Ausztria-Magyarország ez évi búzatermésének fölöslege, teljes középtermést véve alapul, 11 és fél, egész 12 millió hektoliter. A rozstöbblet mintegy 2 millió hektoliter, árpából 1 millió, zabból mintegy háromnegyed millió hektoliter. Poroszország aratása általán véve az utóbbi évek jobbjai közé sorozható. Jellemző az idei aratásra a dús szalma, ami az érezhető hiányt egyszeriben pótolta. Porosz-Sziléziában szintén jó volt a termés, főleg a repcében. A rajnavidék aratása búzában és rozsban jó, zabban és repczében rész. Hannover tartományban az idei termés nem oly nagy, mint a tavalyi, az eredmény mégis kielégítő. Bajorországban a zab kivételével minden gabonanemű jó termést adott. A szász királyság idei termése őszi gabonában és takarmányáruban igen jó, de tavasziakban közepes és repczében gyönge. Észak-Európa államai közül Dániában a búza jó, a rozs, zab és árpa középtermést adott. Norvégia és Svédországban az aratás mérsékelt eredményű. Hollandiában gazdag volt a termés. Oroszországban középtermés volt. Svájczban is megvannak elégedve az eredménynyel, főleg a búza minőségét dicsérik. Francziaország kénytelen lesz meglehetős sok búzát venni, mert a termelők jelenleg csekély készlet fölött rendelkeznek. Rozsban kis középtermés van, a zab és árpa sokat szenvedtek a szárazságtól s jelentékeny deficitet tüntetnek föl. Romániában jó volt az idei termés, Szerbiában pedig középtermés volt. Anglia búzakészletét kimerítettnek tartják, a külföldi készlet pedig csak mérsékelt. A zab silány termést nyújt. Egyptomban az idei termés gazdag és minőségileg is jó. Indiában jó, Észak-Amerikában szintén kielégítő volt a termés. Mindezeket összevéve, kivitelre még számíthatunk, de csak szerény árak mellett, mert a hiány nem oly nagy, mint azt képzelték. Ugyanerre vonatkozólag más oldalról írják a következőket : Nem szabad azonban kétségbe esnünk és a mai viszonyok közt is, előbb számolnunk kell aratásunk pénzbeli értékével. Most már számszerűleg meg van állapítva, hogy a monarchia aratása kitűnő és míg a múlt évben ki volt számítva, hogy nincs exportálni valónk, addig most a többletet, mely a külföldnek eladható, 15 millió métermázsára becsülik. Nem oly jelentékeny eredmény ez, mint az 1867 iki aratásé, melyhez hasonló egy félszázad alatt nem fordult elő, de azért elég nagy mennyiség, mely a jelenlegi erősen redukált árak mellett is körülbelül 100 milló frt értéket képvisel. Ez az összeg is jelentékeny befolyást gyakorolhatna az összes közgazdasági viszonyokra, de joggal mondhatta a bécsi magvásár rendező bizottságának elnöke, hogy csak „szerény“ várakozásokat szabad a kivitel iránt táplálni. Jelentékeny kivitelre egyelőre nincs kilátás. Amerika és India termése kisebb ugyan a tavalyinál, de Oroszországé jobb, mint azt eddig hitték és leginkább mérvadó az, hogy a fogyasztó országok, Olaszország kivétel, normális aratási eredménynek örvendhetnek. A búzakínálat tehát mindenesetre nagyobb lesz a keresletnél és csak sörfőzdei árpa számíthat élénkebb forgalomra, de e czikk kivitele is 26—28 millió frtot hozhat. Az iparosok gyors tudósítója. Talán mondanom sem kellene, hogy e czím alatt az „Iparügyek“-et, Ráth Károly lapját értem. A ki ezen lapra a kik éheznek. Disraeli „Sybil“-jában idegmegrázó módon írja le az angol mezei és gyári munkás végtelen nyomorát. Rabszolgák sorsa ehhez képest irigylésre méltó. A munkás családostól 8 schillinget keres hetenkint a legjobb esetben s e mellett nappallá kénytelen tenni az éjt is. Stockportból hivatalos jelentést küld be a szegényügyi bizottság 1838-ban, melyből kitűnik, hogy ott 15,823 munkás küzd az éhhalállal. Ezek közt csakis 1204 van egészen elfoglalva (notabene : oly munkadíjért, mely a legszükségesebbet sem fedezi), 2866 csak részben talál foglalkozást, a többi 7605 pedig egyáltalában már munkaképtelen. E 15,823 jegyén heti bére átlag 1/2 shilling hetenkint. Hasonló jelentések érkeznek Lancashire, Yorkshire és Skóczia nevezetesebb gyári városaiból. A nyomor képe mindenütt ugyanaz ,és megrendítő. Giffen Róbert, a hires statisztikus 1883-ban és 1886.évben két nyilvános előadást tartott, melyekben a munkásosztály helyzetének javulásával foglalkozik. Elég ebbőla helyzet megvilágítására a következő részlet: „Gondolják meg csak a munkások, mennyire változott helyzetük, miótaa védvámos rendszer helyébe a szabad kereskedés lépett.A gabonavámok idejében a búza quartja 80 shillingbekerült, ma negyvenbe. A tea ma kevesebbe kerül, mintakkor a puszta vám, melyet érte fizettek: a czukor ára egyharmadát teszi ki az akkorinak. Ami pedig a munkabért illeti, az megduplázódott. Lancashireben és Yorkshireben .40 év előtt az asztalossegédek 10— 12 shillinget kaptak hetenkint, ma 28—30-at. A mezei munkások bére ötven százalékkal emelkedett, míg ellenben az élelmiszerek ára tetemesen csökkent. Ma rendesen ehetnek húst, ami azelőtt soha sem, vagy csak nagy ritkán történt velük. Hosszadalmas volna a munkabér emelkedését évről-évre kimutatni; elég lesz tőlük a következő statisztikai táblázat: TÁRCZA. Az angol munkás helyzete. Viktória angol királyné a múlt hónapban ünnepelte meg uralkodásának félszázados jubileumát a legnagyobb fénynyel és pompával. A hatalmas angol nemzet megragadta az alkalmat, hogy szeretetét és ragaszkodását a legeklatánsabb módon fejezte ki uralkodójának, akinek bölcs és sikerekben gazdag kormányzása alatt nyerte el Anglia azon fölényt, amely őt, minden kétségét kizárólag a világ leghatalmasabb államai fölé helyezi. Ha gazdagság, jólét, az ipar és kereskedelem föllendülése s bámulatra keltő számos • vívmánya, társadalmi ízlés, műveltség, tudomány, irodalom, szépművészet, a kultúrának bármely ágazata kerül szóba, rámutathatunk bátran Angliára, ahol mindez virágzik. Angliának parlamenti élete is mintaszerű. • Hatalmának és dicsőségének tetőpontján áll s ezeknek sugarai összevegyülnek a korona fényével. Ötven év alatt természetesen sokféle változás történt Viktória birodalmában, de semmi sem változott annyira, mint a munkásosztály helyzete. S mondjuk csak ki mindjárt, hogy ez a változás minden tekintetben előnyös volt. 1837-ben a munkások helyzete Angliában a szó teljes értelmében tűrhetetlen volt. Klasszikus tanuk, akiktől távol volt minden hatásvadászat, egyetértenek e tekintetben. Carlyle szomorú képét tárja föl azon két millió ing nélküli munkásnak, akik fűtetlen szobákban reszketnek a téli hidegben és azon öt millió keze munkája után élőről. ALFÖLDI IPAR LAP, 1887. szeptember 11