Alföldi Iparlap, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

2 előtt a különböző országok ex- és importőrjei tudják, hogy mit várhatnak a megkezdett kampagnetól. A bécsi nem­zetközi magvásáron fölolvasott hivatalos jelentések még élesebben körvonalazták Európa és Amerika idei termé­sét, de meglepőt nem tartalmaztak, mert azt már régóta tudjuk, hogy az aratási többlet mor 20 százalékkal nagyobb, mint a múlt évben, csak az Egyesült Államok­ és Orosz­­országban kisebb pár százalékkal. A bécsi magvásár le­folyt a­nélkül, hogy említésre méltó mozzanat fordult volna elő. A látogatottság gyönge volt és a­kik megjelen­tek, azok jól mulattak, de üzletet nem csináltak, mert többnyire eladók voltak és vevőkben föltűnő hiány ural­kodott. Különben mit is lehetett várni a bécsi magvásár­tól ? Ha nem tudta összehozni a vevőket, még kevésbé lehetett képes paralizálni a gazdasági politika következ­ményeit. Ha a rendező­bizottság elnöke már két év óta konstatálja megnyitó beszédében a vámpolitika káros ha­tását, miként nyújthatott volna a kereskedelem, termelés és fogyasztásnak vigaszt most? A belföldi gabonakereskede­lemre nézve jelentékeny momentumot képez a malmok ama határozata,hogy szept. 1 -től ismét teljes erővel fognak dolgozni. Ez­által a nyers termékek fogyasztása körülbelül egy harmad­dal fog növekedni és miután a kész gyártmány nagy része kénytelen külföldön elhelyezést keresni, a csekély kivite­lért legalább ez nyújt némi kárpótlást. A régi lisztkészle­tek úgy a fogyasztók, mint a malmoknál elfogytak, oly körülmény, mely kedvező befolyással lesz az új kampag­­nóra. Ide iktatjuk még a fölolvasott aratási jelentések ki­vonatát: „ Ausztria-Magyarország ez évi búzatermésének fölöslege, teljes középtermést véve alapul, 11 és fél, egész 12 millió hektoliter. A rozstöbblet mintegy 2 millió hekto­liter, árpából 1 millió, zabból mintegy háromnegyed millió hektoliter. Poroszország aratása általán véve az utóbbi évek jobbjai közé sorozható. Jellemző az idei aratásra a dús szalma, a­mi az érezhető hiányt egyszeriben pótolta. Porosz-Sziléziában szintén jó volt a termés, főleg a rep­­c­ében. A rajnavidék aratása búzában és rozsban jó, zab­ban és repczében rész. Hannover tartományban az idei ter­més nem oly nagy, mint a tavalyi, az eredmény mégis kielégítő. Bajorországban a zab kivételével minden gabona­­nemű jó termést adott. A szász királyság idei termése őszi gabonában és takarmányáruban igen jó, de tavasziakban közepes és repczében gyönge. Észak-Európa államai közül Dániában a búza jó, a rozs, zab és árpa középtermést adott. Norvégia és Svédországban az aratás mérsékelt eredményű. Hollandiában gazdag volt a termés. Oroszor­szágban középtermés volt. Svájczban is megvannak elé­gedve az eredménynyel, főleg a búza minőségét dicsérik. Francziaország kénytelen lesz meglehetős sok búzát venni, mert a termelők jelenleg csekély készlet fölött rendelkez­nek. Rozsban kis középtermés van, a zab és árpa sokat szenvedtek a szárazságtól s jelentékeny defic­itet tüntetnek föl. Romániában jó volt az idei termés, Szerbiában pedig középtermés volt. Anglia búzakészletét­ kimerítettnek tart­ják, a külföldi készlet pedig csak mérsékelt. A zab silány termést nyújt. Egyptomban az idei termés gazdag és mi­nőségileg is jó. Indiában jó, Észak-Amerikában szintén ki­elégítő volt a termés. Mindezeket összevéve, kivitelre még számíthatunk, de csak szerény árak mellett, mert a hiány nem oly nagy, mint azt képzelték. Ugyanerre vonatkozólag más oldalról írják a követ­kezőket : Nem szabad azonban kétségbe esnünk és a mai vi­szonyok közt is, előbb számolnunk kell aratásunk pénzbeli értékével. Most már számszerűleg meg van állapítva, hogy a monarchia aratása kitűnő és míg a múlt évben ki volt számítva, hogy nincs exportálni valónk, addig most a több­letet, mely a külföldnek eladható, 15 millió métermázsára becsülik. Nem oly jelentékeny eredmény ez, mint az 1867 iki aratásé, melyhez hasonló egy félszázad alatt nem fordult elő, de azért elég nagy mennyiség, mely a jelenlegi erősen redukált árak mellett is körülbelül 100 milló frt értéket képvisel. Ez az összeg is jelentékeny befolyást gyakorol­hatna az összes közgazdasági viszonyokra, de joggal mond­hatta a bécsi magvásár rendező bizottságának elnöke, hog­y csak „szerény“ várakozásokat szabad a kivitel iránt táp­lálni. Jelentékeny kivitelre egyelőre nincs kilátás. Amerika és India termése kisebb ugyan a tavalyinál, de Oroszor­szágé jobb, mint azt eddig hitték és leginkább mérvadó az, hogy a fogyasztó országok, Olaszország kivétel, normá­lis aratási eredménynek örvendhetnek. A búza­kínálat te­hát mindenesetre nagyobb lesz a keresletnél és csak sör­főzdei árpa számíthat élénkebb forgalomra, de e czikk kivitele is 26—28 millió frtot hozhat. Az iparosok gyors tudósítója. Talán mondanom sem kellene, hogy e czím alatt az „Iparügyek“-et, Ráth Károly lapját értem. A ki ezen lapra a kik éheznek. Disraeli „Sybil“-jában idegmegrázó módon írja le az angol mezei és gyári munkás végtelen nyomorát. Rabszolgák sorsa ehhez képest irigylésre méltó. A mun­kás családostól 8 schillinget keres hetenkint a legjobb esetben s e mellett nappallá kénytelen tenni az éjt is. Stockportból hivatalos jelentést küld be a szegényügyi bizottság 1838-ban, melyből kitűnik, hogy ott 15,823 mun­kás küzd az éhhalállal. Ezek közt csakis 1204 van egészen elfoglalva (notabene : oly munkadíjért, mely a legszüksége­­­sebbet sem fedezi), 2866 csak részben talál foglalkozást, a­­ többi 7605 pedig egyáltalában már munkaképtelen. E 15,823 jegyén heti bére átlag 1­­/2 shilling hetenkint. Hasonló jelen­tések érkeznek Lancashire, Yorkshire és Skóczia nevezete­sebb gyári városaiból. A nyomor képe mindenütt ugyanaz ,és megrendítő. Giffen Róbert, a hires statisztikus 1883-ban és 1886.­­évben két nyilvános előadást tartott, melyekben a mun­­­kás­osztály helyzetének javulásával foglalkozik. Elég ebből­­a helyzet megvilágítására a következő részlet: „Gondolják m­eg csak a munkások, mennyire változott helyzetük, mióta­­a védvámos rendszer helyébe a szabad kereskedés lépett.­­A gabona­vámok idejében a búza quart­ja 80 shillingbe­­került, ma negyvenbe. A t­ea ma kevesebbe kerül, mint­­akkor a puszta­ vám, melyet érte fizettek: a czukor ára egy­­harmadát teszi ki az akkorinak. A­mi pedig a munkabért illeti, az megduplázódott. Lancashireben és Yorkshireben .40 év előtt az asztalossegédek 10— 12 shillinget kaptak hetenkint, ma 28—30-at. A mezei munkások bére ötven százalékkal emelkedett, míg ellenben az élelmiszerek ára tetemesen csökkent. Ma rendesen ehetnek húst, a­mi azelőtt soha sem, vagy csak nagy ritkán történt velük. Hosszadalmas volna a munk­abér emelkedését évről-évre kimutatni; elég lesz tőlük a következő statisztikai táblázat: TÁR­CZ­A. Az angol munkás helyzete. Viktória angol királyné a múlt hónapban ünnepelte meg uralkodásának félszázados jubileumát a legnagyobb fénynyel és pompával. A hatalmas angol nemzet meg­ragadta az alkalmat, hogy szeretetét és ragaszkodását a legeklatánsabb módon fejezte ki uralkodójának, a­kinek bölcs és sikerekben gazdag kormányzása alatt nyerte el Anglia azon fölényt, a­mely őt, minden kétségét kizáró­lag a világ leghatalmasabb államai fölé helyezi. Ha gazdagság, jólét, az ipar és kereskedelem föl­lendülése s bámulatra keltő számos • vívmánya, társadalmi­ ízlés, műveltség­, tudomány, irodalom, szépművészet, a kul­túrának bármely ágazata kerül szóba, rámutathatunk bát­ran Angliára, a­hol mindez virágzik. Angliának parla­menti élete is mintaszerű. • Hatalmának és dicsőségének tetőpontján áll s ezeknek sugarai összevegyülnek a korona fényével. Ötven év alatt természetesen sokféle változás történt Viktória birodalmában, de semmi sem változott annyira, mint a munkás­osztály helyzete. S mondjuk csak ki mind­járt, hogy ez a változás minden tekintetben előnyös volt. 1837-ben a munkások helyzete Angliában a szó teljes értelmében tűrhetetlen volt. Klasszikus tanuk, a­kiktől távol volt minden hatásvadászat, egyetértenek e tekintetben. Carlyle szomorú képét tárja föl azon két millió ing nél­küli munkásnak, a­kik fűtetlen szobákban reszketnek a téli hidegben és azon öt millió keze munkája után élőről. ALFÖLDI IP­AR LAP, 1887. szeptember 11

Next