Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-01 / 1. szám
Előfizetési föltételek: helyben, házhoz hordással vagy vidékre posta útján. Negyed évre Fél évre . . Egész évre . 1 frt. 2 frt. 4 frt. Egyes szám ára 8 kr. Kapható a kiadóhivatalban.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB HAZAI IPARTESTÜLET ÉS IFJÚSÁGI EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. Szerkesztői iroda: Templom-tér, 8-ik szám, a „Szegedi Ipartestület“ háza, hova a kéziratok küldendők. Hirdetések: 16-od oldal . . 1. | 8-ad „ . . 2.-4-ed „ . . 3.50 Fél „ . . 6. A 4 hasábos petitsor ára soronként 4 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Főszerkesztő : Bakay Nándor. Kiadóhivatal: Felelős szerkesztő: Palotás Fausztin. Engel Adolf könyv- és könyomdája, hoga az előfizetés Főmunkatárs: Babos Elek. pénzek küldendők. Tisztelt olvasóinkhoz. Az év végéhez közeledvén, fölkérjük tisztelt olvasóinkat, szíveskedjenek az előfizetést lapunkra megújítani. Az „Alföldi Iparlap“ 1888. január elsejével hetedik évfolyamába lép. Fönnállása óta az iparos érdekek támogatója, előmozdítójavolt mindig s az lesz a jövőben is. Méltán megérdemli tehát a pártolást, elsősorban annak a közönségnek a részéről, amelynek ügyét évek óta kitartással szolgálja. Az „Alföldi Iparlap“, mint szakközlöny, az eddigi után és irányban fog tovább haladni. Gondunk lesz rá, hogy hasábjain az ipar és ezzel kapcsolatban álló nemzetgazdaság körébe vágó fontosabb kérdések tért nyerjenek. Szóval, hogy a fejlettebb igényeket is kielégitő szakközlönyt adjunk olvasóink kezébe. Fölkérjük továbbá t. barátainkat, hogy e lapot támogatni és ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. — Tisztelettel a szerkesztőség. A kiadóhivatal minden öt előfizető után — ha ezek egész évre kötelezik magukat — egy tiszteletpéldánynyal szolgál. A mellékelt gyűjtőivet becses figyelmébe ajánlva, az előfizetési föltételeket is ide igtatjuk. Tisztelettel a kiadóhivatal. Boldog újévet! Ezt a kívánságot hangoztatja ma az egész műveit keresztény világ. Ehhez mi is örömest csatlakozunk és szivünk mélyéből boldog újévet kivánunk a haza minden egyes iparosának ! Ezen őszinte kívánság nem a puszta kötelesség kifejezése, sem pedig hízelgő ömledezés; előbbire nincs ok, utóbbi távol áll tőlünk, hanem tiszta kortársi jóindulatnak a kifolyása. Ha szemeink oly látkörrel bírnának, hogy a szívek titkos érzelmeit láthatnánk, ezreknél azt tapasztalnék, hogy a kifejezett szó nincs összhangban a szájon kimondottal; az emberek legtöbbje, midőn jókivánatát kifejezi, akkor is gondolatában önös czélok lebegnek. Azért egy jó rokon vagy egy hű barát kivonatát minden esetben szívből eredetinek tekintjük és viszonozzuk azt emberhez illő módon Mi, iparosok, akik megértük az 1888-ik évet, elmondhatjuk, hogy bizonyánk férne egy boldogabb jövő És talán némi jogosultsággal e vágy beteljesülését is érdemelnék, mert hiszen mi, ez időszerinti iparosok mindent elkövettünk, hogy az össziparosság érdekeit a kor kívánalmának megfelelőleg előtérbe helyezzük. Sőt mi több, a jövő nemzedék iparosainak előmenetelét az utolsó pár évben annyira fejlesztettük, hogy elődeink századokon át sem tettek annyit, mint mi néhány rövid év alatt. Ebből bátran lehet következtetni, hogy az iparosságban megvan a kellő akarat a műveltséget és a haladást előmozdítani, ha neki erre alkalom nyúttatik. Mi hivalkodás nélkül elmondhatjuk, hogy minden tekintetben megálltuk és álljuk helyünket; az átmeneti rendszert, mint az uj korszak elhaladását nemcsak hogy nem gátoltuk, de minden erőnkből azt a legnagyobb áldozattal érvényre is emeltük. Az 1884. évi 17-ik törvényczikk életbelépte ótaközel 150 testületet alkottunk; szegénységünk daczára az ezrekre menő tartási költséget zúgolódás nélkül födeztük. A testületek létesítésének eredményeként közel 400 ipariskolát állítottunk föl és egész odaadással közreműködünk azok fejlődésén, mégpedig nem kis hátrányunkra. Az iskoláztatás az iparosnak tetemes anyagi kárt okoz, mivel a tanuló idejének egy tizedét az iskolában tölti el. Az iparosság valóban teljes érdemeket szerzett arra, hogy reá egy boldogabb korszak következzék, mert ha ez megtörténni nem fog, ha a körülmények és az ország sorsát intéző férfiak az általános üzleti pangást nem enyhítik s jóvá nem változtatják, akkor az újévi jókivonat hiú remény fog maradni s az iparosság java a bukás örvényébe sülyed el, hogy soha többé fölszinre ne kerüljön. Akik utánunk következnek, azoknak a sorsa nem irigylendő, mert ezek még nagyobb nehézséggel kell, hogy megküzdjenek, mint mi. És a mi fő, az ő igényeik sokkal fokozottabbak lesznek, mint a mieink, mivel ők mint műveltebb elemek lépnek az élet küzdterére. A küzdelem tehát a jövő nemzedék iparosaira kétszeres súllyal fog nehezedni, és kérdés, lesz-e annyi erejük, azzal megküzdeni. Egynémelyikünk mint önálló iparos számos újévet ért már, de sajnosan kell konstatálnunk, hogy az utolsó tíz évben fokról-fokra a lejtőn lefelé sülyedtünk, önhibánkon kívül. Hogy a jövő nemzedék iparosai képesek lesznek-e magukat becsületben úgy fönntartani mint mi, az a jövő titka, melyet ők lesznek hivatva sikeresen megoldani. Mi pedig a legnagyobb erőmegfeszítéssel küzdjünk és fáradjunk a jobb jövő és egy valóban boldog újév eljövetelének a reményében. g.y * Előfizetési föltételek: Egész évre..............................................4 frt. Félévre...................................................2 frt. Negyed évre........................................1 frt. Érzékenykedések és házsártoskodások. Nemrég egy magánlevelet vettünk, amelyben Bertsey György barátunk és szorgalmas munkatársunk irmodora kifogásoltatik. A levél írója, egy losonczi iparos, oly jeles és jó tollú egyénnek látszik, akit különben, mint műveit és értelmes iparost, véghetetlenül sajnálnunk kell, hogy akkor és oly alakban tisztelte meg lapunkat becses