Alföldi Iparlap, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888-01-01 / 1. szám

2 észrevételével, a­mikor arra elmondhatjuk, hogy nem csu­pán ezt várjuk mi az ilyen iparosoktól, hogy csak arról beszéljenek, a­mi nem tetszik nekik, hanem arról is kel­lene nekik beszélniök, a­mi és a­hogy tetszenek. Mert az igen könnyű dolog, hogy egy olyan véghetetlen szorgal­mas és sokoldalú munkatársát valamely lapnak, egy vagy más közleményében kifogásoljuk, de azután jobbat mi ma­gunk se mondjunk. Mert az is tudnivaló dolog, hogy a­ki az iparosok mindennapi kérdéséhez hozzászól, az ilyen gyakori fölszó­lalónak nem okvetlen kell csalhatatlannak és minden föl­­szólalásában tévedhetlennek lennie. Arra való a nyilvános tér, különösen az iparosoknak pedig ez a lap, hogy itt a mi esetleg ellenkező meggyőződésünket elmondjuk, így a mi nagyon tisztelt losonczi barátunktól is vár­nánk az ellenkező nézet nyilvánítását. Tehát ezzel egy olynemű érzékenykedésre mutattunk rá, a­mi nem hordja magával a kellő orvoslatát. Alább még egy nyilatkozatot közlünk, a­mi meg már éppen nemcsak érzékenykedést, hanem házsártoskodást is foglal magában. Hogy ezt mi mégis közzétesszük, ennek egyszerű oka abban rejlik, hogy a nagyon is érzékeny egyesületeink vezetői ne mondhassák, hogy az önigazolá­sukra szolgáló utat elvágjuk előlük. Más tekintetben meg azt is meg kell jegyeznünk, hogy mi ugyan nem tartjuk az iparos-ifjúsági egyesületeket csupa demagógok által vezetetteknek, de hogy egyleti életünkben az üres kongó dolgoknak sok tér engedtetik, s hogy az iparos-ifjúsági egyesületek a jelenlegi jellemet züllesztő (depraváló) korszakban jobban tennék, ha a vallás-erkölcsi dolgokat, mint minden bölcsesség alapját, nagyobb ápolás­ban részesítenék ; s ha nem mindenütt törekednének is katholikus vagy esetleg evangélikus, tehát vallási irányú legény­ egyleteket alkotni, a tiszta, józan morált, mint min­den egyéb becsületbeli kiindulási pontok legfőbbjét tekin­tenék. Mert az hasztalan dolog, hogy még a műszaki és ve­­gyészi tudományok legszükségesebb elemeinek megismeré­sére időt szentelni sem képes ifjúsági egyesületek oly mű­veltség után kapkodjanak az egyesületekben, a­melynek talán Hegel vagy Kant követői szokták sarlanjait és czaf­­rangjait magukra aggatni. A külső műveltségi máz le­tt még a legtanultabb em­berekről is, ha nincs erkölcsi alapja. Ezt a kevés szellemi időtöltéssel rendelkező ember, a tisztes munka erényében ragyogó iparos-ifjúság egyedül a vallás erkölcsökben talál­hatja meg. Szóljon ez válaszul a losonczi levélre, mely nem volt közlésre szánva, s szóljon az alábbi n.­váradi közleményre, a mire nézve igen tisztelt munkatársunk tárgyilagos észre­vételeit szívesen elvárjuk. * Bertsey György úr az „Alföldi Iparlap“-ban a kath. legény-egyletek alakításáról írt czikkében többek közt azt mondja, hogy az iparos-ifjúsági egy­letek nem felelnek meg az iparos­segédek czéljainak, azokat „demagógok“ *) vezetik, illetve ilyenek állanak azoknak az élén. Annak előre bocsátásával, hogy mi — miután czikkező urat nem híré­ből, de személyesen is ismerjük­­— vele polémiába bocsátkozni nemcsak szán­dékunk nincsen, hanem ezennel kijelentjük, hogy közleményünk az ő szemé­lyét vagy a kath. legény-egyleti intézményt nem illetik, s csak a t. olvasó közönség tájékozására tétetik közzé. Ezennel kijelentjük, miszerint a megjelent czikkekben az iparos-ifjuság működésére vagy annak ügyeit vezető egyénekre vonatkozó részei minden alapot nélkülöznek, a valóságnak meg nem felelnek, s mint ilyeneket, ezennel visszautasítjuk. Egy alkalommal kedves kötelességünknek tartjuk e lapok tisztelt olva­sóit fölkérni, miszerint álláspontunk valódiságáról meggyőződendő, bennünket saját helyiségünkben (kispiacz-tér, Zsiga Miklós-féle házban) megkeresni szí­veskedjék, hol személyesen meggyőződhetik a czikkben foglalt valótlansá­gokról. Kelt Nagyváradon, a nagyváradi iparos-ifjúsági egylet 1887. évi decem­ber hó 18-án tartott rendkívüli választmányi üléséből. TÁRCZA: AMERIKAI ÜZLETI HIRDETÉSEK. Ismeretes tény, hogy az amerikai gyárosok sikereik nagy részét amaz eszközök ügyes felhasználásának köszön­hetik, melyek által a közönséget a hasznos és jó gyártmá­nyokkal megismertetni szokás. Az amerikai üzletember logikája igen józan és körülbelül a következőkben kulmi­nál : „Mit használ nekem és a világnak, ha kitűnő árukat termelek és mások arról mit sem tudnak?“ Az amerikai találékonysága talán egy téren sem nyil­vánul élesebben, mint az áruinak ismertetésén; az utak és módok, melyekkel a czélt eléri, légiókra rúg. Nincs szándé­kunkban szólani a reklámokról, melyekkel a gyógyszerek gyártói élnek, kik mindennap új, azelőtt nem használt hirde­tési rendszert találnak föl, hogy labdacsaikat s gyógy­­füleiket eladják. Nincs közúti vaspálya, vaspályaudvar, nincs szálloda vagy kirándulási hely, hol ne találkoznánk vásári falragaszaikkal. Arról jól van gondoskodva, hogy a falragaszokat mindenki láthassa. A gép , bútor­, stb. gyá­ros azonban jobb utat választ, hogy nevét és áruit ismere­tessé tegye. A főbb eszközök következők: 1. Hirdetések szak-, politikai és szépirodalmi lapokban. 2. Katalógusok vagy mintakönyvek és árjegyzékek. 3- Ingyenes kiosztása a házban és irodában használt tárgyaknak, melyeken alkalmasan van odanyomtatva a c­ég áruja és ára. Nem mernék állítani, hogy az amerikaiak találták föl az újsághirdetéseket, de annyi bizonyos, hogy egy nemzet sem veszi annyira igénybe a hírlapok hirdetési oldalait, mint az amerikai. Hogy fogalmat nyerjünk az óriási összegekről, melyek az Egyesült­ Államokban újság­hirdetésekre elkölteznek, elegendő tudnunk, hogy New-York­­ban létezik több napilap, melyek lapjuk egyetlen hasábját évi 30—50,000 dollárért adják bérbe. Nem szabad termé­szetesen feledni, hogy a lapok naponként legalább 300,000 példányban jelennek meg. A new-yorki, philadelphiai és chicagói nagy lapok nem lennének képesek nagyszerű újságpalotákat építeni, északsarki és afrikai expedíc­iókat saját eszközeikből fölszerelni, ha a hirdetések utáni bevé­teleik nem lennének oly jelentékenyek. A kisebb városok lapjai természetesen szerényebb díjakat számítanak a hir­detések fölvételéért, de a leg­több amerikai hetilap csak­­ a hirdetési bevételeknek köszönheti tételét. A szaklapok száma rendkívül nagy, de a legtöbb, a bennük foglalt hir­detésektől eltekintve, keveset törődik a szakkal. Nincsen az országban oly jelentéktelen iparág, mely legalább egy szaklappal nem lenne képviselve és vas , aczélipari, malom­szaklapok rendkívüli mennyiségben léteznek. E lapok leg­többje a hirdetési bevételek nélkül egy hónapig sem jelen­hetne meg. ALFÖLDI IPARLAP, 1888. január 1. Az „Iparügyek“ kacsája. Ráth K. ur lapja, az „Iparügyek“ legutóbbi száma kövér kacsát röpít föl a szegedi ipartestület dicsőítésére. Azt hirdeti ugyanis a lehető legkomolyabban, hogy a sze­gedi ipartestület elnöke rendkívüli elöljárósági ülést hívott egybe, abból a czélból, hogy magát a november 27 én tar­tott híres központi értekezleten képviseltesse. E közle­ményre az elöljáróság egyik lapjától nyilatkozatot vettünk, a­melyet alább közlünk. Részünkről azonban megjegyez­zük, hogy az „Iparügyek“, a­mely minap lapunk irányában annyira kimutatta jóindulatát, helyesn cselekednék, ha közleményeinek hitelességére több súlyt fektetne. Vagy talán annyira elragadta a minden áron való központosítás heve, hogy minden eszközt üdvösnek vél fölhasználni e magasztos (!) czél érdekében, s nem riad vissza a misztifi­­kácziótól sem? Ive, a nyilatkozat: *) A demagóg szóval kár olyan könnyen bánni, nehéz ezt állítani, nehéz c­áfolni. Hogy mi is az a demagóg ? Ezen kérdésre nézve mi röviden azzal válaszolunk, hogy mi már sok kis és nagy embereket ismertünk dema­gógoknak. Különösen pedig demagógoknak tartjuk azokat, a­kik nemes tettek, nemes czélok és nemes eszmék nélkül, nagy, de üres szavakkal hirdetik a közboldogságot, s erkölcs nélkül bírálgatják a közerkölcsöket, a­kiknek a világrendek semmiféle tényezője nem jó. De mi azokat is üres demagógoknak tartjuk, a­kik bármely alacsony vagy magas helyről népet bolondítanak. No, mi ilyeneket az iparos-ifjúsági egyesületekben keveset látunk. Inkább van a demagógiának Magyarországban a jobb sorsa méltó magyar nemzeti politiká­ban, az alkotmányos közéletben tere és helye. De az iparos-ifjúsági egyesü­letek, úgy hisszük, keveset avatkoznak ezen hálátlan mesterségbe. Azt inkább lehet felőlük mondani, hogy sok napot töltöttek el kevés eredménynyel, de ennek az önállók közönye és az ifjúság nagy részének a távol maradása is oka­ Szerit.

Next