Alföldi Iparlap, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

IX-ik évfolyam. 1890. 8-ik szám. Szeged, február 23-án. Előfizetési föltételek: Helyben, házhoz hor­dással vagy vidékre posta utján. Negyed évre . 1 frt. Fél évre ... 2 frt. Egész évre . . 4 frt. Kapható száraonkint ,minden könyvkeres­kedésben.ALFÖLDI IPARLAP. A SZEGEDI S TÖBB IPARTESTÜLET, IPAROS-IFJ. EGYLET S AZ ORSZ. IPAROS-SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. • Egyes szám ára 8 kr. Szerkesztői iroda: Iskola-utca 16-ik szám I. emelet, hova a kéziratok küldendők. Felelős szerkesztő: ifj. Szmollény Nándor. Kiadóhivatal: Hirdetések iti-od oldal . . I.-8-ad . . . 2.-4-ed * . . IT.56 Fél » • • B -A 4 hasábos petit sor ára soronkén­t kr. Bélyegdij mindenkor :1() kr. Engel Adolf könyv- és könyomdája, hova az előfizetési pénzek küldendők. Tartalom. Két törvényjavaslat (II. A hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről.) — Törvényjavaslat a vasárnapi munkaszünetről. — Új zárrendszer, melynél az egyenes toló mellőztetik. — Szakiparosok jelentése a párisi világkiállításról. — Kamarai ügyek (Sopron) — Ipartestületi ügyek. (Fi­gyelmeztetés ! Csongrád, Szabadka, Cegléd. Bpesti sütők ipartestülete.) — Iparis­kolai ügyek. — Ajánlkozás, keresés, vétel, csere, eladás. — Helyi hírek. — Országos hírek. — Kiállítási ügyek. — Kiállítások naptára. — Pályázatok és árlejtések. — Iparügyi szakirodalom. (Az iparosok adó-, bélyeg- és illetékügyeinek kézikönyve. Az iparosok és ipartestületek használatára irta dr Horváth János. Teremtsünk igazán magyar műipart. Irta Huszka József.) — Tájékoztató iparosaink­nak. — A hét eseményei. — Szerkesztői üzenetek. Két törvényjavaslat. Lapunk múlt számában közöltük a hazai iparnak állami kedvezményekben való részeltetéséről szóló törv.­­javaslatot, most pedig a hazai ipart támogató pénzintéze­teknek adandó állami kedvezményekről szóló törvényj­avas­latot adjuk, szintén indokolásával együtt. Szó szerinti szp­vege a következő : II. Törvényjavaslat, a hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről. 1 . §■ Fölhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy egyetértőleg a kereskedelemügyi miniszterrel arra az esetre, ha Budapest székhelyivel a hazai ipar és kereskedelem előmozdítására legalább öt millió o. é. forintnyi teljesen befizetett s a kor­mány és a részvénytársaság egyetértésével tíz millió o. é. forintra fölemelhető alaptőkével oly részvény­társaság alakulna, a­mely a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi minisz­ternek jóváhagyás végett bemutatandó alapszabályai szerint céljául a magyar korona országaiban új iparágak létesíté­sét és meghonosítását, a már létezők fejlesztését és segélye­zését, továbbá ugyancsak a magyar korona országaiban az iparosok és iparvállalatok részére lehető olcsó hitelek nyúj­tását tűzné maga elé, a részvénytársaságot — a hazai iparnak adható kedvezményekről szóló 1890. évi . . törvény­cikkben biztosított kedvezményeken fölül — még a követ­kező kedvezményekben részesíthesse: 1. Fölmenthető a részvénytársaság annak megalakulá­sával a részvények első s tőkefölemelés céljából történő további kibocsátásával járó minden bélyeg- és jogilleték fize­tése alól. A részvényszelvények bélyegilletéke ebbe a men­tességbe nincs befoglalva. 2. A részvénytársaságnak megalakulásától számítandó tizenöt évi időtartamra teljes adómentesség engedélyezhető a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, az általános jövedelmi pótadó s minden ezek után ki­vetendő törvényhatósági vagy községi adó alól a részvény­­társaságnak a részvénytőke hat százlak­ját meg nem haladó azon jövedelme után, a­melyet a részvénytársaság a) az általa, vagy részvételével alapított iparvállalatok és gyárak létesítéséből, ezek tőkéjének beszerzéséből (finan­­círozásából), vagy üzeméből élvez, a­mennyiben az oly ipar­­vállalatok vagy gárakból ered, a­melyek részére külön törvény állami kedvezményt biztosít, b) ujonan alapított vagy már létező ipari, illetve gyári vállalatokban való részesedéséből, vagy ily vállalatoknak pénzügyi segélyezéséből élvez, a­mennyiben oly iparágakról van szó, a­melyek részére külön törvény állami kedvezményt biztosít. A részvénytársaságnak a részvénytőke jövedelmének hat százlak­ját meghaladó része, úgyszintén annak bankszerű tevékenységéből vagy más bevételi címekből eredő jöve­delme a fennálló adótörvények határozmányai alá esik. A jelen szakasz a) és b) pontjában részletezett jövede­lem adómentes voltára nézve nem tesz különbséget, hogy az illető vállalat vagy gyár egyéni vagy társas cég tulajdona, illetőleg annak üzeme egyéni vagy társas cég alatt­ foly­­tattatik-e. A jelen szakasz b) pontjában említett részesedés és pénzügyi segélyezés alatt egyszerű kölcsönüzletek, hitelnyúj­tások vagy leszámítolások nem értetnek, hanem csakis a részvénytársaságnak tőkéjével való olynemű közreműködése, a­mely által az az illető vállalat kockázatában is osztozik. 2. §. Az előző szakaszban részletezett kedvezmények érintet­lenül maradnak arra az esetre is, ha azok tizenöt évi tar­tama alatt a fönnálló adó- és illetéki törvényeken változás történnék. 3­ §• Fölhhatalmaztatnak a kereskedelemügyi miniszter és a pénzügyminiszter, hogy az 1. §-ban elősorolt kedvezménye­ket, hasonló feltételek mellett és kötelezettségek ellenében egyetértőleg minden más részvénytársaságnak is megadhas­sák, ha az legalább is hasonló tőkével főleg az ugyanabban a szakaszban körülírt célra alakul, s működési körét is hasonló módon állapítja meg. 4­ §• A pénzügyminiszter rendeleti úton szabályozza azt az eljárást, a­mely a bélyeg-illetékmentes ügyletek bejelentését az adómentes és adóköteles jövedelem bevallását s a rész­vénytársaság működésének adózási szempontból való ellen­őrzését illeti .­ §• Jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter bizatik meg. Budapesten, 1890. évi február hó 8-án. Baross Gábor s. k., Wekerle Sándor s. k., m. kir. kereskedelemügyi miniszter, m. kir. pénzügyminiszter. Indokolás, „a hazai ipart támogató pénzintézeteknek adható állami kedvezményekről“ szóló javaslathoz. A hazai ipar fejlesztésére szolgáló törekvések mind ez ideig még azoknál az iparágaknál sem mutattak nagyobb eredményt, a­mely iparágak fejlődésére a természetes előfel­­tételek: olcsó és kellő mennyiségű nyers­anyag, az illető ipari cikk után élénk kereslet a belföldön, vagy kedvező kiviteli viszonyok megvoltak. A fejlődés egyik fő akadályát nagyobb egységes szerve­zettel bíró központosított oly tőkeerőnek hiánya is képezi, a­mely ipari vállalatok létesítésénél, vagy a már létezők pénz­ügyi segélyezésében és a kisebb iparnak adandó olcsó köl­­csönökben keresett gyümölcsöző elhelyezést. E hiányt úgy az érdekelt szakkörök, mint a kormány ismerték. Azok ebbeli tudatuknak kifejezést is adtak a múlt év nyarán egybehívott szaktanácskozmány tárgyalásai alkal­mával, a­mikor is ipari vállalatok alapítását, vagy a megle­vők pénzbeli segélyezését feladatává tevő nagyobb intézet alakulását kívánatosnak és szükségesnek jelezték, míg a kor­mány már huzamosabb ideje foglalkozik annak a kérdésnek tanulmányozásával, miként lehetne a tőkések érdeklődését ily elhelyezésre fölhívni, és ily nagyobbszabású intézet létesí­tését — esetleg bizonyos kedvezmények kilátásba való helye­zése által — előmozdítani.

Next