Alföldi Iparlap, 1891 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1891-01-04 / 1. szám

2 Előfizetési fölhívás Az „Alföldi Iparlap mely ha­zánkban az egyetlen vidéki szak­­orgánum, immáron 17-dik évfolya­mába lép. T. olvasóinknak újat nem ígérünk, hanem a jövőben is az ipari, kereskedelmi s közgazdasági élet, valamint az ezen téren fölmerülő jogos óhajok hű és minden irány­ban független kifejezői leszünk. Kérjük t. olvasóinkat előfizeté­sük mielőbbi megújítására, hogy az expediálásban zavarok ne keletkez­zenek. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Szeged, 1890. dec. 27. A kiadóhivatal. A szerkesztőség. Az ipar­munkásokról. A XIX. századot méltán nevezhetni a munkás­kérdések századának. Ma már elvitázhatlan tény, hogy min­den nagyobb iparűző államban a munká­sok helyzetének kérdése a legelső politiku­sokat is foglalkoztatja, de eddig még kibontakozásra nem találtatott mód. Az egyik államban — mint pl. Németország­ban — egy időben erőszakos eszközökhöz nyúltak, hogy a munkás­kérdésben dűlőre jussanak. Ámde — jól tudjuk — az erő­szak győzelme mindenkor csak pillanatnyi és az elért eredmény is nagyon problema­tikus, sőt mindenkor kockáztatott. Más államokban ismét humánus gondolkodás tört magának utat e fontos kérdésben — mint pl Anglia — és úgy állami, mint társadalmi utón mindent elkövettek, hogy a szegény munkások sorsán enyhítsenek. Hogy mi a célravezető, ezt még ma sem ismerjük, a kérdés megoldva nincs. A­mik e téren eddig történtek, azok mind csak kisérleteknek tekinthetők. Ma már az összes művelt államok munkásai akcióba léptek s szervezkedve vannak, hogy ügyüket igy biztosan diadalra juttassák. Jól tudjuk, hogy ők a tőke és munka között egyenlő megkülönböztetést kívánnak, a tőke és munka nyereségét egyenlőnek óhajtják. Ezek mellett mellé­kesen — itt-ott azonban fő cél gyanánt — a munkások politikai jogainak kibővítését követelik. Hogy mennyit érnek el eme követeléseikből, az természetesen a jövő titka. Hogy azonban a jószándék, sorsuk enyhítésén, minden művelt államban meg van, arra számos bizonyítékaink vannak. A németek fiatal becsvágyó császárjának nyíltan is hirdetett törekvései, más álla­mok törvényhozásának intézkedései, állam­férfiak nyilatkozatai, mind ezt látszanak igazolni. Mind eme biztató intézkedésekért, jó­­akaratú támogatásért azonban minden állam bizonyos követelést támaszt a mun­kásokkal szemben, s e követelések mini­muma a józan hazafiság. A munkások ma internacionális szer­vezkedéssel bírnak s igy szervezkedett erővel rendelkeznek. Nem egy ízben s nem egy helyütt nyiltan hangoztatják azt, hogy az ő helyzetük kérdése a nemzeti kérdéseken fölül áll. Példa erre a budapesti munkások egy részének enunciációja, kik magukat internacionalistáknak vallották. No már ezek azután mondjanak le arról, hogy érettük egy nemzeti kormány tegyen va­lamit. A budapesti munkások józanabb része azonban, nem tudván a hazafiságot sorsuktól különválasztani, nyiltan kimon­dották, hogy ők csak egy hazát, az édes Magyarországot ismerik el terrénumuknak s hazafiságukból mit sem adnak föl. Erre nemcsak joguk volt, de ezt a józan ész is csak helyeselni tudja, így nagyobb rokonszenvet ébresztenek maguk irányában s bizton számithatnak az intéző körök jóakaratu gyámolitására. Szeged ifjú iparos-segédei is, kik Ivánkorts János ur kitűnő vezetése alatt egészen hazafias irányban működnek, leg­utóbb nyilatkozatot tettek s egy szívvel, egy lélekkel, nagy lelkesedés mellett, ki­jelentették, hogy ők csak egy hazát ismer­nek, az édes Magyarországot s itt akar­nak élni is, meghalni is. A mily örömmel jegyezzük föl e lelkes enunciációt, és oly óhajjal zárjuk be sorainkat, elvárva az ország többi iparos ifjusági egyletétől is, hogy mutassák meg hazafiságukat s Szegedhez csatlakozva, tiltakozzanak az iparmunkások internacio­nális tüntetése ellen. Ezt el is várhatja tőlünk az az ország, mely boldogulásunkért minden lehetőt megtesz. A vándoriparról s házalásról szóló törvény­javaslat. — Az orsz. ipartanács ülései. — Az országos ipartanács december 21., 22. és 23-án ülést tartott, melyen a vándoriparról és házalásról szóló törvény­­javasat tárgyaltatott le. Az érdemleges ülés előtt Baross főbb vonásokban vázolta az orsz. ipartanács jövő évi programmját, mely főleg a fejlesztésre és fölkarolásra váró iparágak kijelölése s az e téren megindítandó akció módozatainak megálla­pítása lesz. A­mi a vándoriparról s háza­lásról szóló törvényjavaslatot illeti, a tanács — ellenkező vélemények dacára — nem találta teljesíthetőnek annak kimondását, hogy ügynökök csupán kereskedők és iparosoknál gyűlhessenek megrendeléseket, fogyasztóknál pedig ne. A törvényjavaslat vándoriparnak te­kinti első­sorban a házaló kereskedést, mely alatt árukkal helységről-helységre és házról-házra járva, meghatározott hely nélkül űzött kereskedés értetik, továbbá az állandó üzleti teleppel nem bíró oly kereskedőket, kik csakis vásározásból élnek, az utazó ügynökséget, amennyiben ez az árukra való megrendelések gyűjtésében áll s amennyiben az ebbeli megrendelések többek megbízásából maguknál a közvet­len fogyasztóknál gyűjtetnek, végre a szo­rosan vett házalásszerű ipart (drótosok, köszörűsök, üstfoltozók, ernyőjavítók, ruha­tisztítók, káposztavágók, patkányirtók, hand­­lék stb.) ki van véve a házalás alól a nyers terményeknek, továbbá az élelmezésre és a napi szükségletre szánt cikkeknek az utcán, úgy házról-házra járva gyakorolt eladása ; az erdélyi borvizesek és faedényesek ipara a vándorraktárak, a keresk.­utazók és ügy­nökök, kik csakis kereskedőktől és iparo­soktól fogadnak el megrendeléseket, a nyomtatványokkal való házaló kereskedés, a vándorelőadások és mutatványok, a ván­dorló állatkezélők s a rongyszedők, csont­­gyűjtők, stb ipara. A házalásra engedély rendszerint csak egy esztendőre adható, de ez idő letelte után meghosszabbítható; engedélyt csak magyar honpolgár kap, ki legalább 30 éves, ragályos vagy undorító betegségben nem szenved, erkölcsileg kifogástalan, csavargás, csempészet, vagy jövedéki kihágás miatt büntetve nem volt s házalási adóját előre lefizette ; az engedély másra át nem ruház­ható, idő és területre nézve túl nem léphető. A vándoriparos segédeket, segédmunká­sokat és tanoncokat nem alkalmazhat, sőt gyermekeket sem szabad magával vinnie vándoripara gyakorlása közben ; a sötétség beálltával magánházakba a vándoriparos nem léphet be s tilos, hogy árukat részlet­­fizetés kedvezménye mellett adjon el. Az oly községekben, melyekben legalább ötezer lakos van, a­mennyiben ezekben állandó üzletek oly számmal vannak, hogy az ottani közönség minden igénye a vándoripar hozzá­járulása nélkül is kielégíthető, a vándor­ipar szabályrendelet útján­­ egészen eltilt­ható , e szabályrendeletek azonban csak a kereskedelmi miniszter jóváhagyása után léphetnek érvénybe. A házalásra vonatkozólag tervezett különleges intézkedések közül fölemlítendő, hogy a házalás állandó kereskedelmi üzlettel sem egy személyben, sem egy háztartásban élő családtagok által nem egyesíthető; teherhordó állatnak vagy szekérfogatoknak használata általában tilos; a házaló csak annyi árut vihet magával, a­mennyit maga hordani képes ; öreg, vagy testi fogyat­kozásban szenvedő emberek azonban kivé­teles engedély mellett áruhordozót is alkal­mazhatnak, vagy felsőbb engedélylyel és különösen megokolt esetekben szekérfogatot is tarthatnak. A házalásból ki vannak zárva: fegy­verek, robbanó­szerek, tűzijátékok, gyógy­szerek, mérgek, higany, mézga és egész­ségügyi szempontból veszélyes áruk, szépítő- ALFOLIPARLA­G, 1891. január 4.

Next