Alföldi Iparlap, 1891 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1891-10-18 / 42. szám

Helyben házhoz hor­dással vagy vidékre posta utján . Negyed évre . 1 frt. Fél évre . . & frt. Egész évre .­­4 frt. Kaphatni számonkint minden könyvkeres­kedésben. UjW'.WJU .fcg­­ ~M - ■■■u' ■'vti&ipywrp -J».11'1 XVII. évfolyam. 1896. 42. szám. Szeged, október 18-án. Előézetési föltételek: Szerkesztői iroda: Tisza-Lajos-körut 68. szám, hova a kéziratok küldendők. ' M ■ A SZEGEDI S­­ÍBB IPARJELZÜLET, IPAROS-IFJUSÁGI EGYLE­T IPAROS-KÖR HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN­ VASÁRNAP. JELIGE: MUNKA ÉS TUDOMÁNY. E­gyes szám ára S kr. Felelős szerkesztő : ifj. Szmollény Nándor.­­ Hirdetések: 16-od oldal . 1—­8-ad . . 1.80­4-ed . .3.— Fél­­ . 5.— A 3 hasábos petit sor­­ára soronként 10 kr. Bélyegdij mindenkor 30 kr. Kiadóhivatal: 1 Traub B. és társa könyvkereskedése (Klauzál-tér, Kiss D.-f. ház), hova az előfizetési pénzek küldendők. , Tartalom: Adózási viszonyok. — Rendeletek, elvi ha­tározatok és döntvények. — Közlemények konzu­látusaink jelentéseiből. (Milánó. Revat. Alexandria. Rio de Janeiro. Batum.) — Közgazdasági esemé­nyek naptára. — Helyi hírek. — Országos hírek. — Külföldi hírek. — Szaktestületek s szakegyletek (Zombor, Szabadka.) — Szakirodalom. — Pályá­zatok. — Vállalatok és árlejtések. — Kiállítási ügyek. — Kiállítások naptára. — Mégjegyzések. — Tárca. A bakancsról, György Istvántól. — Regény­csarnok. — Hirdetések. Adózási viszonyok. Az osztrák pénzügyminiszter f. hó id-én terjeszté be az osztrák parlamentben az 1892. évre szóló állami költségvetést, mely ugyan­­2.904,610 frttal rosszabb az 1891.­­ évi költségvetésnél, de mégis 6­­­7,884 írt fölösleget mutat. A költségvetést ismertető be­szédjéből azonban egy igen fontos passzust figyeltünk meg, mely ma­napság valóban ritkaság­számba megy. S ez a passzus az, midőn ezeket mondta : „a direkt adók re­formját is tervezem, oly,képen, hogy nem a bevételeket kívánom szaporítani, hanem a kis adózók terhének könnyí­tése céljából a kisiparosok terhének könnyítését és az adózási teher egyenlő fölosztását. Ilyen hangot államférfiu szájá­ból ritkán hallottunk s jól esett volna ezt hallanunk Wekerlétől is, akkor különösen, mikor az adózási terhek különösen kisiparosainkat s kiskereskedőinket már-már agyon­­nyomással fenyegetik. Ezt különösen azért hozzuk föl, mert tudvalevőleg nálunk a kere­seti adó négy osztályából azok, melyek az iparosokat s kereskedőket érintik, a tiszta jövedelem 10 szá­zalékát viszik el állami szükséglet gyanánt. Valamikor ezen magas százalék azzal volt indokolva, hogy hisz az iparosok s kereskedők tiszta jövedelme úgy sem állapítható meg pontosan, a tiszta jövedelem elta­gadható, sőt a legtöbb esetben el is tagadtatik az adóbevallásnál, tehát úgy illik, hogy az állam ezt­­a 10 százalékot magas kulcscsal­­ ellensúlyozza. Igen ám, de közbejött ama is­meretes ker.-ügyi miniszteri rendelet — a pénzügyminiszter közbenjárá­sára kibocsátva — mely az ipar­­testületeknél bejegyzett adatoknak,­­ különösen a segéd- és tanonc-nyil­­­­vántartásnak a pénzügyi közegek részére, az adózási viszonyok pon­tos megállapíthatása céljából való­­ kiszolgáltatást rendelte el. Röviden mondva, a testületi ipa­rosok jövedelme, illetve segédeik és tanoncaik száma ezentúl nemcsak pontosan, de túl pontosan lesz meg-­­ állapítható. Ámde ezen rendeletet­ nem követte semmi olyféle meg-­ nyugtatás vagy kijelentés, hogy az­­ adózási kulcs most már le is fog­ az illetékre nézve szállíttatni. Pedig igazságosság szempont­jából ezt várni lehetett, sőt az ipa­rosok várták is, de hiába. Nem panaszkép mondjuk, de egyszerűen konstatáljuk, hogy gyár­iparunk és nagykereskedelmünk reussálása a lehető legnagyobb elő­nyökkel és kedvezményekkel bizto­síttatott, mig az­­ úgy is tengődő kisiparosra ki sem gondol e tekin­tetben. Pedig a kisiparosok s kis­kereskedők a nemzet egy jelenté­keny részét alkotják s mint ilyen,­­ megérdemelné ez irányban is a kellő­­ gondozást és védelmet. Kár, hogy a legilletékesebb ipar­testületek az érintett rendeletnek kibocsátása után nem tettek semmi­féle lépést, érdekeik megvédelme­­zésére és jogos panaszaik orvos­lására. Az osztrák pénzügyminiszter — mint látszik — komolyan gondol a kézi iparosok anyagi bajainak javí­tására. Sőt az említett kijelentés után néhány napra már ígéretet tett, hogy ez irányú törvényjavaslatát legközelebb benyújtja az osztrák parlamentnek. Nálunk is elférne ily gondozás, de hát: néma gyereknek az anyja sem érti szavát. Rendeletek, elvi határozatok és döntvények. Figyelmeztetés az újévi postakö­nyvecs­­kékre vonatkozólag. Tapasztaltam,­­hogy az újév alkalmából a postai alkalmazottak által szétosztatni szokott postakönyvecskék sok tekintetben kifogás alá esnek. Minthogy pedig óhajom az, hogy a kifogások okai megszűnjenek, másfelől, hogy a közönség a postakönyvecskékben is kívánatos, helyes anyagot kapjon olvas­mányul, szívesen veszem, hogy több buda­pesti neves hírlapíró újévi postakönyvecs­kék kiadására vállalkozik. Ezen könyvecskék, melyek úgy tar­talmuk, mint külsejük tekintetében a jobb ízlésnek kívánnak megfelelni, Magyaror­szág számára magyar nyelven, Horvát- Szlavónország számára pedig magyar és horvát nyelven fognak megjelenni, még­pedig a nagyobb városokra való tekintet­ből legalább három-három változatban. Darabjának ára legföljebb 2 kr lesz. Megrendelések legkésőbb október hó 10-éig a közp posta- és távirdagazdászati hivatal nyomtatványraktárához intézendők, mely a könyvecskéket annnak idején utánvétellel szét fogja küldeni és egyúttal tekintettel lesz a netán szükséges válto­zatokra. A kir. posta-(távirda-)hivatalok ve­zetői ("postamesterek) közöljék ezt a levél­hordókkal, illetve kézbesítést teljesítő egyéb közegekkel, olyan hozzáadással, hogy másnemű, azaz nem a gazdá­­szati hivatal útján megrendelt postaköny­vecskét, vagy egyéb újévi köszöntőt a közönség között szétosztani szigorúan tiltva van. A hivatalvezetők (postamesterek) egy­részt közvetítsék levélhordóik (kézbesítőik) számára az általuk kívánt készlet megren­delését és annak idején az utánvételes szállítmány kiváltását és szétosztását más­részt pedig őrködjenek a fenti tilalom megtartása fölött A levelezés és postai szállítás ezen ügyben a posta-(távirda-)hivatalok és a nyomtatványraktár közt hivatalból díjmen­tesen történik. Budapest, 1891. szeptember 23. Baross, s. k.

Next