Bányászati és Kohászati Lapok - Aluminium, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-01 / 1. szám

sakra, hanem m­int olyan fejlődést, mely a jelen­téktelen é­s rejtett mennyiségi változásokból lát­ható, alapvető minőségi változásokba megy át, ahol a minőségi változásokra nem fokozatosan, hanem hirtelen gyorsan egyik állapotból a má­sik állapotba történő ugrás formájában kerül sor, éspedig nem véletlenül, hanem a fejlődés törvényei szerint a m­eg nem figyelt és fokoza­tos mennyiségi változások felhalmozódása ered­mények­éppen.­­Ez­ért a dialektikus módszer szerint a fej­lődés folyamatát nem mint forgó mozgást kell értelmezni, nem mint egyszerű ismétlődését an­nak, ami elmúlt, hanem mint haladó mozgást, mint emelkedő vonalon való mozgást, a régi minőségi állapotból egy új minőségi állapotba való átmenetet, az egyszerű és alacsonyabb ál­lapotból egy magasabb és összetett állapotba való fejlődést. Engels azt mondja : ,,A természet a dialek­tika próbaköve. A körünkkel! természettudo­mány ennek kipróbálásához rendkívül gazdag és minden nappal mindjobban felhalmozódó anyagot szolgáltatott, bebizonyítva, hogy a ter­mészetben végeredményben minden dialektiku­sain, nem pedig metafizikusan történik, hogy a természet az állandóan ismétlődő körben nem­ mozog örökös egyformaságával, hanem tényle­ges történésen megy keresztül. Itt elsősorban Darwin­ra kell rámutatni, aki a természetre vo­natkozó metafizikus szemléletre nagy csapást mért annak bizonyításával, hogy a­ jelen egész organikus világ, a növények és állatok és így az ember is, millió évekig tartó fejlődési folyamat eredményes. (Anti-Düb­ring 23. oldal.) Amikor a dialektikus fejlődést, mint a mennyiségi v­ált­ozás­oknak minőségi változá­sokra való átmenetelét jellemzi, Engels megál­lapítja: „A fizikában minden átalakulás a mennyiségnek minőséggé való átmenete­le­ a testben foglalt, vagy kívülről akármilyen for­mában átadott mozgásmennyiség mennyiségi változásának eredménye, így pl. a víz hőfoka kezdetben a cseppfolyós állapotra nem jelentős, de a cseppfolyós víz hőfokának emelésénél vagy csökkentésénél beáll az a pillanat, amikor a hal­mazállapot megváltozik és a víz egyik esetben gőzzé, a másik esetben pedig jéggé alakul át. Hasonlóképpen nélkülözhetetlen az áramerős­ség megadott minimuma ahhoz, hogy az égő platina­drótja izzásba jöjj­ön; minden fémnek sa­ját izzási és olvadási hőfoka van, minden folya­dék adott, nyomásnál meghatározott forrás- és fagyponttal rendelkezik,­­­ ha eszközeinkkel a megfelelő hőfokot elérhetjük; végül minden gáz­nak megvan a saját kritikus pontja, amelynél a megfelelő nyomások és lehűtések következté­ben cseppfolyóssá válik. A fizika úgynevezett konstansai (egy halmazállapotból a másikba való átalakulás pontjai) legtöbbnyire nem­­má­sok, mint ama csomópontok elnevezése, ahol a megnövelt, vagy csökkentett mozgásmennyiség az adott test állapotának minőségi változását eredményezi, a­hol tehát a mennyiség minőséggé megy át“. (K. Marx és F. Engels: A természet dialektikája XIV. kötet 527—526. oldal.) A kémiára áttérve Engels így folytatja: „A kémiáit a testek mennyiségi összetételeinek változásai folytán keletkezett mennyiségi átala­kulások tudományának nevezhetjük. Ezt maga Hegel is­­tudta már... Az oxigén esetében, ha kettő helyett három atom molekulává egyesül, azont, tehát a normális oxigéntől élesen külön­böző szagú és hatású anyagot kapunk. És mit­­mondhatunk az oxigénnek nitrogénnel, vagy kénnel történő különböző arányú vegyü­leteiről, amikor is mindegyik arány az összes többi tes­tektől minőségben különböző testet ad.“ (Ugyan­ott, 528. oldal.) Engels, amikor a Hegelt hevesen támadó Dühringet kritizálja — aki különben Hegeltől csendesen kölcsönveszi az ismert állítást- hogy az érzék nélküli, az anorganikus világból való átmenet az­­organikus él­et világába a dolgok új állapotba való ugrás­a — azt mondja: „Ez pedig nem más, mint a hegeli mérték­arány csomóvonala, ahol a mennyiségi növeke­dés vagy csökkenés az adott csomópontokban már minőségi ugrásokat okoz, pl. mint­­a víz he­vítésénél, illetve hűtésénél, ahol a forrás és fa­gyás csomópontj­ai­ban — normális nyomásnál — új halmazállapotba való ugrás van, ahol tehát a mennyiség minőségbe megy át.“ (K. Marx és F. Engels Anti-Dühring XIV. kötet 45—46. oldal.) 4. A metafizikával ellentétben a dialektika abból i a feltevésből indul ki, hogy a természet tárgyai, a természet jelenségei belső ellentéteket foglalnak magukban, mert a természet minden tárgyának és jelenségének van jó és rossz old­ala, múltja és jövője, megvannak túlélésének és fejlődésének elemei és hogy a régi és új­­közötti ellentétek, a haldokló és megszülető közötti harc a fejlődési folyamat belső tartalmát, a mennyi­ségi változások minőségi átalakulásának belső tartalmát alkotják. Ezért az alacsonyabból magasabbá váló fej­lődés folyamata, a dialektikus módszer szerint nem történik a jelenségek harmonikus fejlődésé­nek útján, hanem a tárgyaik, jelenségek jellemző ellentételeinek feltárása a szembenálló fenti el­lentétekből adódó irányzatok „harca“ útján. Lenin azt mondj­a: „A dialektika helyes ér­telmezésben nem m­ás, mint a tárgyak lényegé­ben lévő ellentmondásoknak vizsgálata.“ (Lenin: Filozófiai füzetek, 263 oldal.) És tovább: „A fej­lődés az ellentétek harca.“ (Lenin: Hozzászólás a dialektika kérdéséhez. Művei XIII. kötet, 301. oldal.) A fentiek összefoglalták­­a marxi dialek­tikus módszer alapvető elveinek rövid ismerte­tését. A természetrajzi tudományok s így a kémia is, a XIX. és XX. század nagy eredményeivel döntően megerősítették a dialektikus materializ­must­, mint az egyetlen­­igazán tudományos vi­lágszemléletet. A fizikai kémia ténylegesen alkalmazza a dialektikus materialista módszert, mert nem vizsgál minden egyes jelenséget, v­agy min­den egyes vegyületet külön-külön, hanem keresi az elemi és az utánuk következő, ill. általában a természet min­den jelensége közötti függősé­get, ill. viszonyt. Ilyen szempontból mondhat­juk, hogy a fizikai kémia feltárja a vegyi fo­lyamatok dialektikáját. Világos, hogy a fizikai kémia döntő módon hozzájárul mind a vegyi, mind a metallurgiai folyamatok legmélyebb és legpontosabb megismeréséhez. Érthető, hogy a fizikai kémia alapos és komoly ismerete nélkül szinte lehetetlen a korszerű metallurgia meg­ismerése.

Next