Bányászati és Kohászati Lapok - Aluminium, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
sakra, hanem mint olyan fejlődést, mely a jelentéktelen és rejtett mennyiségi változásokból látható, alapvető minőségi változásokba megy át, ahol a minőségi változásokra nem fokozatosan, hanem hirtelen gyorsan egyik állapotból a másik állapotba történő ugrás formájában kerül sor, éspedig nem véletlenül, hanem a fejlődés törvényei szerint a meg nem figyelt és fokozatos mennyiségi változások felhalmozódása eredményeképpen.Ezért a dialektikus módszer szerint a fejlődés folyamatát nem mint forgó mozgást kell értelmezni, nem mint egyszerű ismétlődését annak, ami elmúlt, hanem mint haladó mozgást, mint emelkedő vonalon való mozgást, a régi minőségi állapotból egy új minőségi állapotba való átmenetet, az egyszerű és alacsonyabb állapotból egy magasabb és összetett állapotba való fejlődést. Engels azt mondja : ,,A természet a dialektika próbaköve. A körünkkel! természettudomány ennek kipróbálásához rendkívül gazdag és minden nappal mindjobban felhalmozódó anyagot szolgáltatott, bebizonyítva, hogy a természetben végeredményben minden dialektikusain, nem pedig metafizikusan történik, hogy a természet az állandóan ismétlődő körben nem mozog örökös egyformaságával, hanem tényleges történésen megy keresztül. Itt elsősorban Darwinra kell rámutatni, aki a természetre vonatkozó metafizikus szemléletre nagy csapást mért annak bizonyításával, hogy a jelen egész organikus világ, a növények és állatok és így az ember is, millió évekig tartó fejlődési folyamat eredményes. (Anti-Dübring 23. oldal.) Amikor a dialektikus fejlődést, mint a mennyiségi változásoknak minőségi változásokra való átmenetelét jellemzi, Engels megállapítja: „A fizikában minden átalakulás a mennyiségnek minőséggé való átmenetele a testben foglalt, vagy kívülről akármilyen formában átadott mozgásmennyiség mennyiségi változásának eredménye, így pl. a víz hőfoka kezdetben a cseppfolyós állapotra nem jelentős, de a cseppfolyós víz hőfokának emelésénél vagy csökkentésénél beáll az a pillanat, amikor a halmazállapot megváltozik és a víz egyik esetben gőzzé, a másik esetben pedig jéggé alakul át. Hasonlóképpen nélkülözhetetlen az áramerősség megadott minimuma ahhoz, hogy az égő platinadrótja izzásba jöjjön; minden fémnek saját izzási és olvadási hőfoka van, minden folyadék adott, nyomásnál meghatározott forrás- és fagyponttal rendelkezik, ha eszközeinkkel a megfelelő hőfokot elérhetjük; végül minden gáznak megvan a saját kritikus pontja, amelynél a megfelelő nyomások és lehűtések következtében cseppfolyóssá válik. A fizika úgynevezett konstansai (egy halmazállapotból a másikba való átalakulás pontjai) legtöbbnyire nemmások, mint ama csomópontok elnevezése, ahol a megnövelt, vagy csökkentett mozgásmennyiség az adott test állapotának minőségi változását eredményezi, ahol tehát a mennyiség minőséggé megy át“. (K. Marx és F. Engels: A természet dialektikája XIV. kötet 527—526. oldal.) A kémiára áttérve Engels így folytatja: „A kémiáit a testek mennyiségi összetételeinek változásai folytán keletkezett mennyiségi átalakulások tudományának nevezhetjük. Ezt maga Hegel istudta már... Az oxigén esetében, ha kettő helyett három atom molekulává egyesül, azont, tehát a normális oxigéntől élesen különböző szagú és hatású anyagot kapunk. És mitmondhatunk az oxigénnek nitrogénnel, vagy kénnel történő különböző arányú vegyületeiről, amikor is mindegyik arány az összes többi testektől minőségben különböző testet ad.“ (Ugyanott, 528. oldal.) Engels, amikor a Hegelt hevesen támadó Dühringet kritizálja — aki különben Hegeltől csendesen kölcsönveszi az ismert állítást- hogy az érzék nélküli, az anorganikus világból való átmenet azorganikus élet világába a dolgok új állapotba való ugrása — azt mondja: „Ez pedig nem más, mint a hegeli mértékarány csomóvonala, ahol a mennyiségi növekedés vagy csökkenés az adott csomópontokban már minőségi ugrásokat okoz, pl. minta víz hevítésénél, illetve hűtésénél, ahol a forrás és fagyás csomópontjaiban — normális nyomásnál — új halmazállapotba való ugrás van, ahol tehát a mennyiség minőségbe megy át.“ (K. Marx és F. Engels Anti-Dühring XIV. kötet 45—46. oldal.) 4. A metafizikával ellentétben a dialektika abból i a feltevésből indul ki, hogy a természet tárgyai, a természet jelenségei belső ellentéteket foglalnak magukban, mert a természet minden tárgyának és jelenségének van jó és rossz oldala, múltja és jövője, megvannak túlélésének és fejlődésének elemei és hogy a régi és újközötti ellentétek, a haldokló és megszülető közötti harc a fejlődési folyamat belső tartalmát, a mennyiségi változások minőségi átalakulásának belső tartalmát alkotják. Ezért az alacsonyabból magasabbá váló fejlődés folyamata, a dialektikus módszer szerint nem történik a jelenségek harmonikus fejlődésének útján, hanem a tárgyaik, jelenségek jellemző ellentételeinek feltárása a szembenálló fenti ellentétekből adódó irányzatok „harca“ útján. Lenin azt mondja: „A dialektika helyes értelmezésben nem más, mint a tárgyak lényegében lévő ellentmondásoknak vizsgálata.“ (Lenin: Filozófiai füzetek, 263 oldal.) És tovább: „A fejlődés az ellentétek harca.“ (Lenin: Hozzászólás a dialektika kérdéséhez. Művei XIII. kötet, 301. oldal.) A fentiek összefoglaltáka marxi dialektikus módszer alapvető elveinek rövid ismertetését. A természetrajzi tudományok s így a kémia is, a XIX. és XX. század nagy eredményeivel döntően megerősítették a dialektikus materializmust, mint az egyetlenigazán tudományos világszemléletet. A fizikai kémia ténylegesen alkalmazza a dialektikus materialista módszert, mert nem vizsgál minden egyes jelenséget, vagy minden egyes vegyületet külön-külön, hanem keresi az elemi és az utánuk következő, ill. általában a természet minden jelensége közötti függőséget, ill. viszonyt. Ilyen szempontból mondhatjuk, hogy a fizikai kémia feltárja a vegyi folyamatok dialektikáját. Világos, hogy a fizikai kémia döntő módon hozzájárul mind a vegyi, mind a metallurgiai folyamatok legmélyebb és legpontosabb megismeréséhez. Érthető, hogy a fizikai kémia alapos és komoly ismerete nélkül szinte lehetetlen a korszerű metallurgia megismerése.